A gyógyulás fellegvára, és a gyengélkedők egyetlen mentsvára ez a hely, ahová belépsz, vagy hoznak. A lényeg nem is ott van, hogy hogyan kerülsz ide, hanem, hogy mi is ez a hely.
Ez nem más, mint az aktuális gyógyító birodalma, ahol minden beteg megkapja a maga jutalmát.  
A falak hófehéreknek tűnnek, de ha többször jár erre az ember, akkor azt tapasztalhatja, hogy mindig olyan színekben pompáznak, ami elősegíti a gyógyulás menetét. Ha nyugalom kell, kellemes zölddé változik, ha narancs, akkor visszatér az ember életkedve a kék pedig ellazít…és így tovább.
Ezen falak mentén helyezkednek el a fából faragott ágyak a maguk kis éjjeliszekrényével. Szakasztott úgy, mint egy hotelszobában. Azért, hogy minél otthonosabban érezze magát a beteg, és ez segíti a lábadozásban.
Persze az ispotály jelleget azért nem lehet elfelejteni, ez köszönhető az ágyak mellett lévő paravánoknak, amik arra hívatottak, hogy megteremtsék a magánszférát, még akkor is, amikor többen raboskodnak a gyógyító fennhatósága alatt.
A szoba fel van szerelkezve két nagy ablakkal is, amin keresztül rengeteg fény árad be, még akkor is, amikor esik. Ezt szintén drága gyógyítónk határozza meg. Mindig a betegek javát nézve.
A terem hátsó részében robosztus, tölgyfából készült szekrények állnak, melyekben különböző gyógyászati eszközök, főzetek, krémek, tinktúrák sorakoznak. Vannak itt raktáron gyógynövények, más bájital hozzávalók, gyógyhatásukról ismert kövek, doboznyi bezoár és minden, ami csak kellhet. A szekrényajtók meg vannak bűvölve, csak 19 év felettiek érintésére nyílnak ki, így próbálva kivédeni, hogy a diákok felelőtlenül elhordják a készletet.  
A gyógyító szobája a terem végén balra található, egy sűrű függöny állja csak útját azoknak, aki be szeretnének menni. Hinné ezt a laikus. De azért ez a lepel sem akármilyen, tele van bűbájokkal, ami megvédi a gyógyítót a váratlan látogatóktól. Ez a bűbáj kihat a Gyengélkedő ajtajára is. Senki nem jöhet be akkor, amikor nincs látogatási idő. És csak azok távozhatnak, akiknek engedélyezték… vagy kijátsszák az éber varázslatot, és elhitetik az ajtóval, hogy jól vannak.
Tehát nem olyan szörnyű hely. Sőt az ágyak kifejezetten kényelmesek. Hatalmasakat lehet bennük aludni, és kikelve belőle, sokkal frissebbnek érzi magát az ember.

Gyógyítók:

• Anastasia Strakhova
• Szentmihályi L. Izabella
• Thorsten Löwenherz

Gyógyítósegédek:

• Catherine Hope Brightmore

Kedves Diákság!

1. Ha valaki (komolyabb) betegség vagy balesetben elszenvedett sérülés kezelését szeretné kijátszani, azt kérem, előtte legalább egy privát üzenet formájában értesítsen.
2. A Gyengélkedő nem önkiszolgáló, tehát ha csak egy adag vitaminért ugranak is be, tessék nekem szólni. A szj lényege az életszerűség.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=452507#post452507][b]Vasil Dimitrov - 2015.01.13. 20:37[/b][/url]

Fura szagokat érez és csendet. A feje elég keményen fáj, pedig érzi, hogy kissé le vannak tompítva az érzékei. A szemei még nem nyílnak ki, előbb elgondolkodik, hogy mi is van most vele és hol lehet. ~ Mi is volt az előbb? Tél, hideg, korcsolya, Michelle. Áhh, a szőke francia fruska! Majd megtanítom korizni rendesen, mert ez nem az igazi, hehe. Milyen kis jó fej volt és… Áhhhá! Elestünk. ~ Emlékszik már vissza, ezek szerint beüthette a fejét, különben miért is fájna. Na meg a háta és a keze sem épp fájdalommentes, a dereka is beütődhetett… szóval a félig oldalt és hátra eshetett. Még mondott is valamit neki, mielőtt elájult, mit is? Mindegy, most valami puhábban és melegebb dolgon fekszik, mint a jég, ideje megtudni, hogy hol van. Kinyitja a szemét és meglátja a szőkét, éppen elgondolkodva néz másfelé. Vajon miért van vele, talán történt valami más is? Vagy esetleg ő hozta ide, vagy épp a szőkénél vannak, és azt várja, hogy elküldhesse? Talán nem így van, hiszen Vasil úgy gondolja, hogy jóban vannak. Emellett azt érzi, hogy valami van a kezében, de csak azt tudja, hogy puha valami, egyelőre nem nézi meg mi az. Körbepillant amennyire csak lehetséges, valami szobában lehetnek, de gőze sincs hol. Az illatok a gyengélkedőt sugallják, de még sosem járt a Bagolykő elfekvőjében.
- Helló Michelle – szól, de ennek a két szónak a 70%-a hallatszik csak szétszabdalva. Kissé kiszáradt a torka, meg is köszörüli, és közben automatikusan szorítja össze a kezeit. A bal kezében viszont még mindig ott van valami, ami Michelle keze lehet, jön rá hirtelen, így gyorsan elengedi a szorításból a másik kezét.
- Miért nem a koripályán vagyunk? Ennyire súlyos? – néz a lányra, majd hirtelen remek ötlettől vezérelve megpróbál felülni, ezzel együtt pedig jó nagy fájdalom-szőnyegbombázás éri a testét, amire hangosan felszisszen, de a mozdulatot nem kívánja abbahagyni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=452528#post452528][b]Vasil Dimitrov - 2015.01.13. 21:31[/b][/url]

- Bolgár bika? Bár azok is elvesztik a fejüket, ha olyat látnak… - vigyorog a szőkére egy pillanatig, de a mindenféle fájdalom sajnos nyugalomra inti és koncentrációra. Arra kell összpontosítania, hogy ne fájjon az egész teste, nem jó elesni a koripályán, főleg úgy, ahogy arra is figyelsz, hogy a fejedet is jól bevágd. Michelle elengedi a kezét, ezek szerint valami Chi-t áramoltathatott belé, ezért van jobban. Minden más csak kitaláció.
- Az előbbire rájöttem, a másodikban még nem vagyok biztos - fintorodik el, nem szeret gyengének látszani, főleg egy lány előtt. Bulgáriában ezt nem tehette volna meg büntetlenül, de látszik, hogy lazul a gyeplő, és itt kimutathatja azt is, ha fáj valamije. Ezért meg is próbálkozik egy felkeléssel, de nem a Birodalom ellen, csak úgy, az ágyból. Michelle ezt nem hagyja, Vasil pedig annyira nem ellenkezik, hiszen mindene belesajdul az okos mozdulatára.
- Jól van anyu! Maradok, ha már ilyen szépen kérsz – rázza meg a fejét áldühösen, belül meg örül, hogy Michelle ilyen figyelmes vele. Miért is örül neki? Nem tudná megmondani, csak, ha mélyen magába nézne, az meg ugye gusztustalan. Szóval egyelőre nem gondol nagyon másra, csak magára, a fájdalmára és arra, hogy itt kell maradnia. Bár, ha Michelle is marad, akkor annyira nem is gond. Kezdi megszokni a lány közelségét, valahogy mindig összeakadnak az útjaik. Azt nem tudja, hogy ez mennyire idegesítő lehet a másiknak, de őt feldobja a szőke lány jelenléte. Szerencsére csak a kedvét, különben elég fájdalmas zuhanása lenne, ma már másodjára.
- Nagyon szívesen! Mit is? – néz rá értetlenül, most nem forognak olyan jól a fogaskerekek. – Egyébként gondolom te hoztál be, szóval én köszönöm neked. Remélem megérte a fáradságot – egy hálás, kedvesebb mosolyt küld most Michelle felé, tényleg hálás mindenért. Biztosan behozta volna más is, és ha így is történt már itt hagyta volna. Látja, hogy a gyertyák égnek, tehát már este van, sokat lehetett ájult. Viszont nem akar visszaélni a másik jóindulatával sem.
- Egy kis vizet kaphatnék, kérlek?! – kérleli a rellonost, reméli, hogy gyorsan meg is kapja, és egy kicsit enyhítheti a száraz torkát.
- Amúgy menj csak, megleszek már, biztosan dolgod van. Én meg elfeküdgetek itt még egy darabig. Így is sokkal tartozom már neked – mondja mosolyogva, majd behunyja a szemeit egy kicsit. Úgy érzi, hogy így azért jobb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=452575#post452575][b]Vasil Dimitrov - 2015.01.13. 22:28[/b][/url]

A humorérzéke, az a kevés, ami van, nem veszett el teljesen. Így is tud simán hülyeségeket mondani, főleg, ha a fejében is megkavarodott a húslé. Biztosan tudja, hogy ma nem szabadul innen el, bár egy gyógyító sincs itt, hacsak nem nevezhetjük Michelle mosolyát annak.
Nem tud nyugton maradni, de a szőke lány nem hagy neki más lehetőséget, így visszafeküdvén a kényelmes ágyba csak egy kicsit szájkaratézni tud. A rellonos nem veszi zokon neki, még egy kicsit viccelődik is, Vasil elmosolyodik azonnal.
- Bélpoklos öreganyám van, ezt kell megélnem – kacag egy kicsit, de minden mozdulat apró fájdalomingert indít el a testében, így a nevetése is igen gyorsan „aú”-ba fordul. Elesett valamiért, de még mindig nem tudja, hogy mi lehetett a hiba, hiszen nem tűnt semmi szokatlannak. Talán egy manó kihúzta a lábát bosszúból a múltkori miatt.
- Á, értem. Azért nem fogom sűrűn bevállalni, eléggé gyorsan megszabadulhatnál tőlem. Az meg milyen rossz lenne már neked, nem? - széles vigyor, de most figyel arra, hogy csak az arca mozogjon, ő maga mozdulatlan maradjon. tulajdonképpen ez is elég hülyén néz ki, így a mai nap újabb lebőgés a szőke lány előtt. valahogy nem tud normális lenni mellette, mindig kihozza belőle a szerencsétlen énjét.
A pohár vizet elveszi és egy kissé ügyetlenül, de próbálkozik meginni fekve, nagyrészt sikerül is, csak pár csepp folyik az arcára, azt meg rövid időn belül letörli.
- Köszi, mindjárt jobb így beszélni, mint a sivatagszáraz torokkal – visszaadja a poharat, és a pálcája után kutakodik. Nyilván nincs most nála, de ilyenkor hova tehetik? Kissé bepánikol és közben megkérdezi a lányt, hogy hol éjszakázik.
- Csak nem büntetnek meg, ha a gyenguszról mész, nem? A mestertanoncoknak meg lehet közlekedni, vagy ezt rosszul olvastam? A pálcámat láttad valahol? – kérdezi kényelmetlenül, hiányzik neki. Hozzá nőtt már a mindennapjaihoz, hogy a közelében van. Már arra is gondolt, hogy wasserral fogja a vizet a szájába locsolni, akkor nem szorul más segítségére.
- Persze, ha szeretnél maradhatsz. Van itt üres ágy is, idetolhatnád és… - huncut mosoly villant. - … marha jót aludnánk egymás mellett – kacag egyet szívből, majd az újabb fájdalom hatására lenyugszik egy kicsit. Ez nem megy ma és nem kéne erőltetnie az egészet.
- Nem akarok itt izé lenni… de szívesen meghálálom ám, tényleg. Mondjuk megtanítalak korizni, hogy máskor jobban figyelhess – mosolyog, majd újra behunyja a szemeit. Most az egyszer nem kíváncsi rá, hogy milyen fejet vág a szőke szépség. Azért mégiscsak meggondolja magát, és kinyitja a szemeit, hogy lássa…