BK Fórum - Gyengélkedő

Gyengélkedő - Kálnoki-Payne Norina hozzászólásai (6 darab)

Oldalak: [1] Le

A gyógyulás fellegvára, és a gyengélkedők egyetlen mentsvára ez a hely, ahová belépsz, vagy hoznak. A lényeg nem is ott van, hogy hogyan kerülsz ide, hanem, hogy mi is ez a hely.
Ez nem más, mint az aktuális gyógyító birodalma, ahol minden beteg megkapja a maga jutalmát.
A falak hófehéreknek tűnnek, de ha többször jár erre az ember, akkor azt tapasztalhatja, hogy mindig olyan színekben pompáznak, ami elősegíti a gyógyulás menetét. Ha nyugalom kell, kellemes zölddé változik, ha narancs, akkor visszatér az ember életkedve a kék pedig ellazít…és így tovább.
Ezen falak mentén helyezkednek el a fából faragott ágyak a maguk kis éjjeliszekrényével. Szakasztott úgy, mint egy hotelszobában. Azért, hogy minél otthonosabban érezze magát a beteg, és ez segíti a lábadozásban.
Persze az ispotály jelleget azért nem lehet elfelejteni, ez köszönhető az ágyak mellett lévő paravánoknak, amik arra hívatottak, hogy megteremtsék a magánszférát, még akkor is, amikor többen raboskodnak a gyógyító fennhatósága alatt.
A szoba fel van szerelkezve két nagy ablakkal is, amin keresztül rengeteg fény árad be, még akkor is, amikor esik. Ezt szintén drága gyógyítónk határozza meg. Mindig a betegek javát nézve.
A terem hátsó részében robosztus, tölgyfából készült szekrények állnak, melyekben különböző gyógyászati eszközök, főzetek, krémek, tinktúrák sorakoznak. Vannak itt raktáron gyógynövények, más bájital hozzávalók, gyógyhatásukról ismert kövek, doboznyi bezoár és minden, ami csak kellhet. A szekrényajtók meg vannak bűvölve, csak 19 év felettiek érintésére nyílnak ki, így próbálva kivédeni, hogy a diákok felelőtlenül elhordják a készletet.
A gyógyító szobája a terem végén balra található, egy sűrű függöny állja csak útját azoknak, aki be szeretnének menni. Hinné ezt a laikus. De azért ez a lepel sem akármilyen, tele van bűbájokkal, ami megvédi a gyógyítót a váratlan látogatóktól. Ez a bűbáj kihat a Gyengélkedő ajtajára is. Senki nem jöhet be akkor, amikor nincs látogatási idő. És csak azok távozhatnak, akiknek engedélyezték… vagy kijátsszák az éber varázslatot, és elhitetik az ajtóval, hogy jól vannak.
Tehát nem olyan szörnyű hely. Sőt az ágyak kifejezetten kényelmesek. Hatalmasakat lehet bennük aludni, és kikelve belőle, sokkal frissebbnek érzi magát az ember.

Gyógyítók:

Anastasia Strakhova
Szentmihályi L. Izabella
Thorsten Löwenherz

Gyógyítósegédek:

Catherine Hope Brightmore

Kedves Diákság!

1. Ha valaki (komolyabb) betegség vagy balesetben elszenvedett sérülés kezelését szeretné kijátszani, azt kérem, előtte legalább egy privát üzenet formájában értesítsen.
2. A Gyengélkedő nem önkiszolgáló, tehát ha csak egy adag vitaminért ugranak is be, tessék nekem szólni. A szj lényege az életszerűség.

Kálnoki Norina
INAKTÍV

Mrs Payne
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 367

Írta: 2018. március 25. 17:42

| Link

március 26. délután
Nagy léptekkel haladok a nyugati szárny második emeletén. A vizsgaidőszaknak vége, egy ideje elkezdődött a szünet is, de szokás szerint a kastély nincs kiürülve. Szünet ide vagy oda, nekem már nincs értelme számolgatnom a napokat a végéig, a tanév kezdetekor már úgysem jövök vissza.
A folyosón ritkábban lehet belebotlani diákokba, így hamar odaérek a gyengélkedő ajtajához. A nagy sietség ellenére, a kilincset megfogva megtorpanok. Habozok, elhúzom a kezemet. Egy pillanatig az ajtó előtt állva szerencsétlenkedek, benyissak, ne nyissak? Végül kopogásra emelem a kezem, de úgy hallatszik, senki nem válaszol, így hát lenyomom a kilincset és belépek.
Gyorsan körbenézek, de üresnek látszik a szoba. Gondoltam is, hogy nem nagyon lesznek bent fekvők a gyengélkedőn, a szünetben Will inkább a papírmunkával és a leltárral szokott foglalkozni.
- Will? - Nem emelem fel a hangom túlságosan, - Will, itt vagy?
A falak visszaverik a hangomat. Olyan, mintha az egész szoba kongna az ürességtől.
Körbejáratom a tekintetem a helyiségen. Nem először fordulok meg itt, elvégre itt dolgozik a párom naphosszat, és persze a meccsekről is kerültem már be egy-két nap kényszer pihenőre gurkótalálat, vagy más miatt.
A gondolatra elkomorodom egy pillanatra. Nem voltam Visegrádon már egy hete, és fogalmam sincs mikor leszek legközelebb, vagy leszek-e még valaha. Will persze nem tud a kihagyásokról, nem is nagyon tűnhetett fel neki, hiszen mindig akad dolga, ami itt tartja a gyengélkedőn.

Utoljára módosította:Kálnoki Norina, 2018. április 28. 11:35	Szál megtekintése

Kálnoki Norina
INAKTÍV

Mrs Payne
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 367

Írta: 2018. március 27. 17:30

| Link

március 26. délután

Meglepetten huppanok az ölébe. Ha másért nem is, az ilyen fogadtatásért megéri ritkábban találkozni, mint az átlag párok.
- Érzed már a szív szavát, a közeledben jár, a nagy Ő az éjen oson át, és előtted áll... - folytatom én is vigyorogva a dalolást a kedvenc mesémből, persze nem olyan mesterien, mint a zuram, de hát valamiben lehet jobb nálam, na.
Erre volt most szükségem. Will az egyetlen, aki három másodperc leforgása alatt képes változtatni a hangulatomon jó irányba. Persze rosszba is, de hát arra bárki képes.
A gurulós szék lassan veszít a lendületből és megáll, de nem igyekszem annyira feltápászkodni belőle.
- Szívem, látom jó kedved van - Suttogom, és egy csókkal megerősítem benne, hogy biztos az legyen, mielőtt újra kinyitom a számat. Remélem akkor is az lesz, amikor elmondom neki, hogy mi végett is jöttem tulajdonképpen. Bár az első pillanattól kezdve biztos voltam benne, hogy ő jobban fog örülni a hírnek, mint én elsőre. Csak vegyem a bátorságot kinyögni végre.
- Figyelj... van valami, amit meg kellene beszélnünk.
Tudom, tudom mennyire idegesítő és idegtépő ilyet hallani a párodtól, tudom jól. De egyszerűen nem tudok máshogy belekezdeni.
Valószínűleg ezt Will is érzi, ha más nem, a lesütött szemek és a köpenye gombjával babráló ujjaim érzékeltetik azt a feszültséget, ami ekkor bennem épp felszínre készül törni. Pedig tudom, hogy Will majd' kiugrik a bőréből, ha meghallja. Mégis olyan ideges vagyok.

Utoljára módosította:Kálnoki Norina, 2018. április 28. 11:35	Szál megtekintése

Kálnoki Norina
INAKTÍV

Mrs Payne
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 367

Írta: 2018. március 28. 13:51

| Link

március 26. délután

- Tudod, hogy mit akarok mondani? - kérdezem alig hallhatóan sokkal inkább magamtól, mint Willtől. Tényleg tudja, hogy mi az ábra, és ezt csak ilyen félvállról mondja?
A fejemben mindenféle gondolatok cikáznak ide-oda, és majdnem elnyomják Will hangját, ami kívülről érkezik. Polgármester, gyógyító, helyettesítés, oké. Rábólintok. Normális idegállapotomban valószínűleg gratulálnék, vele együtt örülnék, vagy valami, de most csak arra vagyok képes, hogy tovább babráljak a gombjaival, miközben az ölében ülök, és próbálok nem szívinfarktust kapni.
- Az jó, a közeljövőben valószínűleg úgyis sok időt fogok otthon tölteni - válaszolok, de még mindig a gombokhoz beszélve, véletlenül se felnézve, Will szemébe.
Jó is lenne, ha tényleg többet lenne otthon, legalább én sem lennék olyan sokat egyedül. Ebben a helyzetben igazából kapóra is jön ez az álláslehetőség.
- Nem az esküvőről van szó - Fészkelődök az ölében. Mondjuk erősen érinti az esküvőt is, de még inkább az életünket, előre láthatóan úgy... halálunk napjáig, - Az elmúlt egy héten egy edzésre sem mentem el. Azért, mert... kilencvenkilenc százalékig biztos vagyok benne, hogy kisbabánk lesz. - Az utolsó három szót úgy mondom ki, hogy végig Will szemébe nézek. Kíváncsi vagyok a reakciójára, és többek között azért is, mert ahogy belekezdtem, egyre könnyebb és könnyebb volt kimondani a szavakat, már nem is érzem magamban azt a feszültséget, amit korábban. Végül is... már egy ideje beszéltünk a gyerekvállalásról, sőt, Will volt az, aki felhozta a témát, többek között a családja részéről fennálló aggodalom miatt, ami az átlagosnál ritkább találkozásaink eredménye. Úgyhogy, ha minden jól megy, az anyósék megnyugodhatnak, lesz unoka.

Utoljára módosította:Kálnoki Norina, 2018. április 28. 11:35	Szál megtekintése

Kálnoki Norina
INAKTÍV

Mrs Payne
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 367

Írta: 2018. március 29. 10:06

| Link

március 26. délután
A szívem ismét a torkomba ugrik. Ahogy kimondom a szavakat, Will egyszerre úgy néz rám, ahogy még sose. A világ hirtelen forogni kezd körülöttem. Az öléből majdnem lebucskázom, nem tudom, hogy a szédülés miatt van-e, vagy másért, de Will a karomra szorít, így nem kötök ki a földön. Én vagyok az, aki a legjobban ismeri Willt, ebben biztos vagyok, de most mégis képtelen vagyok megállapítani, hogy Will mit érez. Jót, vagy talán rosszat? A rizsszem méretű valami mindkét esetben a hasamban van, ezen ebben a pillanatban nem tudok változtatni, és őszintén... az elmúlt egy héten volt időm gondolkozni erről, és arra jutottam, hogy hiába tett keresztbe a karrieremnek, a bennem növekvő életet mindenképp meg kell védenem. Nem vagyok még tisztában a terhesség minden csínjával bínjával, de elképzelhető, hogy a hormonok és az anyai ösztön beszél belőlem, ami már megjelenik az első hónapban is.
- Köszönöd? - nevetek, - Úgy emlékszem, te is nagyban közrejátszottál.
Szorosan ölelem Willt, és a hátát simogatom. Nem tervezett baba volt ugyan, de hát így alakult. Legalább fiatal szülők leszünk, és nem járókerettel megyünk a ballagására.
- Szívem - tolom el magamtól egy kicsit, hogy a szemébe tudjak nézni, - Várjuk meg mit mond az orvos, addig ne szóljunk senkinek, jó?
Eredetileg amíg a legnagyobb esély van a vetélésre, addig nem szólnék senki másnak, de az esküvő miatt ez nem opció. De legalább amíg az orvos biztosra mondja, hogy baba, és tudni fogjuk hogy tuti nem téves riasztás, addig meg szeretném tartani magunk között.

Utoljára módosította:Kálnoki Norina, 2018. április 28. 11:36	Szál megtekintése

Kálnoki Norina
INAKTÍV

Mrs Payne
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 367

Írta: 2018. március 31. 18:59

| Link

március 26. délután

Will kérdésére egy nagy sóhaj az első reakció.
- A kviddicsnek vége. Kilenc hónapig mindenképp, azután pedig ki tudja.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem ez volt az első gondolat ami megfogalmazódott bennem. És elítélendő, vagy sem, ez az érzés elnyomott mindenféle boldogságérzetet az első napokban. Nem csak arról van szó, hogy mi lesz a karrieremmel. Én ezt nemcsak karrierként fogtam fel, nekem ez jelentette a kikapcsolódást is, a szórakozást. Elgondolkoztam rajta, hogy mi lenne ha terhesen is folytatnám, hisz láttam már ilyet a suliban is, de hamar elvetettem az ötletet. Egy jól irányzott gurkótalálat, és ott helyben vetélek el a seprűn ülve. Nem lehetek ilyen felelőtlen.
- Will... szerinted rossz anya leszek, ha az első gondolatom az volt, hogy ezzel tönkrement amiért dolgoztam? Amiért elvégeztem a mestertanoncit, és amiért feláldoztam a szabadidőmet? - A plafonra nézve próbálom visszatartani az előtörő könnyeket. Én próbáltam máshogy felfogni a dolgokat, de az első pár nap leginkább a letargiáról szólt, holott a legcsodásabb dolog történik most velem, ami egy nővel és egy pár életében megtörténhet.
- Nem indultam jól az anyaság terén. Viszont eltelt egy hét és... azt hiszem észhez tértem - törlöm le az arcomon leszaladt könnycseppet.
Legbelül végig örültem neki, de a másik felem mégis csak a rossz dolgokat sorakoztatta fel bennem, ami nem volt rám jó hatással.
- Én nem szeretnék addig várni. Jót tenne, ha anyával is tudnék beszélni már. És az esküvő miatt úgysem tudjuk eltitkolni. Kérdezősködni fognak, ha úgy döntünk, hogy eltoljuk, ha pedig nem toljuk el, úgyis látni fogják. Húsz hét rengeteg idő - válaszolom,- És egyébként sem vagyok olyan súlycsoport, hogy el tudjam rejteni. Szerintem egy hónap és látszik majd - simítok végig a hasamon.
Tényleg jó lenne, ha el tudnám mondani anyának. Persze Will is nagy segítség, de ebben a helyzetben anya is tudna tanácsokat adni.
- Persze nem azt mondom, hogy kürtöljük világgá, de legalább a szűk családi körnek elmondhatnánk - nézek fel rá.

Utoljára módosította:Kálnoki Norina, 2018. április 28. 11:36	Szál megtekintése

Kálnoki Norina
INAKTÍV

Mrs Payne
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 367

Írta: 2018. április 17. 19:51

| Link

március 26. délután

Nagy kő esik le a szívemről, amiért Will ennyire jól fogadja. Mélyen belül tudtam, hogy nem kell attól tartanom, hogy ne támogatna, vagy rosszul reagálná le, hiszen szeretjük egymást, akartunk gyereket, és hát hiába jött korábban a tervezettnél, akkor is a miénk. Talán keresztbe húzta a számításainkat, és le kell mondanunk néhány dologról miatta, de cserébe egy másik álmunk valóra válik.
Elmosolyodom, amikor Will eszembe juttatja a szűk családi körének kismillió tagját.
- Jó, ezt nem gondoltam át - törlöm meg az arcom, - Majd lesz, ahogy lesz. Az esküvő meg... hát, talán április végén még rám jön majd a ruha.
Tavasszal tényleg szép esküvők szoktak lenni. És legalább nincs se túl meleg, se túl hideg. Végül is, elsülhet ez még jobban is, mint ahogy egyébként lett volna.
- Hallottad? - teszem rá a kezeim a hasamra, - Kapunk cukorkát is.
Will mindig tudja mi az, amivel elcsábíthat. Néha úgy érzem, ilyen esetekben egy tízéves szintjén állunk. Édességgel rávehetőek vagyunk szinte mindenre, kibékülni, vagy jobb kedvre derülni, mindegy, csak evés legyen a vége.
Feltápászkodom Will öléből, megvárom amíg bezárja a gyengélkedő ajtaját, és kézenfogva elindulunk hazafelé, útbaejtve a cukrászdát.

Utoljára módosította:Kálnoki Norina, 2018. április 28. 11:36	Szál megtekintése

Gyengélkedő - Kálnoki-Payne Norina hozzászólásai (6 darab)

Oldalak: [1] Fel

| Téma száljai