Ez a folyosó talán a legrejtélyesebb, hiszen a lakók gyakran elvándorolnak, egyetlen egy van aki állandó, nem más, mint a Bibircsókos banya aki nem szeret messzire menni, mégis mindent tud az iskolában, minden olyat, melyről talán a többi portrénak még fogalma sincs. Nagyszerű képessége, hogy képes szinte beleolvadni egy-egy tájképbe a körülötte lévő keretek valamelyikében és addig mozdulatlan lenni, amíg az előtte lévő cselekmények le nem folynak. Érdekes egy folyosószakasz ez, hiszen a páncélok végig egymástól azonos távolságra vannak, kivéve a banya eredeti kerete alatti területet, ott ugyanis egy hosszú, kényelmesen elsüppedő kanapé van, melyen a diákok várakozhatnak vagy pihenhetnek, ha éppen nem kell sehova rohanniuk, sokan nem veszik észre, hogy ez csak egy csali annak érdekében, hogy még több pletyka elhangozzon, inkább kihasználják a kényelmes lehetőséget, melyet később súlyosan megbánnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=828861#post828861][b]Pataki-Molnár Csenge - 2021.04.05. 10:10[/b][/url]

Valószínűleg, ha az ember talál egy furcsa kiírást a hirdetőtáblán, elcsodálkozik rajta, továbbmegy és két perc múlva már azt se tudja, mit olvasott vagy látott. Csenge azonban mostanában a majdnem minden mindegy korszakát éli - legtöbbünk talán nem is hallott ilyenről, de Csenge ezt is megoldotta magának -, így tépett egyet a hirdetésből. Akkor még nem is gondolta, hogy ennek van jelentősége, de most, hogy három roppantul élethűnek ható plüssbáránnyal egyensúlyozik a Bibircsókos banya folyosóján, be kell látnia, hogy némi horderővel mégiscsak rendelkezett a tett.
A barikat előbb gondosan elhelyezi, előbb egymáson, majd egymás mellett, végül egymás mögött, miközben elgondolkodva, néha állát megvakarva gondolkodik a legtökéletesebb sorrenden. Végül vállat vonva mégis a véletlenszerű kupac mellett dönt, hogy aztán a talárja zsebéből elővett üvegcse tartalmával a lehető legteljesebben végiglocsolja mindegyiket, "ha már húsvét" jeligére. Aztán pálcáját a halomba rendezett báránykákra irányítva elmond néhány Baziteot. Egészen konkrétan addig folytatja a műveletet, közben finoman elhátrálva a növekvő barigombóc elől, míg akkorák nem lesznek, hogy a folyosó másik felét még csak véletlenül se lehessen megpillantani. Végül elégedetten megszemléli művét: a gyapjastorlaszt. Felettébb puhának tűnik, kedve is lenne egyszerűen nekifutni és hagyni magát visszapattanni róla, de ő tudja azt, amit a többi gyanútlan arra tévedő nem fog: a bájital, amit rájuk öntött - és amit egy gyanútlan, bájitaltanból kiváló háztársától szerzett, némileg rájátszva az illető büszkeségére és lapos pénztárcájára - meglehetősen ragaszkodóvá tette őket, akár egy jó ragasztó. Ha valaki megfogja a báránykákat, szakértő segítség nélkül aligha fogja tudni elengedni.
Még egyszer megszemléli művét, majd mint ki jól végezte dolgát, pát int a bariknak és elsétál a tetthelyről.