Bözske

Megint kószálni támadt kedvem és most egy új folyosó felfedezésére indultam, melynek neve a Bibircsókos banya folyosója nevet kapta. Igazából a neve alapján nem túl bíztató, de egész helyes kis hely. Mindenhol, ahol nyitva volt az ajtó, oda bekukkantottam. Itt még toalett ajtaja is ki van cicomázva. Igazán otthonos, és ahogy az ablakon beszökött az enyhe napfény a szobrok és oszlopok félhomályt nyertek. Ahogy sétáltam az én árnyékom is halovány képet öltött. Árnyjátékot játszva ahogyan mentem hátrafelé valami keménybe ütköztem. Hátrafordultam és egy könyv gerince hatolt a lapockáimba.
- Kukucs - húztam arrébb a könyvet és egy arc tárult elém - Hát te? - mosolyogtam a tanoncra. A homlokán és az orrán éktelenkedő piros pattanásokon akadt a szemem.
- Óh, hát emiatt? - szomorú arcot vágtam - De ezt el lehet tüntetni, nemde? - mondtam immár mosolyogva.

Bözske

Amikor meglátott egyből az arca elé húzta a könyvet. Láthatóan ahogyan a lány meglátta a másik két erre haladót, összerezzent és beszaladt a mosdóba. Amikor utána mentem körülnéztem odabent. A Navinés lerakta a könyvet a vízbe, én erre felkaptam, becsuktam, és egy száraz helyre helyeztem. Utoljára elolvasta a varázsigét, majd belevágott. Mikor meghallottam mi a varázsige gyanakodni kezdtem, hogy ez nem fog sikerülni, de mire figyelmeztettem volna már késő volt. Ránéztem, de a látvány visszataszító volt. Mégtöbb nagy, piros dudor keletkezett az arcán, a meglévőkből pedig gennyes váladék folyt ki. - Úr isten! - mondtam neki kidülledt szemekkel. Miután elhagyta a mondat ajkaimat máris megbántam. Szegény lányra a frászt hozom, de ha kinyitná a szemét biztosan sikítana. - Annyira nem is néz ki rosszul. - mondtam a helyzet rendbehozása érdekében. Csak ki ne nyissa a szemét. Amint a tükörbe néztem és láttam mindkettőnket elkezdtem elemezni a kinézetünket. Az ő haja sötétebb mint az enyém, emiatt jobban ki van hangsúlyozva a pattanása.