Scar és Gergely

Sötétség és semmi. Ez volt az első, ami beugrott a lánynak. Nem látott semmit, de lassan és meglehetősen kitartóan, lüktetni kezdett a feje. Maga mellett hallott két különböző hangot, amiből az egyiket biztos, hogy hallotta már. ~Scar~ugrott be neki a név. A másik hangot viszont nem tudta, kihez is tartozhat. Megpróbált megmozdulni, de akkor a tagjai is elkezdtek sajogni. Így inkább nyugton maradt. Semmi szükség felesleges fájdalomra. Feltűnt neki, hogy valaki lejjebb helyezi, és kérdezgeti, így megpróbálta kinyitni a szemét. Második próbálkozásra meglátta a fényt, ami csak felerősítette a fejfájását, így automatikusan visszacsukta. Majd hirtelen rájött, hogy azt sem tudja, jelenleg hol van ő most. Most már nagyra tárta ki a szemeit, és az első pillanatban egy teljesen ismeretlen fiút pillantott meg. Majd oldalra pillogott, és már Scart is látta. Rendben, legalább most már biztos, hogy nem hagyta cserben a lány. Pedig egy pillanatig tartott ettől.
- Öö.. hello - szólalt meg, először kicsit halkan, majd normális hangnemben - Megtudhatom hol vagyok? És miért? És amúgy... bocsi az udvariatlan kérdésért, de te ki vagy? - tette fel az összes hirtelen eszébe jutó kérdést a párosnak.

Scar és Geri

A magyarázatok után a lány bólintott egyet, majd rájött, hogy ez rossz ötlet volt. A feje csak úgy sajgott.
- Köszi - reagálta le a dolgot a fiúra nézve - Semmi nagy bajom. Csak a fejem fáj. A szédülés már elmúlt - válaszolgatott engedelmesen Gerinek. Kicsit meglepte, milyen kedves hozzá a lovagjuk, hiszen nem is ismeri, csak belecsöppent ebbe a helyzetbe.
- Hát... pontosan én sem értem, mi történt. Meg akartuk nézni, mi van egy ajtó mögött, de a manók kirángattak onnan és utána már sötétség - mesélte el a saját, kicsit zavaros változatát a lány - Scar, gondolom, te többet láttál - tekintett a rellonos lányra.
Közben feltápászkodott, és elhelyezkedett törökülésben a földön.
- Még egy kérdés, aztán abbahagyom: te hogy kerültél bele a sztoriba? - kérdezte Geritől, mert egyáltalán nem emlékezett rá, hogy valaha is látta volna. Hirtelen eszébe jutott, hogy sikerült az elmúlt öt percben csak magyarul beszélnie, és még csak nem is figyelt rá. Halványan elmosolyodott. Lassan menni fog ez a beszéd-dolog.