Geri és Lolita

  Miután Scar nem látta, hol van Lolita, azonnal visszanyomakodott a manók tömkelegébe, hogy megkeresse. A földön fekve találta eszméletlen állapotban. Megfogta a kezét, és húzni kezdte kifelé, mielőtt a manók valami még ennél is durvábbat tesznek velük. Mikor már a folyosón volt, felhúzta Lolitát annyira, hogy ülő állapotban legyen. Hátát nekitámasztott a falnak, és leguggolt elé. Miután semmire nem reagált, végigszaladt a folyosón, és kerített valakit, aki segíthet neki elvinni a lányt a gyengélkedőig. Ez az ember nem volt más, mint Geri, aki készségesen segített neki, és felkapta a lányt. Már az első emeleten voltak, amikor a vöröske mocorogni kezdett.
  - Tedd le oda! - mondta Scar, aki észrevett egy fotelt a közelben. Félt, hogy valami baja esik a lánynak, hiszen ő volt az a hülye, aki felhozta egyáltalán azt az ajtót. Miután a lány még mindig nem volt magánál teljesen, a lány leült a földre, hátát a kanapénak nyomta, a kezébe temette az arcát.
  - Minden az én hibám. - szűrődött ki a hang. Arra gondolt, hogy amikor Madagaszkáron voltak, akkor is az ő ötlete volt, hogy az ősi romokhoz menjenek, és hogy valamit változtassanak át. Utána meg vagy két hétig egy jel volt mind a kettőjük kezén, és balszerencsével küzdöttek. Torkában gombócot érzett, és érezte, ahogy a könny szúrja a szemét. De nem akart gyengének mutatkozni.
  ~ Szedd össze magad! ~ parancsolta magának. ~ Most nem engedheted meg, hogy gyenge legyél. ~ folytatta, amitől kicsit jobb lett.

Geri és Lolita

  Amikor Lolita kelni kezdett, akkor még egy szinttel lejjebb jártak a céltól. Viszont nem akarta, hogy a vöröske megijedjen amikor felébred. Így letették egy zöld kanapéra, amit útközben pillantott meg Scar. Rögtön utána nem érkezett visszajelzés az ájult lánytól, ezért a szőke elkezdte magát okolni. Ő maga azt, hitte, hogy csak fejben, de Geri szavai arra engedtek következtetni, hogy hangosan is kimondta a szavakat. Érezte a fiú meleg tenyerét a vállát. Jól esett neki a testi érintkezés. - Igazad van... - fordult újra az ájultan heverő lány felé.
  - Lolita. A neve Lolita. - jelentette ki, de még mielőtt Geri is kimondhatta volna a nevet, már a lány is beleszólt a beszélgetésbe. Scar megkönnyebbülten fújta ki a levegőt, és rámosolygott az össze-vissza beszélő lányra.
  - Nem emlékszel? Elájultál. A manók megtámadtak minket a konyhában. Éppen a gyengélkedőre akartunk vinni, amikor elkezdtél ébredezni. És ő Geri. Ő segített elhozni téged idáig. - egy jelentőségteljes pillantást vetett a fiúra a magyarázat közben, és abban reménykedett, hogy minden kérdésre tudott válaszolni, habár teljes káoszban. - Hogy érzed magad? - kérdezte, hogy ne csak ő róla legyen szó. Végül is nem az a lényeg, hogy mi van körülötte, hanem hogy ő maga hogy érzi magát. Vagy nem?