P(.F)anni
The Black Rabbit


Fannit a DÖKből ismerem, mint kiderült egyszerre jelentkeztünk és persze rögtön be is dobtak minket a mély vízbe. No, nem szó szerint, de a húsvéti szervezkedés azért nem volt semmi. Megjegyzem, én nagyon élveztem! Régen szórakoztam ennyit a Nyuszi miatt és ennek köszönhetően Bogival is sokkal jobban kijöttem most, mert bár ő már nagylány és "nem" hozzák lázba a húsvéti ajándékok, azért mégis csak lelkesen reagált, amikor meglátott reggel nyuszifülekkel. Igazából nem nyuszi fülek, csak egy fekete kendő amit a fejemre kötöttem és tádáááá... kész a Fekete-Bálint nyuszi.
Na de Fanni! Annak ellenére, hogy ő még csak elsős, vagy pont azért?, jól kijöttünk és mire minden ránk bízott aprósággal végeztünk azt hiszem egész jóban lettünk, így sikerült kitalálni, hogy ma - mivel húsvét van - nyuszisat játszunk. Azt mondjuk nem sikerült tisztázni, hogy ez pontosan mit is takar, de a nyuszifüleim szerintem, kezdetnek megteszik. A faluban még tegnap vettem egy rakat répát, ezeket már gondosan megmostam és megpucoltam és a táskámba tettem. Egy párat adtam Boginak is, a maradékkal meg siettem vissza, ide a suliba, hogy a megbeszélt késő délutáni időpontban a Bibircsókos banya folyosóján legyek.
- Helló!!! - kiáltok oda már messziről és futni kezdek, majd mikor lefékezem a lány előtt, az órámra pillantok. - Késtem, vagy te jöttél előbb?
Érdeklődöm, de simán lehet, hogy én késtem. Jelenleg abban sem vagyok biztos, hogy átállítottam-e az órámat a múlt héten. Annyira összezavar az időjárás, a szünet, a sok egyéb dolog. Remélem azért nem várt rám egy órát! Szusszanok egyet, aztán a táskámba nyúlok a répákért. Kiveszem a zacskót, amibe csomagoltam őket és Fanni felé nyújtom.
- Vegyél Panni! - mert vagyok olyan "gonosz", hogy őt is átkereszteltem, de legfeljebb majd hozzám vág egy répát. Én addig is eszem egyet. - Játsszunk nyuszisat?
Teszem fel az újabb kérdést közben meg egy másik répát kezdek ropogtatni.

P(.F)anni
The Black Rabbit


Sietősen, futva érkezem a megbeszélt helyszínre, főképp, mert nyuszi barátnőm már itt van. Persze nem úgy a barátnőm, csak barát, aki nő nemű. Tessék jól érteni. Szóval ő már itt van, s mivel én ahhoz szoktam, hogy a lányok késnek, jogosan aggódom, hogy nem állítottam át az órámat, vagy más hiba csúszott a rendszerbe. Szerencsére azonban gyorsan kiderül, hogy ő valami különleges eset és korábban érkezett. Így, hogy megnyugodtam és kifújtam magam, elő is veszem a táskámból a nyusziságunkat megpecsételendő finom falatokat: a répákat.
- Am, hogy lehet véletlenül korábban jönni? - érdeklődöm, miközben répát ropogtatok, mert ez valóban újdonság számomra és kíváncsivá tett. Na meg, ezáltal is csak jobban megismerem őt. Az hamar kiderül, hogy a répát szereti, a Panni nevet meg még mindig nem. Nem értem miért, cuki is, meg illik is rá, még akkor is ha ő Fanni. Na mindegy. Nekem amúgy nincs bajom a Tapsifülessel. Sőt!
- Tényleg, amúgy csini vagy! - nevetek rá, ha már nyulak vagyunk. Főleg, hogy ő még ki is festette magát, én azért nem mentem ilyen messzire.
- Játszunk! - bólintok rá s már tenném vissza a répákat a táskámba, hogy ne essen bajuk, miközben végig ugrálunk a folyosón, amikor ismét megszólal.
- Előtte...? - nézek rá kérdőn, s kikerekednek a szemeim, ahogy meglátom a kezében a ceruzát. - Nehhem! Ezt nem... gondolod komolyan? - pislogok reménykedve, de aztán rájövök, hogy nagyon is komolyan gondolja. Nyelek egy nagyot, hátrálok pár lépést. Épp a minap aggódtam azon, hogy mit fog terjeszteni rólam a banya, erre még ez is? Bár... talán ha nyuszinak álcázom magam, nem ismer majd fel! Hiú ábránd, de Fannit sem akarom megbántani, így csak összeszorítom a szemem és azzal biztatom magam, hogy nincs itt senki, nem fog rólam fénykép készülni és ha túl vagyunk ezen a bohóckodáson rögtön eltüntethetem a szerintem túlzó nyuszi vonásokat.
- És most jobb? - kérdezem előbb csak a jobb szemem kinyitva, félve pillantva a lányra, hogy mit gondol. Közben pedig egy másik gondolat is megfogalmazódik bennem.
- Legyen verseny, a folyosó végéig meg vissza! - javaslom vigyorogva - mi legyen a tét?
Mert ugye tét nélkül nincs értelme. Vagyis van, csak úgy érdekesebb és több lenne a motiváció.

P(.F)anni
The Black Rabbit


- Hééé! El a kezekkel a füleimtől! - szólok rá vicceskedve, nem szeretném, ha elrontaná, mert azért sok idő volt míg beállítottam, hogy ilyen menőn álljon, főleg mert még a Rellonba is be kell törnöm ezekkel. Jól betábláztam magam mára, de annyi baj legyen. Az is jó móka lesz Alexszel. De legalább innen még nem késtem el, szóval ebből nem lesz baj. Engem amúgy nem zavar, hogy nem tudja hogyan jutott ide előbb, ez még mindig a jobbik eset.
Elnyammounk a répán, közben egymást dicsérjük de nem úszom meg, rajzol még nekem nyuszi orrot és bajszot is, hogy "teljes" legyen a nyuszis képem.
- Jobb ha nem látom? - érdeklődöm, hogy pontosan mit is ért a jobb alatt, és oldalba bököm, mert ezt már kitapasztaltam, hogy csikis és jelenleg jó bosszúnak tűnik ez. Ha pedig kinevette magát, akkor kezdődhet is a verseny, csak még egy kicsit érdekesebbé kell tenni. Az ajánlata tetszik, semmi vészes nincs benne, nekem tökéletesen megfelel. Főleg, mert biztos vagyok magamban, hogy nyerek. Hosszabbak a lábaim, tehát nagyobbat tudok ugrani! Nem? De. Tuti nyerő vagyok.
- Oké! Benne vagyok - mondom és előrenyújtom a kezem, hogy kézfogással pecsételjük meg a fogadást. Aztán ha kezet ráztunk akkor felállok én is a képzeletbeli rajthoz.
- A folyosó végéig és vissza! - fordulok még felé, hogy tisztázzuk a pontos szabályokat - Meg kell érinteni a falat, ok? - ha rábólint, akkor pedig elkezdem az indítást.
- Vigyáááááázzzz, kééééééésssz, ugorj! - nevetve, nyuszi pózban kezdek ugrálni a folyosó vége felé.
- Ne maradj le Panni! - kiáltok neki oda én is, miközben amilyen gyorsan csak tudok a folyosó vége felé ugrabugrálok. Ahogy megbeszéltük megérintem a falat - neki nyomom az egyik "mancsomat" aztán fordulok és ugrálok is visszafele. Fanni egyébként nem marad le, meglepően közel ugrál, így kénytelen vagyok jobban belehúzni, de még igazán bármi kisülhet ebből. Az mondjuk biztos, hogy bármi lesz, sosem felejtem el őt, és ezt az őrült ugrándozást.

P(.F)anni
The Black Rabbit


- Hiszek neked! - mondom végül és elhatározom, hogy nem fogom megnézni, csak este, ha túl vagyok mindenen, mielőtt lemosom. Addig meg... legfeljebb röhög mindenki egy jót. Lesz egy jó napjuk, az senkinek sem árt. Pluszban egyszerűbb is, mert ki tudja nem bántanám-e meg, ha nemet mondanék erre? Most már persze késő, szóval felesleges is ezen agyalnom.
Tisztázzuk a játék szabályait, a feltételeket, kezet is rázunk rá, innentől pedig nincs visszaút. Felkonferálom az indulást s az ugorj! végén és is gyors nyusziugrásba kezdek. Már amennyire tudok. Jól haladok, de Panna sincs lemaradva, igazán nagyszerű ellenfél. Kis előnnyel vezetek a félúton, visszafelé pedig már valószínűleg fáradok, hogy majdnem utolér, talán le is hagyna, ám ekkor valami történik. Hallom, hogy jajjgat, de én ugrok még egyet, csak aztán pillantok hátra. Érdekes a látvány, ahogy ő a földet csókolgatja, így kénytelen vagyok megállni. Kiegyenesedem és odasietek mellé, rendesen, már nem nyusziként, hiszen ki tudja mennyire ütötte meg magát.
- Biztos jól vagy? - kérdezem, mikor mellé érek, bár már mondogatja, hogy minden oké. - Mi van a büszkeségeddel? - érdeklődöm, miközben felsegítem, már ha van rá igénye, aztán segítek leporolni. Fura, hogy milyen kosz van itt, pedig szerintem a manók takarítanak rendesen. De úgy látszik, ők is félnek a banya pletykáitól.
- Gyere, ugráljunk együtt - invitálom a kezemet nyújtva, mert ha tényleg jól van, akkor be is érhetnénk a nyúlcélba. Így meg nem lesz, se győztes se vesztes, de az már mellékes. Az igazság az, hogy rettentően jó móka volt. Szóval ha minden rendben, akkor együtt ugrálunk tovább. Ne több az egész 3-4 ugrásnál. Kézen fogva még mókásabb lesz.

P(.F)anni
The Black Rabbit


Könnyű neki örömet szerezni és a szabályokon sem veszünk össze, kell ennél több? Igen! A tét. De ezt is hamar tisztázzuk és szerintem teljesen okés is, nem csak azért, mert esélytelen, hogy veszítek, hanem mert a pizsiben végig sétálás a nyuszi jelmez után semmiség lesz.
Neki is állunk ugrálni s mikor már épp azt hinném, hogy nem ért sokat a kezdeti előnyöm s csúfosan vereséget szenvedek majd, ha nem húzok bele, na akkor esik el Panni, aki Fanni, csak nyusziként nevezem máshogy, mert miért ne?
Visszasietek hozzá, felsegítem és szerencsére azt mondja, hogy jól van, egy piros folton túl nem is látszik rajta semmi hiba. Mondhatnám persze, hogy akkor most nyertem, de nem teszem. Inkább felajánlom, hogy együtt ugráljuk le a hátralevő szakaszt. Nem lenne jó, ha még egyszer elesne.
- Nem ciki Panna! - kacsintok rá - Egy hét alatt elfelejtik! - és most, hogy Pannának hívtam, ráadásul nyuszinak álcázzuk egymást csak egy óvodás nem jön rá, hogy mi voltunk azok. De nekem speciel elég a tudat, hogy ráfoghatom, nem voltam önmagam. Megfogom a kezét, így ugrálunk be a képzeletbeli célba, egyszerre.
- Igen! Vicces volt! - mondom vidáman és el is engedem a kezét, nem kéne, hogy bárki félreértse, mégis csak egy kislány hozzám képest. De nem lennék kellően lovagias, ha nem segítettem volna neki. Most viszont itt a tervem második része. Mármint, nem igazán terv, de kötelességemnek érzem. Fel is kapom a táskámat, megkínálom újra répával és én is elrágok egyet, így a mozgás után kifejezetten jól esik. Közben pedig, belekezdek a mondandómba is.
- Nos, nem tudom, mit csinálsz holnap, de nem akarlak még egy nap feltartani, szóval ha nem bánod... - előhúzom a táskámból a kölnis üvegem, amiben amúgy csak sima víz van, mert tudom ám, mennyire nem szeretik, ha több száz különböző parfümmel locsolják meg őket. Aztán megköszörülöm a torkom, az öklöm a számhoz emelve, majd belekezdek a versikébe.
- Éles sarok, kezdő törés
Bordás tengely, reteszkötés,
Cosinus és Tangens Rhó
Én vagyok a locsoló!
Meglocsolhatlak?
Tudom-tudom matek, és borzasztó, de hirtelen csak ez jutott eszembe. Meg egy másik, de az nem illik a vizes üvegemhez, így maradt ez. A lényeg benne volt, a kérdés meg adott, csak a válaszra várok.

P(.F)anni
The Black Rabbit


Nevetek rajta, ahogy kiakad az egy héten. Rosszabb soha ne történjen vele. Aztán ahogy elemez és magyaráz, csak még több kedvem lesz nevetni, bár rendezem magam, s csak egy mosollyal fejezem ki, mennyire jól szórakozom rajta. Bólogatok is bőszen, mert hát, pont így van. Előfordulhat bármi rosszabb is, sőt még érdekesebb is. De igazából lényegtelen. Az a fontos, hogy befejezzük az ugrálást és visszajussunk a táskámhoz, hogy megkínálhassam ismét répával, aztán meg meglocsolhassam. Ha hagyja. De szerencsém van, a versem is tetszik neki, és engedélyt is kapok, így emelem is a kölnis üveget, de mielőtt meglocsolnám még elmondom neki, amit tudnia kell benne.
- Amúgy csak víz van benne - közlöm és ismét kap egy kacsintást, ez valami mánia nálam, de lényegtelen. Ráfújok a hajára, meg a nyuszifüleire egy kis vizet, majd jön a "fekete leves", nincs nála ajándék. Nem mintha várnék ilyesmit, de egy pillanatra eljátszom, hogy igenis szomorú vagyok. Lekonyul a szám, szipogok egyet, ami nyuszi pofival biztos hatásosabb, aztán halkan motyogva, de úgy hogy hallja, megszólalok:
- Piros tojás, fehér nyuszi... Locsolásért jár egy puszi! - s hogy lássa mennyire komolyan gondolom, nyuszisan mellé ugrok, leguggolok, hogy alacsonyabb legyek nála, úgy tartom az arcomat neki, s ha nem lenne elég egyértelmű, még nyuszi mancsommal, ökölbe szorított kezemmel, is, megbököm az arcomat, hogy oda jár a puszi, ha már tojás nincs. És akkor az ajándék részét is letudtuk a dolognak. Közben pedig, betömök egy újabb répát a számba. Csak. Mert finom.

P(.F)anni
The Black Rabbit


Meglocsoltam idén az első lányt. Fantasztikus vagyok. Kár, hogy így zavarba jött ettől, meg rosszul érzi magát tőle.
- Ugyan! Locsolás amúgy is csak holnap van, csak féltem kimaradsz a nagy tömegben! Tudod mennyi lány jár ide? - nézek rá vigyorogva, aztán még megsúgom neki - Te vagy az első az idén! - érezze hát magát megtisztelve. De persze rossz, hogy nem kapok semmit. Nem mintha hiányozna. A csoki tojásokat valószínűleg egytől-egyik Boginak adom majd. Elvégre én nem ehetem meg. Reménykedem, hogy a többségnél azért lesz rendes főtt tojás is. Azt legalább ehetek. Igaz azt sem ész nélkül, de egy-kettő nem fog bajt okozni. Most pedig, ha nincs más, behajtok egy puszit, mert az is bőven elég ajándéknak.
Nem is kell sokat várnom, érti Pannus a dolgokat, és szerintem nem is veszi túl komolyan, elvégre tökre idiótán viselkedek, nem illik ez az én komoly levitás egyéniségemhez. De egy kis móka, főleg ma, teljesen belefér. Miután megkapom a puszimat, felállok és széles mosolyra húzom a szám. Örülök, hogy ez ilyen könnyen ment, remélem holnap is egyszerű dolgom lesz.
- Jó, de ne ess túlzásba! - hagyom rá, aztán csipogni kezd az órám, jelezve, hogy idő van, s bár én nem vagyok szívbajos a folyosó közepén mégsem kapom elő a pálcám, hogy vércukorszintet mérjek, meg hogy utána inzulinozzam magam. Így csak leállítom a csipogást, aztán Fannira nézek.
- Most mennem kell, de ez nagyon jó buli volt! Jövőre megismételjük! - kacsintok rá, aztán adok neki még pár répát, és el is indulok - A DÖK-ben találkozunk!
Kiáltom még oda neki, aztán elszaladok vissza a Levitába, hogy az inzulin után Alexet összeszedve megkezdődjön a mai nap másik slágere.