Széplaki Alíz

Borzasztóan álmos voltam, ez meg is látszott rajtam, hisz a vacsoraasztalnál is majd beleestem a tányéromba. A háztársaim közül néhányan szúrós szemmel néztek rám emiatt, de olyanok is akadtak, akik csak jót mosolyogtak az orruk alatt. A kakaóm elfogyasztása is nehezemre esett, a kellemesen langyos és cukros ital csak még inkább az álmok földjére csábított. Hosszú bajusz húzódott meg az orrom alatt, amikor váratlanul egy dió pattant le a mellkasomrról, amit az egyik rellonos hajított át, látva szenvedésemet. Felkapva fejemet, azonnal a támadómat kerestem, aki temészetesen hangos röhögésben tört fel a zöldek asztalánál.
- Mi van veled? Mindjárt bealszol, talán nem kéne éjszakánként annyit olvasnod-Jegyezte meg nevetve az egyik háztársam, aki szintén a gólyalakban töltötte mindennapjait.
- Egyébként meg bajusz van az arcodon-Mosolyogva figyelmeztetett, mire kapkodva nyúltam egy szalvéta után és gyorsan meg is töröltem az arcomat.
- Levitások, indulás a hálótermek felé! - A teremben hirtelen elhalt a tányérok csörgése, helyét a prefektusok vezényszava váltotta fel, s az azt kísérő székek nyikorgása a padlón. Magam is feltápászkodtam, még egy almát felmarkoltam a tálról,hogy legyen nálam valami rágcsálni való, ha megéheznék, aztán elindultam a többiek után.
Útközben azonban annyira elbambultam bámészkodás közben, hogy pillanatok alatt lemaradtam a többiektől, s mire felocsúdtam, már fogalmam sem volt arról, hogy merre is kellene mennem.
- Fenébe, itt merre is kell fordulni?- Bizonytalanul álltam a folyosón, és a közelben lógó portrét figyeltem, hátha segít majd az ott lakozó figura. Pechemre azonban nem jött segítség, így tehetetlenül kóboroltam, míg végül kikötöttem a könyvtár bejáratánál.
- Remek- Sóhajtva telepedtem le a bejárathoz, lábaimat felhúztam, végül azonban elfogott az álom, s fejemet az ajtófélfának hajtva, bealudtam a folyosón.

Alíz

Azt hiszem sikerült elaludnom még ott az ajtónak dőlve is, kényelmetlen testhelyzetben, így már csak arra riadtam fel, amikor valaki határozottan rám szólt a sötétből. Hirtelen kaptam fel a fejem,  de néhány másodpercig még azt sem tudtam, mit mondhatnék, így csak igyekeztem felkászálódni a földről.
- Öh, bocsánat, én csak valahogy leszakadtam a többiektől, aztán nem találtam merre kell mennem, mert még új vagyok itt, és eltévedtem. – Ez volt az igazság, s bár talán furán hangozhatott, hogy újonnan csatlakoztam így a tanév végén, ez talán mellékes információ volt, s nem befolyásolta azt a tényt, hogy kihágást követtem el.
A Hold fénye bevilágított az ablakon, így mikor már teljesen a lány felé fordultam, hirtelen ismerős vonásokat fedeztem fel, s bár nem gondoltam azt, hogy majd éppen itt fogunk találkozni, de szinte biztos voltam abban, hogy Alízt látom magam előtt.
- Széplaki Alíz? Ne mond már, hogy te is ide jársz, ez hihetetlen. Megismersz? Én vagyok az Oliver, a szomszédból.  – Azonnal megörültem, mosoly húzódott az ajkaimra, s odalépve a lányhoz , átkaroltam őt, majd magamhoz öleltem. Igaz, jó pár év eltelt, s egész sokat változtam, hisz magasabb lettem és a kölyök képem is változott valamelyest.
-  Mesélj, mi van veled? Mindent tudni akarok. – Elengedve, alaposan szemügyre vettem őt, ami azt illeti, ő is nagyon sokat változott.

Alíz


- Azért meg ne fojts- Nevetve szurkálódtam Alízzal, aki örömében átölelt, s viszonozta a köszönésem. Jó érzéssel töltött el, hogy újra láthattam a lányt és hirtelen ezernyi emlék viharzott elmémben vele kapcsolatban.  – Ugye? Még egy fél fejjel magasabb is lettem nálad, szóval most már verhetetlen vagyok kosárlabdában. – Büszkén húztam ki magam, és eszembe jutott, amikor az udvaron játszottunk, s Alíz konkrétan levert a pályáról. – Te is rengeteget változtál Alíz, tényleg- Nem igazán tudtam ennél jobban jellemezni, egyszerűen csak elég volt végig pillantanom rajta, csinosnak tartottam, s volt benne valami olyan különlegesség, amit korábban nem véltem felfedezni.
- Prefektus? Akkor így már értem, hogy miért ébresztettél fel és miért szóltál rám olyan határozottan. Szóval te vagy a sárgák sheriffje, ha mondhatom így. Izgalmas, és egyáltalán nem lep meg, már gyerekkorunkban is felügyelő voltál. – Ismét csak nevettem, hisz bár nem volt köztünk túl nagy korkülönbség, a szüleim nem egyszer bíztak a lány óvó kezei alá. Ezzel én azért vitatkoztam volna, mert vele együtt sikerült sérüléseket is beszereznem, de ezt leszámítva végül is, tudott rám vigyázni.
- Tök jó Alíz, de leginkább annak örülök, hogy újra látlak és ebben a suliban tanulsz. Éppen erre volt szükségem, mert már kezdtem magamat egyedül érezni. Mostantól viszont állandóan a nyakadon fogok lógni. – Szemtelen vigyorral pillantottam rá, miközben kezeimet a zsebembe csúsztattam és úgy fürkésztem tovább arcvonásait.
- Hosszú sztori, ugye talán még emlékszel, hogy két éve elköltöztünk Londonba, mert apámat oda helyezték és ott kellett lennie. De most visszahelyezték váratlanul Magyarországra, így ott megszakítottam a sulit, és szintfelmérő vizsga után csatlakozhattam. Ha most sikerülnek a vizsgáim, akkor maradhatok. – Mosolyogva meséltem, s annyira boldog voltam, hogy már el is múlt a fáradtságom.
- Mesélj, mi történt veled az elmúlt években? Tímeával mi van? Itt sok a barátod, be lehet lógni a szobádba? – Nevetve kérdezgettem, hisz minden érdekelt vele kapcsolatban.  

Alíz

Igazán jó hangulatban telt az újra találkozás, régen is nagyon jól kijöttünk egymással és ez az idő múlásával sem változott. A viccelődéseket mindketten könnyedén vettük, s talán ez kellett ahhoz, hogy még inkább megalapozza a hangulatot, és elfeledtesse velünk azt a momentumot,hogy már legalább két-három éve nem találkoztunk.
- Hát persze, azért ne akard letagadni a ráncaidat- Nevetve ismét csipkelődtem, pedig egyetlen apró karc sem rontotta a bőrét, s egyáltalán nem tűnt idősebbnek annál, amennyi. Az viszont még az én figyelmemet is felkeltette, hogy mennyire csinos lett az évek alatt.
- Most azért megkönnyebbültem, hogy nem kell az utolsó sulis napokat különféle büntetésekkel tölteni. Bár, ha te is segítenél benne, akkor egészen elviselhető volna. – Alíz valóban semmit sem változott, ugyanolyan fecsegő volt velem szemben, mint régen, s ami azt illeti, kinéztem belőle még azt is, hogy fejmosásban részesítsen, ha valami ostobaságot követnék el.
- Babát? Ilyen fiatalon? – A beszélgetés fonala egy pillanatra olyan momentumhoz ért, amikor még az én szemöldököm is feljebb szaladt, hisz maga Alíz sem volt annyi idős, hogy családot alapítson, így ezt a barátnőjéről is elég nehéz volt elképzelni. Persze, sok minnden más tényező is lehetett a pakliban, mondjuk ha aranyvérűek közül származik az a barátnő. Náluk valamiért mindig is előrébb volt a házasság, meg a családalapítás, mint hogy előtte letegyenek valamit az asztalra.
- Persze, megértelek. De remélem, hogy most emiatt nem akarsz te is anyuka lenni, hogy aztán együtt mehessetek a parkba babakocsit tologatni. – Nevetve kérdeztem ugyan rá, bár azért bíztam abban, hogy valóban nincsenek még ilyen szándékai. Nem szívesen engedtem volna el most, hogy újra összesodort minket az élet.
- Ami a vizsgákat illeti, nem akarom elkiabálni, de úgy érzem, hogy jól sikerültek. Szóval, ha tényleg minden jól alakul, itt fogom megkezdeni a második évemet is. Ha nem, félő hogy utánad anyám fog seggbe rúgni, apám meg szimplán kitekeri a nyakamat. –Nevetve pillantottam a lányra, majd ezután kíváncsian érdeklődtem, hisz tényleg mindent szerettem volna tudni róla.
A lány hosszasan mesélt, nem is akartam őt félbe szakítani, így inkább végig csöndben hallgattam őt, s bólogattam érdeklődően.
- Hű, azt kell mondanom, hogy veled aztán tényleg sok dolog történt. Timit illetően azért nem értem, hogy miért a tábort választja, ahelyett, hogy találkozzatok. Persze értem én, hogy ő is egyedül él és szüksége van társaságra, de azért...valahol mégis csak ő az, aki örökbe fogadott téged, és egy kicsit figyelhetne rád. – Jegyeztem meg, hisz nem igazán tetszett az, amit a nevelőnőről hallottam.
- A terveid meg jól hangzanak, elég izgi, hogy van ilyen képességed, meg persze egy kicsit bizarr is. Mosolyogva beszéltem, s belegondoltam, hogy azért tényleg komoly felelősség áll a képessége mögött, s nem mindegy hogy kinek mit mond a jövőjével kapcsolatban.
- De leginkább az döbbentett le, hogy írt az anyád. Hihetetlen. Honnan tudta , hogy hová kell címeznie, hogy talált rád? És mit akar tőled? Így most már megtudtad akkor, hogy honnan származol valójában?- Mindig is érdekelt Alíz múltja, még kíváncsi kölyökként is. Most viszont annyi minden történt vele, hogy teljesen ledöbbentett.

Alíz

Alíz szavaiból érződött, hogy nagyon közel áll hozzá a barátnője, teljes mellszélességgel ki is állt mellette, s bár nem igazán értettem egyet a korai gyermekvállalással, ezt a témát nem akartam jobban feszegetni, mert eszem ágában sem volt megsérteni Alízt úgy, hogy negatív véleménnyel legyek egy kedves ismerőséről. Amúgy is, talán létezett az a mindent elsöprő szerelem, még ilyen fiatalok között is.
- Jól van, legyen igazad, és tényleg éljenek boldogan – Fűztem hozzá mosolyogva, s elnevettem magam, amikor a lány megosztotta velem a véleményét saját családalapítási terveit illetően.
- Nana, azért ne mond ezt nekem, mert anno engem is egyben tartottál, csináltál nekem tejbegrízt, meg teát és pirítóst, szóval szerintem azért megállnád a helyed anyaként is. De nem azért mondom, hogy rögtön csapj bele- Nevetve ráztam meg a fejem, valahogy nem tudtam elképzelni őt se kismamaként, sem pedig úgy, hogy a karján csecsemőt ringasson.
- Aha, úgy néz ki, szóval a közeljövőben rengeteg közös programot szervezhetünk.- Már szinte magam előtt láttam a hétköznapokat, s egyre jobb kedvem lett, ha arra gondoltam, hogy Alíz itt lesz velem.
Szegényt sajnáltam, mert valóban nem sok összeköttetése volt a külvilággal, s rossz lehetett neki család nélkül felnőni. Timire pedig egyenesen haragudtam, amiért ennyire elhanyagolta az örökbe fogadott lányát.
- Elhiszem, hidd el hogy én is pipa vagyok rá. Ha összefutok vele, lesz hozzá egy-két szavam.- Vállát megérintve, oly komolyan ecseteltem a szavakat, mint egy bátor öcskös, aki minden áron meg akarná védeni a nővérét.
- Áh, Londonnal kapcsolatban tudok jót is meg rosszat is mondani. Az időjárás például borzalmas volt, alig sütött a nap és rengeteget esett az eső. Ami pozitív, hogy sokkal több dolgot lehet kapni a boltokban, vagy legalábbis olyan érdekességeket, amiknek nálunk még nincs igazán kereslete. Például hallottál már sonka illató radírról? Vagy sör illatúról? Hihetetlen, miket ki nem találnak ezek a muglik Mosolyogva megráztam a fejemet, túl sok mindenről nem tudtam mesélni a lánynak, mert az átlagos hétköznapjaimban semmi olyan dolog nem történt, ami szót érdemelt volna.
- Szóval összességében nem volt rossz, de azért honvágyam volt, és hiányoztak a régi ismerősök. Jó újra itthon lenni. – Örömmel mosolyogtam Alízra, s nagyon jól esett a kedvessége, hogy minden segítségét felajánlotta nekem az itt töltött évekre.
- Köszi, tök jófej vagy és szerintem igénybe is fogom venni a segítségedet. –Megint csak rámosolyogtam, majd kíváncsian hallgattam, ahogy a képességéről beszélt.
-Nem semmi, azt hiszem, hogy ezzel még komoly pályafutásod is lehet, ha nem hagyod veszni a tehetségedet. Majd egyszer nekem is jósolhatnál, kíváncsi lennék arra, hogyan látod az én jövőmet. Na de visszatérve anyukádra, mi volt?- S kérdésem után hallgattam, ahogy mesél, majd elvettem a felém nyújtott levelet és végig is olvastam a benne rejlő sorokat.
- Először is, én tuti dobtam volna egy hátast, ha kapok egy ilyen levelet. Viszont, anyukád soraiból arra következtetek, hogy nem igazán volt lehetősége arra, hogy téged felkutasson. Nem tudhatod, hogy milyen volt az apja, és miért nem lépett előbb. Nem azt mondom, hogy bocsáss meg neki azonnal, de szerintem érdemes lenne vele találkoznod, és legalább egyszer beszélgetni vele, hogy megtudd, mi is történt. Hátha jól sülne el a dolog. Ha meg nem, akkor is legalább megpróbáltad- Megosztottam vele a véleményem, s úgy gondoltam, hogy ez lehetne a legjobb, amit tehetne.
- Nem is baj, ha nem tud róla, szerintem se oszd meg vele egyelőre. Majd legfeljebb később beszélj vele erről. – Éppen csak, hogy befejeztem a mondatom, a lépcsők felől köhögés hallatszott, s léptek zaja, ami egyenesen felénk közeledett.
- Basszus, ha engem itt találnak, akkor elég nagy bajba kerülök, mi legyen? Visszakísérsz a hálókörletemhez?