Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=498679#post498679][b]Ombozi Rebeka Liliána - 2015.07.21. 20:50[/b][/url]

Nagyot sóhajtva húzza ki szekrényéből az egyetlen olyan ruhát, ami alkalmas erre az estére. Ugyan nem végzős, de még csak pár napja érkezett, így illene már végre megismerkednie valakivel. Az persze erős túlzás, hogy van kedve hozzá, hiszen immáron felöltözve is elhúzott szájjal áll a tükör előtt. Újabb mély levegőt vesz, hogy meggyőzze magát: jó napja lesz, jól fogja érezni magát. Haja kiengedve lobog mögötte, míg felér a bejárati csarnokhoz, hogy ott megálljon és megpróbáljon egy még pár nélküli fiút találni. Zöldes-barnás íriszei folyamatosan kutatnak, azonban a szerencse végül rátalál, nem is kell sokáig keresgélnie. Az csak egy pár pillanattal később derül ki, hogy a srác nem feltétlenül szerencse. Pislogás nélkül mered épp az idegenre, mikor szó szerint irányba fordítják és a könyökénél fogva kezdik vezetni. Na, a herceg előállt disznón és fűszállal a szájában.
- Te figyelj, felesleges ebben a formában vezetned, nem vagyok valami gyengeelméjű gyökér, akit irányítani kell - nem mellesleg a pórázomat a másik táskámban hagytam - oké, az első találkozások, az első benyomások mindig nagyon fontosak. Erről túl sokat nem érdemes nyilatkozni. Rebi másodpercek tört része alatt megérzi, hogy alárendelt szerepbe akarják tolni, amit ő nem díjaz különösebben, csakhogy a folytatás sem sokkal kedvesebb. Egyedül a vigyor vesz el a dolog éléből, habár továbbra is érzi a "hála nekem, aki borzasztó szívességet teszek" légkört. De mit tegyen? Komolyan álljon le veszekedni vele? Nem fog.
- Rebeka, Rellon, negyedik évfolyam. És igen, szívesen táncolok veled - gyors észrevétel, hogy merrefelé haladnak, azonban nem meglepő, hogy nem a szokásos mederben folynak a dolgok. Oldalra pillant a karjára, hogy lássa tetoválásait, amiket olyannyira szeret. Már a következőn gondolkodik - természetesen - és előre látja Marcsi arcát. Szörnyű, hogy még egy.
- Hogyhogy egyedül voltál? - miközben megérkeznek a parketthez kérdőn pillant Aaronre, de inkább csak nyílt tekintete zavarbaejtő, nem pedig kérdése.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=498920#post498920][b]Ombozi Rebeka Liliána - 2015.07.22. 14:03[/b][/url]

- Meg az ostorom - mosolyodik el végre kajánul, nem egészen burkoltan célozva arra, hogy Aaront könnyű lenne megnevelni. Vagy ha nem is, pár csapással jobb belátásra bírni. Talán nem is olyan szörnyű a srác és jó lesz az estéjük. A becenevek viszont torkán akasztják a szót. Komolyan? Kíváncsian hallgatja a zseniális variációkat, de a világért se közölné, hogy még a saját nagyanyja is Benzintyúknak hívja. Ez egy hosszú és vicces történet, van némi köze a gyönyörű, vérvörös sportmotorjához. Ami természetesen másfél éve a legkevésbé sem volt legális jogsi híján - bár most már az. Éljen a 18. életév. Ettől függetlenül ide nem hozhatta magával, úgyhogy hiába vezethetné végre, meg kellett válnia tőle. Nem örökre, kéthetente természetesen hazajár majd Marcsihoz és akkor jól meghajtja a kicsikét, talán egyszer elviszi a nagyanyját is, ha végre beleegyezik. Vagyis soha.
- Nem nagyon becéznek, de a Becky maradhat - vállat vonva felel és hangosan felnevet a navinés következő megjegyzésére. A tánc nem olyan nehéz dolog, de Rebeka már most érzi, hogy lesznek az este folyamán bajok vele. - Bízd rám magad, leszek a támaszod - kiölti a nyelvét - a szituációhoz képest abszolút illetlenül, tekintve, hogy ez egy bál - és könnyedén közelebb húzódik, hogy elengedjen maguk mellett egy keringőzni igyekvő párt. Ami azt illeti, egy kicsit még várniuk kell, hogy megcsillogtathassák tánctudásukat, de oda se neki. Annyira nem hiányzik hősnőnknek a mozgás, sosem kedvelte az izzasztó próbatételeket. Kivéve a gördeszkázást. Bob, vagyis a szent tárgy, a kastélyban tartózkodik jelenleg is, de egy ilyen eseményre csak nem érkezhet A Járművel.
- Hmm - töprengőn pillant a fiúra. - Nem feltétlenűl vagy paraszt, csak a humorod... Egyedi - óvatosan mosolyra görbülnek ajkai. Végtére is, míg a rellonos elboldogul vele, semmi sem olyan vészes. Ő meg veszi a poénokat. - Ó, estém megmentője, mivel hálálhatnám meg lovagiasságod? - kissé túljátszva, tágra nyílt szemmel és elámulva bámulja Aaront, mintha csodálatának ő lenne egyetlen, s örök tárgya. Nos, amennyiben szórakozásra vágynak, az itt bőven meglesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=501346#post501346][b]Ombozi Rebeka Liliána - 2015.07.29. 20:25[/b][/url]

Ezek a becenevek szinte kikészítik. Bár, jobban meggondolva még mindig jobb, mint az "édes mazsolám", így panaszra semmi oka.
- Ez esetben te mindenképpen "Gyere ide Takarodj!" lennél, ha az megfelel, bár ugye túl hosszú - cinkosan pillant a fiúra. Ha paraszt poénokkal akarják bombázni egymást, ám legyen, Rebekát sem kell félteni. Nem az alpári módon, de tud ő is tapló lenni. Tulajdonképpen amióta elkezdtek beszélgetni, azóta melegebb éghajlatra száműzik egymást végtelenül udvariasan és kedélyesen. És mit lát a külvilág? Egy mosolygó párost, akik szórakoznak. És tényleg!
- De csak most és csak érted, becsüld meg! - most rellonosunk szemei villannak meg, miközben kénytelen közelebb húzódni Aaronhoz. Nem tulajdonít jelentőséget a finom érintésnek a hátán, igazából észre se nagyon veszi, pedig ha tudná, hogy itt minden mozzanatot hátsó szándék vezérel, egészen biztosan rákontrázna a dolgokra. Így csak ismét eltávolodik, amint van lehetősége rá, de nem megy messzebb, mint eddig volt. Nagyon különösen viselkednek egymással, ez pedig elég feltűnő. Vagy csak nekik? Épp szóra nyitná a száját, mikor megérkezik a burkolt tahózás. Szemöldökei a magasba szaladnak és tulajdonképpen pislogás nélkül mered a másikra, beletelik pár pillanatba, míg ismét megtalálja a hangját, akkor viszont magabiztos és ismét visszatér a mosoly az arcára.
- Isteni szerencse, hogy képes vagyok értékelni a humorodat és a személyiségedet, ami valószínűleg nem túl imponáló egyetlen ember számára sem - egy kis visszaszúrás, de ugyanolyan finoman és óvatosan, mint ahogyan ő kapta. Semmi durvaság. Az együtt töltendő estét nem kéne tönkretenni, meg persze, ahogy halad az idő előre, úgy lesz egyre szimpatikusabb a fiú merészsége. Sejtései szerint nem minden ember merne így beszélni egy rellonossal, ahogyan nem is minden sárkány tűrné ezt különösebb felháborodás nélkül. Ez az este el lett rendelve, már most látszik.
- Az aranyhaj parókámat a másik ruhámban hagytam, szóval be kell érned egy tánccal - egy pillanatra lebiggyeszti a száját, mintha sajnálná a dolgot, de szemei környékén ott bujkálnak azok a nevetőráncok. - Na és mondd csak Áron, mit és mióta tanulsz itt? - igen, tudja jól, hogy nem Áron, de ez vele jár. Plusz említette az elején, hogy mestertanonc, így hát nem árt bővíteni a látókört. Közben persze belekarol a fiúba és hagyja, hogy a parkettre vezessék.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=511519#post511519][b]Ombozi Rebeka Liliána - 2015.08.31. 16:39[/b][/url]

Vizsgák, vizsgák mindenütt. Rebeka mindig is utálta, ha naphosszat magolnia kell, ráadásul óriási hátránnyal indul, mivel év közben érkezett. Mégsem adja fel a reményt, eldöntötte, hogy átmegy, minek köszönhetően a jegyzetekkel és tankönyvekkel kel-fekszik. Most, így hajnali tíz órakor is egész éjszakás és egy napos nem alvás után próbálja magába diktálni a kávéját, plusz valami elemózsiát. Szemei alatt sötét karikák éktelenkednek és őszintén örül, hogy az apja sehol nincs, mert szégyellne így megjelenni előtte.
Épp egy háztársával próbál értelmes beszélgetést folytatni, mikor a holnapi vizsgával kapcsolatban új információt kap. A jó tankönyvből a rossz részt tanulta meg. Ugye mindannyian érezzük ennek a súlyát...? Amikor mást sem teszel, csak betűk halmazát próbálod bepasszírozni elnehezült fejedbe, amikor kirakják rád a megtelt táblát és, amikor már nem ismersz se istent, se embert, csak egy ágyra vágysz, mert kigürizted a beled, és akkor valaki azt mondja... Nem, ki se mondom, le sem írom. Mindenesetre Rebeka cérnája valahol ezen tájt szakad el véglegesen és megmásíthatatlanul. Poharát lecsapja az asztalra és hangszálait nem kímélve kezd el igen hangosan és igen cifrán monológot szavalni.
- Hogy az a büdös, bárcabitorló, holló rágta, hörcsög által meggyalázott, kitört fogú - itt kezd belemelegedni... - sánta és púpos, megveszekedett, cefrében érlelt, romlott külsejű, utcasarkon virágot áruló, mocskos, szerencsétlen jó édestestvérét! - életében nem volt még ilyen hosszú és ilyen tartalmas, ám annál rondább kifejezéseket helyettesítő mondandója, azonban ezt bepótolandó üvölt, hogy az egész terem zeng tőle. Az evőeszközök is elfelejtenek megcsörrenni hirtelen, olyan döbbenet támad. És már tudja a folytatást...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=512485#post512485][b]Ombozi Rebeka Liliána - 2015.09.02. 11:41[/b][/url]

Egyáltalán ki találta ki a vizsgákat? Melyik volt az a szerencsétlen léhaéletű, aki annyira unatkozott, hogy úgy döntött teszteket készít, természetesen ötszáz kifejtős kérdéssel? Akárki is volt, sokkal fontosabb kérdés, hogy az összes többi miért nem verte agyon?! Ja, mert hogy azt nehezen lehetett volna, lévén ennyi ésszel szabadlábon fegyver nélkül is közveszélyes a delikvens...
És persze itt jön a feketeleves, mert végtére is van olyan, akinek ez mulatság, mert tud mindent. Mert azt is tudja, hogy melyik részt kell megtanulnia abból a tetves tankönyvből, míg másokat félreinformálnak, többek között maga a tanár is. De isten legyen a tanúja, Rebeka még meglátogatja a drága rossz életű tanerőt és olyat ad neki, hogy koldulásból fogja keresni a kenyerét. Mindennek hangot adva üvölteni kezd és megszidja a minden bizonnyal nem létező testvérét - amelyre a mellette ülő nagyjából öt métert arrébb araszol. Hiába, a vizsgaidőszak mindenkit kifordít magából. Már éppen folytatná, mikor a Navine asztalánál is valaki igen hangosan kezdi kinyilvánítani nemtetszését. Vörösünk szinte perdül is arrafelé és a fél nagytermet átordítva válaszol - mit válaszol, kiabál vissza, jelzem teljes felháborodással.
- A paradicsomlevesbe betűtészta való, és kampányolok azért, hogy tegyenek bele, igazad van! - egész testhelyzete olyan, mintha a maradék levegőt is ki akarná préselni magából, akárcsak valami idegbeteg gorilla. - És tudod mi még a szörnyű? Hogy a tanárok tesznek arra, hogy mi mennyit készülünk! Rossz anyagot diktálnak fel, amit a vizsgára kéne tudni, majd összedörzsölik a tenyerüket, mely nyáltól síkos, hogy "ez az, átvertem a mocsadék kölyköket, most aztán felpattanhatnak a nyalókás kerékpárra és tekerhetik a vizsgaidőszak végéig"! - hevesen gesztikulál, s közel sem jár a berekedés határán. Az persze kérdés, hogy van-e a közelben olyan tanerő, aki mindezt zokon veszi, bár Rebekát ez sem hatná meg. Jelenlegi lelki állapotában bárkinek szívesen megmutatja, hogy mégis merre kéne elindulnia, hogy sose jöjjön vissza. Így, hogy partnerre talált a totális kifakadásban, máris jobban érzi magát. Nemcsak ő csavarodott be!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=519237#post519237][b]Ombozi Rebeka Liliána - 2015.09.16. 19:28[/b][/url]

- Így van! Tán nekem is Liliana néven kellett volna születnem, hogy megfelelő paradicsomlevest kapjak? Felháborító, hogy itt nem gondolnak az ékezetes nevűekre is! És persze a százalékok! A százat még csak-csak kirakom egy i-ből és két o-ból, de mi van, ha csak kilencvennyolc lesz?! – ezek a problémák enyhén fogalmazva is eget rengetőek, de ha egyszer ez van, ezzel kell kezdeni valamit. Meg amúgy tök jó program ez az üvöltözés. Érzi Rebeka is, ahogy a feszültség lassanként távozik testéből, szépen megszűnni látszik a belülről szorongató érzés. Fenomenális, de volna még rajta mit csiszolni.
- Rosszindulatú mocsok népség ez! Tán jó hogy nem a macskája nevét kérdezi, ami amúgy ló és nem nyávog, hanem ugat!! Mert ugye Piri néni édes jó tyúkja se kíváncsi arra, hogy miért alakultak ki az aszteroidák, és mit használnak másképp a muglik! Hát mugli vagyok én? MUGLI VAGYOK? – hevesen gesztikulálva igyekszik felvázolni az egyértelműt, miszerint nem. Ennyi felesleges vizsgát és tantárgyat! Egyszerűen elképesztő, mennyi mindent akarnak a fejükbe verni, márpedig mikor lesz szükségük arra, hogy kulcsot használjanak alohomora helyett? Semmikor, persze, hogy semmikor. Nehezményezi is rendesen Rebeka ezeket a dolgokat, most minden kitör belőle.
- Aztán a másik, hogy miért ilyen kicsi a választék? Mi az, hogy vagy paradicsomleves, vagy semmi? Felháborító, hogy se a kajáinkat, se a vizsgáinkat nem válogathatjuk meg! – széttárja karját és jelzi, hogy tessék vele egyetérteni, mert ez milyen kiakasztó. Én már meg sem merek szólalni, hadd mondja. A holnapi vizsgája már úgyis bukó, meg körülbelül az egész vizsgaidőszaka katasztrófa lesz, de mindegy. Ez a tanárok hibája, ő ártatlan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=557430#post557430][b]Ombozi Rebeka Liliána - 2015.12.25. 22:12[/b][/url]

Alapvetően nem sok kedve volt eljönni a bálba, hiszen neki is most végzősnek kéne lennie. Csak mint tudjuk, a semmirekellő apja miatt nem fejezte be másutt a negyediket, ide pedig esélytelenek nyugalmával csöppent vizsgaidőszak előtt pár nappal. Szóval bukott és most a bálon fog táncolni Harolddal. Persze, hogy igent mondott, hogyan tehetett volna mást? A fiúval való kapcsolata szilárd talajon nyugszik, s nincs is oka cserben hagyni, noha az idő múlásával rá kell jönnie, hogy nem szerelmes. Tetszik neki Harold, de nem szerelmes, erről viszont senkivel sem hajlandó beszélni, hiszen mindent összevetve eleve úgy ugrottak neki ennek az egésznek, hogy meglátják mi lesz. Jól érzi vele magát, szereti, de a pillangók nem csapkodnak, nem száguld ereiben a vér, helyette melegséget és biztonságot érez. Persze fogalma sincs arról, mi lenne a helyes most, mit kellene voltaképpen éreznie, így rendre elveti ezeket a gondolatokat.
Bár időben elindul, mégis majdnem elkésik. Átfurakszik a tömegen, hiszen ezer közül is felismerné a rellonost. Varázslatosan szép és őszinte mosoly jelenik meg arcán, ahogy odalép hozzá és finoman érinti ajkával a másik ajkát. Sosem fitotagtatják tömegben a kapcsolatukat, de ezzel mintha megnyugtatni szeretné a másikat.
- Muszáj volt kitennem magamért, ha egyszer ilyen jól nézel ki - rákacsint, de nem húzza sokáig a diskurzust, mert kezdődik a keringő. Sokat gyakoroltak, most mégis érzi a Haroldban megbúvó bizonytalanságot, ettől pedig huncut görbe kúszik arcára. Megszorítja a másik kezét és számára megszűnik minden körülöttük. - Új életbe azért nem. Van, ami marad a régi és van, ami változik.
A tánc végeztével arrébb húzza Haroldot és könnyeden dobja egyik kezét a derekára, amiről nem lehet igazán megmondani, hogy intim vagy baráti gesztusnak szánja-e, pedig valójában csak büszke. Körbepillant a tömegen, hátha lát ismerős arcot, de nem erőlteti meg magàt. Át szeretne öltözni...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=559103#post559103][b]Ombozi Rebeka Liliána - 2015.12.29. 21:02[/b][/url]

Szerette a keringőt Harolddal, de egyszer mindennek vége szakad, így azonnal rohant a parkett közelébe, ahol már ott voltak Odették. Nem teketóriázott sokat, nadrágba és csónaknyakú felsőbe bújt, egy sapkát húzott a fejébe, magassarkúját pedig egyszerű bakancsra cserélte. Ahogy annak lennie kell.
Nem kell sokáig várnia, míg mehet felfelé, viszont meglepő módon egyáltalán nem izgul. Amióta szó szerint a tűzzel játszott, azóta elfelejtett bármiféle izgalomhoz hasonló dolgot érezni. Mosolyogva táncol Harolddal és még a vak is láthatja, hogy jól szórakozik. Akaratlanul ugyan, de néha vág egy-két fejet, amik a legrosszabb indulattal is legfeljebb aranyosak, de semmiképp se rondák. Olyan boldogan mosolyog mindenkire, hogy öröm nézni, de aztán levonul gyorsan, hogy a többiek jöjjenek és ne maradjon le.
Itt van egy kis ideje kifújni magát, de nem túl sok, így mire leengedhetne, addigra ismét bezúdulnak Harolddal. Kár is részletezni, mennyire yolo style-ban nyomja az egész dansz dolgot. Sosem tanulta a művészet ezen ágát, viszont mozgáskultúrája mindig is jó volt, ez pedig látszik rajta: a tapasztalatlanság és a jó érzék. Aztán megint lekotródnak, hogy az öt lány rophassa, majd vissza. Itt már elszabadul a pokol: ugrál, pörög, forog, kiabálja a zenét és önfeledten szórakozik. Nos, ilyen egy igazán lelkes és felszabadult Rebeka. Ha másért nem, ezért mindenképpen érdemes volt beadnia a derekát. Mosollyal és boldogsággal jön le a parkettről, ahogy boldog karácsonyt kíván a jelenlévőknek és integet. Ezt letudva pedig irány aludni. Elfáradt.