Zsolt Perott- A bál

Fátylas ruhák, fűzők, abroncsos szoknyák... Hihetetlen! Megyek a bálba.
Kiveszek egy sötétkék ruhát a szekrényemből, miközben a kényelmes farmersortra gondolok. Leülök az ágy szélére és felveszem a harisnyát, meg a cipőt. Egyedül erőszakolom bele magam a gyönyörű műalkotásba, majd a tükör elé lépek. Lesimítom a ruhám apró gyűrődéseit, majd nagyot sóhajtok.
Mit kezdjek a hajammal?
Alig ismerem a srácot... Beszélgettünk egy kicsit, de ennyi. Mégis örülök, hogy elhívott.
Begöndörítem a hajam és bonyolultan feltűzöm, csak pár tincset hagyok szabadon az arcom körül. Amikor elkészülök a szekrényhez lépek és előveszek egy félhold alakú álarcot, a tetején lévő tollak kicsit csiklandozzák a homlokom. Újra belenézek a tükörbe, majd fel az órára.
Már biztosan vár..
Halkan lépkedek a folyosókon, alig találkozom pár diákkal. Beérek a Nyugati-szárnyba. A nagy ruhában alig tudok felmenni az első emeletre vezető lépcsőn. Felérek és a fejemet forgatom. Végül meglátom. A homályos fényben alig lehet kivenni,de ő az.
Elpirulok,mert eszembe jut hogyan is találkoztunk.
Bár Levitás nem láttam egészen tegnap délutánig.
Éppen a fürdőben voltam, muszáj volt letusolnom, mert a rengeteg dolog , amit el kellett intéznem, meg a forróság elvett belőlem minden energiát.
A nyakamat ropogtatva álltam a langyos víz alatt, miközben teljesen ellazultam. Mára végeztem- gondoltam jólesően és a tenyerembe gyűjtve egy kis vizet megmostam az arcom. Sokáig fürödtem. Volt az már húsz perc is.
Végre kiléptem a fülkéből és a közeli fogason lévő törülközőért nyúltam, amikor nyílt az ajtó. Nem érdekelt különösebben, gondoltam egy lány lesz az, de aztán egy barna hajú srác bukkant fel az ajtóban.
Ijedtemben hátraugrottam és a törülközőt olyan gyorsan és olyan erővel szorítottam magam elé, hogy kifehéredtek az ujjaim. Meglepetésemben kiabálva tudakoltam tőle, mit keres itt?
A hangom vékonyabb volt és magasabb is a szokottnál.
Lesütötte a szemét, de nem mozdult és ez annyira idegesítő volt. Ki kellett volna mennie.
Felsandított rám, félmosolyra húzta a száját, én meg majdnem nekirontottam és kituszkoltam az ajtón.
Gúnyosan érdeklődtem, tud-e beszélni,nyilván nem ismer még, ha azt hiszi szórakozhat velem.
Szorosabbra fogtam magam körül a barackvirág-színű törülközőt, ha ez egyáltalán lehetséges.
Aztán megszólalt és valami olyasmit mondott, hogy keresett valamit, ami feldobja a délutánját, majd közölte, megtalálta.
Felnevetett, annyi vidámsággal, hogy azt hittem mentem odamegyek és felrúgom.
Már készültem a csípős válasszal, mikor kiszaladt és nyoma sem maradt.
Megtörülköztem és felkapkodtam magamra a ruháim. Egy színes toppot, meg egy fekete rövidnadrágot. Az elmaradhatatlan balerinacipővel.
Később kaptam egy levelet. Maya kicsit összegyűrte ugyan, de ki lehetett olvasni. A srác elárulta a nevét és  bocsánatot kért, azt mondta normál körülmények között nem csinál ilyet. Nem hittem neki és visszaírtam egy kicsit mogorva hangú levelet. Mire még jobban szabadkozott. Sokat beszéltünk ezután, sok mindent megtudtam róla. Aztán körülbelül az ötödik levelében megkért, hogy legyek a partnere. Nagyon meglepődtem... És bár nem nagyon akartam,mégis belementem, mert nem volt partnerem és érdekelt ez a reneszánsz bál. Bár kétségeim akadtak, hogy és miről fogunk beszélgetni mégsem adtam ki  az útját. ~Jó lesz az!~ Azokban a nagyszerű ruhákban.
Odalépek hozzá:
-Szia! Régóta vársz?