Nyitóbál
Robiba ütközve, majd egyedül.
Kinézet

Mágus tusa. Úgy döntöttem, hogy erre nem nevezek. A bátyám már vett egy ilyenben részt és a beszámolója nem volt rám olyan hatással, hogy úgy döntsek, indulni akarok. Nekem nem kell a hírnév, sosem hajaztam arra. Szóval cseppnyi ellenérzés nélkül indulok el a szobából a ruhámba. Krémszínű, hozzá lágy sminkkel, a hajamat kifésültem és picit rendbe raktam, sokat nem törődtem vele, a nyakamat pedig anya ékszere ékesíti. A karomra egy karperec került, a lábamra pedig egy magassarkú, pedig sokkal megszokottabb nálam a tornacipő, de hát az mégsem illik egy ilyen ruhához. Szóval hát most meglepően nőiesen sétálok a agyterem felé a folyosón. Kísérő nélkül vagyok, inkább fényképezni jöttem, semmint azért, hogy egy jót táncoljak valakivel is. Szóval a retikülömbe egy kisebb mágikus fényképezőgép került még a szobámba. Ha beléptem a bálteremnek átavanzsált nagyterembe majd előkapom és kattintok párat.
Erre nem is kell olyan sokat várni, a forgataggal én is megérkezem csakhamar a terembe. Sok idegen nyelv is felhangzik körülöttem, hiszen más országok tanulói is részt vesznek majd a tusán. Én arra vagyok kíváncsi, hogy kik kerülnek be az iskolából. Lesz-e közöttük ismerős is. Igazából már lehet, hogy lehet tudni az eredményt, de ez annyira nem kötött le eddig engem, hogy én még nem tudom. Éppen ezért hallgatom figyelmesen az igazgató urat, még szinte az ajtónál vagyok, amikor ő lép a pódiumra. Amint vége nem túl elnyújtott beszédjének és indul a tánca parkett szélénél indulok neki a tömegnek. Itt-ott kattintgatok párat. A táncolókról, a vendégekről, a jól mulató emberekről. Szeretem látni a vidámságot. Nem vagyok olyan besavanyodott, mint azt sokan hiszik. Talán még táncra is felkérhető lennék, ha valaki nagyon jó táncosnak tűnik nekem. De most még inkább a lencse innenső végén maradok, amibe annyira belemerülök, hogy az egyik táncoló párocskába bele is ütközök. Egy gyenge bocsánatkérést elmormolok, majd tovább megyek. Megtalálom a lencse végén a kviddicsprofesszort, aki egy dekoratív szőkével mutatkozik, másik házvezető-helyettes is megtalálom persze magamnak. Nem pletykafotós akarok lenni, de nem hagyhatom ki ezeket a fotókat sem a repertoáromból. Így teljes az este.
Egy lány megkocogtatja a vállamat és mosolyog rám, ismerem látásból, egy báli fotót kér tőlem, én pedig készségesen kattintok is tóluk párat. Pedig nem éppen azért jöttem, hogy hivatalos partifotóst játsszak, de ha így alakult, akkor miért ne?

Joseph Beck

Mondanom sem kell, hogy feltűnik a ficsúr, aki éppen Aandával táncol, róluk is csinálok egy képet, amikor éppen Amanda néz ide és nem Yar, majd Amandának elküldöm bagolyban, Yaristáról meg továbbra is a darts táblámon van a somlóis képe. Persze ezt a képet néha lecserélem egy-egy másik hasonlóan nem kedvelt delikvens képére. Igazán jó célba dobóvá váltam az utóbbi időben. De most nem a harciasabbik énemet hoztam el ide, biztosan nem örülne neki Amira, hiszen még a végén tönkre tenném az estét, amit megszervezett, és mint volt DÖK elnök tudom jól, hogy ez milyen fáradtságos munka. Szóval ma úgy döntöttem, hogy jól viselkedem mindaddig, amíg más el nem éri az ellenkezőjét.
Éppen ezért csak nyugodtan kattintgatok ide-oda, lencsevégre véve mindenkit. Még a nagyon bizalmasan súgdalózó Amirát és Dominicot is és persze a felém törtető idegent is. Látszik az arcán, hogy ide jön, hozzám, pedig nekem most úgy nincs kedvem egy ilyen ficsúrhoz, hogy az valami hihetetlen. Arra gondoltam, hogy esetleg majd valahogy megpróbálok inkább Maurice Mclaughlin-nal táncolni, ha már valakivel szeretnék, nem éppen egy pont olyan nyálassal, mint amilyen ez a gyerek itt. Sokkal jobban vonzanak a férfiak ugyanis. Látszik, hogy egy rakat fiú között nőttem fel, akik 6 évvel voltak nálam idősebbek. Ennek bizony most a hatása is érződik.
Szóval hát én próbálok inkább a gépem mögé bújni, de nagyon nagyon és kattogtatni itt is, ott is, hogy minél inkább elfoglaltnak semmint szabadnak tűnjek. ~ Sicc innen, rossz cica! ~ Próbálom gondolatban elhessegetni innen az egyre vészesebben közeledőt.
 - Ó, apám! Nenenene! -
Mondogatom magamban egészen halkan amikor már csak egy-két lépésnyire van tőlem, aztán végül megérkezik és meg is szólít. Kicsit zavartan elmosolyodok, mert nagyon be akarok szólni neki valami cifrát, de tudom, hogy az nem lenne szép dolog, szóval inkább valami vicsornak sokkal inkább nevezhető vigyor jelenik meg a képemen és így bólintok. ~ Remélem csak ennyit akarsz, hígagyú! ~ Gondolom magamban már egy is kattintva a kért képet. Aztán ha többet pózol az összesről készítek fotót. Minél jobban ezzel köti le a figyelmét, annál jobb. De sajnos ez a tervem nem válik be, táncolni hív. ~ Ó, ne már! ~ Ez után pedig egy cifra gondolatár ön néhol egy két papírra nem vetendő szóval. Gondolatban csúnyán beszélni még nem bűn, nem igaz?
 - Hát én annyira nem vagyok jó táncos. Lehet, hogy a lábadra lépnék. -
Jön elő újra a vicsorféle arckifejezés és kicsit kétségbeesetten nézek körbe, hogy véletlenül találok-e valami kibúvót, ami nem azzal jár, hogy ennek a szerencsecsomagnak nekirontok, mert már elég nehéz türtőztetnem magam és ha robban a bomba, akkor bizony lesz miért idejönnie a szervezőknek is.
 - Mi lenne, ha táncolnál inkább, mondjuk vele? Vagy vele? -
Bök oda először Kivára, majd az egyik Levitásra ott az asztalnál, nem is igazán figyeli, hogy kire is, azok ott úgyis mind ülnek. ~ Ó, Istenem, ott fenn a magasban, tüntesd el innen ezt a ficsúrt, amíg jót állok magamért! ~ Fohászkodok már a magasságoshoz is, csak hogy valahogy megszabadulhassak tőle, de van egy olyan nagyon-nagyon rossz megérzésem, hogy ő bizony innen nem fog tágítani egy darabig. De ezt nem engedhetem, szóval végül inkább mégsem törődve azzal, hogy ebből még sértődés lehet még valamit hozzátettem előbbi mondataimhoz.
 - Neked sokkal jobb lesz, ha velük táncolsz, mert nekem nincs kedvem egy ilyen ficsúrral, mint te vagy. Még a végén tiszta nyál leszek tőled, ahogy éppen csorgatod azt rám. Na szevasz! -
Áhh, így már sokkal jobb. Nincs semmi kényszer, csak önmagam. Szóval hát egy angyali mosolyt még felé küldök egy szempillarebbenéssel és már sarkon is fordulok, hogy elviharozhassak az ellenkező irányba.