Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.
|
|
|
hogy tessék?, állok elébe
Késésben volt reggel, sosem gondolta volna, hogy futólépésben fogja megtenni a távolságot a kastélyig. Ilyenkor jól jönne, ha lenne egy lakosztálya, ahonnan kényelmesen kisétálhat nyújtózkodva az első órára. De mivel ismeri magát, sosem élt vele, továbbra is távol és biztonságban jó neki, amikor hívja az ősi ösztön. Mégis kényelmesebb lett volna, mint kissé lihegve beérni és az órára sietni. Az egy dolog, hogy a diák késik, na de a tanár is? Felettébb érdekes lenne, bár neki maradt ki pár fizika óra, mert a tanár vagy elfelejtette, vagy már más állapotban volt addigra. Na, olyan nem akar lenni. A kimaradt reggeli hiánya azonban kínzóvá válik végül ebéd tájékra. Így bár mehetne haza, bárhova, ő a Nagyterem felé indul, annak reményében, hogy nem ma sztrájkolnak a konyhán dolgozók. Már az a pár illat is bőven elég ahhoz, hogy ott tartsa, hát még a látvány. Eléggé ösztönlénynek hat, ez tény, sok minden mozgatja azonban emellett is, nem kell aggódni. Csak ő még mindig az a fajta, aki hat helyett teszi és vígan belefér a tavaly előtti ruháiba is. Azért a biztonság kedvéért nyitja meg a kis jegyzetét, hogy hol is kell ma lennie és mikor, amit olvasva orra alatt morog egy sort. Majdnem elfelejtette a kicsiket a faluban, akiknek délután szakkört tart. No de oda sem neki, addig is rengeteg az idő. - Én most ide leülök – lép a levitás asztalhoz megint. Lassan ebből divat lesz, de ez közelebb volt, no meg aki ott ül, igaz, mindjárt végez a tányérjával, alatta járt botanikára és most végzős. Így kellemeset a hasznossal, beszédbe is elegyedik, miközben tányérjára szedi az adagokat. Csak pár falat sikerül, annyira belemerül a témába, hiszen most fordult a kocka és ő tanít, a másik pedig hallgatja. Azonban amaz már siet is tovább, így elköszönve int neki, majd helyezkedik kicsit és kényelmesen kinyújtva a lábait, telefonját nyomkodva kezd eszegetni. Mintha csak ugyan úgy diák lenne, mi sem kényelmesebb.
|
|
|
Helvey Belián Balázs Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár
grey wind | disney princess offline RPG hsz: 989 Összes hsz: 4909
|
Írta: 2021. október 4. 22:05
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=837721#post837721][b]Helvey Belián Balázs - 2021.10.04. 22:05[/b][/url] hogy tessék?, állok elébe
Késésben volt reggel, sosem gondolta volna, hogy futólépésben fogja megtenni a távolságot a kastélyig. Ilyenkor jól jönne, ha lenne egy lakosztálya, ahonnan kényelmesen kisétálhat nyújtózkodva az első órára. De mivel ismeri magát, sosem élt vele, továbbra is távol és biztonságban jó neki, amikor hívja az ősi ösztön. Mégis kényelmesebb lett volna, mint kissé lihegve beérni és az órára sietni. Az egy dolog, hogy a diák késik, na de a tanár is? Felettébb érdekes lenne, bár neki maradt ki pár fizika óra, mert a tanár vagy elfelejtette, vagy már más állapotban volt addigra. Na, olyan nem akar lenni. A kimaradt reggeli hiánya azonban kínzóvá válik végül ebéd tájékra. Így bár mehetne haza, bárhova, ő a Nagyterem felé indul, annak reményében, hogy nem ma sztrájkolnak a konyhán dolgozók. Már az a pár illat is bőven elég ahhoz, hogy ott tartsa, hát még a látvány. Eléggé ösztönlénynek hat, ez tény, sok minden mozgatja azonban emellett is, nem kell aggódni. Csak ő még mindig az a fajta, aki hat helyett teszi és vígan belefér a tavaly előtti ruháiba is. Azért a biztonság kedvéért nyitja meg a kis jegyzetét, hogy hol is kell ma lennie és mikor, amit olvasva orra alatt morog egy sort. Majdnem elfelejtette a kicsiket a faluban, akiknek délután szakkört tart. No de oda sem neki, addig is rengeteg az idő. - Én most ide leülök – lép a levitás asztalhoz megint. Lassan ebből divat lesz, de ez közelebb volt, no meg aki ott ül, igaz, mindjárt végez a tányérjával, alatta járt botanikára és most végzős. Így kellemeset a hasznossal, beszédbe is elegyedik, miközben tányérjára szedi az adagokat. Csak pár falat sikerül, annyira belemerül a témába, hiszen most fordult a kocka és ő tanít, a másik pedig hallgatja. Azonban amaz már siet is tovább, így elköszönve int neki, majd helyezkedik kicsit és kényelmesen kinyújtva a lábait, telefonját nyomkodva kezd eszegetni. Mintha csak ugyan úgy diák lenne, mi sem kényelmesebb.
|
|
|
|
Zippzhar Mária Stella Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos
minden lében villa offline RPG hsz: 673 Összes hsz: 6318
|
Írta: 2021. október 6. 23:01
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=837807#post837807][b]Zippzhar Mária Stella - 2021.10.06. 23:01[/b][/url] ezért eszünk itt, és nem főzünkHa a halántékomon megjelenő apró piros kis gülük nem szolgálnának elég figyelmeztetéssel arra vonatkozólag, hogy a hónap bizony melyik szakaszába készül belépni a szervezetem, akkor a kegyetlen napokat előre vetítő apró, mutatóban jelentkező görcsök biztosan megnyugatnak: a levibabák részemről még váratnak magukra. Ebben a pár napban viszont a szokásosnál is jobban megbolondul a gyomrom - mondom ezt úgy, hogy az évek alatt pontosan tisztába kerültem azzal, hogy a legtöbbekhez képest igencsak eltérő ízléssel rendelkezem. Kókuszos milánói? Rukkolalevélbe csavart diós hókifli? Nincs ma előttem lehetetlen. Azaz, egy mégis: az a fránya ébresztőóra. Én esküszöm, nem szólt! Oké, oké, tudom, az ember ilyen korban már állítólag megtanulhatna felkelni magától, de tegnap este rávettem Lysandert, hogy legyen kedved hagyni a fürdetést, úgyhogy az egyik zuhanyfülkében megejtettem amit meg kellett - ennek eredményeképpen ha tisztán is, de szétkarmolva jöttünk ki, mindkettőnkből facsarni lehetett a vizet. Szépen megtörölgettem, megszárítottam meg minden, de úgy döntött revansot vesz, és nem akart hagyni aludni - ne csodálkozzon senki, hogy nem tudok felkelni hétkor, ha fél ötig körömmel dagasztják a vádlimat a legváratlanabb pillanatokban. Így aztán a reggeli kimaradt, az órára épp csak beestem, de a végére már bocsánatot is kellett kérnem, olyan hangerővel követelte gyomrom magána a táplálékot. Megesik, na. Ennek hála viszont az ebédszünetre úgy rontok be, mint akit éhező farkasok neveltek önuralomra, s ismerős arcok után kutatva vetem le magam Beliánnal szembe, reflexből, egy év után se szokva át a tanárurazásra. - Szia Beli!Azzal magamhoz ragadok egy tiszta (vagy annak tűnő, jelenleg mindegy) tányért, és nehogy alulmaradjak az adagjaival szemben, kilapátolok magamnak egy nagy kanál... akármit. Meg sem igen nézem, már landol is a gyomromban, s teli szájjal hümmögöm felé a kérdésemet - hogy ityeg a fityeg, jó étvágyat? Olyan nagyon éhes vagyok, hogy egy teljes kádat meg tudnék enni!Ebből nagyjából annyi hangzik, hogy a harcos tündérek tütüje pirosan csilingel, ha rázzák a szélben, de azért a látványom eléggé kifejező ahhoz, hogy segítsen eldönteni, nem erről van itt szó, hanem inkább az étvágyamról.
|
RAWRR :3 *-*-*-*-*-*-*-* I I III I I I IIIII I IIIIIII IIIIIII~~~~~~ II II
|
|
|