Vér Lanetta
Ruha

Pezsdítsük fel az állóvizet!
A vizsgaidőszak a magolásról és a könyvek fölötti görnyedésről, ami iszonyat unalmas. Szerencsére mindig vannak olyan emberek akik felrázzák a hétköznapokat.
Seprűvel a kezemben mosolyogva lépek ki a Rellon klubterméből.
Nemrég találkoztam egy Eridonos elsőssel, akivel remek ötletünk támad arra, hogy egy kis színt vigyünk ebbe a szürke napba.
Elérem az étkező ajtaját, de nem megyek. A falnak dőlök és laza mosollyal az arcomon várok. Nemsokára Lanettának is meg kell jönni a labdákkal, és akkor kezdődhet a játék.
Meglepő módon örülök, hogy ilyen hülyeséget fogok csinálni egy elsőssel. Talán a stressz miatt van...
A gondolataimból egy lökés zökkent ki, bosszúsan nézek az előttem elmenő srácra, de nem hívom fel magamra a figyelmet egyenlőre.

Vér Lanetta
Ruha

Pezsdítsük fel az állóvizet!
A vizsgaidőszak a magolásról és a könyvek fölötti görnyedésről, ami iszonyat unalmas. Szerencsére mindig vannak olyan emberek akik felrázzák a hétköznapokat.
Seprűvel a kezemben mosolyogva lépek ki a Rellon klubterméből.
Nemrég találkoztam egy Eridonos elsőssel, akivel remek ötletünk támad arra, hogy egy kis színt vigyünk ebbe a szürke napba.
Elérem az étkező ajtaját, de nem megyek. A falnak dőlök és laza mosollyal az arcomon várok. Nemsokára Lanettának is meg kell jönni a labdákkal, és akkor kezdődhet a játék.
Meglepő módon örülök, hogy ilyen hülyeséget fogok csinálni egy elsőssel. Talán a stressz miatt van...
A gondolataimból egy lökés zökkent ki, bosszúsan nézek az előttem elmenő srácra, de nem hívom fel magamra a figyelmet egyenlőre.

  Vidáman baktatott le a lépcsőn a nagyterem felé kanyarodva. Mikor reggel összefutott egy rellonos lánnyal nem gondolta volna, hogy a délutánját egy seprűvel a  markában, és egy kvaffal a hóna alatt fogja kezdeni. Azonban egy cseppet sem bánta, sőt, izgatottan várta mi fog kisülni az egészből.
  Már jócskán benne trappol az iskola a vizsga időszakban. Mindenki csak a tanulással van elfoglalva, no meg avval, hogy tövig rágja a saját körmét. Az ilyen dolgok, mint amire Álliával készülnek, kitépi ebből a szürke színfoltból Lalát, és mosolyt tud csalni az arcára.
  Nemsokára megérkezett, társa már várt rá, lazán támasztva a falat. Széles vigyor terült el az ezüst fonatos lány arcocskáján, ahogy megállt a másik előtt és felmutatta a vörös labdát.
- Voálá... egy titkos útba került a szertárban, de megvan - jelentette ki. - de mást nem mertem elfogni, a gurkó durva lett volna, a cikeszt meg úgyse kapnánk el - tette még gyors hozzá, hogy magát mentse amiért csak egy labdával lépett oda Álliához.
  Hamar kikerülte a lányt és belesett a nagyterembe, kíváncsi volt mennyien tartózkodnak odabenn. Voltak azért, épp elegen ahhoz, hogy ne zavarjanak de azért bámészkodva méregessék a két seprűvel megáldott lánykát.
- Ideje kezdeni a meccset - kacsintott a másikra a lány. Sosem játszott még ilyen szűk helyen. Ami azt illeti életében elég kevésszer ült seprűn, még csak haladónak sem mondhatta magát, nemhogy profinak. Kicsit aggódott, hogy fog kikerülni valami hirtelen jött akadályt, de legrosszabb esetben kitöri a lábát, a kezét vagy valami más felesleges végtagját. Csak egy út a gyengélkedőre, néhány elviselhető fájdalomreceptor ordibálása, semmi komoly probléma nem sülhet ki.

Lanetta

Nem kell sokat várnom, és a tömegben megpillantom az Eridonost. Enyhén felhúzom a szemöldököm, mivel csak egy labda van nála. Nem mintha a kvaffnak nem örülnék, csak egyszerűen többre számítottam.
Ezt amint elém ér meg is magyarázza. A monológ végén bólintok, így is jó lesz.
Bár kevésbé érdekes....
Enyhén elmosolyodom, amikor Lanetta bepillant az étkezőbe. Én már felmértem a terepet és van bent bőven bámészkodó. Ami azt jelenti, hogy sokáig fognak erről beszélni.
A lány szerencsére nem lesz lámpalázas, sokkal inkább izgatott. Amikor visszafordul hozzám, magabiztosan válaszolok.
-Szerintem is.
Mielőtt felszállnék, kinyújtom a kezem a kvaffért.
- Kérem a labdát.
Jobban szeretem, ha a piros bőrlabda az én kezemben van, így legalább abban biztos lehetek, hogy felszálláskor nem esik le az ebédlőben lévők közé. Bár a terveim szerint utána sem fog leesni, de ez még nem száz százalék.
A szűk teret tekintve elég nagy esély van rá, hogy rögtönöznünk szinte végig. Ez mondjuk engem nem zavar, ki tudja, lehet tanulok valami hasznosat.

  Lala kedélyesen érkezett meg a kijelölt találkahelyre, mely a nagyterem ajtaját jelölte. Itt kevés diák lézengett, azok is sietve távoztak vagy közeledtek, mindenki ment a maga dolgára, élte a maga életét. Azonban egy azonnal szemet szúrt az eridonos leányka számára. Az az alak nem sietett, a falnak döntött háttal vizsgálta a mellette elhaladó embereket aztán észreveszi Lanettát. A lány elpirul mikor a rellonos szemöldöke felszökik, azonnal rájön, hogy a labdák számát kevesli. Éppen ezért mikor oda lép mellé köszönés helyett máris a lényegre tér. Elregéli, hogy miért csak egyetlen kvaff van nála, és, hogy a labdák triojának  a többi tagját mi okból nem hozta magával.
Állia válasz gyanánt csak biccentett. Ennyi elegendő is volt Lalának, máris inkább elindult felmérni a terepet. Belesve a hatalmas helyiségbe minden oka megvolt az elégedettségre. Volt azért közönségük - mert, hát milyen lenne ha ők itt bohóckodnának, aztán senki sem látná mit művelnek? - , azonban nem vertek nagy ricsajt, sem hangzavar nem tombolt odabenn, hogy ne lehetne nyugodtan játszani.
  A felszólításra a lány hamar átpasszolta a labdát, majd hátra sem nézve besétált a nagyterembe.
Már akkor megnézték a többiek, mikor meglátták az ezüst hajú kezében a seprűt. Mindenki tudta, hogy készül valamire. Néhányan izgatottan ficánkolni kezdett, nyakukat forgatták, vagy  csak vidáman összesúgtak, előre megjósolva a dolgokat. Mások szemüket forgatták vagy szemrehányóan méregették az apró teremtést, de voltak olyanok is akik a maguk egyszerűségében észre sem vették a jelenetet.
  Az eridonos hajtó csak mosolygott, izgatottan, piros pozsgás arccal, melyet az izgalom festett oda, no meg a repülést megelőző szúnyogcsípésnyi félelem. Egy utolsó pillantást még megengedett társa felé, majd lába közé vette a seprűt, és a következő pillanatban a levegő lágy simogatásai közepette az égbe emelkedett. Egyre magasabban a diákok feje fölött. Egyre közelebb a csillárok felé. Már most látta, hogy gondot fognak okozni, és, hogy rettentő óvatosnak kell majd lenniük, hogy mindketten ép bőrrel megússzák a játékot.
- Mi legyen a két karika, melybe a kvaffot dobni kell? - mindkét kezét a szája alá tartva apró kürtöt formált, és elordította magát, hogy Állia biztos meghallja őt. Eközben feje már tekergett is nyakán, a magfelelő karikák után nyomozva, melyek nemsokára kapuként fognak dominálni.