Lopva közelíted meg a földszint ezen környékét, hiszen a Tanárok nem szeretik, ha zargatják a manókat munka közben. Mikor eléred az ajtót, megkönnyebbülsz, hogy senkivel sem futottál össze, és hogy a portrék sem szóltak rád. Belököd az ajtót, majd belépve a szemed elé tárul egy hatalmas helyiség. Olyan, mintha valami karácsonyi műhely lenne, már csak a télapó hiányzik, és a játékok. Bizony, az ételek fantasztikus gyárába kerültél, ahol vagy ezer manó sürög-forog, mindegyik valami tálcát visz, vagy tányért pakol, esetleg a tűzhelynél áll, talán mosogat. Körülnézel a bámulatos helyiségben, melyben szembe veled a mágikus hűtőszekrényt találod. Igen ám, csakhogy mielőtt elérnéd vágyaid tárgyát, még át kell verekedned magad egy hatalmas asztalon, csakhogy az apróságok rengetegéről már ne is beszéljünk, akik jöttödre azonnal felfigyelnek, s kezüket-lábukat törve rohannak teljesíteni a kívánságodat. Kicsit hátrahőkölsz a nagy buzgóságban, ennél talán még egy tanárral, is jobban jártál volna. Az előtted álló asztalhoz vezetnek, leültetnek, és minden szavadat lesik. A helyiség jól világított, s egy lengőajtó van jobb oldaladon, ahonnan finom illatok, s újabb manók tömegei törnek elő. Mire kimondanád, mire fáj a fogad, már eléd hordtak mindenféle finomságot, így csak választanod kell. Balra találsz egy hatalmas szekrényt, melyben mindenféle evőeszköz található, továbbá poharak és tányérok. A kredenc fából készült, s színét az eredeti mahagóninak meghagyták. A falak fehérre vannak festve, hiszen a lecsapódott pára miatt, mely a főzés következtében belengi a termet, sűrűn kell a pálcáért, vagy a hengerekért nyúlni s újrameszelni. Balra a sarokban található egy ajtó, amely titokzatosságával, és egyedüliségével hívogatóan kacsint rád. Leugrassz a székről, s elindulsz felé. Az ajtógombot elfordítva egy még az előzőnél is nagyobb helyiséget látsz, amelyben ezerféle kis kamrácska tűnik fel. Egy manó áll középen, mint valami felügyelőtiszt, s apró karjaival körös-körül integet, jelezve, hogy melyikbe mit tegyenek. A kis mágikus fém dobozkák szállítják az ételt a Nagyterembe a diákoknak. Visszakanyarodsz, s észreveszel egy eddig nem látott ajtót. Remekül elrejtették a kíváncsi tekintetek elől, annyi szent. A folyosóról belépve nem láthattad, hiszen a kredencnek ezen oldalán található. Odalopakodsz, most nem igen figyelnek rád, s benyitva egy kamrát találsz, ahol bizony elég sokféle dolog található, csak kívánnod kell! Azonban a manók ezen helyet féltve őrzik, rájuk lett parancsolva, így gyorsan ki is tessékelnek onnan, mielőtt megragadhatnál valamit is.
|
|
|
Bossányi Karola INAKTÍV
Boska | Karcsi offline RPG hsz: 529 Összes hsz: 941
|
Írta: 2021. szeptember 30. 18:55
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=837515#post837515][b]Bossányi Karola - 2021.09.30. 18:55[/b][/url] BeniMegviselt az éjszaka, ez az arcomon is meglátszott, mert a kisírt szemeimen még a smink sem segített túl sokat. Fáradt is voltam, de leginkább enervált a történtek végett. Még mindig fájt az, ahogy a terem előtt Bencével olyan csúnyán összekaptunk, de a legjobban az zavart, hogy azóta még csak nem is keresett, bennem meg persze ott motoszkált a gondolat, hogy biztosan azzal a szőkével van. Ezeket a gondolatokat viszont valahogy ki kellett vernem a fejemből, ráadásul egy már régebben lebeszélt programom volt Benivel is, amit nem lett volna szívem lemondani. Pedig őszintén rosszul éreztem magam, nem is volt sok kedvem kimozdulni a szobámból, de jól ismertem már Őt, és tudtam azt, hogy megharagudna rám. Ezt pedig most nem viseltem volna jól, ha Bence után még Benivel is összeveszek. Nagyot szusszanva végül erőt vettem magamon, farmert húztam, topot, meg rá egy meleg, krémszínű kötött pulcsit, sportcipőbe bújtattam lábaimat, s kissé elkeseredve indultam el a konyha felé. Menet közben többször is elmerültem a gondolataimban, ezek be is lassítottak kicsit, így lehet, hogy egy kis késéssel értem oda a megbeszélt helyszínre, de úgy láttam, hogy Beni nem unatkozik, mert láthatóan már pakolászott is. - Szia Beni - intettem egy halovány mosollyal, de elég volt csak rám néznie, hogy lássa, valami rossz történhetett. Ellenben Beni igazán energikusnak tűnt, még a haja is jól állt, s feltűnt, hogy rajta van a karkötő. A francba! Én meg elfelejtettem hajmosás után visszahúzni a kezemre. Gondoltam, s egyből meg is érintettem csuklómon a bőrt, féltem hogy majd ha észreveszi, azt gondolja, hogy nekem semmit sem jelent a barátságunk, pedig ez nincs így, mert Beni volt a legjobb barátom. Oda is léptem hozzá, s meg is öleltem, kicsit talán hosszabban is, mint szoktam, mert most jól esett.
|
|
|
|
Bossányi Karola INAKTÍV
Boska | Karcsi offline RPG hsz: 529 Összes hsz: 941
|
Írta: 2021. október 8. 16:54
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=837856#post837856][b]Bossányi Karola - 2021.10.08. 16:54[/b][/url] BeniBeni volt az a fiú, akit már elsős korom óta ismertem, akivel legelőször szóba elegyedtem, s aztán valahogy a legjobb barátom lett. Pedig túl sok közös vonás nem is volt bennünk, leszámítva azt, hogy levitások voltunk, és szerettünk olvasni. Mindezek ellenére mégis mindig számíthattunk egymásra, s ott voltunk jóban és rosszban egyaránt. Ez az igazi barátság, ezt jelképezte az a karkötő is, ami most nem volt rajtam, de mégis sokat jelentett. Meglátva Benit, nem is akartam beszélni, csak arra vágytam, hogy megölelhessem, s ezt viszonozza felém. Szegényt szinte letámadtam, pedig nem szoktunk így ölelkezni, de most mégis jól esett érezni, s tudni azt, hogy számíthatok rá. - Észre is vetted? - húzódtam picit hátrébb az ölelésből, hogy lássam az arcát, egy picit meg is lepett, de ezek szerint nagyon is szemfüles volt a srác. - Nem hagytam el, csak hajmosás után elfelejtettem visszahúzni a csuklómra, de megvan ám! Semmiért se hagynám el! - bizonygattam, hogy tudja, tényleg fontos az a kis ajándék, s nehogy megsértődjön rám, mert azt már egész biztos, hogy nem tudnám jól kezelni. Szerencsére, nem láttam az arcán sértettségre utaló jeleket, ráadásul mintha próbált volna viccelődni is, azt hiszem. Még sem tudott nagyon felvidítani, mert most túlságosan is nyomasztott egy gondolat. - Jó ötlet - bólintottam, s szemügyre is vettem az asztalt, ahová a srác tényleg mindent kipakolt, amire csak szükségünk lehet. - Egy nagyobb tál szerintem elég lesz, mert ez túl kicsi - mutattam az asztalon ácsorgó kis tálra, amibe nem tudtuk volna összekeverni a pizzához való alapanyagokat. - Megnéznéd, hogy…van-e egy olyan kis műanyag, vékony lap a fiókban? Olyasmi, mint egy tortaformázó eszköz - kérdeztem rá, ha már Beni úgyis ilyen ügyesen mozgott a konyhában, közben elkezdtem megnézni az asztalra kipakolt fűszereket, hogy vajon tényleg minden megvan-e. A koncentrálás mégis nehezen ment, és fenemód nyomta a mellkasomat egy rossz érzés. - Bence szerintem már nem szeret - szólaltam meg végül, mert ki kellett mondanom. - Van vöröshagymánk? - csaptam át egyik mondandómból a másikba, s felpillantottam Benire.
|
|
|
|
Bossányi Karola INAKTÍV
Boska | Karcsi offline RPG hsz: 529 Összes hsz: 941
|
Írta: 2021. november 28. 19:55
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=839498#post839498][b]Bossányi Karola - 2021.11.28. 19:55[/b][/url] Beni- Örülök, hogy így gondolod - nagy kő esett le a szívemről, s a szomorúságom ellenére még egy mosoly is az arcomra szökött, mert Beni biztosította azt, hogy ő az egyik legjobb barátom, s továbbra is számíthatok rá. Kiskorunkban sértődősnek tűnt, talán ezért is féltem attól, hogy megbántódik, ha nem látja rajtam a karkötőt. Most viszont legalább emiatt legurulhatott egy kő a szívemről, hogy Őt nem veszítem el. A pizzasütéshez készülődvén sok mindenre volt szükségünk, s annak ellenére, hogy Beni már jó pár dolgot elő is készített, észrevettem, hogy hiányzik még néhány dolog. Jó is lett volna, ha csak erre tudok koncentrálni, de ez nem ment olyan nagyon könnyen. - Aha, kell a nyújtófa és a nyújtódeszka. Utóbbi egy nagyobb deszka, a nyújtóhoz pedig egy megformált hengert keress - próbáltam segíteni a fiúnak, hátha nem tudja, hogy mi után is kell nyúlnia pontosan. - Várj, igen, az a lap lesz a deszka, jó lesz - bólintottam, közben összefogtam a hajam egy gumival, mert főzés közben nem szerettem, ha a hajszálaim szanaszét lógnak. Ezután a kezem is leöblítettem, majd sóhajtva csak kinyögtem azt, ami a szívemet annyira nyomta, de csak egy pillanatra néztem Benire, s elkapva róla a pillantásom, elkezdtem megkeresni a vöröshagymát, csak hogy ne kelljen látnom, ha sajnálóan pillant rám. Beninek azonban különleges érzéke volt az emberekhez, vagy ha a többséghez nem is, hozzám minden bizonnyal. Amikor megérintette a vállam, éreztem a felém áradó kedvességből, hogy csak jót akar, s miért is hallgattam volna el pont előtte a problémáimat, mikor mindig én győzködtem őt arról, hogy ha valami baja van, akkor azt mondja el nekem. - Aha - bólintottam a teára, majd kitörölve a könnycseppeket a szemem sarkából, egy időre felfüggesztettem a pizzasütéshez való készülődés, s összefonva mellkasom előtt a karjaimat, Benit fürkésztem. - Tegnap történt, vagyis az egész már néhány hete. Mióta vizsgaidőszak van, alig találkozunk, nekem nagyon sokat kell tanulnom,és rá is vagyok feszülve, ezt nem tagadom. Ő viszont elkezdett projektmunkázni egy Lilla nevű csajjal, és nem is lenne ez gond, de mostanában mindig sokat beszél róla. Na és…tegnap a vizsga előtt csúnyán összevesztünk a tanteremnél, és olyasmit vágott hozzám, amiből úgy érzem, hogy már nem szeret. Lehet, hogy van valami közte és a másik lány közt - fedtem fel aggályos gondolataimat Beni előtt, majd érdeklődve néztem, s vártam, hogy ő fiúként vajon mit gondol erről.
|
|
|
|