Lopva közelíted meg a földszint ezen környékét, hiszen a Tanárok nem szeretik, ha zargatják a manókat munka közben. Mikor eléred az ajtót, megkönnyebbülsz, hogy senkivel sem futottál össze, és hogy a portrék sem szóltak rád. Belököd az ajtót, majd belépve a szemed elé tárul egy hatalmas helyiség. Olyan, mintha valami karácsonyi műhely lenne, már csak a télapó hiányzik, és a játékok. Bizony, az ételek fantasztikus gyárába kerültél, ahol vagy ezer manó sürög-forog, mindegyik valami tálcát visz, vagy tányért pakol, esetleg a tűzhelynél áll, talán mosogat. Körülnézel a bámulatos helyiségben, melyben szembe veled a mágikus hűtőszekrényt találod. Igen ám, csakhogy mielőtt elérnéd vágyaid tárgyát, még át kell verekedned magad egy hatalmas asztalon, csakhogy az apróságok rengetegéről már ne is beszéljünk, akik jöttödre azonnal felfigyelnek, s kezüket-lábukat törve rohannak teljesíteni a kívánságodat. Kicsit hátrahőkölsz a nagy buzgóságban, ennél talán még egy tanárral, is jobban jártál volna. Az előtted álló asztalhoz vezetnek, leültetnek, és minden szavadat lesik. A helyiség jól világított, s egy lengőajtó van jobb oldaladon, ahonnan finom illatok, s újabb manók tömegei törnek elő. Mire kimondanád, mire fáj a fogad, már eléd hordtak mindenféle finomságot, így csak választanod kell. Balra találsz egy hatalmas szekrényt, melyben mindenféle evőeszköz található, továbbá poharak és tányérok. A kredenc fából készült, s színét az eredeti mahagóninak meghagyták. A falak fehérre vannak festve, hiszen a lecsapódott pára miatt, mely a főzés következtében belengi a termet, sűrűn kell a pálcáért, vagy a hengerekért nyúlni s újrameszelni. Balra a sarokban található egy ajtó, amely titokzatosságával, és egyedüliségével hívogatóan kacsint rád. Leugrassz a székről, s elindulsz felé. Az ajtógombot elfordítva egy még az előzőnél is nagyobb helyiséget látsz, amelyben ezerféle kis kamrácska tűnik fel. Egy manó áll középen, mint valami felügyelőtiszt, s apró karjaival körös-körül integet, jelezve, hogy melyikbe mit tegyenek. A kis mágikus fém dobozkák szállítják az ételt a Nagyterembe a diákoknak. Visszakanyarodsz, s észreveszel egy eddig nem látott ajtót. Remekül elrejtették a kíváncsi tekintetek elől, annyi szent. A folyosóról belépve nem láthattad, hiszen a kredencnek ezen oldalán található. Odalopakodsz, most nem igen figyelnek rád, s benyitva egy kamrát találsz, ahol bizony elég sokféle dolog található, csak kívánnod kell! Azonban a manók ezen helyet féltve őrzik, rájuk lett parancsolva, így gyorsan ki is tessékelnek onnan, mielőtt megragadhatnál valamit is.
|
|
|
Andrej Scotti INAKTÍV
palánta offline RPG hsz: 117 Összes hsz: 273
|
Írta: 2017. szeptember 2. 20:55
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=699246#post699246][b]Andrej Scotti - 2017.09.02. 20:55[/b][/url] Apáéktól megkaptam a heti élménybeszámolót. A hidegfront miatt ugyan idő előtt távoztak a turisták, de összességében sikeresen zártuk a szezont. Ez főleg azért jó, mert a szüleim legalább nem fognak annyit aggódni a galleonok miatt, lassan vissza tudják fizetni a kölcsönt, na meg a tanulmányaink miatt sem kell idegeskedniük. Még erősen napbarnított bőrrel tértem vissza a kastélyba, egy tartalmas nyári szünet után. Arra azonban nem számítottam, hogy rögtön az első napokban kapok egy baglyot Alíztól. Először azt hittem, hogy a bátyám üzent, így viszont elképzelni sem tudtam, hogy miért kereshetett fel már az első napokban. Talán a karkötő végre megtette a hatását? Elég sok ideje nála van már, úgyhogy szerintem elképzelhető. Otthon is hiányolták a karomról, és valóban furcsa volt úgy mozogni, hogy nincs rajtam. De hát úgy gondolom, hogy ennyit megér a jövőm, és még mindig jobb, mint előre pénzt adni valakinek. Jó, és egyben furcsa is újra itt lenni a kastélyban. Elhatároztam, hogy jövőre mindenképpen össze kell spórolnom egy külföldi vakációra. A nyelvtanulásba is érdemes lenne belehúzni, főleg amíg még nem tanulunk annyira keményen. És ami azt illeti, ezt az országot is be kellene járnom valamennyire. A szobámban még lenne mit hova pakolnom, a tanév végén inkább elraktam mindent a bőröndöm mélyére, hiszen a bűbájok segítségével nem akkora teher hazavinni őket. Most viszont pakolhatok mindent vissza a helyére, a rendezgetéssel meg már meggyűlik a bajom, hisz idén jóval több személyes holmit hoztam magammal a tavalyinál. Ez lesz az első teljes tanévem a Bagolykőben. Egyelőre várom, hogy a többiek is megérkezzenek, főleg Adrián. Még mindig nagy mázlinak tartom, hogy szobatársak lettünk, de a többiek is jófejek. A kissé meggyűrt levéllel a kezemben rohanok le a konyhába, ahová a találkozót írta. Nagyon izgulok, hogy mégis mi lehet a felkeresés oka. Ugye nem valami velem kapcsolatos rossz fog bekövetkezni? És miért a konyhában találkozunk? Talán így van esélye megmenteni. Vagy mi van, ha vele történt baj? Újabb bájitalra van szüksége? Aztán persze lehet, hogy csak félreértettem a szavait, és ez az egész nem lesz több egy egyszerű beszélgetésnél. Ezernyi kérdés kavarog a fejemben, ahogy erősen dobogó szívvel futok be a helyiségbe. Látom rajta, hogy valami komoly baj lehet. Napok óta nem aludhatott, valamin tuti őrlődik. De árulja már el végre, hogy mi ez az egész! - Szia Alíz! Siettem, ahogy tudtam. Remélem nem várattalak meg - huppanok le egy székre, intve a manóknak, hogy egyelőre nem kérnék semmit. Ha izgulok, akkor általában egy falat sem megy le a torkomon, úgyhogy érthető, hogy nem merek enni.
|
|
|
|
Andrej Scotti INAKTÍV
palánta offline RPG hsz: 117 Összes hsz: 273
|
Írta: 2017. szeptember 3. 13:36
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=699399#post699399][b]Andrej Scotti - 2017.09.03. 13:36[/b][/url] Mintha nem gondolta volna, hogy tényleg eljövök. Pedig sejthetné, hogy nem az a fajta fiú vagyok, aki elutasítana egy ilyen kérést. Pláne, ha egy prefektustól jön, akivel ugye nem érdemes szórakozni, de ez most a legkevesebb. A kezdettől fogva volt bennem egy érzés, hogy ezúttal egy komoly dologról lehet szó. Azt viszont nem tudtam, hogy hogyan jövök én a képbe. Még mindig a látomás a legerősebb gyanúm. Egyedül az adna bármiféle értelmes magyarázatot arra, hogy miért áll most előttem olyan meglepetten és frusztráltan Alíz, amivel engem is arra késztet, hogy mindenfajta mosolyt eltüntessek az arcomról, s inkább sápadtan hallgassam végre, hogy mit is szeretne mondani. Valamelyest megnyugtat a hangja. Veszek egy mélyebb levegőt, mintha akarnék még valamit mondani, pedig inkább csak megkönnyebbült vagyok, hogy időben sikerült megérkeznem. Az is hamar világossá válik, hogy nem rólam, hanem róla lesz szó. Ez még mindig lehet a képességével kapcsolatos fejlemény. Vagy a múltkori bájital mellékhatása. Milyen közös vonatkozásunk van még? Más nem hiszem, hogy akadna... Nem tudom leplezni meglepettségem. Különös érzés fog el, hasonlít egy kicsit ahhoz, mint amikor megnyugszik az ember, s egyúttal egy kis boldogság is szökik belé. Halványan elpirulok szavaira. Rám? Nagyon jó érzés, hogy valaki megbízik bennem, és a segítségemet kéri. Ugyan nem én vagyok a kastély legérzékenyebb és legtapasztaltabb tanulója, de remélhetőleg fogok tudni neki segíteni. Ha más nem, nagyokat bólogatok a szavaira, és akkor én leszek az ő első számú lelki szemetesládája. Idegességemben a konyhapultra helyezem a tenyerem, ujjaimmal pedig dobolni kezdek a felületen. Annyira furdal már a kíváncsiság a sztorival kapcsolatban, hogy le se veszem a szemem a lányról, még nyelni is elfelejtek. Kizárok minden gondolatot, és próbálom teljesen beleélni magam a helyzetébe, így nagyon személyesnek tűnik minden, amit elmond. Sokszor nehéz visszafognom magam, hogy ne hatódjak meg, párszor még így is libabőrös leszek. Ugyanakkor tény, hogy elég gyorsan zúdítja rám a múltját. Ez mondjuk nem feltétlenül hátrány, hiszen nem lehet egyszerű hatásosan összefoglalni az élettörténetét, és ahogy érzékelem, egész jól besűrítette a lényeget. Egyértelmű és világos. Vagyis nem, tele van logikátlan helyzetekkel. Számomra legalábbis elképzelhetetlen, hogy ez a valóság. Árvaház, mostohaanya. Összeállt a kép, a mostani és az előző beszélgetésekből. Milyen anya az ilyen? Miért nem kereste fel korábban? Legalább annyira tanácstalan vagyok, mint ő. De hát mit is mondhatnék neki? Hiszen az én szüleim teljesen okésak, de ha erről kezdek el mesélni, csak még inkább elszomoríthatom. - Ez... elég durva - nyikkanok meg döbbenten, egy hosszabb szünet után. Egy ideig fojtogató csendben hallgattam, most itt az ideje kibukni a gondolatoknak. - Basszus, nem is tudom, hogy mit mondhatnék. Nagyon rossz lehet, fú - rázom meg a fejem az értetlenségtől. - Köszönöm, hogy elmondod, és szerintem is irtó nehéz lehet, de talán mégiscsak érdemes lenne találkoznod az igazi anyáddal. Gondolj bele, mennyire nem tudod lezárni magadban ezeket a dolgokat, és ha elhalasztod ezt a lehetőséget, akkor később örökké furdalni fog a kíváncsiság. Ő már valószínűleg soha nem lesz olyan ember, akire az anyádként tekinthetsz, de talán többet megtudhatsz a családodról, ha beszélsz vele. Talán túlságosan gyenge volt ahhoz, hogy az apád élete alatt lépjen. Ez neki is legalább annyira fájhat, mint neked. Kissé kellemetlenül érzem magam, hogy ennyire belefolyok. Nem szeretném konkrétan megmondani, hogy mit csináljon, de részemről így cselekednék. És hát azért az anyját se védeném feltétlenül. Jaj...
|
|
|
|
Andrej Scotti INAKTÍV
palánta offline RPG hsz: 117 Összes hsz: 273
|
Írta: 2017. szeptember 3. 18:49
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=699483#post699483][b]Andrej Scotti - 2017.09.03. 18:49[/b][/url] - Jaj, ugyan! Érthető, hogy ki vagy borulva - vágom rá tiltakozásul a bocsánatkérésre, majd nyugodt hangon folytatom. - Semmi baj. Jobb, ha kiadod magadból. Legalább elfárad és jól fog tudni aludni. Tapasztalat. Szerencsére nehezemre esik felidézni a legutóbbi alkalmat, amikor végig kellett zokognom egy éjszakát, de volt már, hogy tocsogott a könnycseppekben a kispárnám. Hát, igen, még a fiúk is tudnak sírni, főleg ha olyan váratlan dolog éri őket, amit eddig elképzelni se mertek. Merlinnek hála azonban egyre jobban kezelem az ilyesmit. Azt viszont nem, ha sírnak előttem. Nagyon rossz látni, ahogy Alíz másodjára is elérzékenyül. A padlóra meredt tekintettel várom meg, amíg egy kicsit összeszedi magát, nem szeretném, ha a leggyengébb pillanataiban úgy érezné, mintha bámulnám. Igencsak zavarba tudok jönni mások sírásától, olykor még az is megesik, hogy elnevetem magam kínomban, ami nagyon ciki, mert az emberek teljesen félreértik és udvariatlanságnak titulálják. Jelenleg se tudom, hogy mi lenne jó megoldás. Menjek oda, öleljem meg, vagy kotorjak elő neki egy csomag zsebkendőt a zsebemből? Nem, azt már megint előbb oldja meg, mint én... Egyszerűen nem vagyok jó a vigasztalásokban. Egy kissé azért elmosolyodom, amikor a szemceruzára terelődik a szó. Ez legalábbis már annak a jele, hogy túljutott azon a bizonyos mélyponton. A fiúknak sokkal egyszerűbb dolga van. Bármikor sírhatunk, nálunk nem visszatartó erő a smink. És annyiból azért jó volt, hogy kiderült, mégsem vízálló. - Nem tudsz átlépni a múltadon, de megtanulhatsz együtt élni vele. Ehhez azonban az kell, hogy végleg elvarródjanak a szálak. De persze nem akarok okoskodni - vonom meg a vállaimat, majd egy üvegpohárért nyúlok, és amíg Alíz válaszát hallgatom, töltök magamnak ásványvizet. - Erősnek kell majd lenned, de menni fog! - bátorítom mosolyogva. - Hagyj magatoknak időt, és ne engedd hirtelen túl közel magadhoz. Egyre jobban megértem, hogy mit miért mondott az előző találkozásaink alkalmával. Végtelenül sajnálom, hogy így alakultak anno a dolgai, de sajnos tehetetlennek érzem magam. - Gondolj arra, hogy mostanra minden jobbra fordult, és talán ez a levél is a folyamat része. Ha szólsz Timinek, akkor ő is segíthet feldolgozni a történteket, ha viszont mégsem engedné, titokban bármikor találkozhatsz vele a tudta nélkül, hiszen az anyád boszorkány, nem? És lehet, hogy mindent meg fog magyarázni. Felállok a széktől és lassan sétálgatni kezdek a helyiségben, a gondolkodás mellékhatásaként. Még magam is meglepődök, hogy milyen jó ötleteim támadnak. - Apád... talán haragudott rád amiatt, mert anyád apja bekavart. Nem lehet könnyű kviblinek lenni, aztán rajtad vezette le. De vele már nem beszélhetünk. És.. azért szerintem sokkal jobb, hogy megtudtad az igazságot - jelentem ki határozottan.
|
|
|
|
Andrej Scotti INAKTÍV
palánta offline RPG hsz: 117 Összes hsz: 273
|
Írta: 2017. szeptember 8. 17:51
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=700087#post700087][b]Andrej Scotti - 2017.09.08. 17:51[/b][/url] Meg tudom érteni. Ez egy tényleg nagyon bonyolult történés most az életében, amire nem árt, ha kellően felkészül, még mielőtt meghozná a végleges döntést. Engem is nagyon érdekelne, hogy kik a valódi szüleim, ha nem ismerném őket. És gondolom úgy van vele, hogy bármennyire is haragszik, hiába hallhatott, illetve feltételezhetett róla csak rosszakat, azért mégiscsak azt kívánja, hogy találkozzanak egyszer. A lelke mélyén mindig is ott lehetett ez benne, ahogy végül utalt rá. Rám számíthat. Szívesen mellette állok ebben a nehéz helyzetben, ha igényli. Gondolom minél több ismerősével meg szeretné vitatni ezt a témát, hogy megnyugodjon belül, meg hogy a végén jól tudjon dönteni. Nem szeretnék visszaélni a bizalmával, ezért természetesen senkinek nem adom tovább az elmondottakat, illetve továbbra is azt próbálom vele éreztetni, hogy egyáltalán nem volt ciki a részéről az érzéseinek nyílt felvállalása. Jobb is, ha kimutatja ilyenkor ezeket, nem pedig elnyomja magában, mert akkor talán ő se tudná, hogy pontosan hogyan esik ez neki. - Ez a beszéd! - bátorítom tovább, majd elmosolyodom. - Lehet, hogy híresek voltatok. Nekem a magyar családnevek sajnos nem sokat mondanak. Meg persze az is lehet, hogy a képességedről is többet megtudhatnál, nem? Gondoljunk csak bele... Az ilyen fajta adottságoknak nyoma kell legyen a családfán. Szerintem nagy könnyebbség lehetne számára, ha tudná, hogy a felmenői hogyan bontakoztatták ki tehetségüket, illetve mire mentek vele később. Az én családomban is előfordult már, hogy valaki különleges képességgel rendelkezett, bár ebből egyelőre úgy tűnik, nem örököltem semmit, de talán majd az utódok, vagy ha ők sem, akkor oldalágon bukkan fel a mutáció. - Hallgass a megérzéseidre. Vajon miért csak most keresett fel? Lehet, hogy akar valamit? - húzom el a szám, kissé megijedve. Alíznak valószínűleg nincs felhalmozott vagyona, bár... - Az ugye kizárt, hogy apád részéről örököltél volna? Megborzongok a gondolattól, hogy esetleg a hirtelen felbukkanó anya hátterében remélt anyagi javak húzódnak. Remélem hamar el tudjuk vetni ezt az ötletet. - Végül is, felnőtt vagy már - vonogatom meg a vállam, elmosolyodva Alíz önállóságán és talpraesettségén. - Gyűlöl, vagy féltékeny volt, már mindegy. De talán anyád meg tudja adni apád élő rokonainak elérhetőségét. Ott is elkezdhetsz kutakodni, és több mindent megtudhatsz. Vagy felbérelsz egy családfakutatót. A Liliomfayból már el lehet indulni.
|
|
|
|