Bia ^^

Húga mindig is mondta, hogy azzal a mennyiséggel, amennyit Noel képes eltüntetni, ha egy mamutcsorda nem is, de egy falunyi afrikai kisgyerek biztos jóllakna, mire a fiú többnyire kedélyesen harapott egyet az aktuálisan előtte lévő valamiből. Amennyit fut, meg úgy általánosságban mozog, az elhízás veszélye körülbelül annyira fenyegeti, minthogy másnap rázuhan egy csapat rinocérosz.
Bár lehet, utóbbi jobban.
Ezen a gondolaton felbuzdulva, ebéd után két-három órával már ismét a konyhában ül, ezúttal egy szendvics szeme közé nézve fenyegetőn. A manók már megszokták a jelenlétét, bár Noelt földöntúli módon irritálja a sipítozás, és hogy úgy körbeugrálják, mintha egy spanyol főnemes jött volna látogatóba, holott mennyivel jobban érezné magát, ha arra lenne kötelezve, hogy lopkodja az ennivalót a konyháról? Legalább nem csökevényesedne el a vadászösztön.
Kihasználva közkedveltségét, eleinte random pillanatokban ruhákat adott szerencsétlen iskolai dolgozókra, akik nem tudtak menekülni Noel orvtámadásai elől, de a fiú kénytelen volt kelletlenül konstatálni, hogy bizony nem azért dolgoztatják a manókat, mert beszűkült a munkaerőpiac, úgyhogy minden egyes felszabadított lény után egy újabb szervilis manó jött, tehát erőfeszítései arra, hogy konyhásnénikkel népesítse be a területet, teljesen feleslegesek voltak.
Merengését egy hangosan énekelve és táncolva érkező lány szakítja félbe, akiben gond nélkül ismeri fel Biancát. Ahány büntetőmunkát a lány kapott, Noel akkor is ismerné, ha kézzel-lábbal tiltakozna ellene.
Háztársa szemmel láthatóan nem veszi észre őt, úgyhogy a fiú szendvicsét rágcsálva hallgatja a valószínűleg sok fürdőszobapróbát megélt produkciót.
 - Mindjárt segítek felgyújtani a konyhát, de előbb befejezem a szenyám - közli olyan hangon, mintha a holnap esti járőrözést tervezné, visszautalva a So let's set the world on fire sorra, miután a lány befejezte a házi áriáját.
Végül is, a prefektusi manuálban nincs szóról szóra leírva, hogy "ne gyújts tüzet a kastély semelyik pontján", úgyhogy...akár meg is teheti, nem?
A magyartanára mindig is mondta, hogy hajlamos sajátos értelmezésekkel előállni.

Bius

Tetszik neki Bia közvetlensége, és ő is hasonlóan viszonozza a lány köszönését; ez a vonás nagyon megfogta a háztársában, kevés rellonos van, aki képes ilyesmire, és még kevesebben, akik nem tesznek meg mindent, hogy a másiknak sejtése se legyen erről a tulajdonságukról. Arról nem is szólva, hogy a lány tekintetébe pillantva nem kell folyamatosan szembesülnie sajnálkozással vagy undorral, ami egyébként nem zavarja túlságosan, de egy idő után fárasztó és monoton, utóbbival pedig soha nem volt kibékülve.
Bólogatva nyugtázza Bia terveit.
 - Hasonlókon járt az agyam, azzal a különbséggel, hogy előbb szeretném stoppolva körbeutazni a világot, és csak aztán férjül menni bárkihez is, de a világ leigázására szerintem tudok majd szakítani időt mindenképpen - gondolkozik el látványosan. - Kivéve szerdánként, az egyszerűen nem alkalmas ilyen tervek megvalósítására - teszi még hozzá, elvégre a szerda olyan semmilyen. Nem lehet utálni, mert a hét elején van, de szeretni se, mert még nem a hét vége; a szerda a legátlagosabb nap a héten, egy átlagos napon pedig hogy lehetne meghódítani a földet? Ugye.
 - Legközelebb kipróbálom - vigyorog Biára, és bár elsőre hihetetlenül agyament és ehetetlen ötletnek hangzik, a keretek nem nagyon zavarják Noelt, az csak még vonzóbbá teszi a lehetőséget. Ez a mentalitás hajlamos belevinni hülyeségekbe, de az esetek nagy többségében sikerül ki is kaparnia belőle magát valahogy, úgyhogy egyelőre nem érzi, hogy változnia kellene.
 - Nem bírták el a lehetőséget, hogy egy ilyen tehetség érkezik. Most képzeld el, milyen gáz lenne nekik, évek óta ezt csinálják, van tapasztalatuk meg minden, erre jön egy újonc, és asztal alá színészkedi őket. Halál gáz lenne. -
Harap még egyet a szendvicséből, ami ezzel a végszóval el is tűnik, úgyhogy a teája felé fordul, amiben a kanál is megáll függőlegesen a temérdek cukor miatt, de nem zavartatja magát túlzottan - az ő életvitelével a diabetesnek nem lesz ideje kialakulni, annál valószínűleg hamarabb sírba viszik a képtelen ötletei.
 - Igen, ez volt a tűzkeresztség. Valahogy én hamarabb lettem prefi, minthogy ezen átessek, de szavamat adom, soha nem leszek szabálytisztelő - jelenti ki hivatalos hangon, elvégre ez a minimum. Jó dolog a prefektusság, ha jogok mögé bújva akar szívatni valakit, de egyébként ez sem igazán tántorította el attól, hogy biztostűvel nyitogassa a tanárok fiókjait, vagy viszketőport öntsön egy gólyalakos srác tusfürdője helyére. Valahogy élvezi hallgatni a sikoltozást, zene füleinek.
A megjátszott plázacicát tettetett rosszallással figyeli, zord arccal csóválva a fejét, ahogy a göndörödő haj gyötrelmei kerülnek szóba. Ó, fájdalom, hogyan is lehetne elviselni egy ilyen borzalmat?!
 - Pedig meg sem csaltalak Karennel, Dorisszal, Melisszával, vagy a legjobb barátoddal, Kimmel - sóhajt, idézve egy reklámszöveget, bár fogalma sincs, hogy Biának mennyi jártassága van a mugli világban, de régen ez nagy sláger volt arrafelé.
 - Hát ajánlom is neki, hogy ne legyen rellonos. Ha a pincében látok egy ilyen lányt, biztos, hogy soha többé nem fog tudni bejutni a klubhelyiségbe - jegyzi meg, és feltett szándéka beváltani a fenyegetését, ha esetleg ilyen helyzet állna elő. Még nincs kifejezett terve, de ez nem gátolja semmiben, nyilván.