Lopva közelíted meg a földszint ezen környékét, hiszen a Tanárok nem szeretik, ha zargatják a manókat munka közben. Mikor eléred az ajtót, megkönnyebbülsz, hogy senkivel sem futottál össze, és hogy a portrék sem szóltak rád. Belököd az ajtót, majd belépve a szemed elé tárul egy hatalmas helyiség. Olyan, mintha valami karácsonyi műhely lenne, már csak a télapó hiányzik, és a játékok. Bizony, az ételek fantasztikus gyárába kerültél, ahol vagy ezer manó sürög-forog, mindegyik valami tálcát visz, vagy tányért pakol, esetleg a tűzhelynél áll, talán mosogat. Körülnézel a bámulatos helyiségben, melyben szembe veled a mágikus hűtőszekrényt találod. Igen ám, csakhogy mielőtt elérnéd vágyaid tárgyát, még át kell verekedned magad egy hatalmas asztalon, csakhogy az apróságok rengetegéről már ne is beszéljünk, akik jöttödre azonnal felfigyelnek, s kezüket-lábukat törve rohannak teljesíteni a kívánságodat.
Kicsit hátrahőkölsz a nagy buzgóságban, ennél talán még egy tanárral, is jobban jártál volna. Az előtted álló asztalhoz vezetnek, leültetnek, és minden szavadat lesik. A helyiség jól világított, s egy lengőajtó van jobb oldaladon, ahonnan finom illatok, s újabb manók tömegei törnek elő. Mire kimondanád, mire fáj a fogad, már eléd hordtak mindenféle finomságot, így csak választanod kell. Balra találsz egy hatalmas szekrényt, melyben mindenféle evőeszköz található, továbbá poharak és tányérok. A kredenc fából készült, s színét az eredeti mahagóninak meghagyták.
A falak fehérre vannak festve, hiszen a lecsapódott pára miatt, mely a főzés következtében belengi a termet, sűrűn kell a pálcáért, vagy a hengerekért nyúlni s újrameszelni. Balra a sarokban található egy ajtó, amely titokzatosságával, és egyedüliségével hívogatóan kacsint rád. Leugrassz a székről, s elindulsz felé. Az ajtógombot elfordítva egy még az előzőnél is nagyobb helyiséget látsz, amelyben ezerféle kis kamrácska tűnik fel. Egy manó áll középen, mint valami felügyelőtiszt, s apró karjaival körös-körül integet, jelezve, hogy melyikbe mit tegyenek. A kis mágikus fém dobozkák szállítják az ételt a Nagyterembe a diákoknak.
Visszakanyarodsz, s észreveszel egy eddig nem látott ajtót. Remekül elrejtették a kíváncsi tekintetek elől, annyi szent. A folyosóról belépve nem láthattad, hiszen a kredencnek ezen oldalán található. Odalopakodsz, most nem igen figyelnek rád, s benyitva egy kamrát találsz, ahol bizony elég sokféle dolog található, csak kívánnod kell! Azonban a manók ezen helyet féltve őrzik, rájuk lett parancsolva, így gyorsan ki is tessékelnek onnan, mielőtt megragadhatnál valamit is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=352550#post352550][b]Lorelai K. Riviera - 2014.08.06. 16:34[/b][/url]

Evelin Ordassy

Azt hiszem, nem kéne csak úgy, engedély nélkül a kastélyban lófrálnom, majd felkeresem az igazgatót, de előtte még megpróbálkozok egy sétával. Fogalmam sincs, milyen érzéseket vált majd ki belőlem, visszatérni ebbe a kastélyba. Azt hiszem, az lenne a legnagyobb csalódás, ha nem éreznék semmit. Elméletileg rengeteg időt töltöttem itt, itt tanultam, éltem hosszú évekig. Én viszont nem emlékszem semmire.
Amikor a folyosókat járom, valami furcsa érzés mocorog bennem, nem is tudnám megfogalmazni. Nosztalgikus érzésnek kéne lennie, nagyon akarom, hogy az legyen, de nem az. Csak furcsa, mintha már jártam volna itt, de nem emlékszem semmire, minden forduló új, ismeretlen festményeket rejt, nem tudom, melyik helyiség merre van, azt sem tudom, milyen helyek találhatók itt. Nem tudok semmit biztosra, de ide jártam, legalábbis ezt mondták. Most pedig újra itt vagyok. Hiú remények vannak bennem, hogy talán visszakapok valamit, ami az enyém volt, ami engem illet. Viszont a racionális, tudatos énem egyszerűen tudja, hogy ebből csalódás lesz, de még mekkora. Viszont nem tehetek ellene semmit.
Egy csomó manót látok szorgoskodni az egyik ajtó körül, ez pedig felkelti az érdeklődésem. Amúgy sem járkálhatok csak a folyosókon, talán egy-két helyiség felkeresése segít. Vagy a régi házamé... azt sem tudom, melyik házban voltam, de sárga-fekete cuccokat találtam a féltett tárgyaim között. Na mindegy, ahogy belépek, egyből feltűnik, hogy egy konyhába érkeztem. Egy másik lány is van itt, fiatalnak tűnik, végigpillantok rajta, majd köszönésképpen bólintok. Bentről hangos manók zajonganak, biztosan a reggelit készítik, vagy már takarítják? Azt sem tudom, mennyi az idő.
- Szerbusz. - Köszöntem rá végül a lányra. - Meg tudnád nekem mondani, melyik ház színe a sárga és fekete? Sokat segítene. - Kedvesen kérem, mert próba-szerencse, hátha segít. Közelebb lépek, látom, hogy salátát készít, némi vért pillantok meg és egy ragtapaszt az ujján. Türelmes mosoly ül ki az arcomra.
- Megvágtad magad? Szeretnéd, hogy meggyógyítsam? - Kérdeztem tőle kedvesen, hiszen nekem aztán semmit nem számít. Egy-kettő és megcsinálom, és talán szívesebben igazít útba, ha megmondja, melyik volt a házam. Sőt, talán még el is kísér, ha elég szépen dorombolok neki.