 Lopva közelíted meg a földszint ezen környékét, hiszen a Tanárok nem szeretik, ha zargatják a manókat munka közben. Mikor eléred az ajtót, megkönnyebbülsz, hogy senkivel sem futottál össze, és hogy a portrék sem szóltak rád. Belököd az ajtót, majd belépve a szemed elé tárul egy hatalmas helyiség. Olyan, mintha valami karácsonyi műhely lenne, már csak a télapó hiányzik, és a játékok. Bizony, az ételek fantasztikus gyárába kerültél, ahol vagy ezer manó sürög-forog, mindegyik valami tálcát visz, vagy tányért pakol, esetleg a tűzhelynél áll, talán mosogat. Körülnézel a bámulatos helyiségben, melyben szembe veled a mágikus hűtőszekrényt találod. Igen ám, csakhogy mielőtt elérnéd vágyaid tárgyát, még át kell verekedned magad egy hatalmas asztalon, csakhogy az apróságok rengetegéről már ne is beszéljünk, akik jöttödre azonnal felfigyelnek, s kezüket-lábukat törve rohannak teljesíteni a kívánságodat. Kicsit hátrahőkölsz a nagy buzgóságban, ennél talán még egy tanárral, is jobban jártál volna. Az előtted álló asztalhoz vezetnek, leültetnek, és minden szavadat lesik. A helyiség jól világított, s egy lengőajtó van jobb oldaladon, ahonnan finom illatok, s újabb manók tömegei törnek elő. Mire kimondanád, mire fáj a fogad, már eléd hordtak mindenféle finomságot, így csak választanod kell. Balra találsz egy hatalmas szekrényt, melyben mindenféle evőeszköz található, továbbá poharak és tányérok. A kredenc fából készült, s színét az eredeti mahagóninak meghagyták. A falak fehérre vannak festve, hiszen a lecsapódott pára miatt, mely a főzés következtében belengi a termet, sűrűn kell a pálcáért, vagy a hengerekért nyúlni s újrameszelni. Balra a sarokban található egy ajtó, amely titokzatosságával, és egyedüliségével hívogatóan kacsint rád. Leugrassz a székről, s elindulsz felé. Az ajtógombot elfordítva egy még az előzőnél is nagyobb helyiséget látsz, amelyben ezerféle kis kamrácska tűnik fel. Egy manó áll középen, mint valami felügyelőtiszt, s apró karjaival körös-körül integet, jelezve, hogy melyikbe mit tegyenek. A kis mágikus fém dobozkák szállítják az ételt a Nagyterembe a diákoknak. Visszakanyarodsz, s észreveszel egy eddig nem látott ajtót. Remekül elrejtették a kíváncsi tekintetek elől, annyi szent. A folyosóról belépve nem láthattad, hiszen a kredencnek ezen oldalán található. Odalopakodsz, most nem igen figyelnek rád, s benyitva egy kamrát találsz, ahol bizony elég sokféle dolog található, csak kívánnod kell! Azonban a manók ezen helyet féltve őrzik, rájuk lett parancsolva, így gyorsan ki is tessékelnek onnan, mielőtt megragadhatnál valamit is.
|
|
|
 Első leckeAkadt néhány vállakozó egyed, aki utánam merészkedett a konyhába, köztük lépkedett újdonsült barátom Liliróza is, nagy örömömre. - Tehát akkor mindenki tudja, mi a dolga - nyújtottam el a mondatot, elég hosszú szünetet is hagytam, hogyha bárkinek ellenvetése lenne a hallottak vagy látottak iránt, ne tartsa vissza, bökje ki magából. Közben gondos szakértelemmel léptem a tojástartók felé: Nem lesz ez bonyolultabb, mint a mugliknál. Csak fel kell forrósítani a serpenyőt, olajat önteni bele és odaütni a tojásokat - vázoltam fel magamban a lépéseket, de ez nem mindenki számára volt ilyen nyilvánvaló: - Lora, pálcát nem használhatunk? - nézett rám egy rellonos nagy szemekkel. Félúton találkozhatott a tekintetünk, hisz egyből beléfojtottam a szót. Végül odalépett hozzám és csak leste, mit, hogyan kell csinálni: - Látod, ilyen egyszerű - mondtam és egy megelégedett mosollyal nyugtáztam, hogy leeresztette a pálcáját. - Bizony, bizony tanuljuk meg, hogyan készíthetünk reggelit mások kizsigerelése nélkül - és akkor odajött még egy lány, ő meg azt nem tudta, hogy kell felforrósítani az olajat: - Merlin, hát el kellene nektek egy főzőtanfolyam - fogtam a fejemet, hova kerültem, de hallottam, hogy Liliróza is vadul kuncog a háttérben. - Na de Lili, nem lehet mindenki olyan tapasztalt, mint amilyenek mi vagyunk - sejtettem, hogy ő is mugli felmenőkkel rendelkezik, hiszen azok közé tartozott, akik önállóan is el tudták készíteni azt az eledelt, amit megkívántak.
|
|
|
Lora Fontaine
INAKTÍV
bóbita
offline
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
|
|
Hogyan készítsünk reggelit? Írta: 2017. július 20. 19:02
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=691957#post691957][b]Lora Fontaine - 2017.07.20. 19:02[/b][/url] Első leckeAkadt néhány vállakozó egyed, aki utánam merészkedett a konyhába, köztük lépkedett újdonsült barátom Liliróza is, nagy örömömre. - Tehát akkor mindenki tudja, mi a dolga - nyújtottam el a mondatot, elég hosszú szünetet is hagytam, hogyha bárkinek ellenvetése lenne a hallottak vagy látottak iránt, ne tartsa vissza, bökje ki magából. Közben gondos szakértelemmel léptem a tojástartók felé: Nem lesz ez bonyolultabb, mint a mugliknál. Csak fel kell forrósítani a serpenyőt, olajat önteni bele és odaütni a tojásokat - vázoltam fel magamban a lépéseket, de ez nem mindenki számára volt ilyen nyilvánvaló: - Lora, pálcát nem használhatunk? - nézett rám egy rellonos nagy szemekkel. Félúton találkozhatott a tekintetünk, hisz egyből beléfojtottam a szót. Végül odalépett hozzám és csak leste, mit, hogyan kell csinálni: - Látod, ilyen egyszerű - mondtam és egy megelégedett mosollyal nyugtáztam, hogy leeresztette a pálcáját. - Bizony, bizony tanuljuk meg, hogyan készíthetünk reggelit mások kizsigerelése nélkül - és akkor odajött még egy lány, ő meg azt nem tudta, hogy kell felforrósítani az olajat: - Merlin, hát el kellene nektek egy főzőtanfolyam - fogtam a fejemet, hova kerültem, de hallottam, hogy Liliróza is vadul kuncog a háttérben. - Na de Lili, nem lehet mindenki olyan tapasztalt, mint amilyenek mi vagyunk - sejtettem, hogy ő is mugli felmenőkkel rendelkezik, hiszen azok közé tartozott, akik önállóan is el tudták készíteni azt az eledelt, amit megkívántak.
|
Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.
Wass Albert
|
|
|
Petheő-Gönczy Liliróza
INAKTÍV
Bibliofil Szfinxkölyök
offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 19
|
|
Írta: 2017. július 20. 20:56
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=691972#post691972][b]Petheő-Gönczy Liliróza - 2017.07.20. 20:56[/b][/url] Lora - Konyhatündérek, avagy „Egy rántottát csak meg tudsz csinálni”
Ez csak természetes, hogy Lili is a többiekkel battyog a konyha irányába. Tetszik neki ez a nap. Hiába a kialvatlanság, izgalmas, hogy végre nem az van, hogy felkel, megreggelizik, töm egy-két sütit a zsebébe, aztán irány a tanulás. Hamarabb kelt - mivel nem is aludt igazán -, így a többi korán kelő diákkal tud sütni valami reggelifélét. Mosolyogva konstatálja, hogy minden a legnagyobb rendben lesz, pedig azt sem tudja még mindig, hogyan megy ez a varázslósdi. Lora úgy magasodik a többiek fölé, mint egy igazi kellemes megjelenésű diktátor. Ha létezne ilyen, akkor biztos ő lenne az, akinek szobrot állítanak, s azt le sem döntik soha. Erős jellem. Ez kifejezetten izgatja Lili fantáziáját.
- Pálcát? Ez... - háborodik fel, de nem fejezi be a mondatot, mivel Lora a tekintetével belefojtja a szót a pálcáért kiáltó diáktársukba. Erre Liliróza csupán elégedetten biccent, és karba tett kézzel ácsorog tovább, miközben figyeli a többi új kis manót. Olajat melegíteni sem tudnak, a hagyma már kettő gyereket is megsiratott, s arról már ne is beszéljünk, hogy egy kenyeret nem tudnak megpirítani.
- Engedj oda - mondja egyik háztársának, akinek vet egy pillantást a jelvényére, majd ő maga a vállára dobja talárját, és folytatja a hagyma feldarabolását. Nem mondhatom, hogy ő nem könnyezik, de nincsen egy szava sem. Néha szipog egyet-kettőt. De neki a hagyma alapkövetelmény a rántotta alá. Aztán hangosan felnevet, amikor megint szerencsétlenkedik az egyik korabeli lány.
- Nem kérdéses, hogy egyszer kövér gyerekeink lesznek - kacag fel, ahogyan Lorára tekint. Eléggé tehetséges kis szakácsoknak bizonyulnak. Ez nem sok mindenkiről mondható el a konyhában. - Hogyan tovább? Hagyma jöhet neked is? - törli le a könnyeit, miközben újdonsült barátjára emeli tekintetét.
|
|
|
|
Lora Fontaine
INAKTÍV
bóbita
offline
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
|
|
Hogyan készítsünk reggelit? Írta: 2017. július 20. 21:57
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=692003#post692003][b]Lora Fontaine - 2017.07.20. 21:57[/b][/url]  Levezető körökÉn nem igazán így terveztem a reggelemet, legszívesebben visszaaludtam volna, ahogy kitekintettem az ablakon, az élettől is elment a kedvem. Aztán a Nagyterembe érkezve, ismét szembesülhettem egy olyan ténnyel, hogy az aranyvérű gyermekek micsoda büszkeséggel viseltetnek a származásuk iránt. Hányingerem támadt, sohasem bocsátkoztam volna ilyen fölényeskedő magatartásba, dehát ahány ember, annyiféle. Most azonban rendkívül jó lelkek vettek körül, elcsodálkoztam, hogy mennyire rugalmasak és milyen precízen követik az utasításaimat. Messze álltam mindenféle diktátoroktól, de ha már így megragadtam a stafétát muszáj volt némi határozottságot magamra erőltetni. Hogy nézett volna ki, ha magam sem tudom, hogy kell elkészíteni egy reggelit? Mindig tudtam, hogy ennek a képességnek még hasznát fogom venni, és tessék, itt a helyzet. Hány olyan fiú és lány létezik a földön, akik még azzal sincsenek tisztában, hogy mi fán terem egy rántotta. Elképesztő - ahogy így merengtem az élet nagy dolgai felett, eszembe jutott, hogy ki kellene nyitni pár ablakot, mert a hatalmas füst teljesen beterítette a helyiséget és vészjóslóan gomolygott közöttünk. Nem akartam, hogy bárki is megsérüljön a "lila köd miatt", ezért jobbnak láttam, egy jókora szellőztetést csinálni. A nagy huzat hatására a manók is felébredtek, ki is keltek magukból, de néhány megnyugtató szó és a kulcsfontosságú gratis elmosogatás után ők is teljesen lenyugodtak. - Már beletörődtem a tudatba, hogy kövér gyerekeim lesznek. Jobb, ha te is felkészíted magad erre - bátorítóan megveregettem Liliróza vállait, meg büszke is voltam rá, egyáltalán nem kért segítséget, a hagymát is ügyesen szelte, talán még egy könnycseppet se ejtett. Én mindig végigsírom a hagymás momentumokat, akárcsak a brazil filmsorozatokat, ez már így megy. Azért nem utasítottam el a drágaságot, persze, hogy kértem belőle. - Igazából a nagyobb dolgokkal már készen vagyunk - sóhajtottam egy nagyot és leporoltam a kötényemet.
|
Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.
Wass Albert
|
|
|
Petheő-Gönczy Liliróza
INAKTÍV
Bibliofil Szfinxkölyök
offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 19
|
|
Írta: 2017. július 24. 11:31
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=692428#post692428][b]Petheő-Gönczy Liliróza - 2017.07.24. 11:31[/b][/url] Lora - Konyhatündérek, avagy „Egy rántottát csak meg tudsz csinálni”
Hangosan felnevet a gyerekekről szóló csevejtől. Még ők maguk is gyerekek, de mégis ilyen dolog fordul meg a fejükben, ami a mai világban egy szuper dolog. Mindenki csak kutyát akar harminc évesen, hiszen fél a felelősségvállalástól. Inkább csak összeköltözik a választottal, elvégre csakugyan „Minek esküvő? Nem kell, az csak egy papír”. Furcsán gondolkodnak az emberek, de ezt talán majd máskor feszegetjük, most nem ezért vannak a leányok a konyhában. A diákcsapat egy része igen komolyan összeszedte magát, azonban néhányan még bénáznak. Azok így járnak. Igazából, a nagyobb rész tudja csinálni a kiadott feladatot, aki meg nem... hát, az nem erre hivatott. Ilyen is van.
- Tisztában vagyok a dologgal - hahotázik még egyet, majd odaadja a tál hagymát Lorának. Közben nyúl is egy serpenyőért, aminek az aljára olívaolajat csepegtet, majd amikor látja, hogy melegszik az alávaló, rádobálja a hagymát. Egy jó konyhás néni mozdulattal kever rajta, leütögeti a szélén a fakanálon maradt hagymát, és újra Lorára emeli zöldeskék szemeit.
- De jó, hogy nem a nővéremmel főzök - kuncog újfent. Meglepő, ennyit nem szokott. Ha Fontaine nem tudná, hogy miért is ez, akkor Lili tovább kezdi magyarázni. - Nem eszik tojást a lelkem. Sem húst. Nem iszik tejet. Olyan, mint egy vörös nyuszi - informálja a Navinés lányt. Imádja Annát, de ez a szélsőséges étrend teljesen kikészíti a húgot.
- Még egy kis tojás... és készen vagyunk - mondja, inkább csak úgy, magának, és rá is üt néhány csirketojást. Éppen akkor tekint fel Lorára, amikor a kötényét porolja. Végignézi a mozdulatot és a társaira is vet egy pillantást.
- Milyen órád lesz ma délelőtt? - kérdi, bízva abban, hogy lesz közös.
|
|
|
|
Lora Fontaine
INAKTÍV
bóbita
offline
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
|
|
Hogyan készítsünk reggelit? Írta: 2017. július 24. 15:43
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=692446#post692446][b]Lora Fontaine - 2017.07.24. 15:43[/b][/url] LilirózaA puding próbája az evés, a reggelik vesztőhelye pedig a gyomor. Behunytam a szemem, nem mertem a rántotta szemeibe nézni (ha valaha volt neki olyan, de biztos), és az igazat megvallva ő is kerülte a tekinteteimet, pedig tisztában lehetett azzal, hogy elfogyasztjuk. Azért hoztuk létre. Beteges, hogy már a rántották sem tudnak pozitívan gondolkodni és nagyon szégyellősek is mostanában. Lehet, hogy őket is pszichológushoz kellene cipelni? Ah, nem, magukat a tyúkokat kellene kivizsgáltatni, mert rendellenes tojásokat hoztak létre. Hogy engedhették meg maguknak? Időközben sikerült rájönnöm, hogy a fogyatékos fehérjéket is szeretem, úgyhogy semmi probléma - ezekre a gondolatokra a pocakom felé nyúltam és megsimogattam, hogy: nyugodjon meg, épp felkészítem a rántottát, hogy a legjobb formájában landolhasson odabent. Már alig hallottam Liliróza szavait, megbűvölve álltam a serpenyő felett, meg voltam győződve arról, hogy ez szerelem méghozzá első látásra. Az előbb csak bimbózótt, de most tombol, érzem, ez egy különleges és megismételhetetlen kapcsolat közöttünk. Evőeszközök? Hol vagytok... Merlinkém, éhen halok... - gondos kutatómunkát végeztem a pulton, hisz puszta kézzel mégsem lehet megbecsteleníteni egy ilyen szépen sikerült rántotta kültakaróját. És Liliróza? Miért beszél még ennyit? Merlin, hát nem látja, milyen jól sikerültek? Olyan finomak és kívánatosak...- nem bírtam tovább, mint valami elvonásos nyúltam az evőeszközökhöz a kiéhezett testem szinte megremegett a fájdalomtól. Persze, még hallottam, ahogy a távolban Lili a testvéréről tart kisebbfajta prédikációkat, de nem törődtem vele. Csak én és a tojkók...a legszebb párosítás. - Azt hiszem, nekem ma nem lesz több órám, végzetes inzulint kaptam. Beleköltöztek a pocakomba a kajadémonok - már a manók is fetrengtek a röhögéstől, nem bírták magukba fojtani a nevetést, pedig én csak ettem, úgy, mint ahogy szoktam, általában.
|
Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.
Wass Albert
|
|
|
