Lopva közelíted meg a földszint ezen környékét, hiszen a Tanárok nem szeretik, ha zargatják a manókat munka közben. Mikor eléred az ajtót, megkönnyebbülsz, hogy senkivel sem futottál össze, és hogy a portrék sem szóltak rád. Belököd az ajtót, majd belépve a szemed elé tárul egy hatalmas helyiség. Olyan, mintha valami karácsonyi műhely lenne, már csak a télapó hiányzik, és a játékok. Bizony, az ételek fantasztikus gyárába kerültél, ahol vagy ezer manó sürög-forog, mindegyik valami tálcát visz, vagy tányért pakol, esetleg a tűzhelynél áll, talán mosogat. Körülnézel a bámulatos helyiségben, melyben szembe veled a mágikus hűtőszekrényt találod. Igen ám, csakhogy mielőtt elérnéd vágyaid tárgyát, még át kell verekedned magad egy hatalmas asztalon, csakhogy az apróságok rengetegéről már ne is beszéljünk, akik jöttödre azonnal felfigyelnek, s kezüket-lábukat törve rohannak teljesíteni a kívánságodat.
Kicsit hátrahőkölsz a nagy buzgóságban, ennél talán még egy tanárral, is jobban jártál volna. Az előtted álló asztalhoz vezetnek, leültetnek, és minden szavadat lesik. A helyiség jól világított, s egy lengőajtó van jobb oldaladon, ahonnan finom illatok, s újabb manók tömegei törnek elő. Mire kimondanád, mire fáj a fogad, már eléd hordtak mindenféle finomságot, így csak választanod kell. Balra találsz egy hatalmas szekrényt, melyben mindenféle evőeszköz található, továbbá poharak és tányérok. A kredenc fából készült, s színét az eredeti mahagóninak meghagyták.
A falak fehérre vannak festve, hiszen a lecsapódott pára miatt, mely a főzés következtében belengi a termet, sűrűn kell a pálcáért, vagy a hengerekért nyúlni s újrameszelni. Balra a sarokban található egy ajtó, amely titokzatosságával, és egyedüliségével hívogatóan kacsint rád. Leugrassz a székről, s elindulsz felé. Az ajtógombot elfordítva egy még az előzőnél is nagyobb helyiséget látsz, amelyben ezerféle kis kamrácska tűnik fel. Egy manó áll középen, mint valami felügyelőtiszt, s apró karjaival körös-körül integet, jelezve, hogy melyikbe mit tegyenek. A kis mágikus fém dobozkák szállítják az ételt a Nagyterembe a diákoknak.
Visszakanyarodsz, s észreveszel egy eddig nem látott ajtót. Remekül elrejtették a kíváncsi tekintetek elől, annyi szent. A folyosóról belépve nem láthattad, hiszen a kredencnek ezen oldalán található. Odalopakodsz, most nem igen figyelnek rád, s benyitva egy kamrát találsz, ahol bizony elég sokféle dolog található, csak kívánnod kell! Azonban a manók ezen helyet féltve őrzik, rájuk lett parancsolva, így gyorsan ki is tessékelnek onnan, mielőtt megragadhatnál valamit is.

Zsebre tett kézzel, vidáman fütyörészve sétálgató fiúalak jelenik meg a folyosó egyik elhagyatott részében. Ritka, hogy ez a srác egy olyan helyen közlekedik, ahol nem jár senki sem. De a kivétel erősíti a szabályt… vagy mi is ez a klisé, amivel bombázni szokták a modern világ Paulo Coelho-i. Miksa fiam nem az a típus, aki egyedül szereti sajnálni magát egy sarokban, miközben hegedűszólót játszik a csuklójában meghúzódó ereken. Ő inkább az a fajta, aki sok ember között érzi jól magát, mindenkihez van egy jó szava, és az sem áll távol tőle, hogy a másikhoz érjen, belemásszon az aurájába. Kicsit idegesítő, bevallom férfiasan, őszintén. No, de ott tartottunk, hogy a Konyha irányába lépked, miközben a „Heat of the Moment” című, ősrégi „Asia” számot fütyüli. A ’70-es és ’80-as évek mugli rockzenéje a legjobb dolog az egész világon. Talán még a LEGO figuráinál is jobban szereti. Honnan ez a mugli imádat? Majd elmesélem.
- Kaja. – motyogja és egy nagyot szippant fitos orrával a levegőbe. Elmosolyodik. Enni mindenki szeret. Aki azt mondja, hogy nem, az egyszerűen hazudik. Nincs mese. Pinocchio mind, egytől egyig. Ezen agyalgatva lép be a helyiségbe, ahol fel s alá szaladgálnak a manók. Nem tűnnek jókedvűnek. Valamivel fel kellene őket dobni, de mégis mi legyen az? Odalopakodik a hűtőszekrényhez, magához kap egy habszifont, majd annak tartalmából szakállt formálva lép oda a legingerültebbnek tűnő manóhoz.
- Nem látom, hogy dolgoznál, kispajtás. Lassan itt a karácsony, és ti meg csak henyéltek. Különben is, hogy’ néz ki az a kalács, fiam? – mondja végig egy levegővétel nélkül, mély, Télapóra hasonlító, mély hangon. Amit a fiú nem tud, az nem más, mint a tény, hogy fél órával ezelőtt igencsak felbosszantotta őket az egyik Rellonos fiú, aki kiskirály módjára evett bele mindenbe, ami a konyhán megtalálható volt. És nagyon nem szeretik, amikor a Mikulás kis manóiként tekintenek rájuk. „Adok én neked Télapó kis manóját, barátocskám” jelmondattal fordult Miksa felé az összes lény. Az egyik el is kapta a fiú bokáját, míg másik kettő a hátára ugrott, és a haját kezdi tépni.
- Hé, hé, hé! Kellene nektek egy kis Xanax, srácok. Eléééég… - kiabálja, majd nagy nehezen levakarja a manókat, egyenesen a gyümölcsraktár irányába szalad, miközben a hab olvadni kezd arcáról, szmötyi módon folyni kezd az arcáról. Az egyik kis aranyos el is csúszik rajta, a mögötte futók rá esnek, így a kicsi a rakás a’la manók sikeres műveletnek bizonyul, amin Miksa úgy elkezd nevetni, hogy a könnye is kicsordult. Nem is kell mondanom, hogy ez csupán olaj volt a tűzre. Az egyik kisméretű konyhai dolgozó sipítozva kezd el rohanni a fiú irányába, aki csak becsapja maga előtt az ajtót, és bereteszeli.
Mélyet sóhajtva vesz elő egy pergament, megír egy levelet, és az ablakon keresztül, baglya segítségével el is küldi a segélyhívót.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=682629#post682629][b]Austerlitz Miksa - 2017.05.25. 13:37[/b][/url]

Zsebre tett kézzel, vidáman fütyörészve sétálgató fiúalak jelenik meg a folyosó egyik elhagyatott részében. Ritka, hogy ez a srác egy olyan helyen közlekedik, ahol nem jár senki sem. De a kivétel erősíti a szabályt… vagy mi is ez a klisé, amivel bombázni szokták a modern világ Paulo Coelho-i. Miksa fiam nem az a típus, aki egyedül szereti sajnálni magát egy sarokban, miközben hegedűszólót játszik a csuklójában meghúzódó ereken. Ő inkább az a fajta, aki sok ember között érzi jól magát, mindenkihez van egy jó szava, és az sem áll távol tőle, hogy a másikhoz érjen, belemásszon az aurájába. Kicsit idegesítő, bevallom férfiasan, őszintén. No, de ott tartottunk, hogy a Konyha irányába lépked, miközben a „Heat of the Moment” című, ősrégi „Asia” számot fütyüli. A ’70-es és ’80-as évek mugli rockzenéje a legjobb dolog az egész világon. Talán még a LEGO figuráinál is jobban szereti. Honnan ez a mugli imádat? Majd elmesélem.
- Kaja. – motyogja és egy nagyot szippant fitos orrával a levegőbe. Elmosolyodik. Enni mindenki szeret. Aki azt mondja, hogy nem, az egyszerűen hazudik. Nincs mese. Pinocchio mind, egytől egyig. Ezen agyalgatva lép be a helyiségbe, ahol fel s alá szaladgálnak a manók. Nem tűnnek jókedvűnek. Valamivel fel kellene őket dobni, de mégis mi legyen az? Odalopakodik a hűtőszekrényhez, magához kap egy habszifont, majd annak tartalmából szakállt formálva lép oda a legingerültebbnek tűnő manóhoz.
- Nem látom, hogy dolgoznál, kispajtás. Lassan itt a karácsony, és ti meg csak henyéltek. Különben is, hogy’ néz ki az a kalács, fiam? – mondja végig egy levegővétel nélkül, mély, Télapóra hasonlító, mély hangon. Amit a fiú nem tud, az nem más, mint a tény, hogy fél órával ezelőtt igencsak felbosszantotta őket az egyik Rellonos fiú, aki kiskirály módjára evett bele mindenbe, ami a konyhán megtalálható volt. És nagyon nem szeretik, amikor a Mikulás kis manóiként tekintenek rájuk. „Adok én neked Télapó kis manóját, barátocskám” jelmondattal fordult Miksa felé az összes lény. Az egyik el is kapta a fiú bokáját, míg másik kettő a hátára ugrott, és a haját kezdi tépni.
- Hé, hé, hé! Kellene nektek egy kis Xanax, srácok. Eléééég… - kiabálja, majd nagy nehezen levakarja a manókat, egyenesen a gyümölcsraktár irányába szalad, miközben a hab olvadni kezd arcáról, szmötyi módon folyni kezd az arcáról. Az egyik kis aranyos el is csúszik rajta, a mögötte futók rá esnek, így a kicsi a rakás a’la manók sikeres műveletnek bizonyul, amin Miksa úgy elkezd nevetni, hogy a könnye is kicsordult. Nem is kell mondanom, hogy ez csupán olaj volt a tűzre. Az egyik kisméretű konyhai dolgozó sipítozva kezd el rohanni a fiú irányába, aki csak becsapja maga előtt az ajtót, és bereteszeli.
Mélyet sóhajtva vesz elő egy pergament, megír egy levelet, és az ablakon keresztül, baglya segítségével el is küldi a segélyhívót.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=682635#post682635][b]Hajnal Hella - 2017.05.25. 14:42[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=682638#post682638][b]Austerlitz Miksa - 2017.05.25. 15:30[/b][/url]

(NRT) Hajnal Hella

Valahonnan kerítenie kellene egy törlőkendőt, amivel letörölhetné az arcáról a habot, azonban a gyümölcsraktárban még rosszabb lesz a helyzet, mint gondolta. Kezd meleg lenni, és valahogyan biztosan elfelejtette a gondnok bűbájjal felszerelni ezt a kis sufnit, hiszen néhány gyümölcs kezdi megindulni, így a méhek, legyek és hasonló undormányok is megjelentek a finomságokon. Ami ismét arra enged minket következtetni, hogy a Miksa szó szerint édes kis pofáján próbálnak egy kis cukorhoz jutni a toros, potrohos, szárnyas fejvadászok. Hadonászva esik egyik polcról a másikra, közben a már elcsendesedett manók ismét hegyezhetik odakinn a fülüket. Annyit lehet hallani, hogy a fiú sikoltozik, mint egy kislány, s közben le-lever egy-két dolgot az állványokról. Szerencsére a méhcsípésre nem allergiás kivételesen, ezért csupán a fájdalom az, amivel meg kell küzdenie az elemek mellett. Aztán hirtelen csend. Szuszogva dől az ajtónak, aminek reteszét valamilyen úton-módon sikerült kinyitni, így lenyomja véletlenül könyökével az ajtó kilincsét, így kiesik a konyhába. Bamba fejjel, tejszínhabos arccal és össze-vissza álló hajjal huppan a fenekére minden manó szeme láttára. Ami igazából akkor lesz nagyon kellemetlen, amikor meglátja, hogy egy göndör hajkoronájú iskolatársa is szemtanúja volt a történteknek. Nagyot nyel, majd letöröl egy csík habot az arcáról, így megmutatva szeplős arcának egy részét a lánynak.
- Szió! – köszön rá végül idétlenül mosolyogva, egy bátortalan intés társaságában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=682647#post682647][b]Hajnal Hella - 2017.05.25. 17:52[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=682669#post682669][b]Austerlitz Miksa - 2017.05.25. 20:49[/b][/url]

A lány mutogatását tisztán érti, hiszen mi másra lenne kíváncsi, ha nem arra, hogy ezt mégis hogyan sikerült végrehajtania. Feláll nagy nehezen, színpadiasan leporolja magát, majd a leányzó felé mutat hosszú, csontos mutatóujjával.
- A kérdés helytálló, mondhatni jogos… - kezd bele a mondókájába, habár szavakat nem intézett felé a bongyor iskolatárs – Valójában, ez úgy történt, hogy engem itt nem szeretnek. – néz vigyorogva a manókra, akik csak nagyot horkantanak, aztán készítik tovább Hella uzsonnáját.
Felvonja a szemöldökét, hiszen a másik nagyon nem akar megszólalni. Biztosan tart az idegenektől. Semmi baj, akkor ezen máris változtatunk. Miksa sosem arról volt híres, hogy visszafogná magát, ha ismerkedésről van szó. Ezért megmutatja a lánynak tipikus, ezerwattos mosolyát, megtörli kezeit farmernadrágjába, majd elindul az említett Rellonos irányába. Persze – mondanom sem kell, hogy – majdnem felbotlik néhány manóban azon a rövid szakaszon, amíg el nem éri Hellát.
- Miksának hívnak. Elsőév, Eridon. – mutatkozik be. Zöldesbarna szemeit a leányra emeli, és változatlanul mosolyog.
Örül a találkozásnak. Nemrég került az iskolába, és még nem sok olyan emberrel találkozott, akinek hosszasabban tartotta volna a kapcsolatot. Talán most éppen másképp lesz. Azonban erre semmilyen nemű garancia nincsen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=684297#post684297][b]Hajnal Hella - 2017.06.06. 16:31[/b][/url]