Lopva közelíted meg a földszint ezen környékét, hiszen a Tanárok nem szeretik, ha zargatják a manókat munka közben. Mikor eléred az ajtót, megkönnyebbülsz, hogy senkivel sem futottál össze, és hogy a portrék sem szóltak rád. Belököd az ajtót, majd belépve a szemed elé tárul egy hatalmas helyiség. Olyan, mintha valami karácsonyi műhely lenne, már csak a télapó hiányzik, és a játékok. Bizony, az ételek fantasztikus gyárába kerültél, ahol vagy ezer manó sürög-forog, mindegyik valami tálcát visz, vagy tányért pakol, esetleg a tűzhelynél áll, talán mosogat. Körülnézel a bámulatos helyiségben, melyben szembe veled a mágikus hűtőszekrényt találod. Igen ám, csakhogy mielőtt elérnéd vágyaid tárgyát, még át kell verekedned magad egy hatalmas asztalon, csakhogy az apróságok rengetegéről már ne is beszéljünk, akik jöttödre azonnal felfigyelnek, s kezüket-lábukat törve rohannak teljesíteni a kívánságodat.
Kicsit hátrahőkölsz a nagy buzgóságban, ennél talán még egy tanárral, is jobban jártál volna. Az előtted álló asztalhoz vezetnek, leültetnek, és minden szavadat lesik. A helyiség jól világított, s egy lengőajtó van jobb oldaladon, ahonnan finom illatok, s újabb manók tömegei törnek elő. Mire kimondanád, mire fáj a fogad, már eléd hordtak mindenféle finomságot, így csak választanod kell. Balra találsz egy hatalmas szekrényt, melyben mindenféle evőeszköz található, továbbá poharak és tányérok. A kredenc fából készült, s színét az eredeti mahagóninak meghagyták.
A falak fehérre vannak festve, hiszen a lecsapódott pára miatt, mely a főzés következtében belengi a termet, sűrűn kell a pálcáért, vagy a hengerekért nyúlni s újrameszelni. Balra a sarokban található egy ajtó, amely titokzatosságával, és egyedüliségével hívogatóan kacsint rád. Leugrassz a székről, s elindulsz felé. Az ajtógombot elfordítva egy még az előzőnél is nagyobb helyiséget látsz, amelyben ezerféle kis kamrácska tűnik fel. Egy manó áll középen, mint valami felügyelőtiszt, s apró karjaival körös-körül integet, jelezve, hogy melyikbe mit tegyenek. A kis mágikus fém dobozkák szállítják az ételt a Nagyterembe a diákoknak.
Visszakanyarodsz, s észreveszel egy eddig nem látott ajtót. Remekül elrejtették a kíváncsi tekintetek elől, annyi szent. A folyosóról belépve nem láthattad, hiszen a kredencnek ezen oldalán található. Odalopakodsz, most nem igen figyelnek rád, s benyitva egy kamrát találsz, ahol bizony elég sokféle dolog található, csak kívánnod kell! Azonban a manók ezen helyet féltve őrzik, rájuk lett parancsolva, így gyorsan ki is tessékelnek onnan, mielőtt megragadhatnál valamit is.

Nem ártana, ha néha nézné az órát is. Szorgalmikat gyártott, reménykedve, hogy ér majd néhány pontot, még akkor is, ha a rellonosok idén nagyon jól indítottak. Azzal azonban nem számolt, hogy az idő nagyon gyorsan tud peregni, ha az ember belemélyed valami érdekesbe, márpedig a mugliismeret kifejezetten érdekes dolog. Nem csoda, hogy egyszer csak arra eszmél fel, hogy a hátfájása az elmúlt közel nyolc órás görnyedés eredmény. Kint sötét van, a könyvtár zár, a hasa korog, a vacsorának pedig vége van már.
- Hát ez remek.
Morog maga elé egy kicsit, miközben összepakolja a cuccait a morgós könyvtáros néni szúrós tekintetének kereszttüzében, majd a táskáját bekattintva elindul a folyosókon. Van ugyan étkezési lehetősége a navinében is, de most nem szeretne főzőcskézni, itt kint pedig még nyílván van a vacsorából is még.
Belépve a manók csodálkozva néznek rá, de különösebben nem zavartatják magukat, csak az egyikük siet oda hozzá. Elmeséli neki, hogy lemaradt a vacsoráról, mire a manócska elmeséli, hogy miből választhat.
- Túrós tésztát szeretnék, sósat.
Mert, hogy van belőle édes is, de ő sósat enne inkább, áfonyalével, és egy kis - nem is olyan kis - brownie-val, ami kellőképpen édes és csokis ahhoz, hogy jól záruljon az estélye. A kis faasztalkához ül, hogy ne legyen útba és türelmesen várja a vacsoráját, amit lehet egy kicsit eltúloztak, mert mindegyik hatalmas adag, igaz a gyomra is hatalmasakat korog.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=11308#post11308][b]Széles Veronika - 2012.11.07. 23:00[/b][/url]

Nem ártana, ha néha nézné az órát is. Szorgalmikat gyártott, reménykedve, hogy ér majd néhány pontot, még akkor is, ha a rellonosok idén nagyon jól indítottak. Azzal azonban nem számolt, hogy az idő nagyon gyorsan tud peregni, ha az ember belemélyed valami érdekesbe, márpedig a mugliismeret kifejezetten érdekes dolog. Nem csoda, hogy egyszer csak arra eszmél fel, hogy a hátfájása az elmúlt közel nyolc órás görnyedés eredmény. Kint sötét van, a könyvtár zár, a hasa korog, a vacsorának pedig vége van már.
- Hát ez remek.
Morog maga elé egy kicsit, miközben összepakolja a cuccait a morgós könyvtáros néni szúrós tekintetének kereszttüzében, majd a táskáját bekattintva elindul a folyosókon. Van ugyan étkezési lehetősége a navinében is, de most nem szeretne főzőcskézni, itt kint pedig még nyílván van a vacsorából is még.
Belépve a manók csodálkozva néznek rá, de különösebben nem zavartatják magukat, csak az egyikük siet oda hozzá. Elmeséli neki, hogy lemaradt a vacsoráról, mire a manócska elmeséli, hogy miből választhat.
- Túrós tésztát szeretnék, sósat.
Mert, hogy van belőle édes is, de ő sósat enne inkább, áfonyalével, és egy kis - nem is olyan kis - brownie-val, ami kellőképpen édes és csokis ahhoz, hogy jól záruljon az estélye. A kis faasztalkához ül, hogy ne legyen útba és türelmesen várja a vacsoráját, amit lehet egy kicsit eltúloztak, mert mindegyik hatalmas adag, igaz a gyomra is hatalmasakat korog.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=11328#post11328][b]Yarista Palarn - 2012.11.07. 23:15[/b][/url]

A mai nap sem volt kevésbé fárasztó az edzésen, mint eddig. Már kezd hozzászokni a dologhoz, és ma nem volt olyan meggondolatlan, int nemrégiben, bár az az este egész jól végződött Bonnie-val. Kicsit késve érkezik a szokásos kandallóban, ami számára engedélyezve van, egy kicsit eldiskurált Olaffal a helyi szokásokról, na és a csajokról. A svéd lányok, nem olyan szépek, de megígérte, hogy hoz majd neki néhány fényképet, hogy azt igazolja, hogy a magyarok meg igen. A hosszúra nyúlt beszélgetésben Olaf kissé be is rúgott, alig akarta elengedni a fiút. Yarista továbbra sem ihat, és a bájitalok miatt sem, amik pedig úgy néz ki, hogy meghozzák a várva várt gyógyulást. Szóval már elég fáradtan érkezik vissza a kastélyba, ráadásul takarodó után, ezért biztosan megkapja majd a beosztását, de jelenleg éhen hal. A svéd kocsma, ahol üldögéltek mentes volt az ételektől, szóval itt az ideje, hogy meglátogassa Havaskát, kedvenc konyhai manóját. Vele már első éves korától jóban van, a fiú mindig hoz neki valami tárgyat, ami a manót felvillanyozza, Yar pedig nyilván ezért kap némi kaját, még olyat is, amit nem szolgálnak mindenkinek fel. Amikor benyit a konyhába, egy lányt lát üldögélni egy fa asztalnál, a rellonos pedig azonnal reagál.
- Nevet, házat és már a büntetőmunkán is gondolkodom! - szólítja fel a lányt, igaz, egész furcsán nézhet ki melegítőben, sporttáskával a hátán. Reményei szerint ez megzavarja a lányt, és úgy vár a reakciójára. Közben nem felejtette el, hogy éhség gyötri, tehát magához kéreti kedvenc hosszú fülűjét.
- Havaska merre vagy? Éhes vagyok. - közli fennhangon, így most már két dologra vár tovább: a lányra és a manóra. Fáradtan lecsüccsen egy székre és kényelmes sóhajt hallat. ~ Egyszer kinyír minket az edzésen... ~

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=11339#post11339][b]Széles Veronika - 2012.11.07. 23:40[/b][/url]

Éppen azon agyal, hogy milyen jó választás volt a sós tésztát kérni és, hogy nem is olyan nagy  baj ez a hatalmas adag, mert még egy kört kérni belőle nem lenne mersze, de az biztos, hogy ebből egy falatot sem fog hagyni. Ebben a pillanatban kap egy nem kedves üdvözlést, melynek eredménye egy valószínűsíthető büntetőmunka lesz. Még sosem volt büntetőmunkán, pedig már ötödéves. Ez tehetség, valljuk be. Ijedtében, ahogy a fiú felé kapja  a fejét sikeresen félrenyel, így némi köhögés után jut csak el arra a szintre, hogy igyon egy kortyot és kitörölje a könnyeket a szeméből.
- Széles Veronika, Navine.
Nincs nagyon tisztában azzal, kik is a prefektusok, mivel nem tölt itt olyan sok időt az órákon kívül, így nem tud minden változást, szóval engedelmesen válaszol, pedig kamuzhatott volna, végül is, de nem tudja, hogy nincs-e valami szuper varázslatuk a prefiknek, hogy kiszúrják a hazugságokat.
- Lehet alkudozni, hogy a hét elején legyen a büntetőmunkám? Péntektől vasárnapig reggeltől estig dolgozom, és nem díjaznák, ha büntetőmunkára kéne mennem. Nekem, még nem volt alkalmam ilyenen részt venni, biztos furcsán néznének rám.
Még nem fogja fel, hogy a fiú nem szokásos öltözékben van, egyelőre teljesen lefoglalja a büntetőmunka ténye. Viszont ez sem gátolja meg, hogy tovább egyen, most már úgyis olyan mindegy nem?
- Nem szabad így beszélni vele, ő is érző lény!
Erre viszont felcsattan, és magához térve, homlokráncolva néz a fiúra. Nem tetszik neki, ahogy a manóhoz szól.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=11344#post11344][b]Yarista Palarn - 2012.11.08. 00:06[/b][/url]

A megérkezése nem is lehetne pompásabb, magában nagyon jól szórakozik. Az idősebbnek tűnő lány bedől a trükknek, pedig még jelvénye sincs. Már épp szólna neki, hogy "nyugi csak poén volt", amikor alkudozni kezd. ~ Hát ezt megeszem. Mondjuk navinés, a kis cuki. ~ Ennyi pont elég, hogy tovább erősödjön a navinésekre kialakított sztereotípiája, persze azokkal a kivételekkel, akikkel nagyon jóban van. Persze nem kell tisztában lenni, hogy ki a prefektus, de, hogy őt nem ismerte fel, egy kicsit piszkálja a csőrét. De gyorsan visszatér a büntetőmunkához.
- Nos, lássuk csak... - morfondírozik láthatóan nagy elánnal, még egy nagyot is sóhajt közbe.
- Hát jó, lásd milyen vaj szívem van. Mivel nem vagyok prefi elengedem a büntetőmunkád. - vigyora hatalmasra szélesedik, és várja a beteljesülést. Még húzhatta volna egy kicsit, de tényleg fáradt már, ennyi pont elég volt neki a szórakozásból. Veronika pedig felháborodik, amikor a manó után érdeklődik.
- Nekem mondod? Havaska a barátom. Amúgy Yarista vagyok és éhes, ilyenkor em illik kihozni a sodromból Verocska. De ha gondolod, jól elleszünk, amíg eszünk, aztán besettenkedhetünk a saját körletünkbe... - feláll és átmegy a lány asztalához, mellé dobja a zsákját és leül a navinéssel szemben. Beletúr a saját hajába, majd rákönyököl az asztalra és a fejét a tenyereibe temeti, ez is jelzi milyen fáradt már.
- Amúgy mit keres itt ilyen későn? Árt az alakodnak a késői kaja... - fáradt sóhajjal a hangjában érdeklődik, már ez is nagy szó ilyenkor tőle. Általában elmászik az ágyig és ruhástól alszik aznap. Közben megérkezik Havaska egy tányér húslevessel. Yar felpillant, amikor a manó megbökdösi és vigyorogni kezd.
- Hát szervusz tee, imádom, hogy ilyen kis rendes vagy. Hoztam neked svéd tükördarabot, mit szólsz? - benyúl a zsebébe és egy törött tükörrészt ad át  manónak, aki fellelkesülve ugrándozik.
- Ugye legközelebb is hozol valamit Havaskának? Ugye? - lelkendezik, Yar pedig gyengéden megsimogatja a fejét.
- Még szép! - erre aztán a manó fordul egyet örömében és eltűnik, Yar pedig magához veszi a kanalát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=11368#post11368][b]Széles Veronika - 2012.11.08. 00:35[/b][/url]

- Nem szép dolog viccelni! A tanulás lecsapolja minden energiámat, erre még szórakozol is velem!
Igaz, hogy miközben korholja a fiút, jót mosolyog, sőt a végére már kuncog is. Tényleg nem szép, de jót mosolyog, ha már így alakult a helyzet. Ez azt jelenti, hogy ha nem nyit be senki és a folyosón se kapja el senki, akkor megint megúszta büntetőmunka nélkül. Szép az élet és reméli, hogy ez még tart egy kis ideig.
- Oh, Yarista. Már sokat hallottam rólad. A hírneved valami, csodálatos. Még a faluban is egyből tudja mindenki, hogy ki vagy és most már elmondhatom, hogy találkoztam is veled, sőt, úgy harminc manót leszámítva, kettesben is voltam veled.
Erre a tényre rámutatva bök egyet a fiú felé villájával, miután felkönyököl és állát a kézfejeire fekteti. Igen érdekes ez a fiú. Olyan sok pletykát hallott már róla, hogy az hihetetlen és most, hogy találkozhatott vele, felkeltette a figyelmét. Kíváncsi, hogy mi teszi olyan nagy számmá ezt a fiút. Mondjuk tény, van egy kisugárzása a fiúnak, meg egy szemszíne, melyek igen könnyen elcsavarhatják a lányok fejét. Éppen ezért igyekszik ő tartani magát. Ő megismerni akarja jelenleg és nem átérezni a Palarn-hatást.
- Te vagy az első, aki minden mondás nélkül is a becenevemen szólít. Ügyes.
Oké, egy-null Yarisa javára, de még mindig tartja magát ahhoz, ami a fejében jár. Nem fogja őt senki sem elszédíteni.
- Remek géneket örököltünk, sem az unokatestvéreim, sem én nem hízunk. Mi vagyunk a csokoládék nagy ellenségeit. Amúgy is, imádok mindent, amit egészségtelen, az éjszakai evés remek alapja ennek, és nézd, még sütim is van hozzá.
Kicsit megemeli a tányért, bár messze van még, mire oda eljut, ha evés helyett, inkább beszél, ezért, amíg a fiú elhelyezkedik, addig ő eszik. Nem szeretné azt sem, hogy kihűljön teljesen az étel.
- Amúgy te mit keresel itt, ilyenkor?
Most már nem lőheti el, hogy ő prefektus, pedig ez nagyon jó poén lenne. Végignézve a fiún szemmel kérdezi, hogy mégis mi ez a ruha.
- Visszaszívom, egész rendes vagy vele.