Ha már vannak tornyok, akkor úgy illik, hogy legyen terasz is, nem igaz? A folyosó végéről beáradó fény nem mágikus, hanem a természetnek köszönhető. A kétszárnyú ajtón át kilépve egy teraszra érkezünk, melynek padlója, barna, elvétve halvány, fehér márványmintával. A hely olyan tíz főt tud befogadni maximum, így hangulatos maradt minden esetben. Néhány asztal és fotelszerű szék várja a pihenni vágyókat. A fekete korlát mágiája abban áll, hogy nem tud senki átesni rajta, hiszen egyből visszarántja, és a földre kényszeríti a próbálkozót.
Bal kéz felől, egészen a sarokban egy kis műkertet helyeztek el, melynek nézegetése nyugtatóan hat mindenkire. A látvány pedig magáért beszél, hiszen Bogolyfalva utcáit végigkövethetjük innen a szemünkkel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=837527#post837527][b]Dévai Vince Áron - 2021.09.30. 20:34[/b][/url]

A korai este miatt még mindig fent vagyok. Mivel elég jó a levegő, vacsora után úgy döntök hogy felmegyek az erkélyre, kicsit kitisztítani a fejemet. Kavarognak a gondolataim, az a legrosszabb hogy mindig este. Állandóan az van, mikor bebújok abba a szemét ágyba, az agyam elkezd dolgozni és a legapróbb dolgokon is órákig tudok gondolkodni. Biztos az ágy hibája. Mikor kiérek, észreveszem hogy páran már ülnek kint. Nem zavartatom magamat, beintek nekik és a korláthoz lépek. Ilyen késői estén, egy kezemen meg tudom számolni hogy hányszor csodáltam a tájat. Hát, nagyjából háromszor mert az itt töltött néhány évben, mindig magammal foglalkoztam meg szekálódtam mindenkivel. Egészséges szekáló vagyok, nem az a személy aki durván csinálja, csak úgy lazán és finoman. Volt már hogy otthon bunyóba keveredtem, mert megvédtem valakit aki túl bátortalan volt hozzá. Hogy hagyhattam volna ott? Macsó vagyok, meg tipikus pasi de akkor is. Nem bírom ha valakit úgy istenigazából bántanak. Akkor begurulok. Már a csillagok is fényesen ragyognak, és kezd hideg lenni. Még jó, hogy vettem fel pulcsit, mert azért már én ilyenkor is kezdek fázni. A széken cseverésző két csajszi behúzza a csíkot, ezért én elfoglalom az egyikük helyét és szembe fordulok a másik üres székkel. Lágy szellő simítja meg az arcomat, mintha az este csókot lehelne rám. Bakker, kellene már egy igazi barátnő mert ezzel a macsósággal még nem mentem semmire. Mivel még nem lehet olyan késő, nincs kedvem bemenni még, csak ülök magamban, és a gondolataimmal magányosan kémlelem az éjszakai eget. Hol vannak a többiek? Vagy a haverok, vagy a barátok? Jó kell az én idő, de már kezdem megunni. Többet kellene együtt lógnom velük, még azt hiszik hogy magamnak való vagyok. Dehogy, hisz valamikor az órákon is megteremtem a hangulatot, de lehet nem mindenki értékeli. Annyira belemélyedek a magam gondolataiba, hogy a szomszédos szék nyikorgása ébreszt fel. Pár percre elbóbiskoltam. Egy hosszú hajú személy ül le, és persze nyilvánvaló hogy lány.
- Kettő tippem van: Vagy az a navinés prefi vagy, vagy a navinés haver csajszi, Lay. Te vagy? – dörzsölöm a szememet sóhajtgatva.