Natá

Végre hétvége! Dorothy kezében egy nagy csomag mindenízű drazséval futott fel a faluból az iskolába. Ismeretei alapján a déli szárny első emeletén járhatott. Először, mikor még nem ismerte ki magát rajzolt egy térképet, és az még mindig ott lapult a zsebében, szóval ha szüksége lett volna rá, elő tudta volna venni. Útközben eszegetett a finomságából. Eddig egész jó ízű drazsék kerültek a kezébe. Eper, vanília... Meg talán evett fűízűt is, de az se volt olyan vészes. Most megint belenyúlt a mindenízű drazsékat rejtő dobozba, és kihalászott egy pirosat. Málnára, vagy csipkebogyóra tippelt, így hát gondolkozás nélkül bekapta. Rossz döntés volt! Úgy égett a nyelve a chilis édességtől, mintha tűzbe dugta volna. Elkezdett futni valami vizet keresve, bár tudta, hogy azt egy folyosón nem nagyon gyakran találni. Találomra befordult egy sarkon, nem is nézte, merre megy. Egyszer csak a friss levegőn találta magát. És nem is egyedül! Ott volt mellette az erkélyen egy vöröshajú, kinézetre vele egykorú lány. Dorothy számára egy kicsit ciki helyzet volt a mostani. Ott állt, lógó nyelvel, zihálva, levegőt kapkodva egy vadidegennel szembe. Nem próbált meg csöndbe elhátrálni, mert az csak még kínosabbra fordította volna a helyzetet. Inkább csak állt, némán, gyorsan behúzta a nyelvét, mélyeket lélegzett, és mint hogyha nem is égne a nyelve megkérdezte a lányt:
-Szia... Nincs véletlenül nálad víz? Bogoly Berti féle mindenízű drazsét ettem, és égeti a nyelvem... Égetően fontos volna-

Natá

Megköszönte a lány kedvességét, majd gyorsan elvette a palackot, és felhajtott egy adagot. Így már sokkal jobb volt. Most már közelebbről is szemügyre vehette a lányt.
-Rómeó és Júlia, heh?-bökte oda, mikor szeme a lány könyvére tévedt. Ismerte. Mi az, hogy ismerte?! Nagy rajongója volt!
-Kedveled te is?-Csak ennyit kérdezett még a könyvvel kapcsolatban, azzal lezárta a témát, és kurtán válaszolt a lány előbb feltett kérdésére:
-Chiliset... A piros szín pedig elég biztatónak tűnt... De lám, ez is bizonyítja, nem minden az aminek látszik.-Erre már elmosolyodott, és némán elfogadta a helyet, amit a lány kínált neki. Majd, még mindig szó nélkül, elővette a zsebéből a térképet, és egy radírt meg ceruzát elővéve kiradírozta a kb. tíz méterrel félrerajzolt erkélyt, hogy aztán a jó helyén újrarajzolja azt.
-Egyébként engem Dorothy-nak hívnak. Dorothy White-nak. Dorothy Elisabeth White-nak. Levita gólya. És kit tisztelhetek személyedben? Tán szeszélyes sárkányfiókát? Vagy bátor főnixet? Esetleg szelíd navinést, okos szfinxet? - Mindezt úgy mondta el, hogy fel se sandított a papírjáról. Éppen az utcaköveit szépítgette a falunak. Utána felnézett, és már csak a lányra figyelt. Elvégre tudta ő, mi az az illem! Meg jó benyomást is akart kelteni.

Natá

Neki valahogy a név hallatán nem esett le semmi becézés. Babett... Név az egyátalán? Na, igaz, Dorothy-nak könnyű volt olyan nevet mondani, amit nem ismert, nevek terén nem volt otthon. Kicsit meglepte, hogy egy navinés lány a jelek szerint megsértődött arra, hogy barátkozni próbált. Pedig ő nem kigúnyolni akarta a könyv miatt. Ő kedvelte azt a könyvet. Ő kedvelte azokat, akik szerettek olvasni. Akkor most mi lehetett a baj? Netán félreérthetően mondta? Nem érti. Vagy ő értette félre? Mindegy, jobb, ha hagyja, még mielőtt vita lesz belőle. Inkább jobb lenne valami másra terelni a szót.
-Na és te, te hogy kerültél ide az erkélyre?- Tényleg érdekelte, hogy a vele egykorú boszorkák mit csinálnak itt egy hétvégén... Meg jó lett volna barátokat is szerezni. Csak az volt a baj, hogy nem nagyon jutott eszébe jó téma, a Natá (mert végre sikerült valami becenévféleséget kiötleni) pedig a jelek szerint nem volt kezdeményező típus. Meg itt tennivaló sem akadt, megzavarni pedig nem akarta túl sokszor a lányt. Ő tudja, milyen, ha olvasás közben zavarják. Aki ikeröcsik között nőtt fel, az tudja, milyen, ha egy nyugodt perce sem lehet az embernek. Ő tényleg nem akart zavarni, és nem tudta, hogy a lány kívánja-e a társaságát, vagy sem. Mert ha igen, akkor nem lett volna szép tőle, ha lelécel. Így inkább, jobb, ha vár.  

Natá


-Rellonosokkal még nem akadt dolgom, de biztos kedvesek ők is... Végül is... Miért ne lennének azok? Ha akarod, elmehetünk együtt a bulira, én is bekapnék valamit a chili után.-Őt is furdalta a kíváncsiság, hogy milyenek lehetnek az ő képzeletében elég keménynek elképzelt sárkánytanoncok. De hát ők is csak diákok, és biztos nem harapják le pár ártatlan gólya fejét, csak mert benéznek a bulijukra. Felállt, összeszedte magát, majd ugyanerre invitálta Natát is. Mert ha be akarnak nézni, akkor jobb, ha mihamarabb indulnak, nem?
-Jössz? Mármint... Szóval szeretnél menni? Mert... Én nem tudom, hogy merre van a buli...- Már nagyon izgatott volt, de fogalma sem volt róla, hogy vághatna bele. De ő már ezt elhatározta. És ha Dorothy valamit elhatároz, akkor azt megcsinálja. De nem egyedül. Ő Natá nélkül nem megy sehova. Nem félt, de egy ilyen buliba jobb együtt benézni... Elvégre nem hiszi, hogy hemzsegni fog a hely elsősöktől. Sőt, biztos nem. Ez inkább a nagyobbak party-ja. De nem mondta senki, hogy a gólyák nem mehetnek. Hátha egy rellonos elsőssel is találkoznak. Szóval ő inkább bizakodva fordult az egész felé.