Dorothy


És ezt is megéltük. Natika egyedül kimerészkedett a klubhelyiségen kívülre, ám eléggé bizonytalan, és bátorsága is megcsappant jó alaposan. A kis unikornis-csikólány valóban olyan, mint háza jelképállata: a saját kis szűk körében még jól elvan, de ha a megszokott, természetes helyén kívülre kerül, bizony nehezen szelídül és bizalmatlanná válik. Elvégre ki tudja, mikor ugrik elő valamelyik vicces kedvű felsőbb éves lovagi páncélba öltözve, hogy játszásiból jól ráijesszen szegény, „ártatlan” járókelő alsósokra és gólyákra.
Első nekifutásra jól el is tévedt a lelkem, méghozzá a Erkélyen kötött ki. Semmi vész, nem pánikolt – annyira, hiszen takarodóig elvileg még rengeteg az ideje, és szépen vissza tud vánszorogni a klubba, amennyiben nem méltóztat eltévedni a „hazaúton” is.
A kilátás valami eszméletlenül szép innen, ezt azonnal beismeri. A levegő tökéletes minőségű, szóval kiülhet nyugodtan egy kis rajzolgatásra, olvasásra, na, meg tanulásra, hogy azért jól teljesítsen a vizsgákon, hiszen már elkezdődött az is. Az LLG-n túl volt, szerencsére könnyedén vette azt az akadálypályát, elvégre szereti is az állatokat, ergo szívesen is tanult róluk.
Kicsit sajnálta, hogy egyelőre csak egymaga ücsörgött kint, de nem csodálta, a hétvégét a legtöbb diák henyéléssel töltötte, vagy faluban csámborgott valamerre, neki azonban egyik opcióhoz sem volt kedve.
Ezúttal inkább csak lazulgatott, olvasgatott, a tervezést a pergősebb óráira hagyta. Ilyenkor nem tudta úgy munkába fogni a kreativitását, inkább volt reggeli pacsirta. Korán kelt és korán is ment aludni, és délelőtt tanult jobban.

Dorothy

Dorothy
A Romeo és Júlia című, közismert és népszerűségéből mit sem vesztett, romantikus olvasmány világából a kislányt egy igen furcsa szituáció zökkentette ki. Szinte virított feje fölött az a hatalmas, japán animékből és mangákból már ismeretes kérdőjel, de azért odanyújtotta készségesen a natúr csapvizes palackját. Ő víz nélkül sosem teszi ki a lábát, elvégre ki tudja, mikor lehet rá szüksége az ember lánya-fiának.
- Szívesen, mégis milyen ízűt fogtál ki? – tette fel az őt olyannyira foglalkoztató kérdést. Ő annyira nem édesszájú, így ez idáig teljesen hidegen hagyta a testvérei által agyonistenített csemege. Na meg, az is közrejátszott, hogy abban előfordulhat hús ízű darab is, az meg egyenesen pfuj. Az állati termékeket ő megette, ennyire nem volt drasztikus. Ő csak vega, nem vegán, a hússal is csak az a problémája, hogy ki nem állhatja az ízét. A zöldet, a tejet és a tejtermékeket jobban szereti. A tojás még az, amit nem hajlandó megenni. Hát, válogatós a kislány, de megteheti, azért gyerek, hogy akként is viselkedjen, amíg még megteheti.
- Ülj le, pihend ki magad! – húz ki egy széket, hogy a másik helyet foglalhasson mellette.

Dorothy


Nati kissé hátrébb lépett, a levitás lánynak túl nagy a beszélőkéje az övéhez képest. Pedig azért ő is tud, hogyha odakerül a sor, de ő azért ezt így nem tudná megcsinálni, hogy ennyi mindent megkérdezzen egy levegővel gyakorlatilag.
- Huh, ez a chilis jól felpörgetett. Csermely Natália Babett, úgy hívsz, ahogy akarsz – ja, ez jogos volt. Kábé mindenki máshogy hívta, így már szinte majdnem mindenre hallgatott. Egyedül a Bettizést nem szerette, mert bár köze lenne a Babetthez, szerinte az a Bettinával és a Bernadettel könnyen összekeverhető. Egyszóval, nem a legpraktikusabb becézési megoldás.
- Mi van, ha kedvelek egy ilyen évszázados papírköteget? Csak Romeo ne lenne ennyire nyálas és blöee… le ne merd lőni nekem a végét! – célozgatott a könyvre, aminek olvasásában a chili megzavarta. Már most eldöntötte, hogy a chili is a ki nem állható dolgok közé került a kis listájában. – Navine. Te meg Levita, mi?

Dorothy

- Unatkoztam, nem volt jobb dolgom, hát sétáltam egy kicsit. A Rellon bulijára szeretnék menni, de még kicsit bátorságot gyűjtök… egyedül menni egy buliba merész ötlet, lehet, hogy végigunom, lehet, hogy nem – közölte Nati a tervét, elvégre 20:30-ig még bőven volt ideje felérni, akkor kezdődik a kis hámból kirúgás.
- Bocs az előbbiért, kicsit izgulok, mert nem tudom, mire számítsak úgy igazán… - kért elnézést a kissé durva hangnemért, de őt is meg lehetett azért érteni. Még ezidáig egyetlen Rellon-bélivel sem akadt dolga, így nem tudja, milyenek. – Te már találkoztál sárkánnyal? Nagyon harapós emberek?

Dorothy

- Mehetünk, ha gondolod, de én még előbb felviszem azt, ami fölösleges, mert nem hinném, hogy lenne elég fény olvasni, és inkább nem akarok Romeóval találkozni – felelte Nati a kérdésre, miszerint menjenek együtt. – Déli szárny, második emelet, a hangzavarról és a zeneszóról úgyis meg fogod tudni állapítani a buli koordinátáit.
Naná, hogy nem akart Romeót látni, Nati egy Tybaldot remélt inkább, ami azt a bizonyos könyvet illeti. Romeo túlságosan csöpögős volt neki, és inkább egy Tybald típusú hős volt szimpatikus számára, bár az általános kötelezők közül nem sokat kedvelt.
- Ott találkozunk, majd integetek neked.

Dália
május 28. szombat

Nyugis napok következtek a lány életében. Natália nehezen viselte a meleg éghajlatot, márpedig egyre inkább a szokásos, magyar nyári idő felé tendált az időjárás, ilyenkor nem szívesen mozdult ki, márpedig bent maradni sem volt sok értelme.  A többiek ilyenkor még javában húzták a lóbőrt, agy a másik fele épp a párjával enyelgett, a másik része a tanulóknak egyedül volt, bár ő is szívesen tartozott volna az előbbi kategóriába, de nem volt elég ereje ahhoz, hogy elrángassa valamerre a főnixét. Natália inkább a gyakorlatban hasznosította magát, azaz csak hasznosította volna, ha nem lett volna problémája a meleggel. Gyakorlatilag ázott ürgének is beállhatott volna nyugodt lélekkel, ha nem lenne félő, hogy nem férne be az ürgelyukba, termeténél fogva.
- Szelecskét akaroohook… ilyenkor miért nincs a közelben egy aeromágus? És én miért nem vagyok az? Megoldódna a problémám… - bosszankodott hangosan a sokadik ilyen hideg zuhanya után, mire rájött, hogy ezekre a kérdésekre nem fogja megtalálni a választ.

Dália
május 28. szombat

Csak állt ott, és nézett. Ja, ennél jobban már nem is csinálhatott volna sült bolondot magából, ami azt illeti, éés mindezek mellett még szemtanúja is akadt annak, hogy ő gyakorlatilag ázott ürgévé avanzsált eme hőségteljes késő tavaszi, ám kora nyárias időjárással megáldott napon.
- Őőő… szia! – intett egykedvűen, mivel már nem akadt jobb ötlete, hogyan hűthetné magát, és azért mindent ő se tudhatott, még csak másodikos volt, akármennyire is nézett ki idősebbnek a koránál. – Nati vagyok, a Navine ügyeletes bajkeverője.
Na, szép. Még meg sem kapta a címet, de már magához ragadta önkényesen a kis ravaszdi, de hát ahogy szokta mondani: nem keresi a bajt, épp az találja meg. Viszont minden rosszcsont figura ezt fújja, úgyhogy lassan jó lesz, ha új szlogent talál ki magának, csak a stílus kedvéért. Ugye adjunk magunkra…

Dália
május 28. szombat

Ennél nagyobb idiótát nem is csinálhatott volna magából, ami azt illeti. Remélhetőleg nem lett annyi a „jó” hírének, de hát a hőséget nem mindenki bírja elviselni még az itt élők közül sem. Szerette a nyarat, de ez az időjárás kicsit túllépte azt a határt, amit még el bírt viselni.
- Üdv, Dália. Új vagy, ugye? – legalábbis az ő számára, ja, új lehetett, mert még sose látta. És még hány, meg hány embert nem látott itt a kastélyban, de ez nem jelenti feltétlenül, hogy rögtön gólya lenne az illető. – Nyugi, majd elhalmoznak becenevekkel téged is.
Ha belegondolt, hogy őt is hányféleképpen hívta egy csomó ember… meg se tudta volna számolni a két kezén, annyira sok beceneve lett, és akkor még csak másodikos volt, csak egy tizenöt éves kis fruska, aki két éve boldogította az iskola népét, bizonyos értelemben.
- Hűsölni akartam, de itt kint csak még melegebb van. Az Aguamenti se nagyon akar működni, rövid időn belül megszáradok. Nem fair – biggyesztette le ajkait. Jó lett volna, ha egy kicsit megmozdulna a szél, legalább elviselhetővé tenné a késő tavaszi, kora nyári kánikulát. – Melyik településről érkeztél?

Dália
Május 28. szombat

- Majd belejössz. És a varázsvilág úgy mennyire új neked? Általában a hozzám hasonlók könnyebben illeszkednek be, de néha még a magunkfajta varázslatba születetteknek is tök nehéz egy teljesen szokatlan, idegen környezetben – magyarázta Nati, miután minden figyelmét végleg a másikra tudta fordítani.
- Talán a Lili, ha nincs ellenedre, de mivel Liliből sokkal több mászkál erre, célszerűbb, ha nem becézteted magad, így egyedi leszel és megjegyezhető. Natáliából és Babettből se mászkál több rajtam kívül. – Hát igen, ő szerencsés alkatnak mondhatta magát, és még jó, hogy a szülők nem tudtak dönteni, mi legyen a negyedik gyerekük neve, így anno a legidősebb bátyókája oldotta meg a problémát. Így válogathatott bármikor gond nélkül, neki egyik névvel sem volt konfliktusa, sőt, kimondottan szerette, bár a Babett közelebb állt hozzá. Nem hétköznapi név, nem is találni olyan gyakran Babetteket a világban, legalábbis a kastélyban még más Babettel nem találkozott.
- A szép időt szeretem, csak húsz foknál följebb ne menjen. Jó talán még a harminc is tűrhető egy ideig, de az itteni nyári hőmérséklet fölmehet negyvenig is akár. Nem érzékny bőrnek találták ki ezt a fél-trópusi éghajlatot – grimaszolt, miközben nem törődve csuromvizes voltával ledobta magát egy székre. – Ülj csak le nyugodtan!
- Váó, ott vannak a legjobb bulik, ha jól tudom, és persze strand – Siófokról persze, hogy a szórakozás és a fürdőzés jutott eszébe legelőször, hisz a Balaton ott van majdnem a város közvetlen közelében. – Egerből jöttem, és másodéves vagyok, annyira nem régen, de a testvéreim közül még ketten ide járnak, Eridon, harmadik évfolyamba. Mit csinálsz szívesen a szabadidődben?