Lillith

Vége a napnak, juhuuu! Vagyis majdnem. A mai napra hirdetett asztronómia vizsgáján átesett, Emma néni nagyon rendes volt vele és még azért sem haragudott, amiért banán alakú holdakat rajzolt. Egyébként volt benne egy legkedvencebb feladata: ki kellett találni egy saját bolygót. Ezekről is, mint mindenről, képes volt kisregényt írni. Elképzelte, ahogy látképen egy gömb alakú égitest lebeg, zöldnek tűnik a sok növénytől, ami borítja és egy vörös gyűrű vonja körbe. Pont ellentétesen, mint egy dinnyét. Az belül piros jó esetben, hiszen akkor érett! Mondjuk a sárgadinnye nem, de az is finom, most csak a görög jutott eszébe. Előkapta vizsgán is a színeseit és le is rajzolta az ötletét rengeteg nyíllal, hogy mi s miért van rajta. Ebben a nagy koncentrációban viszont megéhezett, így kijőve a vizsgáról első útja a konyhába vezetett, ahol egy kedves manó szerzett neki egy szelet dinnyét! Kincs az a kis cukiság. Adott neki cserébe egy csudi szép követ, amit nagyon értékelt, gyűjti őket, mesélte Izzynek.
Viszont a gondolatai a Manóról hamar másfelé kalandoznak. Még mindig a kitalált bolygón agyalt, eszébe jutott, milyen vicces lenne, ha ott az élőlények buborékokban repülve közlekednének. Csak jókat vigyorgott, azonban az utolsó falat dinnyét követően se szó, se beszéd felpattant és megrohamozta a szertárat. A cél egyértelmű volt! Ő házi buborékfújót akar gyártani. Talált egy nagy vödröt, ami vélhetően jó lesz, meg folyékony szappant, magához is vette. Ekkor azonban újabb problémája akadt. Mi lesz a fújóka? Látott egy lepkehálót is, ami alig volt egyben, teljesen jó lesz megfogta azt is és átcipekedett az erkélyre, leült a vödör elé, minden mást maga köré pakolt, majd elővette a pálcáját.
- Wasser.
Elkezdte megtölteni a fogalma sincs milyen -amúgy felmosó - vödröt folyadékkal, hogy majd haladhasson tovább.

Lillith

Nem mondható egy kifejezetten kreatív embernek, de ami igaz, az igaz alapon kijelenthető: néha csodákat művel. És nem, nem abban a klasszikus gyönyörködtető formában. Olykor bosszantó, bajt keverő vagy éppen rosszban sántikáló, de azért amúgy aranyos. Teljesen biztos benne, ha olyan látta volna meg a szertáraknál, akit ismer, már a házvezetője előtt lenne és el sem tudja képzelni, mekkora büntit kapna. De tényleg, mit kaphat egy cuki, édes, bűnbánó minifőnix? Szobafogság? Plusz feladatok? Pontlevonás? Nincs desszert? NINCS DINNYE?
Ennek rémületében állt meg egy pillanatra a pakolászás közepette az erkélyen, de inkább elhessegette a rémhírt. Nem történhet meg ez, ennél nincs rosszabb, nem büntethetik ennyire, sosem bántott senkit hogy ezt érdemelje! Sniff. Levegő kifúj, inkább koncentrál, lassan háromnegyedéig telik a vödröcske, így befejezi a vízfakasztást. Félreteszi a pálcáját mint egy tök fölösleges kelléket, majd gyanakvóan emeli meg fejét, mert csak ekkor tűnik fal neki: nincs egyedül. A szőke lányon jártatja a szemét, csinosnak meg kis aranyosnak tűnik, lehet hogy korabeli is, de fogalma sincs ki ő. Felkeltette az érdeklődését, de mindeközben matat tovább és lassan szappant tölt a vödörbe, majd egy keverő híján a pálcájával kavarja fel kicsit. Nem egy szívbajos lány, na. Mikor elkezd habzani, kiveszi és megtörölgeti azt, majd csillogó szemeit a szőkére emeli.
- Sziaaa, nagy buborékokat akarok kifújni. Mert az jó. Szereted a buborékokat? A fényben olyan színesnek tűnnek néha, meg bulisak.
Kezd bele kicsit részletesebben, de még a megszokott monológjai közelében sincs. Miközben a kissé szakad lepkeháló felé nyúl eszmél, hogy amúgy az ismeretlen ismerőséről még mindig nincs infója, ő meg szeret ismerkedni.
- Egyébként Bánkúti Izabella vagyok. Téged hogy hívnak? Hányadikos vagy? Ismered Röncsit?
A legfontosabb kérdés, valami elemi ellenkezés van benne, ha valaki az ő barátnőjét szúrja ki magának barátnak. Érthetetlen számára, pedig csak nagyon szereti és szeretné ha ennyire nagyon csak ő szeretné. Közben nagy erőfeszítésekbe fog, hogy leszaggassa a hálót és csak az alap maradjon meg, amivel bubit lehet fújni.