Lyra nénje ^^

Nos, ez a nap egész jól ment. Ugyanis sikerült MOSOLYT csalnom egy RELLONOS arcára, méghozzá LYRA CASTLE-éra. Ügyes vagyok, szerintem. Miután megbeszéltük, hogy hogyan szeretném elveszíteni az életem, aztán elmagyarázta nekem szépen, hogy jó lenne, ha most rögtön elmondanám a nevem, - amit meg is tettem, pedig át akartam vágni - aztán pedig elhívtam sétálni. Mikor megfogtam a kezét kicsit mérges lett és kikapta a karmaim közül. Sőt, még a zsebébe is eldugta, nehogy újra megtaláljam.
 - Hát jó... de miért nem szereted, ha valaki megfogja a kezed? - kérdezem érdeklődve. - Különben meg kedves vagy te. - rámosolygok, aztán ha már nem kaparinthatom meg a kezét, kicsit közelebb húzódok hozzá. Így baktatunk fel egészen az erkélyig. Mikor megérkezünk kinyitom Lyra előtt az ajtót és megvárom, míg befárad és csak utána foglalok helyet az egyik széken. Egymással szemben ülünk, majd felteszek egy kérdést, amiért lehet el fog küldeni:
 - Te... khm... Miért viselkedsz így? Miért vagy ilyen hideg? Sosem értettem, hogy a rellonosok miért ilyenek. Szerintem az a legjobb, ha az ember mindenkivel jóban van és szent a béke. - mondom el a véleményem. - Látod, most is tök kedves voltál velem. Mondjuk a többieket se értem hogy miért bánnak úgy veletek, ahogy. Tök normálisan is eltudunk egymással beszélgetni, nem? - talán az idegeire megy ez a sok duma, de legalább nem neki kell beszélnie.
Mellesleg ez a helyszín sem volt jobb választás, hisz itt kb. ugyanolyan hideg van, mint a fénylő lelkekben. Sőt... talán itt még hidegebb, mert magasabban vagyunk. De teljesen mindegy. Szeretek itt ücsörögni és bámulni az eget. Jó ez a hely.

Lyra nénje

Ahogy igyekeztünk az első szintre, csakúgy megszokásból megfogtam Lyra kezét, ám ő elengedte az enyémet.
 - Igaz, de nem vagyunk annyira idegenek. - jegyzem meg. Ha már nem foghatom a kezét, közelebb húzódom hozzá. Lehet ennek sem örül, de ilyen vagyok. Amúgy félreértés ne essék, nem direkt csinálom. Ha egyszer sikerült elérnem, hogy egy rellonost megnevettessek, akkor nem rontom el.
Pár perc alatt felérünk az erkélyre, ugyanis ez az ajtó van a legközelebb. Miután besétálunk helyet foglalok az egyik széken és egy ideig az eget bámulom, aztán a tekintetem Lyrára szökken. Beszélni kezdek.
 - Hmm... Értem. - egyelőre ennyit mondok, mert ezzel a kijelentéssel nem tudok mit kezdeni. De biztos van valami oka, hogy ilyen lett. - Lyra - kezdem - biztos nem így születtél. Valaminek történnie kellett, hogy ilyen lettél. - mondom lesütött szemmel. Nem akarom látni, hogyan néz rám az előttem ülő. Biztos villámokat szór a szeme, hiszen ez nem rám tartozik. Lehet ez neki fájópont, vagy mit tudom én. Inkább felállok és ásítok egyet. Nem akarom, hogy rosszabbra forduljon a helyzet.
 - Khm.. azt hiszem én megyek aludni. Jó éjt! - mondom kedvesen, aztán puszit nyomok az arcára. Remélem nem lesz ettől mérges. Kisétálok az erkélyről és míg be nem lépek a navinébe, Lyrán jár az eszem. Amikor beérek a Kan kéglibe bevetem magam az ágyba és már nyomom is a szunyát-
Jó nap volt ez a mai.

//Köszönöm a játékot^^//