Ha már vannak tornyok, akkor úgy illik, hogy legyen terasz is, nem igaz? A folyosó végéről beáradó fény nem mágikus, hanem a természetnek köszönhető. A kétszárnyú ajtón át kilépve egy teraszra érkezünk, melynek padlója, barna, elvétve halvány, fehér márványmintával. A hely olyan tíz főt tud befogadni maximum, így hangulatos maradt minden esetben. Néhány asztal és fotelszerű szék várja a pihenni vágyókat. A fekete korlát mágiája abban áll, hogy nem tud senki átesni rajta, hiszen egyből visszarántja, és a földre kényszeríti a próbálkozót.
Bal kéz felől, egészen a sarokban egy kis műkertet helyeztek el, melynek nézegetése nyugtatóan hat mindenkire. A látvány pedig magáért beszél, hiszen Bogolyfalva utcáit végigkövethetjük innen a szemünkkel.

Borzasztóan unta a táncos felhajtást, tekintve hogy nem volt végzős és nem kapott főszerepet a parketten. Akkor valószínűleg most is ott pörögne vidoran, kiélvezve a rá szegeződő szempárokat, mert hát valljuk meg, ifjabb Mikesünk biztos volt abban, hogy mást már nem is nézhetnének. Nagyot tévedett. Akadtak nála szebbek is, meg jobbak is, de erről tudomást sem vett. Amúgy is még új volt ezen a nem mindennapinak nevezhető szemétdombon, ahová nem húzta se a szíve, sem pedig az elméje, mégis, apja jóvoltából jelenleg ezt kellett kiélveznie. Egy ideig azért ellötyögött ott a többiek között, lecsekkolta a finomságokat és a csajokat, utána az italokba is belekóstolt és alkohol híján inkább belső zsebébe rejtett flaskájából kortyolt. Nem is örvendett épp népszerűségnek, ahhoz még túl friss volt, jóformán alig ismert valakit, úgy látta, a magyarok nem annyira kedvesek az amerikából jött emberekkel. Mintha lett volna bennük némi irigység. Mit némi? Pokolra kívánták az összes nyugatit, amiért nekik megadatott a kánaán. Mikes Marcellnek is megadatott egykor, most viszont jobb híján be kellett érnie azzal, ami volt. Még csak a zenék sem voltak ínyére valók, meg is jegyezte magában, hogy a dj bedobhatott volna sokkal jobb számokat. Aztán inkább úgy döntött, hogy mielőtt adna még egy esélyt ennek a karácsonynak, egy kicsit kiszellőzteti a fejét és elszív egy blázt valamerre a szabad ég alatt.
Sikerült is kitévednie az egyik erkélyre, menet közben már illesztette ajka közé a szálat, jobbjával meg húzta is ki zsebéből az ezüst öngyújtót, amit mugliországban zsákmányolt az egyik kirándulása alatt. Ekkor vette észre szeme sarkából, hogy mintha valami csaj tehénkedne - pardon’ - támaszkodna a korlátnál. - Cigit? - mellé lépve máris kínálta, mert úriember ugye, közben végig is mérte a csajt, hogy behatárolja, ő most vajon bálozó-e, vagy csak nem tud aludni és kijött, hogy a mélybe vesse magát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=841078#post841078][b]Mikes Marcell Flórián - 2021.12.27. 22:16[/b][/url]

Borzasztóan unta a táncos felhajtást, tekintve hogy nem volt végzős és nem kapott főszerepet a parketten. Akkor valószínűleg most is ott pörögne vidoran, kiélvezve a rá szegeződő szempárokat, mert hát valljuk meg, ifjabb Mikesünk biztos volt abban, hogy mást már nem is nézhetnének. Nagyot tévedett. Akadtak nála szebbek is, meg jobbak is, de erről tudomást sem vett. Amúgy is még új volt ezen a nem mindennapinak nevezhető szemétdombon, ahová nem húzta se a szíve, sem pedig az elméje, mégis, apja jóvoltából jelenleg ezt kellett kiélveznie. Egy ideig azért ellötyögött ott a többiek között, lecsekkolta a finomságokat és a csajokat, utána az italokba is belekóstolt és alkohol híján inkább belső zsebébe rejtett flaskájából kortyolt. Nem is örvendett épp népszerűségnek, ahhoz még túl friss volt, jóformán alig ismert valakit, úgy látta, a magyarok nem annyira kedvesek az amerikából jött emberekkel. Mintha lett volna bennük némi irigység. Mit némi? Pokolra kívánták az összes nyugatit, amiért nekik megadatott a kánaán. Mikes Marcellnek is megadatott egykor, most viszont jobb híján be kellett érnie azzal, ami volt. Még csak a zenék sem voltak ínyére valók, meg is jegyezte magában, hogy a dj bedobhatott volna sokkal jobb számokat. Aztán inkább úgy döntött, hogy mielőtt adna még egy esélyt ennek a karácsonynak, egy kicsit kiszellőzteti a fejét és elszív egy blázt valamerre a szabad ég alatt.
Sikerült is kitévednie az egyik erkélyre, menet közben már illesztette ajka közé a szálat, jobbjával meg húzta is ki zsebéből az ezüst öngyújtót, amit mugliországban zsákmányolt az egyik kirándulása alatt. Ekkor vette észre szeme sarkából, hogy mintha valami csaj tehénkedne - pardon’ - támaszkodna a korlátnál. - Cigit? - mellé lépve máris kínálta, mert úriember ugye, közben végig is mérte a csajt, hogy behatárolja, ő most vajon bálozó-e, vagy csak nem tud aludni és kijött, hogy a mélybe vesse magát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=841089#post841089][b]Havas-Mezei Margaréta - 2021.12.27. 23:19[/b][/url]

Olyan sokáig gyűjtöttem a bátorságot, hogy elhívjam a bálra, ami rólunk, végzősökről szól igazából, hogy végül lemaradtam az egészről. Engem nem hívott el senki, ami annyira nem is meglepő, bár Ervinnel jöhettünk volna, de az olyan... hivatalos lett volna. Nem mertem rákérdezni, szóval egyedül libbentem be körbenézni, hogy magamhoz fogjak egy muffint, köszönjek mindenkinek, majd konstatálva, hogy Kende meg sem jelent, vagy csak késik a párjával - ami miatt gombóc lett a torkomban - tűnjek is el onnan.
Mivel mindenki a bálban van, bátorságot gyűjtöttem ahhoz, hogy az erkélyen cselekedjem meg azt, amit jobb esetekben mindig a kastély falain kívül teszek meg. Nem feltétlen lenne rá szükségem, de most kell ahhoz, hogy elűzzem a kellemetlen gondolatokat: vajon kivel megy? Miért vele? Együtt vannak akkor? Egyáltalán elhívott valakit?
Szusszanva hajolok előrébb, karjaim lelógnak a korlátról, homlokomat a hideg fémnek érintem. Egy csődtömeg vagyok, és ez már biztos. A léptekre még nem is figyelek fel, annál jobban a kérdésre. Fejemet emelem fel, rápillantok a srácra, majd mosolyodom el.
- Köszi - nyúlok a doboz felé, hogy megkaparintsak egy szálat. Nem szoktam dohányozni, de mivel a másikban kicsit megzavartak, és talán így a legjobb, ez még a jobbik megoldása annak, hogy még inkább csődtömegnek érezzem magam. Automatikusan nyúlnék hosszú zoknimhoz, hogy kikutassam az öngyújtót, de hát... nem az van rajtam. - Ne-nem szeretnék szemtelen lenni, de esetleg tüzet tudsz adni hozzá? - sütöm le tekintetem zavartan a kérdést követően.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=841093#post841093][b]Mikes Marcell Flórián - 2021.12.27. 23:46[/b][/url]

A félhomályban az ajtóból túl sokat még nem látott, csak a felbukkanó hátsót - amit jól végig is mért - meg a hozzá tartozó virgácsokat. A színes üstök már később bukkant fel,  hogy aztán Marcell meg is nézhesse magának a tincsek mögött rejlő arcot. Túl nagy szakértelem nem kellett ahhoz, hogy meglássa a szárnya szegett madarat, elég jó emberismerő volt, hogy tudja, mikor kell előhúznia jobbik énjét, ezzel maga mögött hagyva a pocsékabbikat.
Az etikettre csak biccentett, miközben figyelte a lány ujjait, majd a cigaretta útvonalát a lány szájáig. A mosoly kedvére való volt, szerette ha rámosolyognak, ilyenkor mindig úgy érezte, hogy az a bizonyos mosoly neki szól. És amíg mosolyokat kapott, addig nem is akarta megforgatni a képzeletbeli tőrt a másik mellkasában.
- Menő a hajad, megy a zakómhoz - utalt extremitástól nem mentes, csillogó lila szettjére, mire ma este már kapott mindenféle pillantást. Pont nem érdekelte. És ha már szóba hozta a zakót, szemügyre vette a lány öltözékét is, majd pillantásával máris nyakát fixírozta, hogy van-e rajta gyöngysor, mert azért bizony odavolt. Imádta a gyöngysorokat, gyűjtötte is őket, ami abból állt, hogy lelopta a hölgyek nyakáról aktus után. Már egy doboznyi volt szobája rejtekében, de soha nem volt elég, gyűjtő módjára zsebelte be a szebbnél szebb darabokat.
- Az attól függ, mit adsz érte cserébe? - szemtelenül ívelt felfelé ajka, szemöldöke hangyányit megmozdult, tekintete zsiványosan csillant, aztán elnevette magát, mielőtt a lány még szolgáltatást kínálna fel a tűzért cserébe.
- Ne aggódj, ingyen van - már húzta is elő zsebéből az ezüstös, oroszlánnal díszített masinát, és egy határozott mozdulattal tüzet csiholt, odatartva, hogy a lány addig szippantsa a blázt, míg annak vége fel nem izzik.
- Miért akartad magad a mélybe vetni? Oké, elég szar a zene a bálon, de ennyire azért még sem - kedve lett valami szaftos pletykához, vagy bármihez, csak ne azon kelljen elmélkednie, hogy régi barátai most melyik tengerparton süttetik a hasukat. Rohadtul honvágya volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=841123#post841123][b]Havas-Mezei Margaréta - 2021.12.28. 14:21[/b][/url]

Automatikusan nyúlok tincseimhez, ahogy elhangzik a bók. A számban lévő cigaretta esik kicsit lejjebb, de ajkam megtartja, így nem koppan a kissé nedves földön. Összekapva magam hajtom le fejemet. - Köszönöm szépen - sandítok fel rá félénken mosolyogva, miután kiszedtem számból a cigit. - Nagyon klassz az öltözéked amúgy - mosolyodom el őszintén, ebből kicsit bátorságot merítve kérdezem meg, hogy meg tud-e szánni esetleg egy öngyújtóval. Nem kellene az, hogyha lenne nálam pálca... de nincs. Meglepő.
- Oh, hát van nála- - nyúlok zsebem felé rögtön, majd akadok is meg, ahogy folytatja. Elpirulva hajtom le fejemet, mert simán odaadtam volna neki a tartalék muffinjaim egyikét az öngyújtóért cserébe. - Köszi - hajolok előrébb, másik kezem tartja tincseimet fülem mögött, mert nem lenne jó, ha felgyulladnék, bár túl sok ráció van benne. Mélyet szívok bele, felegyenesedve fogom ujjaim közé a szálat. - Tényleg köszönöm - helyezkedem vissza a korláthoz, csak immár háttal, hogy az újonnan szerzett ismerősöm felé fordulhassak. Ő a beszélgetőpartnerem - ha nem hagy itt időközben -, így illik felé fordulni. Apa mindig beszólt, ha nem tettem ezt meg, szinte hallom a dorgáló hangját. Halványan mosolyodom el, majd kapom fejemet és tekintetemet is a fiúra.
- Nem terveztem ilyet - nevetek fel halkan. - Én csak benéztem egy kicsit, mert... csak benéztem végül. Valahogy nem az én világom - hazudok, de neki ezt nem kell tudnia. Legalábbis remélem, hogy nem kell tudnia. - Te hogyhogy nem a bálban vagy? A szetted nagyon klassz lenne oda - mosolyom szélesedik ki, ahogy végig pillantok rajta. Ha nem hívja fel rá a figyelmem, szerintem csak percek múltán vettem volna észre miben van, de így, hogy rámutatott, már nem tudom levenni a csillogásról a szemem. Jól áll neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=841234#post841234][b]Mikes Marcell Flórián - 2021.12.29. 10:54[/b][/url]

Kár lenne tagadni, hogy a dicséret mindig is fényezte egóját, ez most sem volt másként, egy büszke mosoly húzódott meg arcán a lány dicséretére.
- Mi van nálad? - húzta feljebb szemöldökét, befejezve a lány szavait, mert ugyan csak tréfálkozott újdonsült ismerősével, azért valami jóféle dologra még ő is vevő lett volna. Imádta az étcsokoládét, az abból készült bonbonokat, de ha tündérport vetettek volna az orra alá, azzal is szívesen élt volna. Ki tudja, lehet, hogy az ártatlannak tűnő mosoly mögött egy igazi vadmacska lapul meg.
- Szóra sem érdemes, ez csak cigi - még sem egy házat vett neki, és nem is a vagyonát szórta szét, ahhoz azért még nincsenek annyira jóban. De ha már úgy hozta a sors, hogy Marcellnek nem kellett egyedül szívnia az erkélyen, jobbnak látta kitalálni, hogy mi lapulhat a korábbi, búskomor testtartás mögött. Nem azért, mert érdekelte volna más nyomora, de ha ezáltal új információkhoz juthatott, azok minden pénzt megértek. Egy jó kis szaftos pletykával lavinát lehetett elindítani, és olyanok orra alá borsot törni, akik útban voltak.
Kisterpeszben állva, immár szembe a lánnyal, fürkészte a szeplős vonásokat, közben slukkolt és oldalra fújta a füstöt, hogy ne tűnjön már első alkalomra egy igazi kreténnek. Pedig volt az a helyzet, mikor arcon lehelte volna a füsttel, mondjuk ágyban, párnák közt. Elengedve az aktuális gondolatfoszlányokat, bólintott a sztorira, jelezvén hogy figyel, de érezte, hogy ez nem az igazság. Aztán az is lehet, hogy de és tényleg csak arra bolyongott a lány, ám Marcell megérzései mást súgtak.
- Én is csak benéztem -villantott egy mosolyt, miközben tekintetével a lány barnáit mustrálta, hátha az veszi a lapot. - Szar az egész, nincs bulihangulat. Mindenütt puncs meg limonádé, keringőző párocskák, tök unalmas - tényleg annak érezte, nem volt meg a társasága ahhoz, hogy egy igazán jót mulasson. Hiányzott neki Amerika.
Egy újabb slukk után belső zsebéből kihúzta flaskáját és kortyolt az italból, aztán a lány felé nyújtotta. Lángnyelv volt benne, a tértágító bűbájnak hála nem is kevés. - És milyen név dukál ehhez a hajzuhataghoz? - nem volt egy félénk, visszahúzódó egyén, meg is érintette a lány hajszálait, ujjait végig húzta a színes tincseken, ahogy közelebb lépett hozzá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=841899#post841899][b]Havas-Mezei Margaréta - 2022.01.08. 22:52[/b][/url]

A kérdésre túrok ismét kabátom zsebébe, hogy a zacskót kezdjem el kihúzni. Persze ez nem ilyen egyszerű. Megakad minden létező dologban, így kissé bénázok, mire végre a kezeim között tarthatom a zacskót, benne a három muffinnal. Még szerencse, hogy nem Cone áll előttem, mert akkor életem végéig hallgathatnám ezt is.
- Van muffinom - mosolyodom el szélesen, ahogy a zacskót emelem feljebb, hogy a saját szemével is meggyőződhessen róla, majd engedem vissza. Ha a kijelentésem esetleg nem lett volna egyértelmű. Istenem, de kellemetlen. De legalább ad tüzet, így immár parázsló cigivel tudok a korlátnak dőlni. Igen, tudom, bátor vagyok, hogy az én képességeimmel megmerem ezt tenni, de hát... túléltem egy borostyán támadását - mondjuk - innentől már bármi jöhet! Azért nem bármi, mert valószínűleg megijednék, de bizonyos határokon belül mindenre vevő vagyok. Esküszöm.
- Oh, hát én... - kapom el róla kékjeimet. - Hát én azért tudtam volna élvezni, de egyedül nem volt olyan muris. Mindenki a párjával van, tudod - mosolyodom el kedvesen, ahogy Amélia és a levitás fiú képe csúszik be elém. Úgy tűnt, jól szórakoznak. Eszembe jutott, hogy odamegyek köszönni, de nem akartam zavarni, így inkább összekaptam három muffint és eljöttem. Ha már Kende nem volt ott, úgy éreztem esélytelen, hogy bárkivel is jól érezhessem magam. Oké, Cone is eszembe jutott még készülődés közben, hogy bepróbálkozok, de elképzeltem egy bálon és olyan hangosan kezdtem el nevetni, szerintem még a fiúk is hallották a körletükben.
Gondolataimból a felém nyújtott laposüveg zökkent ki. Pár másodpercig megszeppenve nézem, majd nyúlok érte és húzom meg. Arcomra azonnal kiül a grimasz, fél szememet becsukva köhécselek kicsit. Nem is lesz olyan rossz ez az este, ha így folytatjuk.
- Jaj, ne haragudj - rázom meg magam. - Margaréta vagyok. És te? - nyújtom felé jobb kezemet. - Nem láttalak még a kastélyban - milyen remek tényközlő lennék.