A vitrinek üvegétől csillogó teremben olyan védelmi bűbájsorozat van, amilyet elképzelni se lehet, hiszen az iskola egész történelme ezen a helyen lett eltárolva. Itt van a legkedveltebb tanároké és házvezetők neve, minden eddigi iskolaelsőé, az összes díjazott kviddicsjátékosé, és másoké, akik kiemelkedtek az iskolatársaik közül valamivel.
A nagy rendetlenség csak először zavaró, ha az ember már kétszer végig ment rajta (érdeklődés vagy büntetőmunka), könnyen felismerheti az átlósan felépített, és évekre, díjakra lebontott rendszert. A falak mentén aranyoszlopok díszítik a termet, melyek mindegyikébe bölcs mondások vannak vésve, és összesen tizenkét darab található belőlük. A padló világos színű, de mintha csillámot szórtak volna végig rajta, úgy csillog, ezzel is kiemelve, hogy ez a terem a történetünk feltárásában kulcsfontosságú szerepet tölt be. Ha az erre járó felpillant, a mennyezeten láthatja az alapítás évének dátumát római számokkal felróva egy alapítási kép alján, melyet a készítői nagy gonddal és pontossággal festettek fel, hogy mindenki jól láthassa, mennyire fontos volt ez a momentum az iskola életében.

Futtasd végig szemeid a kupákon és más díjakon, de vigyázz, maszatos manccsal ne tapogasd a vitrin üvegeit! A szemfülesek észreveszik, hogy néhány helyen hiányzik egy-egy kitüntetés. Vajon hol lehetnek?
Többek között az ő neveikkel találkozhatsz, ahogy a serlegeket nézegeted:

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=413&post=841163#post841163][b]Bossányi Karola - 2021.12.28. 20:52[/b][/url]

Az ünnepek közeledtével valamiért mindenki be volt már zsongva, alig várta mindenki, hogy kicsöngessenek az órákról, máris húzták a kalapot, kabátot, s már rohantak is le a faluba, ki vásárolni, ki korizni, valaki meg csak azért, mert már piszkosul érezte az év végét, és szabadságra vágyott. Az utolsó évesek - köztük én is - azért nem tudtunk nyugodt szívvel rákészülni a Karácsonyra, mert ott motoszkált bennünk az, hogy már nem sokára év vége, és ha ismét eljön a vizsgaidőszak, akkor lesz majd sírás és fogcsikorgatás. Magam is rettegtem a VAV-tól, próbáltam előre készülni, ha lehetett, meg az időm nagy részét igyekeztem a tanulásnak szentelni, vagy a sportnak, csak hogy ne kelljen gondolkodnom. Ha gondolkodtam, az már rég rossz volt, mert mindig előbukkant előttem egy jóképű arc, és elszorult a szívem, ha csak arra gondoltam, hogy Bence egyetlen szó nélkül eltűnt, s még csak azt sem mondta, hogy bú vagy pá. Tudom, nem helyes, amit Rolival tettem, és lehet, hogy talán valóban szakítással végződött volna a kapcsolatunk Bencével, de az, hogy minden szó nélkül csak úgy lelépett, az elég nagy arcon csapásként ért. Ezt is csak utólag, jó néhány napra rá tudtam meg Emmától, miután kiaggódtam a lelkemet érte, hogy vajon mi történhetett. Hiába kerestem, hiába írtam neki, vagy nem akart válaszolni, vagy meg sem kapta az üzeneteimet. Roli persze húzta az agyam, hogy ugyan, ne rinyáljak már, ha csak az kell, tőle megkapom, de rohadtul nem erről volt szó. Mivel pasi, talán nem is értette. Azt se mondanám, hogy vigasztalásban túl jó volt, de legalább, míg egy-két órát együtt töltöttünk, addig se gondoltam Bencére.
Most sem voltam felkészülve arra, hogy majd épp járőrözés közben futok vele össze, mert még csak azt sem tudtam, hogy visszatért. Épp a talárt próbáltam magamra húzni, mert kicsit késve érkeztem a folyosóra, mikor felpillantva megláttam Bencét. Megtorpantam egy pillanatra, fura érzés kerített hatalmába, érzések forgataga, amit nem is tudtam volna behatárolni, de volt benne minden. Megdobbant a szívem, mikor megláttam, de haragot is éreztem, meg valamiféle szomorúságot is, ami elkezdte szorongatni a torkomat. Legszívesebben sarkon fordultam volna, de azt hiszem, észrevett, így már túl késő volt, hogy elfussak előle. Erőt véve magamon, elindultam irányába. Hogy mit fogok mondani, egyelőre nem tudtam, csak kavarogtak bennem a gondolatok. Most is nagyon jól nézett ki, feltűnt, hogy arcát is borosta fedi, még ez is jól állt Bencének.  - Látom visszatértél - nyögtem ki végül, ahogy odaértem mellé, elmaradt a köszönés, s bármennyire is próbáltam visszafogni az érzéseimet, azért a hangomból csak érezhette, hogy neheztelek, amiért minden szó nélkül lépett le. Persze, ez még nem jelentette azt, hogy nekem nem volt vaj a fülem mögött, mert tudtam azt, hogy el kéne neki mondanom Rolandot, az más kérdés volt, hogy ez egyáltalán érdekelte-e. De valószínűleg nem, ha a Lillás incidens után csak úgy fogta, s elutazott.
- Nem volt jó a rezervátumban? - összefűzve magam előtt karjaimat, megkapta az újabb kérdést. Lehet, hogy támadónak tűnhettem, de nem tudtam kezelni ezt a helyzetet, mert még soha nem kerültem ilyenbe. Ha nem történt volna az, ami, akkor biztos a nyakába ugrok, és magamhoz ölelem, de bármennyire is hiányzott, valami megtört, hogy ez történhessen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=413&post=841179#post841179][b]Bossányi Karola - 2021.12.28. 21:55[/b][/url]

Nem is tudom, hogy mire számítottam a gúnyos megjegyzésem után, mert hát a szűkszavú válasz nélkül is tény volt Bence visszatérése. Azt hiszem arra vártam, hogy majd kimagyarázza, miért ment el csak úgy, egy szó nélkül, hogy majd elnézést kér, vagy legalább ad egy érthető indokot, hogy tudjam, mégis mi történt. Jó, hülye azért nem voltam, s a kimondott szavak nélkül is tudtam, hogy dobott engem, ettől függetlenül fájt az, hogy mindez így történt, mert bármit is tett Lillával, mindezek ellenére még szerettem. Aztán igazából nem is nagyon kellett rákérdeznem, mert kérdésével együtt a választ is megkaptam.
Le is döbbentem, nem gondoltam volna, hogy megtudta Rolit, mert megkértem a srácot, hogy egy szót se senkinek, de ezek szerint nem tudta tartani a száját.
- Ajh Istenem, tudsz róla? - sóhajtva hajtottam le a fejem, nem tudtam állni tekintetét abban a pillanatban, s gondterhelten nyúltam homlokomhoz, mintha így el tudnék rejtőzni Bence elől. Sikerült zavarba hoznia, olyan zavarba, amit akkor érez az ember, ha valami rosszat tett. Fojtogatott a bűntudat, mert történt, ami történt. Nem akartam én titkolni előtte, még sem tudtuk megbeszélni, s nem tőlem hallotta a történéseket. De így össze is állt a kép a fejemben, s máris kevésbé nehezteltem rá az eltűnése végett. Már csakis magamat okolhattam, hogy ekkora ballépést követtem el.
- Az egy nagy baklövés volt részemről és azt sem mondhatnám, hogy józan voltam - sóhajtva válaszoltam, hangom is enyhült, közben megemeltem a fejem, hogy kékjeim Bence tekintetébe fúrhassam. - Nem akartam, hogy mástól tudd meg, én beszélni akartam veled…csak eltűntél. - tudtam, hogy bűnös vagyok, ő is láthatta, hogy nem hordom fenn az orromat, meg azt is, hogy megbántam a történteket. Legalábbis azt az alkalmat.
- Sajnálom - nyögtem őszintén, nehezen a szavakat, az érzéseimmel se tudtam tovább küzdeni, tekintetem bepárásodott, s a nyakába akaszkodva húzódtam közelebb hozzá. Hiánya, a marcangoló bűntudat, a tudat, hogy vétkeztem mind erre sarkallt. De aztán - hacsak nem ő tolt el magától - hátrébb is húzódtam, s ujjaimmal megtörölve szemem sarkát, egy mély levegővétel után tudtam csak újra megszólalni. - Gondolom azzal, hogy elmentél, ezt lezártad. Vagy…meg tudjuk beszélni? - ennyit arról, hogy volt tartásom. Ebben a pillanatban ezt nem éreztem, elgyengültem előtte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=413&post=841194#post841194][b]Bossányi Karola - 2021.12.28. 22:50[/b][/url]

Szégyelltem előtte magam, rossz volt ezt így hallani, meg szembesülni azzal is, hogy ezek szerint erről többen is tudnak. Úgy éreztem, hogy egy kanál vízben meg tudnám fojtani Rolandot, de most épp nem ő állt velem szemben, hanem Bence, akinek úgy éreztem, magyarázattal tartozom. Annyira váratlanul ért, hogy tud az igazságról, hogy nem is készülhettem fel erre. Zavaromban tényleg csak annyit tudtam kinyögni, hogy sajnálom, és megölelni, mert őszintén bántam a dolgot. Még sem tudtam visszaforgatni az idő kerekét.
Láttam tekintetében a csalódást, és fájt, ahogy rám nézett. Nagyon bántam a dolgot, s talán valahol a lelkem legmélyén tudtam már, hogy ennek vége, mégis rákérdeztem, hogy tudjam, meg tudjuk-e beszélni.  Tekintete mégis oly csalódásról árulkodott, ami szavak helyett is tudtomra adta válaszát.
- Nem tudom…talán meg tudnánk beszélni a dolgokat, az érzéseinket és…- tényleg ki akartam mondani, hogy talán kereshetnénk megoldást, hogy újra együtt lehessünk, de Bence mondott valamit, hogy van még valami. Feszülten álltam ott elette, még mindig könnyes szemekkel, érintése hiába melengetett, éreztem, hogy van valami. Csak azt nem gondoltam, hogy az a valami egy valaki, akit úgy hívnak, hogy Lili. Még csak nem is Lilla, hanem Lili. Lili. Nem a Kovács Lili, meg nem is tudom, hogy milyen Lili, hanem Lili. A Süveges Lili.
Teljesen ledöbbentem, olyan rosszul érintett a felismerés, hogy még a kezét is eltoltam, s riadtan húzódtam hátrébb. - Mi ez most hogy? - el sem akartam hinni, hogy egykori levitás barátnőmmel jött össze. Hogy tehette ezt Lili? Na és Bence?
Szomorúságtól, s értetlenségtől kavargó kékjeimet felé emeltem, éreztem, hogy idegesség lesz úrrá minden porcikámon, ezért is szorítottam karjaimat a testem köré. - Azt mondod, hogy összejöttél az egyik barátnőmmel, és nem bosszúból? Hogy tehettetek ilyet Bence? - megint csak sírás fojtogatta a  torkom, s igen, mindazok ellenére, hogy mit tettem, nem tudtam elfogadni azt, hogy egy barátnő így elárulja a másikat, vagy hogy Bence ezt tegye velem.
- Ezzel most azt akarod mondani, hogy szereted őt?…És mióta, mióta tart ez az egész? - az első döbbenet után, mire felocsúdtam, kérdéseim lettek, melyekre választ akartam. Eddig sem voltam boldog, de most úgy éreztem, hogy összedől a világ körülöttem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=413&post=841241#post841241][b]Bossányi Karola - 2021.12.29. 14:17[/b][/url]

Dühös tekintetünk találkozott egymással, mindkettőnkben dúltak az érzelmek, s hasonló mód haragudtunk a másikra. S noha az én hibám jelen pillanatban nagyobb volt, mint Bencéé, az mit sem változtatott a tényen, hogy az egyik legjobb barátnőmmel szűrte össze a levet. Mondhatta azt, hogy nem bosszú, meg ne értsem félre, de zavaros gondolataimat csak még jobban felkavarta ez a hír, mely sűrű ködfátyolként borította el józan gondolataimat. Nagyon szíven ütött a hír, annak sem örültem volna, ha kiderül, hogy a tanulmányi úton összejött valami csajjal, de az még jobban fájt, hogy Lili volt ez a lány. Nem is tudtam, miért sírjak, azért mert elveszítettem Bencét, vagy azért, mert hátba szúrt Lili. Kérdésére reagálni sem tudtam először, felháborodásomat inkább magamban tartva, összepréseltem ajkaimat, s csak a szememben gyűlő könnycseppekből láthatta, mennyire fáj ez az egész. Inkább el is fordítottam a fejem csalódottan, oldalra bámultam pár másodpercig, de néhány gondolat nem hagyott még nyugodni. Tudnom kellett, hogy mikor és mióta tartott ez az egész Lilivel. S bár választ kaptam, nem lettem boldogabb, a helyzetemen ez már nem segített. Két számomra fontos ember árult el engem, s két szívemhez közel állót veszítettem. S ha ez még nem volt elég ahhoz, hogy a padlón érezzem magam, Bence kemény szavakkal zárta le velem a beszélgetést. Megszólalni sem tudtam, csak erőtlen néztem, ahogy hirtelen elfordul és magamra hagy. Arcomon egymást követve szaladtak lefelé a könnycseppek, néhány lépés után az egyik félreeső sarokba húzódva engedtem útjára a felgyülemlett érzéseket.