A vitrinek üvegétől csillogó teremben olyan védelmi bűbájsorozat van, amilyet elképzelni se lehet, hiszen az iskola egész történelme ezen a helyen lett eltárolva. Itt van a legkedveltebb tanároké és házvezetők neve, minden eddigi iskolaelsőé, az összes díjazott kviddicsjátékosé, és másoké, akik kiemelkedtek az iskolatársaik közül valamivel.
A nagy rendetlenség csak először zavaró, ha az ember már kétszer végig ment rajta (érdeklődés vagy büntetőmunka), könnyen felismerheti az átlósan felépített, és évekre, díjakra lebontott rendszert. A falak mentén aranyoszlopok díszítik a termet, melyek mindegyikébe bölcs mondások vannak vésve, és összesen tizenkét darab található belőlük. A padló világos színű, de mintha csillámot szórtak volna végig rajta, úgy csillog, ezzel is kiemelve, hogy ez a terem a történetünk feltárásában kulcsfontosságú szerepet tölt be. Ha az erre járó felpillant, a mennyezeten láthatja az alapítás évének dátumát római számokkal felróva egy alapítási kép alján, melyet a készítői nagy gonddal és pontossággal festettek fel, hogy mindenki jól láthassa, mennyire fontos volt ez a momentum az iskola életében.

Futtasd végig szemeid a kupákon és más díjakon, de vigyázz, maszatos manccsal ne tapogasd a vitrin üvegeit! A szemfülesek észreveszik, hogy néhány helyen hiányzik egy-egy kitüntetés. Vajon hol lehetnek?
Többek között az ő neveikkel találkozhatsz, ahogy a serlegeket nézegeted:

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=413&post=841156#post841156][b]Lóránt Bence - 2021.12.28. 19:17[/b][/url]

- Na, ide nem kerülsz te be sosem Lóránt - sóhajtok egy nagyot, miközben az iskolaelsők vitrinjét nézegetem. Az a sok mosolygós fiatal... ki tudja már hol lehetnek. Nekem meg még mindig botsódzik a hátam a visszatéréstől. Kaptam egy jó lehetőséget az egyik romániai rezervátumban, hogy eltöltsek ott pár hetet, én pedig nemcsak, hogy elfogadtam, de túl is lőttem vele két héttel. Így ugyan szünetem nem nagyon volt, de legalább elmenekülhettem Karola elől. A fülembe jutott, hogy lefeküdt az egyik rellonossal és olyan mondta, akinek hiszek. Ráadűsul páran még ezzel szórakoztattak is, nekem meg még ott volt a Lillás bűntudatom is az átkozott medállal. De hát ha ő ezt így vezette le, hát tessék, mégsem illettünk össze, ezek szerint, vagy csak így tudta elfogadni a "megcsalás" gondolatát. Úgyhogy kapóra jött, csak hazaszóltam, hogy hol leszek, meg elbúcsúztam Lilitől, akivel véletlenül összefutottam indulás előtt. Elmondtam a bánatom, ő vigasztalt és tök sokat leveleztünk, amíg távol voltam. Azóta meg... nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan belehabarodok valakibe, de úgy látszik, hogy Lili személyisége csak rádobott egy lapáttal az egészre, meg arra, hogy ne kelljen Karolával találkoznom. Valahogy eddig sikerült is elkerülnöm, és őszintén nem is vágyok a találkozásra. Már csak azért sem, mert nem tudom, hogy mit kéne mondanom, vagy tennem. Abban sem vagyok biztos, hogy nem szeretem már, az pedig Lilire nézve gázos. Elmosolyodom, ahogy Riza rámnéz felvont szemöldökkel a képről, a kettővel ezelőtti tanév iskolaelsője. - Jól van tudom, te megmondtad - öltök rá nyelvet, majd átvándorolok inkább a kviddics szekcióhoz. Na itt aztán van mit nézni! Ja, egy-két nevet felismerek és magamat nézve gondolok vissza, hogy milyen jó is volt. Kivéve az egyik év vége, de azt meg hagyjuk is. Van egy rövid kis összeállítás tanáér-diák mecsről, mennyire király lehetett! De jó lett volna azt látni! Teljesen elveszek a meccsben és a trófeákban, még azon is jót mosolygok, hogy az egyik tanévben a Navine tizenhétezer ponttal nyert. Azt a rohadt! Na, így dőlnek meg tipizálások, hogy nem a Levita érte el. Visszamegyek a kviddicsesekhez és nézem tovább a felhozatalt. Az a Palarn elég híres lett!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=413&post=841172#post841172][b]Lóránt Bence - 2021.12.28. 21:27[/b][/url]

Ez a Szelniczky meg pár éve még itt volt, kérni kellett volna tőle egy autogramot. Hát most már mindegy, lehet sokat ért volna. Jók ezek a régi képek, a rellonosok menő arcoknak tűntek, de volt egy félóriás is basszus, azért az sem kispályás! Hallom, hogy közelít valaki, azt hiszem egy prefektus lehet, mert már takarodó után van. Szerencsére nem büntethet meg, bár kérheti, hogy menjek a hálóba, ha végeztem. Mennyivel másabb az egész, mint amikor aggódni kellett, hogy elkapnak-e és ha igen, milyen büntetőmunkát kapunk. Tényleg egy prefektus volt, a aarfümje pedig túlságosan összetéveszthetetlen, ahogy a hangja is. Karola.
- Szia. Igen, vissza - mondom zavartabb hanggal, mint gondoltam. Igazából közölni kellene vele, hogy már amúgy szakítottunk, csak nem voltunk a bírósgokan a papírokkal. Kisértetiesen hasonlított a helyzet a Masával való szarkofágépítésre, ahol nem nagyon tudtuk miket mondjuk egymásnak. De akkor legalább tudtuk azt, hogy együtt kell dolgoznunk.
- De, csak már lejárt sajnos a hosszabbítás is. És neked a rellonos ágyában? - pillantok rá először kérdőn, de valójában nem tudom, hogy miért kezdtem így. Hát ha neki az a srác kell, és nem én, legyen vele boldog. Persze, most, hogy rápillantottam elöntöttek az érzelmek is, mert még mindig egy nagyon szexi lány, ráadásul tök jó vele beszélgetni még most is, hogy éppen kérdőre vonom. Persze visszavághat, hogy nekem meg Lillával, de azért az vékony jég, hiszen meg voltam átkozva. Vele is kéne egy rövidet beszélgetni, hogy mi van vele, végül is nem rossz fej ő.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=413&post=841188#post841188][b]Lóránt Bence - 2021.12.28. 22:28[/b][/url]

Nem gondoltam, hogy ez pont ma fog megtörténni, de ha már így esett, hát lássuk mi lesz belőle. Kettős érzelmeim vannak, mert amúgy szívesen megölelném, meg el is löknémmagamtól, meg aztán ki is osztanám, hogy mindig ő papolt a hűségről, meg ilyesmikről. Végül is mindegy már, csak ő még nem tudja, kicsit sajnálom is miatta, de most kivételesen nem az én hibám az egész.
- Persze, gondolod nem jöttek hozzám ezzel? Mondjuk nem tudtam elképzelni, de ezek szerint nem hazudtak - húzom el a számat, mert ugye pletykák eddig is voltak, de, hogy melyik igaz, melyik nem, csak a résztvevők tudhatták. Valamennyire még a rellonost is irigylem, jó csajt kapott meg, de... nem tudok józanul gondolkodni, telhjesen elszomorít az eset. Persze védekezni kezd, hogyivott és ez egyébként jó érv lenne, csak most nem érdekel. Tudom, hogy akkor nagyon befolyásolható és igazán elengedi magát, a srác meg biztos kihasználta ezt. De most akkor ezt fogadjam el, őt meg vissza? Akkor soha többé nem ihat, mert bármikor megtörténhet. Persze nem tudom a teljes sztorit, de ettől még igaz az okfejtésem, nem? De.
- Ha nem tűnök el, nem feküdtél volna le vele? Utána tűntem el, hogy több helyről visszahallottam. Persze megkérdezhettelek volna, de akkor most hol állnánk? - teszem szét a kezem, és érzem, hogy vörösödök a csalódástól. Lemondóan és szomorúan nézek a kékjeibe, ahogy ő is teszi. Csalódott vagyok, de ő is az lesz nemsokára. Valahogy mégsem érzek eziránt se igaz, sem pedig kárörömöt.
- Én is - a nyakamba kapszkodik és majdnem megemelem a kezem, mert szívesen vigasztalnám. De nem köphetem szembe magam, hogy pont ebben nyújtok vigaszt neki. Hibázott, elismerte, de megbocsájtani most biztos nem fogok. Főleg, hogy azóta van más az életemben. Aztán elhúzódik, talán jobb is így, nem fáj annyira.
- Mit kell még ezen megbeszélni? Egyszeri alkalom volt? Vagy most nekem kéne megbocsájtást gyakorolnom? Szerintem nem ugyanaz a helyzet, mint korábban és van még más is - sóhajtok, de kitörlök egy könnycseppett a szeme alól. Mégis hozzáértem, hogy lehetek ennyire gyenge?
- Lilivel összejöttünk - mondom ki a szavakat, amik furcsán hatnak. Tényleg összejöttünk volna? Úgy gondolom igen, és örülök neki. - De nem bosszúból, vagy ilyesmi. Én nem akarlak szándékosan bántani - ez még rosszul is hangozhatott, de mit tegyek? Ez igaz volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=413&post=841202#post841202][b]Lóránt Bence - 2021.12.28. 23:19[/b][/url]

Nem tudtam nem elmondani neki Lilit. Azért az mégiscsak nagy szemétség lett volna tőlem, ha eltitkolom, vagy máskor az orra alá dörgölöm. Ez van, így alakult, vagy bármi más baromság. Persze ő próbálta menteni a menthetetlent, amikor még nem mondtam ki a fő okot, hogy miért nem lehetünk együtt. Nagyon furcsa, mert a vonzódás, főleg úgy, hogy itt van mellettem, teljesen megmaradt. De ez nem újdonság, máskor is éreztem már ilyet korábbi barátnőimnél.Gondoltam, hogy nem fog szó nélkül elmenni, pedig talán az lett volna a legjobb az ő szemszögéből. Inkább visszatámad, hogy még fájdalmasabb legyen mindkettőnknek. Az összefogott kar és a vádló szempár ismerős volt már korábbról, de most mégis súlytalannak tűnt.
- Még te mersz ilyet kérdezni, hogy hogyan tehettem ilyet? - emelem fel a szemöldököm, de a csalódottság továbbra is megmaradt. Hogy szeretem-e Lilit? Biztosan, különben nem jövök össze vele. De ez a gyönyörű nő most szépen összezavarja az érzéseimet. Amíg nem találkoztunk, minden olyan egyértelmű volt, most... nem tudom. Persze kitartok Lili mellett, hiszen aranyos, kedves és valójában tényleg szeretem. De nem fogom ezt most kimondani neki... talán nem volt elég a fájdalom? Nekem már nagyon. A szemeimet újra a vitrinre szegezem, amíg összegyűjtöm a gondolataimat, majd újra ránézek.
- Egy ideje, komolyabban egy hete, de nem hinném, hogy magyarázattal tartozom. Nem érzem magam hibásnak, mégis szarul érzem magam. Legalább tudom, hogy mit érezhetett Babett. Szerintem hagyjuk ezt abba és egymást is egy darabig. Mennem kell, késő van. Szia - mondom, és azonnal elfordulok, majd el is indulok a levita felé. Mégsem bírtam ki arcomon érzem a könnyem, de nem törlöm le, amíg el nem tűnök egy olyan folyosón, ahol már nem láthat. Hát ez rohadt gáz volt, beszélnem kell Lilivel is. Most nagyon hiányzik az ölelése és nagyon sajnálom, hogy Karolával szakítani kellett. Ez sem normális, ahogy én sem vagyok az, számtalanszor biznyítottam már. Megszaporázom al épteim és amilyen gyorsan csak tudok elrohanok a levitába, ahol legalább egyedül lehetek. holnap pedig felkeresem Lilit...sőt, írok neki mindjárt. Talán tud majd valami okosat mondani, remélem.