A folyosóról betérve egy kellemes kis előtérbe érünk, ahol a titkárságvezető ül jobbra az asztalánál. Rajta keresztül lehet bejutást kérni az igazgatóhoz.


Ha belépünk az ajtón, szemben az ablak, előtte egy asztal, tele papírokkal, pennákkal, miegyebekkel. Mögötte az igazgató széke, előtte két bőr ülőhely az érkezőknek. Az oldalsó falakon könyvespolcok húzódnak a plafonig. Jobbra nyílik egy keskeny ajtó, amely a privát szobákba vezet. Balra egy kandalló, mellette cserepes növény a földön. A míves tapétájú falon egy óra és néhány kép függ.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=412&post=837523#post837523][b]Rothman Anton - 2021.09.30. 19:51[/b][/url]

- Helló drágám, megjöttem! - köszönök bele túlzott vidámsággal az üresen tátongó irodába. Ajtónállóm... akarom mondani az én kedves titkárnőm sehol. Miért is lenne? Még el sem kezdődött a tanév. Jó, ettől mi már töltöttünk bent pár szép, közös napot, hogy előkészítsük az elkövetkezendőket, mára viszont nem kérettem be. Igazából magamat sem kérettem be, csak úgy alakult, hogy bejöttem.
- Igen, te is nekem - simogatom meg székem karfáját, miután lehuppantam rá. Pálcám pár intésével melegítek egy keveset a két napja megmaradt kávén, ízesítek rajta és már kortyolgatom is, miközben fontos ember módjára magam elé rántok egy mappát és hozzáértőn lapozgatom. De mégis mi a frász ez?
- A Mágiaügyi Minisztérium hatályos rendele... pff - söpröm el az iratot, felhagyva ügyviteli magasztosságommal, azonban egy pillanat múlva már megint felveszem szerepem. Félrerakom a csészém, vagyis hát hagyom picit odébb lebegni, majd magam elé vonok egy üres pergament és pennám hegye máris táncba kezd rajta. Írni kezdek talán? Nem, ezek nagyobb vonalak. Egy táblázatot alapozok meg? Nem, annyira nem egyenesek. Egyáltalán nem azok. Ide-oda hajlanak, kanyarognak. Rajzolok. Rajzolok, de azt méltósággal. Belefeledkezve, ügybuzgón. Ami pedig a művész vásznára kerül, az nem más, mint egy... krikszkraksz. Absztrakt, mondjuk inkább azt. Az alkotás közben hanyagul a csészémért nyúlok, oda se nézve, s kortyolok olykor, ameddig már nincs mit. Viszont a penna serceg tovább. Végül elégedetten hátradőlök és avant-garde alkotásomra tekintek. Csodaszép. Semmihez sem hasonlítható. Mármint tényleg nem.
Gyönyörködöm művészetemben egy darabig, majd papírrepülőt hajtogatok belőle és egy pálcasuhintással útjára engedem. Jó hosszan fog szállni. Igazából addig, amíg valaki el nem kapja. Erre valószínűleg holnap fog sor kerülni, amikor a kastély falai ismét megtelnek élettel. Amikor az új tanév is beköszön: helló drágám, megjöttem!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=412&post=853254#post853254][b]Rothman Anton - 2022.09.25. 12:16[/b][/url]

Végre itt a péntek! Igen, gyerekek, ezt a felnőttek ugyanúgy várják, mint ti. Ha nem még jobban! Viszont van még valamim beütemezve 4-re. Igen, ennyit tudok, hogy valamim. Az idő el is jött, szóval baktatok az irodába. Biccentek egyet az előtérben üldögélő titkárnőmnek, aztán betolom a résnyire nyitvalevő ajtómat és belépek munkaszobámba, ahol meg is torpanok, hiszen ül valaki a székemben.
- Szólhatott volna, hogy vendégem van - pillantok vissza irodavezetőmre, aki meglepetten kér elnézést és elárulja, hogy nem tudott róla. Az illető beengedte magát. Hümmögök egyet és visszasétálok irodámba.
- Helló! Legközelebb, ha nem vagyok itt és/vagy zárva az ajtó, várj kint, amíg a kedves kint üldögélő kollega beenged, oké? - üdvözlöm és irányítom el a diákot, miközben asztalom mögé sétálok és kényelmesen leülök vele szemben. Éppen nyúlnék a papíromért, amire a fogadása volt feljegyezve, de nem ott van, ahol hagytam. Homlokráncolva fogok újabb és újabb köteg papírokat a kezembe és látom, hogy az ez előtt a földön heverők is már itt vannak.
- Ezek hogy kerültek ide? - morfondírozom fennhangon. - Á, megvan! - akadok rá a most nekem kellő iratra. - Te lennél Nonó? - pillantok a velem szemben ülő lányra. - Mesélj, mi járatban? - rakom félre a papírost és előre dőlök kicsit, az asztalra könyökölve, ujjaimat összekulcsolva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=412&post=853714#post853714][b]Rothman Anton - 2022.10.01. 18:46[/b][/url]

Sűrű bólogatással fogadom bocsánatkérését. Az remek lesz, ha legközelebb kint megvár és nem helyezi csak így kényelembe magát az irodámban. De sajnos folytatja. Vesztére igen őszinte.
- Nézd, aranyom, ha ennyire szeretnéd itt otthon érezni magad, kényedre-kedvedre üldögélni, a földre gondosan leszórt iratokat rendezgetni, csak szólok, hogy az egyéb kötelezettségekkel is jár ám, amit könnyen a nyakadba vehetsz majd sok-sok év múlva, mikor kijártál mindenféle sulit meg egyetemet és jelentkezel a posztomra. Rendben? - kérdezem, nulla mérges arccal, ám szarkazmusba áztatott baráti mosollyal. És felvetésemre persze nem várok választ, tőlem haladhatunk tovább. Halljuk, mi járatban!
- Ha láttam volna sem emlékeznék rá - rázom a fejem, fancsali képpel nézegetve a fotográfiát. - Invitot próbáltátok? Jó, nyilván neked pálca nélkül nehéz, de... esetleg valaki más? - vetem fel, vajon éltek-e ezzel a kedves, egyszerű, hasznos bűbájjal. Közben visszaadom a képet.
- Mindenesetre szerintem első körben írjátok ki a házatok hirdetőjére, ha még az nem volt meg - jön az újabb javaslatom. - Illetve HVdnak mondtad? - dőlök hátra székemben, hasamon kulcsolva tovább ujjaimat, majd erősen összevonom a szemöldököm.
- Addig mivel varázsolsz? - pillantok végig rajta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=412&post=854108#post854108][b]Rothman Anton - 2022.10.11. 19:11[/b][/url]

Bizony, nekem már csak ilyen csodálatos ötleteim vannak, mint hogy aki nem talál valamit, első körben próbáljon egy Invitot. De tényleg első körben. Lehetőleg ne azután, hogy feltúrta a körletet meg körbekérdezte a fél világot. Bólogatok csak a lánynak, miközben sorra derülnek ki az izgalmasabbnál izgalmasabb dolgok. Néha még hümmögök meg aha-zok is, arcomon egy egyre furább, odafagyott mosollyal. Egy-egy mondatra szaporábban pislogok.
- Szóval... lássuk, jól értem-e - dőlök előrébb az asztalra, mellkasomat az ott kulcsolt kezeimre nyomva. - Nem próbáltátok varázslattal előkeríteni a pálcádat, nem írtad ki a hirdetőtáblátokra és a házvezetődnek sem szóltál, mert nem jutottál el hozzá - összegzem az elhangzottakat, de nincs még vége. - Helyette felkerested az igazgatót. Engem - bökök valahova pólóm nyaka tájára, majd elgondolkozott ábrázattal felpattanok a helyemről, és intek egyet pálcámmal, a lány elé tolva vele egy üres pergament és egy pennát.
- Jegyezd, amit diktálok! - szólítom fel az eridonost.
- Mit tegyek, ha elveszik valamim? Lépések: 1. körbenézek, nem szúrja-e ki a szemem 2. Invitoval próbálom magamhoz hívni 3. alaposan átkutatom a helyet, ahol lenni szokott és/vagy azt a környéket, ahol utoljára láttam 4. körbekérdezem a közvetlen környezetem (szobatársak, háztársak stb.) látta-e valaki 5. kirakok egy hírt a hirdetőtáblákra 6. az elveszett ingóság értékének, fontosságának függvényében felkeresem a házvezetőmet vagy helyettesemet a problémámmal 7. amennyiben előbb említettek egyike úgy ítéli, az igazgató elé visszük az ügyet - mondom neki tollba szépen, lassan, tagoltan, mindig rápillantva, megvan-e már az adott résszel. Mikor az egésszel készen vagyunk, odaülök az asztalom szélére az ő oldalán.
- Ezt vehetedet nyugodtan szentírásnak. Leszel szíves leírni még ötvenszer és holnap estig leadni az én drága titkárnőmnek odakint. Na persze az eredeti példányt tartsd meg! - bökök a pergamenre, amin a most lefirkantott instrukciók szerepelnek.
- Hogy lássam, érted-e, miért adtam ezt a feladatot: szerinted neked most itt kéne lenned? - teszem fel első, ellenőrző kérdésemet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=412&post=868691#post868691][b]Rothman Anton - 2023.10.21. 12:01[/b][/url]

Hát eljött az igazság pillanata! Először találkozunk úgy a kolleginával, mint igazgató és helyettese. Sok az átrágni való, kíváncsi leszek, hogyan haladunk majd. Mármint konkrétan arra, hogyan. Engem mindig az érdekel. A miként.
Eddig nem váltottunk olyan rémesen sok szót egymással az ősz hajú boszorkány meg én, ám mindig is egy üdítő jelenségnek tartottam - még ha ez egy olyan kifejezés is, amit mások nagyjából utoljára alkalmaznának őrá.
Dudorászva írogatok alá mindenféle iratokat, aztán intem el őket lebegni a kandalló előtti térbe. Nem mondom, hogy nem fordult már elő párszor, hogy megindultak a lángokba vetni magukat, dehát így izgalmas az élet.
Közben mindjárt itt a délután négy és vele együtt a helyettesem is közeleg, gondolom.