Petheő-Gönczy Bíboranna
Reggel...
Ruházat

Milanra tekintek és elmosolyodom, ahogy összegömbölyödve fekszik a párnáján. Ugyan nincs korán, de azért olyan késő sem, hogy sietnem kelljen, ezért hát felpiszkálom az álmából, amire egy hatalmas ásítással jelzi nekem, hogy ő még álmos. Megvakargatom az álla alatt, majd kikászálódom az ágyból. Magamra kapok egy pasztellrózsaszín színű ruhát és egy ehhez tökéletesen illő szandált, majd előkeresem a kis szentem pórázát.
- Arra gondoltam elviszlek egy kisebb túrára. – mondom neki, mire vakkant egyet és már fut is az ajtó felé mintha csak értene, pedig nagy valószínűséggel a kezemben tartott póráz az oka az egésznek. A nyakörvére csatolom és már útra készek is vagyunk. Közösen elhagyjuk a szobát, majd kiérve a Levitások körletéből máris lefelé indulok vele. Viszonylag hamar eljutunk a Nyugati szárnyba, ám a kis drága nem kifelé indul, hanem körútra akar vezetni, én pedig jóhiszeműen és bízva abban, hogy ennyi hónap eltelte után nem tévedek el, követem. Hamarosan a Nyugati szárnyból a délibe kerülünk, ahol rávezet arra a bizonyos folyosószakaszra, amely híres a balszerencsés eseteiről.
- Nem hinném, hogy pont ide kellene jönnünk… - motyogom, ám ő szagot fogva tovább halad. Ugyan nem tudom, hogy egy iskolástársam macskáját érezte meg, vagy egy számára inkább érdekes illatot, de azt igen, hogy arra akar menni és én nem tartom ebben vissza. Kis sétálás után egy lányra bukkanunk, akinek a kutyusom vidáman csaholva köszön.
- Öhm… Hali. – motyogom oda, mert nem számítottam senkire itt, maximum egy tréfás esésre, amikor hirtelen elém kerül valami, vagy éppen egy kiabáló festményre, aki előszeretettel szidalmaz és ócsárol engem, noha nem is ismer. Ilyen az én szerencsém… Megfigyelve a lányt feltűnik az utazótáska, így hamarosan le is esik, miért ücsörög itt egymagában.
- Gondolom új vagy… - mondom, de amint megteszem már meg is bánom. Na persze… Nem volt teljesen egyértelmű mi? Felsóhajtok és igyekszem barátságos arcot felvenni. – Eltévedtél? Segíthetek visszatalálni ha akarod. Én is eltévedtem párszor, amikor idekerültem. - mosolyodom el.