Itt mindig történik valami. Káosz, rikácsolás. Ha nem épp két festmény esik egymásnak, lelkes szurkolók előtt, akkor éppen kifröccsen egy bájital, víztócsán csúszol el. Ezen a helyen képtelenség rendet tartani, mintha minden szerencsétlenség, mely a kastélyban előfordulhat, itt gyűlne össze. Ha erre a folyosóra lépsz, készülj fel mindenre, hiszen bármi megeshet. Sok sikert az utadon!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=544107#post544107][b]Lepsényi Zalán - 2015.11.16. 20:45[/b][/url]

A tegnapi nap túlságosan zsúfolt volt Zalánnak. Nem elég, hogy megérkezett az iskolának nevezett kastélyba, át kellett vennie a könyveit és más iskolaeszközeit, gyorsan meg kellett ismernie az itteni szabályokat, ami még nem sikerült teljesen. Új a hely, új a közösség. Nem ért semmit, hogy mi miért történik. Gyűlöli az ilyen helyzeteket, de nem volt más választása. A szülei döntöttek felette, muszáj itt tanulnia. Zalánnak ettől függetlenül nem sok kedve volt ehhez az egészhez. Még bele kell rázódjon ebbe a világba, a szó szoros értelmében. Ugyanis van annyira balfék, hogy első nap elaludjon. Gratulálok fiam, de komolyan! Bágyadt és álmos szemeit alig nyitotta csak ki, az órát meglátta és ugrott egy nagyot. Lerúgta takaróját és két perc alatt kész állapotba rendezte magát. Hozzátenném, hogy az a "kész állapot" annyit jelentett, hogy lógott rajta a ruha, haja kócos, a talárja pedig még csak a kezében volt. Tudta, hogy mi az első órája, úgy rémlett neki, hogy valami elemi mágia izébizé, az is már negyed órája tarthatott. Csak a termet kellett neki megtalálnia. Kifutott az alvóhelyéről és ment amerre emlékei vitték. Pontosan nem tudta, hogy hol van és hova tart, de ment. Méghozzá elég gyorsan. Az egyik sarkon befordulva meglátott egy nála idősebb nőt közvetlen közel, de sajnos már nem bírt lassítani, érezte, hogy sietségből válla súrolta a másikét.
- Sorry. - Nyögte ki halkan, egy pillanatra összenézett vele és közben lassított tempóján. Inkább az az "letudtam a bocsánatkérést, azt jó' van" típusi flegma szövege volt, mintsem hogy komolyan gondolta volna, de hát ez már megszokott tőle, ahogy sajnos az is, hogy elalszik reggelente. Majd hozzászoknak a tanárok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=544187#post544187][b]Lepsényi Zalán - 2015.11.16. 22:06[/b][/url]

Drágám, ezt jól megcsináltad! Mondjuk nem meglepő, hogy elaludt, normálisan is csak az utolsó pillanatokban mászik elő az ágyból, bár ez most nem sikerült beidőzítenie. A kínos az egészben csak az, hogy ez az első napja. Mihelyst összekapta magát, kifutott a folyosóra és ment amerre jónak látta. Egy idő után türelme fogytán volt és kezdte belátni, hogy halvány lila dunsztja sincs, hogy merre van észak és dél, vagy éppen a fel és a le. Talán a kezdeti, ám még teljesen ki nem bontakozó dühének eredményeként szaladt bele egy lányba. Mivel mégis csak a másik nemet képviselte az áldozata, ezért megfordult féloldalasan és egy halk, nem túl őszinte angol "bocsit" elnyögött. Ez az incidens kizökkentette teljesen, lelassult. Végigfutott az agyában, hogy talán megkérdezhetné tőle az elemi mágia terem koordinátáit. A gond csak az volt, hogy az elég ciki lenne számára. Végül is mindegy, őt már amúgy is hülyének fogják nézni. Egy mérges fújtatás után megfordult a lány felé.
- Figy', merre van az elemi mágia terem? - Kérdezte Zalán valamennyire határozottan, mintha nem tudná, hogy a vak is látja, hogy szarban van. Arcán kivehetők voltak a mérgelődés jelei, de ezen kívül a szokásos fapofa jellemezte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=544398#post544398][b]Lepsényi Zalán - 2015.11.17. 18:26[/b][/url]

Talán jobb is, hogy beleszaladt egy lányba, legalább megállt egy pillanatra és felmérhette a helyzetet. Igen, majdnem elsodort valakit, de ez most cseppet sem érdekelte. Zalánnak nem fájt, gondolta a csajnak sem, aki nem kezdett el nyávogni, tehát tényleg nem volt vészes. Még csak az hiányzott volna, hogy egy csitrit fogjon ki ilyen feszült pillanatban. Nem bírta a panaszkodó, hisztiző személyeket, de hála Merlinnek ezt nem lehetett elmondani a feketeségről. Lépett párat menetiránynak megfelelően mikor eldöntötte, hogy megérdeklődi a célhelyszín hollétét. Nem várta meg, hogy meggondolja magát, megfordult és rákérdezett. A lány bizonyára zokon vette a modorát ugyanis ő köszönt az elsősnek, fordítva ez pedig nem történt meg. Zalán szúrós szemekkel válaszolt rá, jelezte neki, hogy nem ér rá ilyen hülyeségekre és hogy nincs játékos kedvében. Érezte, hogy szaporán teltek a másodpercek, talán lassan már be sem éri menni az első órájára. Kezdett hozzászokni a gondolathoz, de végül a lány válaszolt a kérdésére. Hát, mindent megtudott, bár ez csak még jobban kiábrándította. Feleslegesen tett egy nagy kerülőt, elvégre a keleti szárnyból jött, amennyiben ott található a Levita. Arcán újabb fújtatás látszódott, de most jóval visszafogottabban mint az előbb. Kifújta a levegőt, majd elfordult féloldalasan az összefont karú lánytól.
- Köszi. - Mondta ugyanolyan halkan, mint ahogy az első szavát. Lányoknak "köszi", fiúknak csak "kösz". Évek óta ehhez tartja magát Zalán, amennyiben egyáltalán megköszön valamit. Jelen esetben sejtette, hogy már így is feszegeti az illem határait, ezért megköszönte az útbaigazítást. Teljes testtel megfordult és elindult az eredeti irányába. Filózott, hogy bemenjen-e órára, vagy ne erőltesse annyira.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=571120#post571120][b]Lepsényi Zalán - 2016.03.06. 15:17[/b][/url]

Este kilenc körül rájöttem, hogy elég éhes vagyok. Azt hittem, kibírom vacsora nélkül, de magam sem értem, hogy miért gondoltam ezt. Lementem enni a konyhába és rögtön felfaltam az egész szendvicset, amit elém raktak a manók. Pedig nem volt egy kis darab. Lehet ekkortájt kéne kajálni járnom, annyira kevesen tartózkodtak a helyiségben és a folyosókon is. Kifejezetten élveztem! Összeszedtem magam, hogy aztán teli hassal keressem fel az egyik eridonos csajt, akivel beszédem volt. Még úgyis volt kis időm takarodóig és szerencsére nem kellett várnom rá. Megbeszéltünk egy-két dolgot, aztán mindketten mentünk a magunk dolgára. Tanulnom kellett volna, mert ma még ki sem nyitottam a könyvemet. Bár az első két vizsgámra sem készültem sokat és mégis hibátlanok lettek. Pedig nem életcélom, hogy kitűnő legyek. Mivel apám ezt akarja, én csak azért is az ellenkezőjét próbálom tenni.
Sétáltam vissza a klubhelyiség felé. Nem rohantam, mert minek, hisz nem reggel volt, hogy sprintelnem kéne első órára, amiért elaludtam. Ezért is volt fura, hogy nem én mentem neki másnak, hanem éppen ellenkezőleg. Nocsak, hát ezt is megéltem. A cipőm hegyében egy fekete hajú lány botlott meg, mire elkaptam két kézzel a vállainál, nehogy rám dőljön vagy elessen. A könyveit azonban lehetetlen volt megmenteni, azok mind a földre hullottak. Nem szólaltam meg, csak ránéztem arcára, hogy megtudjam, kivel ütköztem. Nem volt ismerős. Miután lehajolt könyveiért, én is követtem, hogy segítsek neki. Mondjuk lazán vállat vonhattam volna az egész felett és elhúzhattam volna, elvégre is nem az én könyveim és nem is az én hibámból ejtette le őket, de nem voltam bunkó kedvemben, ezért segítettem neki. Egymásra pakoltam néhányat, majd felálltam és nyújtottam felé, hogy átadjam őket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=571170#post571170][b]Lepsényi Zalán - 2016.03.06. 16:17[/b][/url]

Legtöbbször én vagyok az, aki belemegy, elsodor, megbotlik, félrelök másokat. Nagyon figyelmetlen tudok lenni, ha sietek. Például egyszer egy mestertanoncot sodortam el, ha jól emlékszem az első napomon, amikor ugyanis elaludtam és késésben voltam első órámról. Jól bemutatkoztam, de legalább nem csalódtak bennem a későbbiekben, mikor folytatódott a késéseim sorozata. De én legalább bemegyek órákra, vannak olyan ismerőseim, akik még be sem ülnek, mondván, hogy nem érdekli őket az anyag.
Ezúttal azonban nem, ismétlem: nem én voltam az, aki elbotlott másban. Egy fekete hajú lány jött nekem és esett is volna el valószínűleg, ha nem kaptam volna el. Nem haragudtam, ellenkezőleg, majdnem nevetni kezdtem, amit végül elfojtottam. Bocsánatot kért, én finoman bólintottam, jelezve, hogy nincs gond, nem fogom feljelenteni, sem átkot bocsátani rá. Nem mert a szemembe nézni, ez fura mert szemeim nem szúrtak. Teljesen közömbös voltam és még segítettem is neki összeszedni a könyveket. Micsoda jó napom volt, lehet a jóllakottságtól. Megköszönte, mire ismét hanyagoltam a válaszadást. Hiába, nem tudom meghazudtolni önmagam. Csendes vagyok, ez ellen nincs mit tenni. Indultam volna tovább, amikor meghallottam kérdését.
- Déli? - Feleltem kérdéssel válaszként. Furcsálltam, hogy nem tudta, hiszen mindjárt vége az idénynek, ekkorra már tisztában szoktak lenni a diákok, hogy mi merre van.
- Eltévedtél? - Na, ez meg miért érdekelt engem? Nem voltam prefektus, hogy navigálnom kéne a diákokat, akkor meg miért foglalkozok másokkal? Már elvetettem a tanulás gondolatát, így sok időm volt, akár még testőrt vagy prefektust is hajlandó voltam játszani. Az egyetlen sürgető tényező az idő volt, mert kevesebb, mint öt perc maradt a legális folyosókon tartózkodásból.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=571241#post571241][b]Lepsényi Zalán - 2016.03.06. 18:16[/b][/url]

A lány látszólag azt sem tudta, hogy hol van és hogy mi történik vele. Biztos olvasott, a könyveket elnézve. Én is szeretek olvasni, de nem a folyosón, menet közben. Így ne is csodálkozzon, ha belemegy valakibe. Örülhet, ha nem ütközik falba miután elfogy előle a folyosó. Mit csinálna a muglik világában? Egyből elcsapná az autó. Kérdésére megmondtam, hogy a kastélyrész, ahol éppen tartózkodunk a déli szárny nevet viseli, de ennek hallatán sem mutatkozott magabiztosabbnak, ellenben éppen zavartabbnak. Oké, értem. Ennek a lánynak fogalma sincs, hogy hol a csudában van. Eltévedett, ám nem mondta ki nyíltan, csak a makogásából szűrtem ki.
- Eljutnod. - Fejeztem be helyette a mondatot, mikor már biztos voltam, hogy ő nem fogja. Egy olvasottól azt várná az ember, hogy remek a szókincse. Nem ismertem a lányt, ezért betudtam viselkedését annak, hogy megszeppent a történtektől. Megbotlott egy fiúban, aki még segített is neki összeszedni a könyveit, világos. Lehet tényleg nem kellett volna udvariasnak lennem, akkor tán nem így habozna.
- Jól van, elég. Gyere velem. - Mondtam ezzel, hogy elkísérem a Levitához. Én is pont oda tartottam, de ezt inkább eltitkoltam, hagy gondolja csak azt, hogy micsoda úriember vagyok. Elvégre két úriember létezik: akik tényleg azok és akik annak látszanak. Elindultam az eredeti irányomba tovább. Prefektusnak kéne lennem. Most is navigálom a diáktársamat és késő estéhez közeledve a folyosón tartózkodok. Jegyeim is jók. Hát akkor?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=571300#post571300][b]Lepsényi Zalán - 2016.03.06. 20:27[/b][/url]

Sok könyve volt, biztosan a vizsgákra készült ennyire. Nekem is kellett volna már, de elhatároztam, ha ma már nem fogom elővenni egy tankönyvet vagy jegyzetet sem. Túl fáradt voltam ahhoz és kedvem sem volt hozzá. Amennyire a lány zavarodott állapotban volt, én olyan magabiztosnak tűntem. Vicces volt hallgatni ahogy próbált kinyögni egy értelmes mondatot. Szórakoztató társat találtam a Levitához vezető úton. Még ugyanezen a folyosón jártunk, amikor a sok könyvei mögül kilesett és meglátta, hogy odakint besötétedett. Elvigyorodtam. Neki tényleg fogalma sem volt, hol van és mennyi az idő. Megértem. Én reggelente szoktam ilyen lenni, ezért kések el folyton.
- Zalán. - Bemutatkoztam én is. - Eddig tanultál? - Csak ezt tudtam elképzelni, a könyvek, a szétszórtság mind erről árulkodtak. Talán hullafáradt már és ezért vesztette el az egyensúlyát és az idő- illetve helyérzékét. Remélem nem fog elájulni itt nekem. Egyelőre nem készülök gyógyítónak, nem hiszem hogy sok mindent tudnék kezdeni vele, ha összeesne mellettem.
- Azért siessünk, mindjárt átváltozunk illegális éjszakai mászkálókká. - Ácsi, mióta beszélek én ilyen sokat? Nehéz lett volna futnia a könyvekkel, ezt nem is vártam el tőle, csak azt akartam, hogy kicsit szedjük a lábunkat. Feltételezésem szerint, ha el is múlna az idő, nem kerülnék bajba. Már jártam így és legutóbb sem történt semmi. Én nem paráztam és nem is akartam, hogy Riell bepánikoljon, csak szolidan közöltem vele a tényt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=571586#post571586][b]Lepsényi Zalán - 2016.03.07. 18:02[/b][/url]

Lehet zokon vette, amiért elvigyorogtam. Nem tehettem róla, annyira aranyosnak tűnt, hogy halvány lila gőze sem volt, merre járkált és mikor. És amikor meglátta a kinti sötétséget, nem bírtam visszafogni szám sarkait. Amúgy gondoltam, tanult. Ismételtem végignéztem a kezében magasodó könyveken.
- Hát minden elismerésem. - Ez a lány tényleg baromi szorgalmas, példát kellett volna vennem róla. Ha csak fele ilyen szorgalmas lennék... Az apám bizonyára azt akarja, hogy pontosan olyan legyek, amilyen a mellettem lévő fekete hajú. Na, azt várhatja. Ha ő kéri - és mondjuk nem anyám - akkor már régen eldöntetett, hogy az ellenkezőjét fogom csinálni és nem teszek eleget az önfejű követelőzéseinek. A tanulás azonban mégsem az életünk azon része, amiben a leginkább egymásnak esünk. A pitibb és kevésbé szükséges dolgokon hatalmas veszekedések szoktak lenni köztem és a szemét apám között, akiről lassan tényleg azt feltételezem, hogy nem is a vér szerinti szülőm. Najó, nem éri meg felhúznom magam miatta. A tanulás terén pedig nem kéne ennyire lenéznem magam, tény, hogy én is bújtam a tankönyveimet esténként, ám szerencsére hamar a fejembe másztak az információk, így nem kellett végtelen sok órát rááldoznom a tanulásra.
Figyelmeztettem, hogy pár perc van a megengedett mászkálós időből, de nem gyorsítottam, maradtam az ő gyaloglási tempójánál. A folyosó végén elkanyarodtunk és egy sötétebb szakaszhoz értünk, ahol nem égtek a gyertyák. Engem nem zavart, pupilláim tágsága miatt jól láttam a sötétben. A betegségem persze egyben hátrány is volt ez erős fényben.
- Ühüm. - Én is levitás lennék, bizony. Sokan mondták már, hogy nem vagyok a kékek közé való, az első diák, akivel találkoztam rögtön fejemhez vágta, hogy én márpedig rellonos vagyok. Honnan jött neki, nem vágom. Örültem, hogy a levitába kerültem, itt legalább csendesek az diákok és nyugton maradnak. Ez olyas valakinek, aki utálja a tömeget és a veszekedést, tökéletes. A válaszom után ismét ránéztem arcára. Kicsit szenvedőnek tűnt, ezért gondoltam segítek neki és leveszek róla némi tehert. Hihetetlen, micsoda úriemberré váltam egyik percről a másikra.
- Na, acca'! - Nem vártam meg, hogy erre reagáljon, a kezében lévő könyvtorony tetejéről levettem a háromnegyedét. Számomra nem volt nehéz, elbírtam és még annyira soknak sem találtam, ő pedig végre maga elé tudott nézni anélkül, hogy el kellett volna pillantania a könyvei mellett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=571830#post571830][b]Lepsényi Zalán - 2016.03.08. 16:06[/b][/url]

Riell mintha kicsit megtorpant volna, amikor egy olyan folyosóra fordultunk be, ahol nem volt semmilyen világítás. Lehet a kastély ily módon akarta jelezni a még folyosókon kószáló diákoknak, hogy elmúlt a megengedett hálókörletükön kívüli tartózkodási idő, de nem voltam képben az iskola épületére bocsátott varácslatokkal, csupán ez volt a feltételezésem. Lazriell megtorpanását kihasználtam, hogy átvegyek tőle néhány könyvet, majd mentünk tovább. Időközben a lány kétszer is megbotlott, de szerencsére egyszer sem esett el. Még jó, hiszen ezúttal nem tudtam volna elkapni. Egyrészt mert nem előtte álltam, hanem mellette, másrészt mert az én kezeim is tele voltak könyvvel. Ha elesne, választanom kéne, hogy őt kapjam el, ez esetben a könyvei ismételten a földön végeznék, vagy fordítva. Ám nem kellett döntenem.
A csöndet egy kérdéssel szakította meg. Nem lepődtem meg rajta, jogosan feltételezhette, hogy csíntevésen törtem a fejem, ugyanis egy indok vagy bizonyíték sem volt, ami megcáfolhatta volna. Egyedül voltam a folyosókon, ráadásul még egy könyv vagy egyéb tárgy sem volt nálam, ami utalt volna a közelmúltban folytatott cselekvéseimre.
- Kajáltam. - Válaszoltam nemes egyszerűséggel. Az igazság az, hogy teljesen távol álltak tőlem a kisebb tréfák és csibészségek. Lenéztem azokat, akik ezen tevékenységekben találták meg örömüket. Szerintem szánalmas. Ha már valaki gonoszkodni akar, csinálja rendesen és nagymértékben. Ez nem azt jelenti, hogy szentnek tartom magam és nem is azt, hogy mindjárt előveszek egy gépfegyvert és kinyírom az iskola diákjainak többségét.
Útközben hallani lehetett, ahogy a falakon lógó képek sorra mérgelődni kezdtek, néhányuk még fejünkhöz is vágta, hogy miért nem sietünk jobban vissza a lakrészünkhöz. Nem válaszoltam nekik, de ha így folytatják, lehet beszólok az egyiknek, hogy be lehet fogni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=571903#post571903][b]Lepsényi Zalán - 2016.03.08. 18:04[/b][/url]

Nem hangzott valami őszintén az, ahogy válaszolt. Pedig én őszinte voltam. Minek hazudtam volna? Különben is, szerintem teljesen normális, hogy egy tini srác késő este is gondol a hasára és elmegy zabálni. De ráhagytam és nem kezdtem el vitatkozni, se alátámasztani az igazam, egyedül csak egy szúrós pillantással jeleztem, hogy igazán hihetne nekem.
Tökre korán volt még, a festmények lehettek volna toleránsabbak velünk, de ehelyett bepipultak amiért felzavartuk őket "mély" álmukból. Lazriell közelebb lépett hozzám. Nem szerettem ha hozzám érnek vagy közel hajolnak idegenek, bár ez még elfogadható volt számomra. Fenyegetőztek meg minden, mikre eleinte csak mosolyogtam, majd zavaróvá váltak. Beköp a házvezetőnknek? Majd kimagyarázom, hogy miért is késtem öt percet. Viszont abban igazuk volt, hogy el kellett már mennünk onnan. Én is szívesebben lettem volna már a szobámban és lapozgattam volna mondjuk magazinokat.
A lány halk nyöszörgésére a kezemben lévő könyveket egyik kezembe helyeztem, míg a másikkal belecsíptem Laz felső ruházatának anyagába, majd húzni kezdtem előre magammal.
- Hagyd őket, inkabb gyere. - Elegem lett a festményekből és nem akartam beszólni nekik, ezért minél hamarabb el akartam hagyni a folyosót.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=572137#post572137][b]Lepsényi Zalán - 2016.03.09. 16:27[/b][/url]

Nagyon csendes és nyugodt ember tudok lenni általában. Ha definiálnom kéne személyiségemet, ezzel kezdeném. Többször volt már, hogy nem vettek észre diáktársaim, mert nem hívom fel magamra a figyelmet. Ez a tanárok esetében sem kivétel, általában mást választanak, ha feleltetni szeretnének valakit, vagy ha egy válaszra, érvre, véleményre kíváncsiak. Sokáig nyugodt tudok maradni, ám van egy határ, amit ha átlépnek, keményen beszólok, talán ütök is. Ebből már rengeteg konfliktusom és balhém adódott. Egyszer törött orral és véres arccal mentem haza, mert összevertek. Jobban mondva összevertük egymást. Bár a festményeknek nem tudtam volna behúzni egyet, a szavak legalább annyira tudnak fájni. Éreztem, hogy közel a határ, ezért gyorsan el akartam hagyni a terepet, hogy megóvhassam magam az igazgatóiba kerüléstől. Sürgetve csíptem bele a lány ruhájába és húzni kezdtem magammal, amíg nem éreztem azt, hogy önmagától is gyorsabban haladt.
Végre kiértünk egy világosabb folyosóra, mondhatni elágazáshoz, ahol több irányba is tudtunk menni. Nekünk jobbra kellett fordulnunk, hogy az ottani lépcsőket megmászva elérjünk a Levitába. Én reflexből befordultam és már léptem néhány lépcsőfokot, amikor észrevettem, hogy Laz nagyon nézett valamit. Én is elnéztem abba az irányba, azaz balra és megláttam egy gyertyát tartó, homályos alakot. Nem tudtam eldönteni, hogy valódi ember, vagy csak valami szellem volt, de ahelyett, hogy lefagytam volna, ráparancsoltam lábaimra, hogy mozduljanak. A legrosszabb, amit tehettünk, hogy egy helyben állunk és ámulunk az alakon, amíg az cselekedni kezd. Lazra néztem, majd szaporán megindultam fel a lépcsőn. Sajnos túl hangosak lehettünk, ugyanis az alak észrevett minket és elindult felénk. Ha nem lennének ezek a könyvek, gyorsabban haladtunk volna, de nem akartam megkérdezni Lazt, hogy feltéten szüksége van-e ezekre, mert azzal csak még nagyobb zajt keltettünk volna. Menekültünk. Hogy mitől, azt pontosan nem tudtam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=572495#post572495][b]Lepsényi Zalán - 2016.03.11. 08:56[/b][/url]

Mire végre elhagytuk a bosszankodó festményeket és elindulhattunk volna a Levitába vezető lépcsőn, egy alakot láttunk meg. Hiába, óvakodni kell a folyosó kereszteződésektől, mert sosem lehet tudni, kivel találkozik az ember. Az alak, mely csupán egy gyertyával volt megvilágítva, elég érdekesnek tűnt, de lehet csak a távolság és a félhomály miatt. Gondoltam, még mielőtt észrevenne, elsuhanhatnánk. Jeleztem is Laznak, hogy menjünk és az ő szájából is hasonló utasítást olvastam ki, amikor összenéztünk. Rohanva elindultunk fel a lépcsőn, csakhogy nagyon is hangosak voltunk, az alak észrevett minket és elindult felénk. Húha, baj volt. Ha prefektus az illető, akkor megyünk tantermet seperni, ha egy a kastély szellemei közül, akkor fogalmam sincs, bár szerintem könnyedén megúsznánk, ha pedig netán egy iskolába nem tartozó független varázsló - amit nem hiszek -, akkor az nagyon ciki.
Én mihamarább a Levitánál akartam lenni, ezért nem is foglalkoztam az ajtóval, ami mellett szinte már elmentem. Nevemet hallva álltam csak meg és néztem hátra a lányra, aki rámutatott az ajtóra. Tekintetem az alakra szegeződött, aki elől pont takarásban voltunk, ám a fény gyorsan közeledett. Nem akartam vitatkozni Lazzal, így követtem őt gyorsan be a szertárba. Becsuktam magam mögött az ajtót, aztán az első dolgom az volt, hogy letegyem azt a sok könyvet amiket eddig cipeltem neki. Nem mertem megszólalni, se másmilyen zajt csapni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=573292#post573292][b]Lepsényi Zalán - 2016.03.14. 13:39[/b][/url]

Miért akkor kerülök ilyen nehéz helyzetbe, amikor nem egyedül vagyok? Egy embernek könnyebb elbújnia és észrevétlennek maradnia, mint kettőnek. Főleg, ha a másiknak több kiló könyve is van. Én azt hittem, hogy még simán felfuthatunk a Levitáig, de Lazriell talált egy eddig számomra nem ismert szertárat és intett, hogy menjünk be oda. Nagyon nem akartam, de a lány elindult és benyitott a helyiségbe és nem akartam magára hagyni, továbbá túl sokat tétováztam, így mentem utána. Magam mögött gyorsan becsuktam az ajtót, ezáltal a kisméretű szertárban vaksötétség lett. Király, mondhatom. Rögtön letettem a könyveket, de észrevettem, hogy épp Laz lábára sikerült. Még mielőtt felálltam volna, arrébb tettem őket, nehogy emiatt csapjunk zajt. Csakhogy, mint utólag kiderült, nem az összes könyvet vettem le róla a sietségem miatt, a könyvtorony néhány alsó darabja a lábán maradt. Felegyenesedtem és a falhoz lapultam, már amennyire tudtam mozogni a kis helyen Laz mellett. Aj, annyira nem bírtam ha valaki közel volt hozzám, de a lányhoz hasonlóan én is inkább befogtam a számat. Jól tettem, hogy nem fakadtam ki, ugyanis az alak közel volt az ajtóhoz, a gyertya fénye erősen bevilágított a kulcslyukon.
Feszült csend. A másodpercek óráknak tűntek, amik alatt nem akartam megmozdulni. A fény végül halványodni kezdett és mintha a Levita felé távolodott volna az a bizonyos alak. Kifújtam a bent tartott lélegzetemet, aztán Lazra néztem. Szemem hozzászokott már a sötéthez, valamint egyébként is jó sötétben látó voltam, így nem okozott gondot kivenni arcát a feketeségből.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=573730#post573730][b]Lepsényi Zalán - 2016.03.15. 11:31[/b][/url]

Mindketten a falhoz lapultunk és próbáltunk nem lebukni. Az alak gyertyájának fénye erősödött, majd valószínűleg meg is állhatott az ajtónk előtt, mert a fényerősség is állandósult néhány másodpercig. Abban a pillanatban tényleg azt hittem, hogy lebukunk. Aztán szerencsére a fény is halványodni kezdett, valamint lépteinek hangját is ki lehetett venni a síri csöndből. Tehát egy ember volt az. Szerintem ez rosszabb, mintha szellem lett volna. Prefektus? Tudja a franc, mindenesetre eltávolodott, csak sajnos pont arra, ahová mi is menni akartunk eredetileg.
Fellélegezhettünk, a közvetlen veszély elmúlt. Mocorogni kezdtem, próbáltam kissé eltávolodni a lánytól, mert nagyon kellemetlen volt a közelsége. Nem, semmi bajom nem volt Lazzal, csak alapjáraton nem szerettem, ha bárki - még a saját testvérem is - túl közel jött hozzám. Hol a lányra, hol pedig a földre néztem. Úgy kellett lépnem, hogy ne rúgjam fel a könyveket és azokkal ne csapjak zajt.
- Persze, esetleg addig egy teaparti? - Ki tudta, mikor jön vissza a szfinxtől, addig pedig nem akartam bent raboskodni a kis szertárban. Azonban azzal egyetértettem, hogy még biztosan nem kellene, hogy kilépjünk a helyiségből. Laz közben kilesett a kulcslyukon, én pedig figyeltem, hátha van valami, amit meglát.
- Na? - Kérdeztem suttogva mialatt leültem a földre, a könyvek közé. Egyre rá is ültem. Kivettem a seggem alól és arrébb tettem. A tanulás néha ártani is képes.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=573842#post573842][b]Lepsényi Zalán - 2016.03.15. 13:57[/b][/url]

A fejemet fogtam. Miért jöttem be vele ide? Ott kellett volna hagynom, akkor már bizonyára rég a szobámban lehettem volna. Olyan kedves tudok lenni időnként. Ezen változtatni kell! Nagyon nyugodt szoktam maradni sokáig, de van egy határ, ahol elpattan a húr. Még nem jött el, de éreztem, hogy közeledik. Mármint a küszöbérték, nem az alak. Utóbbi inkább már távolodott, hála Merlinnek. Most, hogy bejöttem Lazzal ide, egy szertárnak tűnő, eléggé szűkös helyiségbe és közel is kellett lennem hozzá testileg, valamint hozzájött a tény, miszerint még legalább néhány percig bent kell raboskodnunk, kezdtem ideges lenni. Ez meg is mutatkozott, válaszom kissé gúnyosan ironikus volt. Leültem a földre és érdeklődtem, hogy mit láthatott. Felfele ment a prefektus. Szuper, pont arra, amerre nekünk is kellett volna.
- Mi van? Örülhetünk, ha nem zárnak be minket kívülről, Te pedig önként nehezíteni akarod a helyzetünket? Különben is, amilyen lazán egy varázslattal bezárjuk az ajtót, olyan lazán ki is tudják nyitni. - Mondtam talán túl hangosan és gyors tempóban. Oké, most akadtam ki. Ez a csaj még be is akarja zárni az ajtót. Megőrülök! Bele sem akartam gondolni, hogy egy kis szertárban bezárt ajtónál raboskodok egy ismeretlen lánnyal. Próbáltam lenyugodni, közben pedig a hajamba túrtam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=573906#post573906][b]Lepsényi Zalán - 2016.03.15. 14:43[/b][/url]

Nem sokszor történt meg velem, hogy nyíltan kifakadtam, de most sikerült. Persze rengetegszer mérgelődtem már magamban, de az egy teljesen már kérdés. Talán csak a fáradtság, vagy a tétlenkedés váltotta ki belőlem. A felemelt hangszintemtől és a gyors tempójú válaszomtól látszólag megijedt Lazriell. Sötét volt, de a szemem már hozzászokott annyira, hogy ezt meglássam. Hajamba túrtam és szerencsére hamar visszatért az eredeti énem. Szegény lány, kicsit sajnáltam. Az igazság valahol kettőnk meglátásai között lehetett. Én túlságosan is elleneztem az ajtó bezárását, pedig az ötlet nem is volt annyira rossz, viszont Laznak pedig azt kellett belátnia, hogy ha valaki ki akarná nyitni az ajtót kívülről, könnyedén megtehette.
Hátradőltem a falnak és lábaimat törökülésbe helyeztem. Most, hogy megint higgadt voltam, semmi rossz mozdulatot nem tettem és nem is hangoskodtam. Lazra bíztam mindent. Beállt a nemtörődöm magatartás, különösen akkor, amikor újabb léptek visszhangoztak. Hát jó, akkor bukjunk le, már nem érdekelt semmi. Ha Lazriell be akarta zárni az ajtót, legyen. Én csendben maradtam és vártam, hogy mi lesz. Az alak elhalad mellettünk, vagy tán benyit?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=573997#post573997][b]Lepsényi Zalán - 2016.03.15. 16:08[/b][/url]

Egészen könnyedén és gyorsan lenyugodtam, ami jól jött, mert legalább egy helyben maradtam és csendben, amikor ismételten léptek zajára lettünk figyelmesek. Hallhatóan fentről közeledett. Dermedten vártuk, hogy mi fog történni, én már kezdtem biztos lenni abban, hogy be fog nyitni az a bizonyos személy és lebukunk. Azonban erre nem került sor, még csak meg sem állt az ajtó előtt, hanem lendületesen ballagott tovább. Megúsztuk, megint. Laz kilesett a kulcslyukon. Nem kérdeztem meg tőle, hogy mit látott, gondoltam a reakciójából majd csak kiderül számomra.
Eltelt közel egy perc, mire történt valami. Unottan ültem továbbra is törökülésben és a türelmemnek hála, nem történt ezalatt semmi baj. Azaz nem fakadtam ki megint. Laz óvatosan kinyitotta az ajtót és kilesett. Halvány fény szűrődött be a résen, de látható volt, hogy nincs a közelben a gyertya gazdája. Összenéztünk és egyre járt az eszünk. Nagyon reméltem, hogy nem gondolta tovább magával cipelni a könyveit, inkább visszajönnék vele reggel értük, csak hagyja már azokat most.
Kiléptünk az ajtón, de előtte még én is felmértem, hogy tényleg tiszta-e a terep, aztán lábujjhegyen elindultam felfelé. Ezúttal nagyon halk voltam, minek köszönhetően fel is értem és már csak pár méter választott el a szfinxtől.