[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=404226#post404226][b]Evelin Ordassy - 2014.10.15. 18:07[/b][/url]
Zója néniA mai napom sem indulhatott volna jobban. Korán keltem fel, ami ritka, ráadásul balszerencsémre még az állatkámmal is összefutottam, utána pedig sikerült elestem. Komolyabb bajom nem lett, de azért fájt a dolog. Ráadásul mindenért az én csúnya gonosz cicám a felelős, akiről eddig azt hittem, hogy nem tudna ilyet tenni velem, de ha ezt akarja játszunk így. Belegondolva a dologva, nem kéne felhúznom emiatt magam, mert igaza volt, de engem nem ilyen fából faragtak. Csak kaparintsam egyszer a kezembe és akkor aztán megbosszulom a dolgot. Ha elkapom, akkor egy hatalmas masnit fogok kötni a kis nyakába, csak az a kérdés, hogy milyen színű legyen... A gondolatmenetemet lépések moraja zavarta fel amire időm sem volt reagálni, mert valaki felemelte a fejecském. Először persze csak értetlenkedtem, még a kérdésére sem válaszoltam a meglepettség miatt. Azután, mintha megvilágosodtam volna... ~Ez kizárásos alapon csak az iskola pszichológus nénije lehet, mert a rendelő felől jött...~ Szóval nem kell félni tőle. Rámosolyogtam, majd összeszedtem magam és megszólaltam.
- Én remekül vagyok, de a macskám nem lesz, ha a kezem közé kaparintom.
Csodával határos módon mellőztem a hadarást, a "cicám" jelző használatát, meg az egész történet elmesélését és képes voltam viszonylag rövid választ adni. Mindeközben a nő felállt és felém nyújtotta a kezét, amit persze elkaptam és a segítségével felálltam. Leporoltam magam, majd újra ránéztem és megválaszoltam a mindeközben feltett kérdést.
- Órám most éppenséggel nem akad, szóval ráérek.
Amúgy is éhes vagyok, mert nem reggeliztem és eleve imádom a kakaót, meg a pogácsát is. Meg az a tény is közrejátszik, hogy még nem volt szerencsém összefutni pszichológusokkal és kíváncsi vagyok milyen is az. Az eddigi véleményem róluk, hogy imádom őket, de ez még változhat, bár nem szeretném, hogy megtörténjen.
- Időm annyi, mint a tenger, szóval máris mehetünk, ha jónak látja.
Szép kacifántos megfogalmazás, de legalább annak örülhet, hogy egyelőre nem aggattam rá a "néni" szót. Van pár ember akik nem kedvelik, de akad egy olyan is, akit megnevettettem a dologgal, ráadásul azt is megengedte, hogy nekem szabad legyen bácsiznom. A gondolataim már megint másfelé kanyarodtak, mint kellett volna. Annyi biztos, ha megindul a pszichológus néni én hűségesen követni fogom.