Keiko

Roland már nagyon unatkozott. Már nem kötötte le semmi. Hiába próbált meg könyvet olvasni vagy edzeni. Mindent abbahagyott mert a meleg most őt is nagyon megfogta.
Úgy gondolta elmegy sétálni a kastély falain belül. Megnéz egy pár képet, mutogatja izmos testét. Gondolta magában.
El is indult és hangos nevetésre lett figyelmes a folyosón. Elindult hát arra megnézni mi történik. Amikor odaért a folyosóra, látta ahogy egy lány ül egy tócsában és mindenki nevet rajta. Rossz érzés öntötte el a testét így odaszaladt a lányhoz, mindenki meglepetésére.
-Jól vagy? Nem esett semmi bajod?-kérdezte ijedten.
A többiek még mindig meglepetten néznek és sunyiban nevetnek szegény lányon.
-Bárcsak ti estetek volna fel így, és most rajtatok lehetne nevetni.- Mormolta, lehet kissé túl hangosan is mert hirtelen mindenkinek lekonyult a mosoly és lenéző pillantást vetettek a földön ülő lányra és Rolandra.

Keiko

Roland megijedt amikor a lány megpróbált felállni és azzal a mozdulattal visszahuppant a földre.
-Segíteni? Persze!-Ahogy ezt kimondta felkapta a lányt. A karjain megfeszültek az izmok.
-Remélem nem gondoltad hogy lassú járműben sántikálunk el valahova. Mond hova mennyünk és már viszlek is.-mondta már kicsit lazábban egy édes mosollyal egybekötve.
A képeken látszott a meglepődés ahogy Roland simán felkapta a lányt.
-Egyébként hogy hívnak? Melyik házba tartozol?
Tette fel a kérdéseket az ifjú aki közben elindult a folyosó eleje felé remélve hogy a lány is arra felé szeretne menni. Roland megpróbált figyelni a lába elé nehogy valamiben felessen és a lánnyal együtt repüljön egyet a folyosón.
Ahogy elmentek a képek mellett hallani lehetett a sugdolózást.
"Nézd, milyen izmos! Hogy feszülnek az izmai.."
Roland egója a fellegekbe emelkedett.

-Rendben. Akkor keressünk egy padot. Egyébként én Roland vagy és Rellonos.-mosolyog Roland egyenesen Keiko szemébe.
Nem igazán tudott mit mondani.
-És nem izgulsz a közeledő vizsgák miatt? Vagy sima ügynek tűnnek?
Húhh de meleg van. Gondolta magában. Ha eljutunk egy padig, kimegyek futni.
-Nincs kedved kijönni velem az udvarra? Bár lehet nem tenne túl jót a lábadnak.
De ha van kedved azért kijöhetnél velem. Nem igazán találtam itt barátokra még és elég unalmasak az esték.-Mondta egy kacsintással egybekötve.
Vajon mit gondol rólam ez a lány? Biztos egy kigyúrt idiótának tart. Vagy lehet nem is érdekli őt, hogy hogy nézek ki. Megkérdezzem tőle? Áhh inkább nem. Még a végén azt gondolja hogy bejön nekem.-Gondolta magában Roland de elhessegette a feje körül a gondolatokat és gyorsabbra vette a tempót.

Igen pár napja érkeztem csak. Épp ezért félek kicsit a vizsgáktól. Mert nem túl sokat sikerült még tanulnom. De remélem sikerülni fog. És épp ezért is megyek majd ki futni kicsit ha hűl a levegő. Hogy felfrissüljön az agyam és mehessen a tanulás késő estig. -Mondta Roland egy apró mosoly mellett.
-És egyébként van barátod?
Te jó isten, mit csinálok. Ezt nem akartam.
-Mármint a suliban, akikkel elvagy. -Mentette ki magát Roland.
Még a végén azt gondolja hogy bejön nekem és nem fog velem barátkozni. Kell nekem megszólalnom. -Gondolja magában.
Keiko nem nehéz, de már kezd zsibbadni Roland karja és lehet ez meg is látszik rajta. Úgy érzi mintha csomó kis hangya mászkálna a karjában.
-Remélem gyorsan találunk már egy padot-Gondolja magában.

Keiko

Rolandnak igazi megkönnyebbülés volt padot látni.Azonnal a pad felé vette az irányt és ahogy odaértek a lányt felállította rá így az magasabb volt nála.
-Szóval akkor izé, jössz velem vagy maradsz itt?-kérdezte Roland egy kisfiús nézéssel egybekötve.
-Egyébként remélem hogy a lábad holnapra jobban lesz. Hogy lehetett így elcsúszni?-Egy kis kacsintással és bájos vigyorgással próbálta viccesre fogni a kérdést.
-A vizsgával kapcsolatban pedig csak annyit hogy bízok magamban és tudom hogy sikerülni fog.-mondta