A falu határa után kell még sétálni egy keveset, hogy az ember elérjen ide, de határozottan megéri. Mindenütt fák találhatók a tó közelében, festői sétálóhellyé változtatva a környéket. A parkban elszórva padok találhatóak, amelyek télen is melegek és hívogatóak a rájuk szórt bűbájoknak köszönhetően. A kellemes környezet tökéletesen alkalmas, ha olvasni, pihenni vagy beszélgetni szeretne az ember. A tavacska körülbelül olyan negyven perces sétával körbeérhető, attól függően, az adott ember sétatempója mennyire kényelmes. Éjjel apró fénypontok segítik a tájékozódást az erre járóknak igazán romantikussá változtatva a környezetet. A víz hirtelen mélyül, de bizonyos helyeken alkalmas a strandolásra, itt gyakran látni a nyáron pancsoló diákokat is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=832122#post832122][b]Homokföldi Réka - 2021.06.01. 21:29[/b][/url]

Belecsöppen a buliba, aztán hopp egy Lucas
Boldogat amúgy az Ünnepeltnek!

Ez az év mégsem akkora szívás! Tényleg nem. Igaz ugyan, hogy annyi a tanulnivalója, hogy majd belefullad. Igaz az is, hogy akadtak zűrök a nevelőjével, akinél szünetekben még mindig kénytelen lakni, de azért mégis annyi szuper dolog is történt mostanában, amik miatt boldog lehet, hogy egyik nehézséget sem bánja. Nincs már sok hátra és megint egy lépéssel közelebb lesz a céljához. Addig pedig hajt, mint a güzü. Néha azért kicsit pihen is persze, mert anélkül nem lehet az álmokért harcolást jól csinálni. Például sétál egyet a tavacska partján. Lehet beiktat egy kis meditációt, légzőgyakorlatokat meg hasonlókat is mellé. Olyan csendes és békés a vízpart így koraeste. Ja nem. Ma nem. Ma van itt valami buliféleség, vagy mi a szösz. Erre akkor jött rá, amikor a huszadik mély ki és belégzés után sem csendesedtek el gondolatai, mert befurakodott valami tompa zajongás a kobakjába. Csípőre tett kézzel áll meg egy rövid trappolás után, keskeny terpeszben és néz most körbe. Csupa diák, jó pár ismerős arc és rengeteg kaja. Végülis, ez is lehet olyan jó, mint a lelki béke. Odainteget néhány emberkének, aztán megcélozza az egyik pultot. Széles vigyorral áll meg előtte. Éhes macska bámulja így a Whiskast, ahogy ő nézegeti az ételeket és italokat. Ma lesz a pihenés napja. Meg holnap, ha egy kicsit becsíp. Nem szokása. Valószínűbb, hogy a gyomrát csapná el, de sosem lehet tudni. - Hali! - köszön hörcsög mód tele tömött fejjel és csápolni kezd Lucasnak, akit kiszúr a pár lépéssel arrébb lévő asztalnál. Nincs egymagában, mondjuk itt most senki sincs, szóval Réka nem zavartatja magát, hanem egyenesen odaőgyeleg hozzá. - Jó a buli? A kaja az nem rossz. De kinek is van ez a hepaj? Sétálni akartam egy kicsit, meg meditálni az egyik nyugisabb részen, de akkora a nyüzsi, hogy nem mentem le zenbe az istennek se, basszus - magyarázza immár teljesen érthetően. Lenyelte a falatot és most, hogy egyhúztomban elmondott egy monológot kézbe vesz egy pohár üdítőt, hogy utána küldje a szendvicsnek. A tele has titka a rétegezés. Okosan kell pakolni bele és akkor sok fér. Pont mint a bőröndökbe szokás.