A falu határa után kell még sétálni egy keveset, hogy az ember elérjen ide, de határozottan megéri. Mindenütt fák találhatók a tó közelében, festői sétálóhellyé változtatva a környéket. A parkban elszórva padok találhatóak, amelyek télen is melegek és hívogatóak a rájuk szórt bűbájoknak köszönhetően. A kellemes környezet tökéletesen alkalmas, ha olvasni, pihenni vagy beszélgetni szeretne az ember. A tavacska körülbelül olyan negyven perces sétával körbeérhető, attól függően, az adott ember sétatempója mennyire kényelmes. Éjjel apró fénypontok segítik a tájékozódást az erre járóknak igazán romantikussá változtatva a környezetet. A víz hirtelen mélyül, de bizonyos helyeken alkalmas a strandolásra, itt gyakran látni a nyáron pancsoló diákokat is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=832044#post832044][b]Lucas M. Deighton - 2021.05.31. 17:58[/b][/url]

Mivel nem volt kedvem egész nap a kastélyban dekkolni, és barangolni se a réten, meg az erdőben, úgy döntöttem, hogy a napot a tónál töltöm, a víz közelében. Ott nem csak, hogy egy kicsit barnulni lehetett, fürödni a vízben, meg kicsit kiélvezni az időjárást, de horgászni is tudtam, ami egész jó elfoglaltság volt, főleg ha még sikerült is fognom egy szép nagy halat, amit aztán visszavihettem a kastélyba megsütni (a manók legnagyobb örömére).
Csak egy botom volt, hobbihorgászként nem futotta többre, helyem sem lett volna tárolni, de ez az egy épp elég volt arra, hogy jól elszórakozzak a parton, csalit fűzzek a horogra, bevágjam, aztán ha rákap a halacska, akkor meg kirántsam.
Ezt műveltem jó ideig, volt néhány kisebb kapásom is,de aztán nem nagyon mozdultak a halak, így egy kicsit távolabbi részre sétáltam, s a nádas közelében, a fűzfa alatt dobtam be ismét a csalit. Ekkor valamennyire már elnyomott az álom, ezért a botot kitámasztottam, s gondoltam hunyok néhány percet, annyi idő alatt úgy sem fogok majd semmit. Abból a néhány percből viszont egy-két óra lett, s mire felébredtem, a botom leborult az ágakból eszkábált támasztékról, s a fele már a tóban lógott. Egy kicsit morogtam is saját magamra, hisz elég nagy hal ránthatta meg így, de hiába tekertem fel a zsinórt, nem volt rajta fogás, sőt még a csalimat is elvitte az az éhenkórász.
Megnéztem, hogy akadt-e még nálam egy-két pufi, de sajnos már abból is kifogytam, meg úgy tűnt, hogy a nap is lemenőben volt, ráadásul, valami fura hangzavar ütötte meg a fülemet nem is olyan messziről.Ha eddig lett is volna fogás, ez a ricsaj biztos, hogy elijeszthette a halacskákat. Emiatt is döntöttem úgy, hogy összepakolok, s visszaindulok a kastélyba.
Utam a tó partján vezetett visszafelé arról, ahonnét jöttem, de ahogy sétáltam, úgy értem egyre közelebb a ricsajozókhoz, s hirtelen azt vettem észre, hogy egy buli kellős közepébe csöppentem, ráadásul igen sok az ismerős arc.
- Hali, itt meg mi van? - kérdeztem az egyik navinés haveromat, aki rögtön mondta, hogy valamelyik rellonos csajnak van a születésnapja, s hogy maradjak nyugodtan, mert van kaja és pia dögivel. Nem igazán voltam bulira felkészülve, egy kicsit már éhes is voltam, ami azt illeti, de az egyik távolabbi asztalnál néhány finom falatra lettem figyelmes. Közben ahogy körbevezettem a pillantásom, kiszúrtam Hayden-t is, intettem is neki,majd célba vettem a megpakolt asztalt, s lerakva alá a horgászcuccomat, megkóstoltam a szendvicseket.