Gergely


Magányra vártam, de még mennyire arra vágytam, hogy egy kicsit egyedül legyek. Valahogy most tudatosult bennem, hogy távol vagyok a szeretteimtől. Hatalmas honvágy fogott el, nagyot sóhajtottam, és arra gondoltam, bárcsak otthon lehetnék. Ilyen tájba szoktunk vacsorázni, majd bohóckodás követte a bátyámmal. Ő is mennyire rettentően hiányzik, pedig sokszor egymás agyát húzzuk. Talán holnap küldök is egy baglyot a szüleimnek. Csak bóklászom össze vissza a faluba, túlzott baráti társaságom úgy nincs. Nem nagyon tűnik fel senkinek, hogy egyáltalán hol csavargok. Nem hiányzok senkinek. Addig jártam a falut össze vissza, amíg egy tóhoz értem. Gyönyörű meseszép zöld terület fákkal övezve,  középen egy tavacskával és néhány paddal díszítve. Itt, ha az ember magányra vágyik, nem zavarja  senki, sőt még a tanulás is könnyebben menne ilyen látvány láttán. Egyedüli hang zavar, csak a madarak csicsergése töri meg a csendet. Kellemes őket  hallgatni, szinte megnyugszik tőle az ember. Annyira elmerengtem ,hogy nem is hallottam, hogy egy biciklis felém veszi az irányt. A kezem kormányt súrolta, de arcát nem tudtam megjegyezni ki is lehetett aki ennyire figyelmetlen. És puff ….nagyot csattant ,majd orra eset. Kicsit el is mosolyogtam magam rajta, hogy igen tessék úgy kell neked, megérdemled. De nem saját magával törődőt, hogy jól van – e, egyenesen felém vette az irányt, hogy nem e sérültem meg.
- Szia én jól vagyok nincs semmi bajom, de a Te orrod vérzik!
Lelkiismeret furdalás gyötört, mert néhány másodperccel ezelőtt örültem a bajának. A zsebemből előhúztam egy papír zsebkendőt, és a srác orrát próbáltam letörölni a vértől.

Gergely


Észre sem vette a srác, de elindult az orrából a vér. A szája közelébe csorgott, én pedig azonnal elfordítottam a fejem és behunytam a szemem. Össze vissza hadonásztam, hogy letöröljem a fiúról a vért, de nem bírtam a látványát elviselni, ne talán le is nyeli.
-Te jó ég ez undorító! - kiáltottam fel azonnal. Nem hinném, hogy jó ápolónő lennék ilyen téren, ha már csak ilyesmitől szédelgek. A srác azonnal ki vette a kezemből a zsebkendőt, és önmagán próbált segíteni elállítani a vérzést. Bénáskodásom ellenére azért megköszönte a segítséget.
- Szívesen – válaszoltam a srácnak, majd hirtelen arra lettem figyelmes, hogy jó magam is véres vagyok. Szerencsére csak a kezem lett olyan, de sajnálatomra épp az utolsó papír zsepit használtam el. De mivel egy úriemberbe botlottam bele azonnal észre vette a dolgot és cselekedet.
- Sovickus – mondta egyértelműen, majd a kezemről félig megszáradó vér eltűnt, mintha mi sem történt volna. Ez volt az első alkalom, hogy rajtam használtak bűbájt.
- Hűha, te aztán nagyon ügyes vagy! Ez volt az első alkalom, hogy bűbájt használt valaki rajtam.
Én nem igazán vagyok ennyire bátor, tartanák attól,hogy esetleg valaki megsérül mellettem. A varázslat után azonnal bemutatkozott.
- Én Kimberly vagyok, de szólíthatsz Kimnek is, bár ahogy neked tetszik. Egyébként szintén levitás tag vagyok. Mond csak miért volt ez a nagy sietség? Ne talán készülsz valahova? Ugye tudod, hogy majdnem elgázoltál? Kiengesztelés képen legközelebb meghívhatsz egy fagyira.

Gergő


Nem gondoltam volna, hogy Gergő azonnal fagyizni hív. Csak ugrattam a srácot, de Ő volt olyan úriember, hogy azonnal kiengeszteljen.  Még nem volt alkalmam olyan fiúval találkozni, aki ennyire gavallér lenne. De mikor is ismerkedhetem volna ,mikor otthon magántanulóként tanultam az alapokat. Természetesen eljártunk társasági rendezvényekre a szüleimmel, de igazából sosem volt túl nagy a baráti köröm.  
- Ööö jó persze, de most? – kérdeztem Gergőt, mivel nehezemre esett elhinni, hogy itt és most meghív. A közelben valóban állt egy stand ,ahol fagylaltot árultak. Kíváncsi vagyok, hogy ugyan olyan jó az íze, mint a Czukorvarázs cukrászdáé. Úgy tűnt, hogy Gergő elég jól ismeri bajszos bácsit és a feleségét, mivel a fiú szüleiről érdeklődtek.
- Egy csokoládé ízű gombócot kérek – válaszoltam a bajszos kedves bácsinak, aki azonnal a kezembe nyújtotta az aprócukros szélű tölcsért.
- Köszönöm, nincs kedved esetleg az egyik padra leülni? -  kérdeztem a fiút, aki szintén úgy döntött, hogy csatlakozik hozzám és megeszik egy fagyit. Le is ültünk egy közeli padra, hogy közösen elfogyasszuk a fagylaltot. Nagyszerűen ígérkezne ez a mai nap, ha nem ijedtem volna meg egy hatalmas bogártól.
- Uram Isten egy undorító bogár mászik rajtam, szedd le rólam gyorsan!
A félelemtől azonnal felpattantam majd a fagylaltom Gergő ruhájára zúdult.
   .

Gergely


Minden fajta bogaraktól irtózom, hiába nem tehetek róla. Még a gondolatát sem bírom elviselni, hogy rajtam mászkáljon valami. Őszintén megvallva, még a hüllők sem, a nagy kedvenceim közé tartozik. De Gergely most is udvarias, és figyelmes volt, felajánlott nekem egy újabb adag fagylaltot.
-Á inkább nem, de azért köszönöm szépen a meghívást, talán majd máskor majd a padra irányítottam tekintettem, arra várva, nehogy a bogár barátunk ismét visszatérjen.
Sajnos ügyetlenségem miatt a pólójára landolt a fagyim, természetesen nem szándékosan, hanem félelemtől okozott baleset miatt.
- Oh Uram Isten! Ne haragudj most én okoztam neked balesetet, enged meg ,hogy segítsek neked  kitisztíttatni. Remélem azért nem új a felsőd? Bíztam, abban, hogy tényleg csak egy hétköznapi ruha, és nem a nagy kedvencei közé tartozik. Elő kaptam a hátsó zsebemből a papír zsebkendőmet, hogy letöröljem róla a foltot, de ahelyett hogy segítettem volna  még nagyobb galibát okoztam szegény fiúnak,  jobban szét kenődőt rajta a folt.
- Te jó ég ez teljes katasztrófa, ezen már csak egy alapos mosás segít!
 De eközben egyfolytában azon kattogott az agyam, nem e mászik rajtam valami. Így ismerkedéssel, és kérdésfeltevésekkel próbálom elterelni a gondolataim.
- És honnan jöttél, hova való vagy? Melyik házba tartozol? Még a suliba nem láttalak Bagolyfalván laksz? Elég kevés emberrel futottam össze a suliba ez idáig csak Ainsley és Leilával találkoztam, na meg persze Gergővel.