A falu határa után kell még sétálni egy keveset, hogy az ember elérjen ide, de határozottan megéri. Mindenütt fák találhatók a tó közelében, festői sétálóhellyé változtatva a környéket. A parkban elszórva padok találhatóak, amelyek télen is melegek és hívogatóak a rájuk szórt bűbájoknak köszönhetően. A kellemes környezet tökéletesen alkalmas, ha olvasni, pihenni vagy beszélgetni szeretne az ember. A tavacska körülbelül olyan negyven perces sétával körbeérhető, attól függően, az adott ember sétatempója mennyire kényelmes. Éjjel apró fénypontok segítik a tájékozódást az erre járóknak igazán romantikussá változtatva a környezetet. A víz hirtelen mélyül, de bizonyos helyeken alkalmas a strandolásra, itt gyakran látni a nyáron pancsoló diákokat is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=831261#post831261][b]Denis A. Brightmore - 2021.05.13. 20:49[/b][/url]

Amíg Reiner a szorgalmikkal szenved, nekem tökéletes alkalmam nyílik arra, hogy kicsit elővegyem az egyetemi jegyzeteimet. Vitatható, hogy melyikünk szenved jobban, de néha nevetgélést hallok TS-em felől, úgyhogy valószínűleg én. Bár erre nem vennék mérget, mert a türelmem fogy, hogyha nem fejezi be hamarosan, amikor megoldókulcsot is toltam az arca elé. A felkiáltásra kapom fel fejemet. Semleges arccal figyelem a srácot, még fejemet is félrebiccentem, amikor hangosan kitör belőlem a röhögés. Hajamba túrva engedek neki, hadd töltse be a termet. Szóval én lennék a góré? Jó tudni. Lerakom a pennát, unalmat sugárzó kékekkel hallgatom Kendét, aki előadja a hatalmas történetet valami születésnapról, és arról, hogyha valakinek sikerül elrángatnia engem akkor mekkora király lesz. Valamiért úgy érzem, hogy ebben egyáltalán nem szeretnék részt venni, de értékelem a srác őszinteségét, így komótosan tápászkodom fel, pakolom el a cuccokat, majd követem TS-emet kifelé a kastélyból. Félúton gyújtok rá, miközben mellettem a szőkének be nem áll a szája. Előre szegezett tekintetem mindössze akkor mozdul, mikor meghallom az ismerős visítást a fejünk felett. Vigyorogva nézek felfelé, majd biccentem előre fejemet ismét, és követem Kendét tovább. Mi a fasz?
Végig pásztázom a társaságot, megtorpanok a helyszíntől pár méterre és hitetlen nézek körbe. Komolyan beszélt. Minimum azt hittem, hogy a teremben hitt őszintesége volt a hazugságok legjobbika, de nem. Minden szavát komolyan gondolta. Édes tökömet! Hajamba túrva indulok el ismét, ajkaim között ficegő cigarettám füstjét húzom magam után. Legnagyobb bánatomra valóban Mórocz és Darik felé tartunk. - Ja, itt és ne merészeld, mert eltöröm - rebben meg szemöldököm. - Tortából kellene kiugranom, vagy mi a terv? - szegezem a kérdést annak, aki válaszolni fog, majd hitetlen hallgatom a Mórocz gyereket. Hogy hagyhatja el a száját ennyi minden, ilyen rövid idő alatt? Mindegy, így derül ki, hogy valóban Kende lett a király. Jó tudni, hamarosan kezet is csókolok neki, csak győzzük kivárni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=831558#post831558][b]Denis A. Brightmore - 2021.05.20. 22:43[/b][/url]

Tekintetem gyorsan vezetem végig a társaságon, ami kezdetben megtisztel, majd a soron következőkre. Nemes egyszerűséggel hagyom figyelmen kívül Mórocz és Reiner interakcióját, hogy ki mekkora király. Hátrafeszített fejem tökéletesen sugározza az unalmat, ami belőlem árad, apró mosolyom mindössze az égen keringő madárnak köszönhető, de ahogy ismét a kölyköket figyelem, majdnem azonnal el is tűnik. Komolyan fogalmam sincs, hogy miért mentem ebbe bele. Valami apró szikra volt bennem talán aziránt, hogy drága TS-em kamuzik, de basszameg, hát nem tette. A mai gyerekek nem szoktak hazudni? Borzalmas.
- Folytasd, Kende, és a következő órát te tartod a harmadikosoknak - bólintok egyet, szám szegletében bukkan fel egy gonoszkás mosoly, majd esnek kékjeim a társaság közvetlen közelében álló Vattacukorra. Szemöldököm emelkedik meg, halkan nevetek fel. - Vattacukor, esetleg te vágyod azt? - kérdezek vissza reflexből ugyanazzal a gonoszkás mosollyal ajkaimon. Kende tűnik el a látóteremből, kékjeim zizzennek a föld felé, ahogy a srác elkezd kipakolni. Elégedettség villan szemeimben, már lassan büszke leszek tanársegédemre, hogy így érkezik meg egy bulira. Az asztal pillanatok alatt telik meg mindennel is, ajkaim közé biggyesztett cigarettámat fogom ujjaim közé és égetem el pillanatok alatt. Oldalvást sandítok Marinára, ajkaimra kerül fel a jól megszokott, szinte már bájos féloldalas mosolyom.
- Értékelem a kedvességed - fordulok felé teljes testemmel, majd lépek közvetlen elé, hogy elbűvölő mosolyt küldjek a lánynak. - Azt is, hogy nem nagyon rejted véka alá a gondolataidat. Mit jelent nálad a pár feles? - fordítom fejemet az asztal felé, majd vissza a lányra. Szemöldököm emelkedik meg kérdőn, hogy a burkolt kérdés is célba érhessen, mert valahogy még ennyi idő alatt is leesett, hogy a lány nem a gyors észjárásáról híres. Halk nevetést engedek meg magamnak végül. - Ha már a tortából való kiugrást elvetettük, belém ugorhatna valami - vakargatom meg állam. - Mondjuk pár fasza whisky - bólintok is egy határozottat mellé. Csak nem képzelte bárki is azt, hogy eljöttem idáig a semmiért? Faszt. Akkor már hadd élvezzem kicsit a dolgokat, például Marina arcát, amiért nem szabadul tőlem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=832492#post832492][b]Denis A. Brightmore - 2021.06.08. 21:12[/b][/url]

Mindenki pörög az arcán, amivel nem lenne feltétlen bajom, de a legtöbben körülöttem teszik. Biccentek Kende felé, amikor mutogatja a whiskyt, majd tartva a szemkontaktust húzom le rezzenéstelen arccal Darikkal, mintha cseppet sem lenne furcsa, hogy éppen egy diákommal iszok. - Nyugalom, Darik, akkor csak segít rajtad az alkohol - engem is útjára, mert ez sem tud megülni a valagán. Cortez a vállamon ülve forgatja ide-oda nyakát, mert nem nagyon érti, hogy mégis mi ez a nyüzsgés körülötte. Az előkészítőben sem szokott még hozzá, az én haverjaim meg már túl estek a mutáláson, így a zaj csak még zavaróbb. Ujjaimmal dörzsölöm meg szemeimet látványosan, majd töltök magamnak még egy istenes adagot és állok vissza eredeti helyemre. Legalább egy ideig hadd higgyem el, hogy felelősségteljes felnőttként vagyok itt, mert ezeknek hiába a figyelmeztetés, most is tőlem harminc centire borul az egyik Mórocz és a barna dán. Sóhajtva lépek arrébb, hogy véletlen se legyek nekik útban. Cortez ugrik le hirtelen a nyakamból, az asztalra érkezik, ami meginog a hirtelen jött mozdulattól. Az állat meg, mintha mi sem történt volna, néz körbe a körülötte lévő mindenségen, mint valami minőségellenőr, majd gondolván egyet ugrik át egy rekesz sör fölött és indul el a hosszú asztal soron. Elképzelésem sincs mi a terv, de még így is komótos léptekkel indulok utána, mert semmi kedvem rohangálni, mint egy vadbaromnak. A zsivajból hallom ki a visítást valamelyik fáról, halovány mosoly lesz ajkaimon, miközben a hang irányába fordulok. Sóhajtva indulok tovább, míg Cortez nemes egyszerűséggel rugaszkodik el az asztalról és ugrik Amélia vállára. Lefelé nyújtogatja a nyakát, hogy tervei szerint elérje az üveget, mert legnagyobb bánatomra egyik állatom sem hülye, és tudja basszameg, hogy amelyik kézben van, az valószínűleg nyitva is. Visszafojtom a röhögést, ajkaimat préselem össze, majd torkomat köszörülve lépek el egy “bocs” kíséretében a férfi mellett, hogy tanítványom elé lépjek.
- Bocs - emelkedik el Cortez a lány válláról anélkül, hogy megmozdulnék. Őszintén mosolyodom el, és így legalább minimálisan abszolváltam a felkészülni törő röhögésem ingerét. Cortezt a levegőben tartva esnek vissza kékjeim Améliára.