A falu határa után kell még sétálni egy keveset, hogy az ember elérjen ide, de határozottan megéri. Mindenütt fák találhatók a tó közelében, festői sétálóhellyé változtatva a környéket. A parkban elszórva padok találhatóak, amelyek télen is melegek és hívogatóak a rájuk szórt bűbájoknak köszönhetően. A kellemes környezet tökéletesen alkalmas, ha olvasni, pihenni vagy beszélgetni szeretne az ember. A tavacska körülbelül olyan negyven perces sétával körbeérhető, attól függően, az adott ember sétatempója mennyire kényelmes. Éjjel apró fénypontok segítik a tájékozódást az erre járóknak igazán romantikussá változtatva a környezetet. A víz hirtelen mélyül, de bizonyos helyeken alkalmas a strandolásra, itt gyakran látni a nyáron pancsoló diákokat is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=690877#post690877][b]Tóth Lola - 2017.07.16. 15:03[/b][/url]

Hogy én jövök, az nem volt különösebben kérdéses, inkább abban kételkedtem, hogy Cameron megjelenik-e. De most itt van, és velem van, és én nagyon büszke vagyok magamra, mert hé, akárki mással eljöhetett volna. De most nem akárki mással van, hanem velem van, és ezért nyilván büszke is lehetek magamra. Azon sem különösebben aggódom szét magam, hogy mi van, ha nem is akar sokáig maradni. Ha nem érzi jól magát, szól, és mehet, lehet, hogy még én is megyek vele. De tényleg, nem vagyok én olyan lány, aki ebből problémát csinál, egyedül is feltalálnám magam, elég szociális vagyok, lenne valaki akire ráaggathatnám magam, és szólnia is csak azért kéne, hogy ne keressem feleslegesen. Nem a felesége vagyok, hogy magamhoz láncoljam. Mondjuk amióta a reptan tanár meg az a lány összeházasodtak, kezd valóssá válni a fejemben ez a mondat, mármint, hogy tényleg lehetnék a felesége. Mármint nem abban az álmodozós tinilány formában, hanem úgy, hogy ilyen dolog tényleg létezik, és tényleg megtörténhetne. De nem fog.
- Keressünk valami innivalót, szomjan halok - kap egy puszit az arcára, nem nagyon kell most lábujjhegyre állnom emiatt, valószínűleg nem is nagyon tudnék a magassarkúmban. Sokan biztos visszatáncoltak a helyszín miatt egy biztos topánkához, vagy valami kevésbé életveszélyeshez, de én ezekben születtem. Az Olümposzt is megmásznám bennük. Befűzöm ujjaim az övéi közé, miközben el is indulok az egyik asztal felé, szépen nyugisan, nem sietünk sehova. Vagyis nekem van időm, de ha már itt van, gondolom Cameronnak is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=692926#post692926][b]Tóth Lola - 2017.07.27. 18:58[/b][/url]

Egy kicsit féltem ám attól, hogy majd ő komolyan akarja gondolni ezt az egészet, de nem, és ez jó. Nem kell arra figyeljek, hogy most semmiképp se legyek félreérthető, mert veszekedni fog, vagy, hogy életem minden rezzenéséről beszámoljak neki, nem mondja meg mit csináljak, vagy mit ne csináljak, egyszóval nem köt meg, és ez jó. Cserébe én is ugyan így vagyok ezzel, és lám, mégis jobban elvagyunk mint sok komoly kapcsolat. Ami amúgy is hülyeség szerintem addig, amíg mindenki mindenkibe keresi a komolyat meg az igazit, és mindenki ugyan olyan. Ha majd az utadba kerül, úgyis tudni fogod, és kész.
- Hmmmm? Hát nem tudom - megvonogatom vállaim, most nyilván az "imádsz", és "annyira szeretsz" változatok kéne terítéken legyenek, de ezeket úgyse szeretem kimondani, és ő úgyse imád. Most minden lányos hiszti nélkül, tényleg. - Köszi - bele is kortyolok, minden bizonnyal nincsenek mérgezett cuccok egy iskolai bálon, ahol tanárok, meg defenzorok vannak, gondolom. De ebből az iskolából már bármi kitelik, komolyan, arról a lányról is, hogy elterjedtek a pletykák. Aztán senki nem kérdezi meg, hogy mi is történt igazából, csak mindenki beszél mindent. Ha nem lenne itt a húgom, meg a családom, amit nem akarok Dávid nyakára borítani, már az első vonattal elléptem volna valamerre. Például egy csereprogramra, hogy senki ne akarjon visszahozni.
- Ejha - meglepetten próbálok valamit látni, ahogy Cameronra támaszkodva - mármint tényleg rá támaszkodva, nem csak olyan lányos ráteszem a kezem módon - próbálok valamivel magasabbá válni, hogy lássak is valamit. Nem. Látok. Semmit. Nem tudom mi történik. mert egy törpe vagyok. De előrébb se fogok menni, az biztos, hogy nem hívom magamra a figyelmet, akármi is legyen ott.
- Kik azok? - oké, nem vagyok hülye, az átkokból felismerem, hogy ez bizonyára nem egy teaparti épp, de még mindig nem ismerem ezernemtudomhány diák hangját, nyomi vagyok, tudom tudom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=693435#post693435][b]Tóth Lola - 2017.07.31. 21:16[/b][/url]

Hűha, jaj szegény Cameron, mekkora megterhelés lehet neki a jóindulattal ötven kilónak mondható súlyom... Jézus Krisztus, csak bele ne roppanjon. Nagyjából ezek a gondolatok tükröződnek az arcomon is, amikor visszanézek rá, mert ha már ő csúnyán méreget, akkor én miért is ne tehetném meg ugyanezt. Aztán csak így előre is kerülök, ugyanebből az indíttatásból valószínűleg. Nem tudom, mások hogy vannak vele, de én eléggé be tudok gurulni attól, ha engem csak így ráncigálnak meg pakolnak egyik helyről a másikra - márpedig az emberek hajlamosak erre, nagyon hajlamosak, tekintve, hogy nincs túl nehéz dolguk. Egy pillanatig dühösen nézek Cameronra, nem várom el, hogy meghassa, vagy akármi, ettől még lehetek ideges.
- Jaj tényleg, prefektus vagyok, el is felejtettem, hogy ettől már egyből ismernem kell az összes diák hangját - megforgatva szemeim rázom meg fejem, mindegy. Úgysem érek el semmit azzal, hogy hisztizek, már azon kívül, hogy jól itt hagynak egyedül.
- Hát... Háromból kettő prefektus - megemelem szemöldököm, ahogy elnézem Ráhelt, meg Dantét, meg úgy mindenkit akik ebben így benne vannak. - És egy defenzor is van velük - összeráncolva homlokom rázom meg a fejem, okéééé, hát ez így most nyilván egy elhanyagolt iskolai verekedés meg átokváltás, mert van velük egy felnőtt, viszont ez így még furább. - Nem tudom, mit kellene ilyenkor csinálni - eléggé el vagyok ettől amúgy bizonytalanodva. Mármint, nekem nyilván semmit, biztos nem fogom közéjük vetni magam, mert egyiket sem hatná meg, ha a nagy hősiességben betalálna egy átok. De fura, hogy nincs itt konkrétan egy tanár se, úgy értem, ez egy faking ISKOLAI BÁL, HOL A FRANCBAN VANNAK AZ ISKOLÁBÓL A TANÁROK? Egyre rosszabb ez a hely, komolyan.  
- Hm? - először nem is értem a kérdését, annyira belemerülök ebbe a tanár problémába, ami tényleg egy probléma, méghozzá nem is kicsi. - Ja, van ingyen kaja, vannak emberek, társaság - bár tény, hogy a séma minden évben ugyan az. Nagylelkűen hirdetnek szavazást, amit úgyis Annelie nyer majd meg, egymásra találnak a nagy szerelmek, táncolnak, lézengenek, van aki azért jön, hogy csak tátsa a száját.