A falu határa után kell még sétálni egy keveset, hogy az ember elérjen ide, de határozottan megéri. Mindenütt fák találhatók a tó közelében, festői sétálóhellyé változtatva a környéket. A parkban elszórva padok találhatóak, amelyek télen is melegek és hívogatóak a rájuk szórt bűbájoknak köszönhetően. A kellemes környezet tökéletesen alkalmas, ha olvasni, pihenni vagy beszélgetni szeretne az ember. A tavacska körülbelül olyan negyven perces sétával körbeérhető, attól függően, az adott ember sétatempója mennyire kényelmes. Éjjel apró fénypontok segítik a tájékozódást az erre járóknak igazán romantikussá változtatva a környezetet. A víz hirtelen mélyül, de bizonyos helyeken alkalmas a strandolásra, itt gyakran látni a nyáron pancsoló diákokat is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=694775#post694775][b]Lepsényi Richárd Dávid - 2017.08.07. 21:16[/b][/url]

Nem szeretem az olyan összejöveteleket, ahol túl sok az ember, vagy nem a levitásokkal van tele a hely. Rengeteg embert ismerek fel a kékek közül, a legtöbbjüknek köszönök is, sőt van egy zöld lány is, akit rögtön kiszúrok, de mégiscsak jobb lenne a buli, ha csak a háztársaim lennének itt. Az órámra pillantok, megint én jöttem előbb, emiatt várakoznom kell Pankára. Fogalmam sincs, miért hívtam el a lányt, pedig tudtam, végzős táncot fog lejteni. Nincs problémám a szerepléssel, egy táncosnak nem szabad lámpalázasnak lenni, keringőzni is tudok, mégsem szeretem, ha az iskolatársaim bámulnak. Fura, mi? Amíg nem érkezik meg a párom, pacsizok a haverokkal, miközben váltok velük pár szót. Egy hónapja beszéltük meg, hogy el kéne menni nyaralni, ergo kivesszük valamelyik srác szüleinek a nyaralóját, aztán mehet a szórakozás. Nem mondták, mennyi fő mehet, ezért majd szólok az öcsinek, meg még néhány embernek, hátha lenne kedvük, de a srác esetében, addig sem a másik bátyával fog lógni. Elfogadtam a köztük lévő kapcsot, hisz ugyanannyira testvére Daisukének, mint nekem, azonban szeretném, ha megmaradna köztünk az eddig kialakult kapcsolat. Féltékeny vagyok a srácra, mégiscsak ő a másik személy, akivel megosztja a problémáit, és segítséget kér, illetve rá jobban hasonlít, mint rám, de próbálom visszafogni ezt az érzést, mert ezzel fogok mindent elszúrni. Nem kötözhetem meg, és tarthatom a szobámban, ha találkozni szeretne a japánnal, akkor fog így is, úgy is. Jó fejet vágok az egészhez, aztán meglátjuk, mi történik. Mindkét végkifejletre van tervem, bár a negatívabbat nem szívesen járatom a fejemben, pedig minden bizonnyal észrevenné, hogy baj van, csak már későn.
Utálok várni. Sóhajtok egyet, már mindenkit láttam itt, kivéve két személyt, azaz Zalánt, és Gwent. A srác szintén végzős, és nem fog mással táncolni, mint a barátnőjével. Szeretem ezzel szívatni, és röhögni rajta, ki ne tenné: az öccse a HV-val kavar, pontosabban járnak, ez már annak számít. Felemlegetem neki, számomra viszont tök jó ez így, ha rosszat csinálok, vagy bajba kerülök, két szép szemmel nézek a szőkére, utána mindent elrendez. Egyébként is bírnám a csajt, de ezzel a tulajdonságával áldásomat adom, amit nem mondok ki, nehogy elbízza magát Zalán. Megint megnézem az órámat. Kínkeservesen nézek fel, majd meglátom Pankát. Rögtön változtatok az arckifejezésemen, már nem szenvedést láthat rajta, hanem a tetszésem kinyilvánítását. Ajkaim óóó alakban ejtik ki azt a betűt, jó hosszan, míg oda nem ér hozzám.
- Szia, gyönyörű vagy – fejezem ki szavakkal is, majd karomat tartva várom a reakcióját. Amint megtette, vagyis hozzám ért, elindulok befelé, a tömegbe, kéz a kézben, pontosabban kar a karban vele. Még van időnk a nyitótáncig, addig a bárpulthoz vezetem, szükségem van a hűsítőre, szerintem neki is.