A falu határa után kell még sétálni egy keveset, hogy az ember elérjen ide, de határozottan megéri. Mindenütt fák találhatók a tó közelében, festői sétálóhellyé változtatva a környéket. A parkban elszórva padok találhatóak, amelyek télen is melegek és hívogatóak a rájuk szórt bűbájoknak köszönhetően. A kellemes környezet tökéletesen alkalmas, ha olvasni, pihenni vagy beszélgetni szeretne az ember. A tavacska körülbelül olyan negyven perces sétával körbeérhető, attól függően, az adott ember sétatempója mennyire kényelmes. Éjjel apró fénypontok segítik a tájékozódást az erre járóknak igazán romantikussá változtatva a környezetet. A víz hirtelen mélyül, de bizonyos helyeken alkalmas a strandolásra, itt gyakran látni a nyáron pancsoló diákokat is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=644398#post644398][b]Kelemen Farkas - 2016.12.02. 01:12[/b][/url]

A kissé csípős, jellegzetesen decemberi idő ellenére is megszokásból viseli csak az egyenruha részét képező vastag talárt, ha már egyenesen a minisztériumból érkezik. Talán az ünnepek közeledtét jelzi előre, hogy mintha felgyűlt volna az elvégzendő munka mennyisége, vagy csak ő talál magának mindig valamit még, ami lefoglalja, de újabban meglehetősen sok időt tölt az ismerős iroda falai között, íróasztala és a rajta felhalmozott akták rengetege mögé rejtőzve, vagy éppen valamelyik komor kihallgatóteremben igyekezve kamatoztatni évek tapasztalatát és gyakorlatát. Mindehhez még egy gyakornok a ráadás, bár hazugságnak érezné azt mondani, hogy mindez gondot jelentene. Ildát kedveli, a munkáját pedig szereti, és mindössze egyetlen problémát tudna megnevezni, ha nekiszegeznék a kérdést, van-e bármi, amiért nem rajong - a munkája terén tapasztalható elkötelezettségnek a pontossága látja kárát. Már nem ér oda mindenhová percekkel korábban, hogy aztán órája számlapját figyelve várakozzon. Örül, ha sikerül pontosan megérkeznie. Most is csak a sietős tempóban megtett, öles lépteknek köszönhető, hogy nem késik a megbeszélt időponthoz képest, már ha nem számítja azt a néhány másodpercet, amivel előreszaladt éppen óráján az a bizonyos harmadik mutató.
- Good evening - köszön gondolkodás nélkül angolul, már csak az ismerősen csengő dallam hallatán is. Igaz, azt is tudja, hogy újdonsült tanára pár évvel alatta végzett Roxfort falai között, ez azonban nem emlékeire épülő tudás, hanem csupán rövid, felületes keresgélés eredménye, ha már kíváncsi volt, ki veszi át régi oktatója helyét. Kezeit zakója zsebébe mélyesztve szorongatja az üvegcsét, amit még tanév elején kapott, és ami kellőképpen leköti az érdeklődését, amikor éppen időt szán a gyakorlásra, de még a kezét sem húzza elő.
- Kelemen Farkas- fogja rövidre a bemutatkozást, hiszen ez mégiscsak illik, ha már most találkoznak először. - Nice to meet you - biccent arcán egyelőre egészen barátságos mosollyal, és leheletnyi kíváncsisággal is tekintetében, mert még nem igazán tudja, mire is számítson. Némileg a nap végére rátelepedő enyhe fáradtságnak is betudható, hogy kényelmesen elvan az angollal, és már azon gondolkodik, mit is mondhatna az időről. - Do you mind if I take a seat? - kérdezi meg azért előbb, hogy helyet foglalhat-e, majd csak utána tér rá az időjárásra is, bár talán inkább az illúziómágiáról kellene társalogniuk, végtére is azért van itt. - Nice weather we're having.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=645894#post645894][b]Kelemen Farkas - 2016.12.07. 00:47[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=656846#post656846][b]Kelemen Farkas - 2017.01.22. 22:34[/b][/url]

Miért is választotta a magyart? Miközben a nyelv adta lehetőségek között válogat gondolatban, hirtelen meglehetősen távolságtartónak érzi modorát, valamelyest régimódinak is, hiszen ki az ma már, aki olyan makacsul magázódik, mint ő? Megkísérti a gondolat, hogy tulajdonképpen nem kerülne semmibe, ha legalább leheletnyit közvetlenebb lenne, amikor nem a kihallgatóban üldögél és információkat igyekszik kihúzni emberekből. Megfontolandó gondolat, a töprengést azonban inkább máskorra hagyja most csupán a lehetőleg köztes, némiképp semlegesnek mondható szófordulatok használata mellett döntve, és  bólint a kérdésre válaszul.
- Igen. Ugyan a művészi részével is szívesen megismerkednék közelebbről, aurorként az elsődleges valóban a biztonságtechnikai, harcászati alkalmazásnak venném hasznát a munkámban - fejti ki a gondolatait kissé bővebben. Szívesen mutatná meg illúziók formájában azt is, amit el tud képzelni, papírravetni azonban többnyire képtelennek bizonyul, ez viszont nem sűrűn lenne a munkájában hasznos, így nem is tartja különösen fontosnak e tekintetben. Az üvegcsét előhúzza zsebe mélyéről aztán, ha már említésre kerül, és elnézi tenyere közepén egy pillanatig, mielőtt újra megszólalna.
- Furfangos kis jószág. Nagyon szeretném tudni, mit rejt, de mindig megelőz egy lépéssel - mosolyodik el kissé szórakozottan. Néha még az irodában is előveszi szabad perceiben, annyira szeretne ő előbb lenni egy lépéssel, mint a bűbáj, ami elrejti szeme elől az üvegcse tartalmát.
- Talán még fontosabb is, legalábbis számomra annak tűnik. Nem szeretném leértékelni az illúziók létrehozását, az is fontos, meg érdekesnek is találom, de közel tizenöt évig megvoltam anélkül, hogy használtam volna őket, felismerni és hatástalanítani azonban... nos, az kihívás, és sajnos nem hurcolhatok mindenhová magammal egy illúziómágust - pillant fel összezárva ujjait az üvegcse körül, kezét ismét zsebredugva, szabad kezével pedig talárja gallérján lazít kicsit, várva, hogy vajon milyen feladatot kap, vagy kap-e, netán esetleg elszórakozhat az üvegcsével? Azt sem bánná, ebben a percben úgyis szinte égeti a tenyerét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=659243#post659243][b]Kelemen Farkas - 2017.02.11. 14:11[/b][/url]

Kissé megdönti a tenyerét, elnézve, hogyan gördül odébb az üvegcse, természetesen véletlen sem fedve fel még csak egy kis töredékét sem tartalmának. Azt kénytelen lesz maga kideríteni még több próbálkozás révén, de biztos benne, hogy ha elég kitartó, belátható időn belül tudni fogja a választ.
- Határozottan motiváló - jegyzi meg elismerően, miközben elrejti előbb ujjai között, majd zsebe mélyén az apró tárgyat titkával együtt. Ha valamit eldönt, akkor azt véghez is viszi, de ez a kis üveg még csak nem is holmi kínos kötelesség, hiszen huzamos ideje táplálja a kíváncsiságát, ennek eredményeként pedig mondhatni élvezi a próbálkozást, és pillanatnyi csalódása gyorsan illan tova minden alkalommal, amikor azzal szembesül, hogy ismét nem járt sikerrel. Akár most is tenne egy próbát, már-már ég a tenyere, de lemond róla egyelőre. Majd kicsit később, ha már minden felmerülő kérdésre született válasz.
- Valóban - szól közbe egy határozott bólintás kíséretében. Tudatosítja az ösztönös vonakodást, amit a tegeződéssel szemben érezni szokott, most is felbukkan a mélyből, de megpróbál nem tudomást venni róla. Hosszútávon egyszerűbb lesz és kényelmesebb, mint ahogy mindenki más esetében is, akinek sikerült elérni, hogy tegeződjenek. Mégsem a fél veséjét kérték éppen, vagy azt, hogy ugorjon kútba, csupán egy túlságosan megszokott formalitásról mond le. A gyors eszmefuttatással párhuzamosan illan el a feszültség vállából, és máris lazábban ül, lábait előre nyújtja bokáit egymáson keresztbe téve. Türelmesen hallgatja végig aztán a férfi további mondanivalóját, időnként érdeklődő pillantást vetve felé, bár többnyire a távolba néz, átrágva a hallottakat.
- Persze, megfelel. Annak csak örülök, ha nem vagyok kénytelen a tanév menete szerint haladni. Nem sietek különösebben, de valamivel mégiscsak több időt tudok az illúziómágiára szánni, mint ha beadandókat is kellene írnom vagy vizsgákra tanulnom. Ha épp nincs munkám, szívesen jövök bármikor - feleli kissé elgondolkodva. Ugyan úgy érzi, hogy még ennél is lehetne többet, de majd átrendezi ahhoz mérten otthon a dolgait. - És... milyen más módszerek vannak még? Meg gondolom, azért nem árt gyakorolnom az illúziók létrehozását sem. Láthatom a lehetséges hibák végtelen tárházát közben - jegyzi meg egy félmosoly kíséretében, enyhe öniróniával a hangjában. Az illúziói alakulnak ugyan, de határozottan nem tökéletesek. Szintén rengeteg gyakorlást igényelnek még, amíg kiküszöböl minden kis pontatlanságot például, amelyek alapján egyelőre sok esetben könnyedén látni, hol kezdődik az illúzió, hol végződik a valóság, és fordítva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=662384#post662384][b]Kelemen Farkas - 2017.02.25. 15:41[/b][/url]

– Mhm – hümmög egyetértően a magyarázatra, miközben figyelemmel követi a férfi mozdulatait, mint amolyan mellékelt ábrát. – Logikus. – Tenyerén megtámaszkodva hátradől kissé, és elgondolkodva mered maga elé egy hosszú pillanatig. Minél jobban érti az egész mechanizmust, annál könnyebben épít és bont bármit, és minél többet gyakorol, annál jobban fogja érteni. Az első próbálkozásaihoz képest haladt is már rengeteget, hiszen azok vagy a sikertelen vagy a siralmas kategóriába voltak sorolhatóak többnyire, nem nagyon akartak hihetőre sikeredni. Még most sem az minden alkotása, habár szép lassan csiszolódnak a részletek, ahogy újra és újra megpróbál alkotni is valamit, nem csak az üvegcse titkát fedni fel. Azonban ahogy mondják, az ördög a részletekben rejlik, és az illúzióknál valahogy talán még fontosabbak is ezek az apróságok, mint mondjuk egy rajznál, amire az ember legfeljebb ráfogja, hogy posztmodern alkotás.
Apró mosoly jelenik meg szája szegletében, miközben újdonsült tanára tanácsát hallgatja.
– Olyannak tűnik ez is, mint a nyelvtanulás. Minden kis apró részlet hasznos lehet, ha nyitott szemmel jár az ember a világban, minden elkapott szófordulat vagy ebben az esetben éppen minden kis részlete a valóságnak, ami csak megfigyelhető és megőrizhető – foglalja össze meglátásait a témát illetően. Úgy véli, ha valamihez, hát ehhez is hatalmas bázis kell mögé tudásból, tapasztalatból, gyakorlásból, és ahhoz még hozzájön a kreativitás és a kitartás.
– Az már biztos. De ez így egész érdekfeszítőnek hangzik. Állok elébe. – Az ilyesféle kihívásokat mindig is szerette, már amíg nem volt közük viharokhoz, ez azonban pusztán személyes probléma, amin kénytelen lesz túllépni. Talán éppen az illúziómágia jelentheti valami módon arra is a megoldást, ezzel egyelőre azonban még nem foglalkozik. Messze vannak még a hangok ahhoz, relatíve messze, hiszen még a látványnál tart, a mozgás is csak most következik. Már csak próbaképpen is megemeli a kezét, még ha nem is kapott rá utasítást, hogy alkosson bármit is. Kitárja a tenyerét, melynek közepén egy falevél ölt alakot összpontosítása eredményeként. Élettel teli zöld, éppen csak észrevehetően sárguló szélekkel. Majdnem pontos mása az általa elképzelt képnek. Minden részlete azonban most sem tökéletes, felületén ugyanis azt a hatást kelti, mintha olajfesték adná a színét. Tudomásul veszi, hogy további probálkozásokra lesz szükség a jobb eredmény érdekében. Még nem elég. Tulajdonképpen soha nem is lesz az. Ennek a fajta tanulásnak valószínűleg sosem lesz vége.  
– Ezzel próbálkozom egy ideje, de még mindig bőven van mit gyakorolnom – állapítja meg, ahogy fejét kissé oldalra billentve szemléli alkotását. El se hinné most már, hogy valamikor ez kétszer-háromszorennyi erőfeszítésébe került, ha nem többe, és sokkal bénább volt az eredmény.