A falu határa után kell még sétálni egy keveset, hogy az ember elérjen ide, de határozottan megéri. Mindenütt fák találhatók a tó közelében, festői sétálóhellyé változtatva a környéket. A parkban elszórva padok találhatóak, amelyek télen is melegek és hívogatóak a rájuk szórt bűbájoknak köszönhetően. A kellemes környezet tökéletesen alkalmas, ha olvasni, pihenni vagy beszélgetni szeretne az ember. A tavacska körülbelül olyan negyven perces sétával körbeérhető, attól függően, az adott ember sétatempója mennyire kényelmes. Éjjel apró fénypontok segítik a tájékozódást az erre járóknak igazán romantikussá változtatva a környezetet. A víz hirtelen mélyül, de bizonyos helyeken alkalmas a strandolásra, itt gyakran látni a nyáron pancsoló diákokat is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=563242#post563242][b]Benedict Ian Lloyd - 2016.01.16. 01:10[/b][/url]

Egy pillanat az egész; ahogy a derekánál fogva hirtelen megragadja a lányt és a legminimálisabb időt se hagyva bármiféle ellenkezésnek, visszarántja őt a szilárd talajra. Nem hagyja, hogy elessen a lendülettől, szóval ha dől is, érezheti, hogy Ian biztosan fogja, de nem mondhatni, hogy túl gyengéd lett volna közben - minden figyelmeztetés, engedély vagy előjelzés nélkül, csak úgy a semmiből. Nagyjából tíz másodperccel ezelőtt hopponált ide a tótól alig három méterre, úgyszólván pont időben érkezett.
- Mondd csak, normális vagy? - Nem emeli fel a hangját, de keményen a kislány szemébe néz, miközben hátrál tőle egy lépést, hogy innen aztán újra végigmérje. Mintha az épelméjűségéről igyekezne megbizonyosodni...utána pedig lehajol, hogy felvegyen egy félig betemetett kisebb követ a földről - ezt a tó felé hajítja, néhány lépésnyire attól a távtól, ahol az imént játszani kezdett volna a lány. A reprezentálás sikeres; a kő koppan a jégen, a koppanás után halk reccsenés - a jég nem törik meg teljesen, de a kőből kiindulva szerteágazó, gyors kis repedések futnak körbe a területen.
- Ennél ezernyi gyorsabb módja van a halálnak. - Jegyzi meg, miközben keresztben átdobja a válla fölött az edzőtáskáját, amit az előbb -teljesen akaratlanul- ledobott magáról. Nem indul el rögtön: nyilván attól, hogy kvázi lehülyézte a lányt (mind a tekintetével, mind a szavaival) megrémíteni azért mégse állt elsőrendű tervei között - különben csak hagyta volna, hogy beszakadjon alatta a jég, utána bőven ráért volna kiemelni őt a vízből. Áll hát vele szemben, ránézve és azt találgatva, mennyi idős lehet; az arca és a testalkata valahogy furcsa diszharmóniában van az öltözködésével, a kamaszlányoknál pedig amúgy se lehet tudni...talán 14 körül van.