A falu határa után kell még sétálni egy keveset, hogy az ember elérjen ide, de határozottan megéri. Mindenütt fák találhatók a tó közelében, festői sétálóhellyé változtatva a környéket. A parkban elszórva padok találhatóak, amelyek télen is melegek és hívogatóak a rájuk szórt bűbájoknak köszönhetően. A kellemes környezet tökéletesen alkalmas, ha olvasni, pihenni vagy beszélgetni szeretne az ember. A tavacska körülbelül olyan negyven perces sétával körbeérhető, attól függően, az adott ember sétatempója mennyire kényelmes. Éjjel apró fénypontok segítik a tájékozódást az erre járóknak igazán romantikussá változtatva a környezetet. A víz hirtelen mélyül, de bizonyos helyeken alkalmas a strandolásra, itt gyakran látni a nyáron pancsoló diákokat is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=422862#post422862][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2014.11.18. 00:38[/b][/url]

Járőrözés pipa. A kocsma ellenőrzése: pipa. Egyenes úton haza… spirál. A horizontális és vertikális síkok valahol út közben összekeveredtek és valami amorf hullámvölggyé alakultak, továbbá fennáll a veszélye, hogy spirális mozgás is bekövetkezik majd. Őszintén? Lassan azt sem tudja, melyik szélességi vagy hosszúsági körön nyomul, ha egyáltalán van ilyesmi a közelében. Az egyetlen, amiben biztos, hogy az éjszakai fuvallatok kicsit gatyába rázzák a kótyagos agyát, mi több, a víz jellegzetes illatával töltik meg az orrát. Tehát a közelben víz van, hihetetlen felfedezés! Ha pedig akad víz, belenyomhatja a fejét is… naná, hogy csak hajat mosni. Mi másért? Mutassanak neki négy ujjat, nyolcat fog látni, mert az árnyékokat is odaszámolta. Éjszaka. Normális ő, persze.
Egy csuklás, két csuklás, fene azt a barmot, aki emlegeti. Nem szereti, ha feleslegesen a szájukra veszik az emberek, mert olyankor mindig elkapja a csuklás. Fene a babonákat, fene a levegőt, fene ma mindent! Fene a… Ki énekel? Cseng a füle, valamit hall, nem a szellő zizeg, levelek surrognak. Valaki énekel. És nem ő. Nem, annyira már nincs jól, mert ha most kinyitná a száját, elokádná a gencsi határt is. Aztán puff. Valami földet ért, valami nyuffog, kuncog. Menyét? Borz? Nem, ez attól emberibb. Egy menyber! Vagy egy emorz… EMBER! Egészen közel hempereghet már a fűben, a nyuffogások mind kisebb távolságból hallatszanak. Vagy ő ért közelebb?
BAMM, úgy terül el, mint egy kulturált béka, ahogy átesik Leonie-n, kúszás közben elkapva a kommandós eridonost telibe valahol csípőnél. Nem rúgott belé, csak konkrétan átesett rajta és most pofával a fűben, lábbal a csaj derekán landolt talajszinten. Mesés.
- … afe…zazegé… ? – Hm, a fűnek elég földes íze van. Ebben mit szeretnek a tehenek meg a bikák? Meg a birkák, meg a többi gyökér, vágnivaló állat? Nem vágja. Arrébb mászik Leonie-ról, majd a következő lendülettel szó szerint bedől mellé hátát nagy slunggal a csajnak vetve. Hiába, a hányinger megtalálta.
- Te vagy az, Teréz anya? Meggyónhatom a bűneimet? – Leonie biztosan érti, amit nyöszörög holtra vált, elég beteg pofával, főleg, hogy addig fészkelődik, míg a Vörös felé nem irányítja pofázmányát, de a szemei hunyva vannak, mintha nem akarna hangulatromboló lenni. Mintha így nem ijesztette volna már el az összes tündért… Ja és tegyük hozzá, dunsztja sincs, hogy Leonie-ba ütközött. Quite a fun fact.