CathLeen

Egy kellemes séta a napsütésben pont Viktornak való program. A tavaszi nagytakarítás ideje eljött, így hát most Bogolyfalván tölti a hetet. A suliba meg áthoppanál az óráira. A legénylakásra ugyanis már ráfér a takarítás és a rendrakás, mert eléggé elpasisodott. Viktor pedig sose szeretett rendet rakni, így hát elég lassan megy neki a folyamat, ami annak is köszönhető talán, hogy mindig ki-ki látogat a szabadba. Vagy egy sütire néz el a cukrászdába és hív meg valakit egy kis beszélgetésre és sütire, vagy lelátogat a tóhoz. Ma az utóbbi program van napirenden. Különben is jobb lesz neki visszaszoknia, mert az elkövetkező időkben kénytelen lesz gyakrabban idelátogatni.
A hívogató kellemesen hűs szellő egy széles vigyort csal az egyébként sem mélabús arcára. Persze azért az is segít a dolgon, hogy megpillant egy potenciális társaságot a fűben heverészni. Mindig is barátkozó típus volt, szóval most sem lesz rest. Fogja magát és pofátlan módon lehuppan a lány mellé vigyorogva.
 - Milyen szép virágszálak nőnek ki manapság a földből. - Csajozós szöveg hatása van, pedig Viktor csak imádja a lányok egyébként elég alacsonyan lévő önbizalmát feltornázni. Szent küldetése a mások védelme és segítése. Ő már csak ilyen... Viktoros.
 - Milyen órád volt legutóbb? - Elég fura kérdés tőle tekintve az introját. De most őszintén, meglep ez bárkit is, aki kicsit is ismeri ezt a sokoldalú exEridonost? Valószínűleg nem. Én is csak a fejemet ingatva, szemöldök ráncolva nézem ezt a sült bolondot. Olyan mókás.
 - Ja amúgy Endre, de szólíts inkább Viktornak. Na, nem hülyéskedek, Radits Viktor Endre a becses nevem. Örvendek. - Túl sok esélyt nem is hagy a lánynak a kibontakozásra ezidáig, de most csak vigyorgásra használva lepénylesőjét néz a lányra türelmesen.