Ha a bogoly lakósoron tovább mész, és elhagyod az utolsó eddig épült házat, egy hatalmas üres teleket látsz, gyönyörű zöld pázsittal. Szinte nem is hívogat, hanem követeli, hogy fuss végig rajta, feküdj bele a puha selymes fűbe, télen pedig ez az egyetlen hely, ahol a hó állandóan friss és fehér, a lépéseknek itt nyoma sincs. Ám ez a terület sokkal többet jelent az itt élő emberek, és az iskolában tanuló diákok számára, mint holmi park. Ugyanis ha az alacsony, alig 50 centis kerítés felett - akár a legtávolabbi oldalon is, de - átlép az ember, a temető kapujának belső oldalán találja magát.
A bejárattól nem messze egy új tábla köszönti a belépőket, ami a temető térképét tárja eléjük. Amennyiben valaki először jár itt, feledékeny avagy kíváncsi, könnyedén kiderítheti, merre fekszenek a rokonai - egyetlen csepp vér segítségével, amit a tábla alján lévő tálkába hullajt. (Ez persze vezethet kínos pillanatokhoz, ha olyan is felvillan a térképen, akiről nem tudtál.
Ez a hely egyszerre szolgálja a halott lelkek nyugalmát, és a tartja tiszteletben a gyászolók némaságát. Amikor az erre tévedők átlépik a kerítés alkotta vonalat, már senki nem láthatja őket, ám ők látják a kinn zajló életet, és a temető valódi mivoltát is. Habár már maga a bejutás eleve trükkős, rejt még a temető pár titkot és varázst, mint a városban oly sok minden. A Nap járásához igazodik, így napfelkeltétől napnyugtáig egy egyszerű kis csendes temető képe tárul a betévedők elé, márvány sírkövekkel, virágcsokrokkal, és a szellőben örökké lengedező fákkal. Egy külön kis síremlék van kialakítva az elhunyt igazgatók és polgármesterek részére, de az utak nem csak ott, minden parcella körül fehér kaviccsal vannak behintve.
Amikor pedig a nap utolsó sugara is lenyugszik, átveszik az uralmat a sötétét erők. Persze csak a diákok érezhetik így, mert igazából csak néhány vicces kedvű és rendkívül tehetséges fiatal varázsolt egy igazi rémséges temetőt, hatalmas sírkövekkel, koponyákkal, és mindennel, amit csak az ember képzelhet. Néhány mumus is megjelenik ilyenkor, és itt-ott ráijeszt az arra tévedőre. A szektáknak és a titkos találkáknak is kitűnő hely ez az „éjszakai üzemmódban" lévő temető, mert kívülről, mint már említettem, senki nem lát semmit.

A bejáratnál - és beljebb, a jelentősebb elágazásoknál - derékmagasságban polcszerű dobozok kerültek kihelyezésre. Nincs ajtajuk, varázslat tartja bennük biztonságban a sorakozó mécseseket, valamint mindegyikben akad egy kisebb doboz, néhány maréknyi kaviccsal. Ezek előtt rövid, nyomtatott szöveg díszeleg a vízhatlanná tett pergamenen:

Ha kimondatlanul maradt bármi, elbúcsúznál vagy üzenetet hagynál, ezek a kövek megőrzik a szavaid. Szorítsd a kezedbe, majd suttogd vagy mondd el, amit szerettél volna. A kavics a saját hangján megjegyzi.

S ha az ember körülnéz, ilyen kövecskékből akad itt-ott a sírokon már. Ha valaki egy ilyet a füléhez szorít, hallhatja az eltávozottaknak vagy családjuknak hagyott üzenetet.

Nos, miután Adélt végül mégsem kérte fel álbarátnőnek, valamit mégis csak ki kellett találnia... És hát kutakodott az emlékei között, ki lehetne tökéletes arra, hogy akár csak hazugságból is eljátszhassa a kedvesét? Nos, Ophelia Brown a maga módján annak bizonyult. Rebesgettek ugyan valamit arról, hogy Jason Payne-el kavar, de mivel a férfi felszívódott, Ophelia pedig azóta szabad, így megfelelő választásnak tűnik. Az egyetemről és arról a bizonyos vakrandiról már amúgy is ismerik egymást, tehát túl sok meglepetés nem érheti a férfit. Mivel szerelmileg úgysem vonzódnak egymáshoz, ez a legjobb garancia arra, hogy a pletykák elültével valóban megpróbálhatja meghódítani Emily-t.
Ami a helyszínválasztást illeti, nos... Hagy némi kívánnivalót maga után, azt viszont nem akarta, hogy csak úgy akárki lefülelje őket. Ugyanis a nő egyelőre mit sem sejt Nico szándékairól és mielőtt hangosan kiröhögné egy népes helyen, inkább elhozza a holtak közé. Azok legalább hallgatnak. Este nyolcra beszélte meg, amikor már nincs annyira világos, de nem is kell a sötétben tapogatózniuk. Milyen kis romantikus!
A találkahelyen egyszerűen ledobja magát egy fa tövében és azon töpreng, hogy másszon ki ebből a kulimászból. A plázázás óta nem volt alkalma találkozni Emily-vel, mivel a lány nem volt otthon. Ennek köszönhetően a táskája és minden személyes cucca az olasznál van, amibe ő természetesen nem nyúlt bele. Vannak dolgok, amik számára szentek, ilyen a magánélet is. Meg aztán félt is attól, hogy valami Adriannal közös dolgot talál majd benne. Egyedül az iratait kereste ki, hogy visszaadhassa a holmikat, de azon túl semmihez nem nyúlt. Hozzáteszem, nem volt könnyű dolga, lévén a lány naplója benne volt a táskában és hát... Égett a vágytól, hogy megtudja, mit is gondol Emily valójában. Kár, hogy túl becsületes. Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal várja jövendőbeli álbarátnőjét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=770024#post770024][b]Francesco Nico Bianchi - 2019.08.30. 20:05[/b][/url]

Nos, miután Adélt végül mégsem kérte fel álbarátnőnek, valamit mégis csak ki kellett találnia... És hát kutakodott az emlékei között, ki lehetne tökéletes arra, hogy akár csak hazugságból is eljátszhassa a kedvesét? Nos, Ophelia Brown a maga módján annak bizonyult. Rebesgettek ugyan valamit arról, hogy Jason Payne-el kavar, de mivel a férfi felszívódott, Ophelia pedig azóta szabad, így megfelelő választásnak tűnik. Az egyetemről és arról a bizonyos vakrandiról már amúgy is ismerik egymást, tehát túl sok meglepetés nem érheti a férfit. Mivel szerelmileg úgysem vonzódnak egymáshoz, ez a legjobb garancia arra, hogy a pletykák elültével valóban megpróbálhatja meghódítani Emily-t.
Ami a helyszínválasztást illeti, nos... Hagy némi kívánnivalót maga után, azt viszont nem akarta, hogy csak úgy akárki lefülelje őket. Ugyanis a nő egyelőre mit sem sejt Nico szándékairól és mielőtt hangosan kiröhögné egy népes helyen, inkább elhozza a holtak közé. Azok legalább hallgatnak. Este nyolcra beszélte meg, amikor már nincs annyira világos, de nem is kell a sötétben tapogatózniuk. Milyen kis romantikus!
A találkahelyen egyszerűen ledobja magát egy fa tövében és azon töpreng, hogy másszon ki ebből a kulimászból. A plázázás óta nem volt alkalma találkozni Emily-vel, mivel a lány nem volt otthon. Ennek köszönhetően a táskája és minden személyes cucca az olasznál van, amibe ő természetesen nem nyúlt bele. Vannak dolgok, amik számára szentek, ilyen a magánélet is. Meg aztán félt is attól, hogy valami Adriannal közös dolgot talál majd benne. Egyedül az iratait kereste ki, hogy visszaadhassa a holmikat, de azon túl semmihez nem nyúlt. Hozzáteszem, nem volt könnyű dolga, lévén a lány naplója benne volt a táskában és hát... Égett a vágytól, hogy megtudja, mit is gondol Emily valójában. Kár, hogy túl becsületes. Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal várja jövendőbeli álbarátnőjét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=770060#post770060][b]Ophelia Carolina Brown - 2019.08.30. 21:38[/b][/url]

Az animágia vizsga sikeressége annyira felvillanyozott, hogyha tehetem csak az animágusi formámban vagyok. Természetesen a vizsga után - szerencsére csak kétszer és otthon -, elfelejtettem, hogy kéne bűbáj arra, hogyha egy mód van rá, akkor a ruha rajtam maradjon, miután visszaveszem az emberi alakomat, de rá se rántsunk. Szóval szeretem, és imádom az alakomat, ráadásul Kori sem lett hiéna, hanem egy ennivaló kékcinege alakját vette fel. Nyilvánvalóan ezzel cseszegetem amióta kiderültek az alakok, nehogy kihúzza a gyufát, mert megeszem. Poénnak jó, de nem hiszem, hogy valaha képes lennék rá, de a durcás, felfújt arca miatt bármikor megéri ezt a témát felhozni.
Plusz arról ne is beszéljünk, hogy Jason visszajött, mert olyan szintű érzelmi kavalkád van bennem, hogyha csak a gondolataim közé kerül - ami valljuk be elég gyakran előfordul -, hogy nem tudom szavakba önteni mi is van bennem jelenleg. Ami az irodában történt, az ott is marad, legalábbis nagyon remélem, és nem is akarok beszélni róla, mert az olyan... olyan ahw volt, hogy megtartom magamnak és megpróbálok nem is gondolni rá, mert akármikor eszembe jut olyan jóleső borzongás fut végig rajtam, mint egy szerelmes tinilányon. És tessék! Most nem a vizsgadrukk miatt vagyok tini, hanem azért, mert visszajött egy férfi az életembe. Igazán dönthetne már a szívem, testem, lelkem, hogy mi a tökömet akar, mert ezeket a hullámvölgyeket nagyon nehezen viselem. Akár egy idősödő a klimaxot. Ja, hát szóval kígyóformában kúszok a temető felé, a megadott időpont előtt öt perccel, és ha szemeim nem csalnak Nico már ott áll. A levélben nem állt semmi, ami legalább támpontot adna arra, hogy miről lesz szó, de nem is baj, mert ha olyan, legalább nem lesz leírva, és csak elengedhetem. Ahogy elnézem a férfi nagyon el van merülve a gondolataiba, így óvatosan kúszok felé, hátha nem vesz észre, hogy aztán előtte egy méterrel vegyem fel emberi alakomat.
- Szép jó estét - igazgatom meg ruhámat zavartalan. - Meglepően szűkszavú volt a levél az előzőhöz képest - dobom hátra hajamat vállam felett, majd tekintetemet Nicora emelem, amiben remélem egyértelműen tükröződik a kérdőjel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=770067#post770067][b]Francesco Nico Bianchi - 2019.08.30. 21:56[/b][/url]

Tényleg nagyon el van merülve a gondolataiba és szép lassan, ahogy sötétedik, tulajdonképpen észre sem veszi, ahogy Ophelia egy fekete kígyó alakjában közelít. Emily lefoglalja minden gondolatát az utóbbi időben, amit magának is szégyell bevallani, elvégre ő egy párkapcsolatban lévő nő. Nem szabadna vágyakoznia utána. Épp csak belesüpped az önsajnálat mocsarába, mikor végre észleli azt a valamit, ami közelít felé. Ráfókuszál és már épp felsikítana - nehogy azt higgyétek, hogy nem lenne képes szopránba tolni -, mikor a kígyó egyszerűen Ophelia-vá változik. Egy könnyed szívrohamot hordott most ki lábon amúgy, de persze ezzel senki se foglalkozzon, hiszen kit érdekel?! Elnézést, elragadtattam magam.
- Nem ömlenghetek mindig, még a végén hozzászoksz - elmosolyodik és int a nőnek, hogy üljön le mellé. Igazából ez több szempontból is fontos lenne: először is nagyon csinos ez a ruha... De azért tisztázzuk, hogy tényleg csak azt nem lát benne, amit nem akar észrevenni. Úgy értem nagyon formásak azok a mellek és, ha jobban koncentrálna, talán egy kivillanó fehérneműt is látna, de... Hát mondjuk nincs de. Az utóbbi időben szerencséje van a nőkkel - persze Emily-t leszámítva, vele ugyanakkora balfasz, mint eddig volt. Ha egy ilyen dögös pipi feszít mellette, nincs az az áldott vagy áldatlan lélek, aki azt gondolná, meleg. Egy ilyen jó partit le kell venni a lábáról és meg is kell tartani... Keményen. De remélem most nem arra gondolsz te kis huncut, amire tudom, hogy gondolsz.
- Gondolom téged sem került el a pletyka, miszerint meleg vagyok - a nőre néz sokatmondóan, hiszen egy egyetemen tanítanak. Még a süketekhez, vakokhoz, némákhoz és megcsonkítottakhoz is eljutott már a hír, amit sikerült ugyan részben tisztázni, hála Diának - és annak a kellemes afférnak -, azonban továbbra is furcsán méregetik, mintha nem igazán hinnének ebben az egészben. - Azon túl, hogy nem vagyok az, egy szívességet szeretnék kérni tőled - nem gondol bele, hogy ez a hatásszünet mit is jelent kettejüknek. Szívességet kér miszerint feküdjenek le? Vagy mégis mihez? Egy közös lovely fotóhoz az instantgramra? Dia is azt használta, talán bejönne. Valószínűleg Ophelia csak arra az egy dologra nem számít, hogy alibinak szánják. De hát, egy jó kis meglepetés sose rossz...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=770077#post770077][b]Ophelia Carolina Brown - 2019.08.30. 22:13[/b][/url]

Az időpont még talán annyira nem is lepett meg, mint a helyszín. Egy temető. Nem mondom, eszembe jutott, hogy talán elásni akarna, amiért az első randink leginkább a beszélgetésről szólt és nem másról, mint amire általában a férfiak számítanak? Vágynak? Kurva mindegy. Szóval elég jó volt, aztán integetve váltunk el, akár két haver. Nem lehet felróni nekem, hogy eszembe jutott az alternatíva, hátha elás, ámbár hazudnék, ha azt mondanám, hogy kinézném Bianchiból az efélét. Olyan kis aranyos, hogy legszívesebben megzabálnám, mégis van benne valami férfias. Az olaszok, mi? Nem véletlen odajárok vásárolni, mert valamit tudnak.
- Ehhez? - emelem meg szemöldököm kérdőn. - Soha - mosolyodom el őszintén, miközben az utolsó simítások is helyére kerülnek a ruhán. Leülök Nico mellé, lábamat keresztbe vetem, és valamiért elkerüli a figyelmem, hogy a ruha talán jobban felcsúszott, mint kellene neki. Ölembe ejtem a kezemet, kissé Nico felé fordulok egész testemmel, mert talán nem úgy kellene ülnünk egymás mellett, mint két megszeppent óvodás.
- Nem, nem került el - vágok rögtön komor arcot, ahogy feljön a téma. Természetes, hogy nem került el, mivel egy egyetemen tanítunk, és van fülem. Elég nehéz nem meghallani az olyan suttogást, amit kiabálnak az előadó egyik végéből a másikba, hogy képzeljék el Bianchi tanár úr meleg, pedig mennyire jól néz ki, és milyen kár érte. Egyetemen vagyunk, a hallgatók rögtön repültek is az előadásról, mert szerény véleményem szerint ezek a pletykák talán még a gimiben elfogadhatóak - igazából ott sem, de érezhető a szint? -, de egy egyetemen, ahova felnőtt emberek járnak, hagyjuk már. Ostobák járnak oda is? Inkább ne keressük meg a választ. - Állok rendelkezésedre - teszem fel bal könyökömet a pad támlájára, arcomat támasztom neki, és komolyan megpróbálok biztatóan, kedvesen és minden pozitív jelzővel ellátott mosolyt küldeni felé. Kényes téma, és ezen mondat után elég sok opció átfutott az agyamon, vajon mit kérhet, de talán nem lesz olyan vészes, mint a helyszín és a szűkszavú levél sugallta. Mondom talán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=771161#post771161][b]Francesco Nico Bianchi - 2019.09.05. 13:17[/b][/url]

A kijelentésre elmosolyodik. Fogadni merne, hogy a bókokhoz hozzá lehet szokni, legalábbis ő minden bizonnyal egy idő után képes lenne rá. Megvárja, hogy a nő leüljön mellé, addig pedig csendben figyeli. Merész választás egy temetőbe - már ha eltekintünk a ténytől, hogy maga a temető is az volt. Persze a nyári, fülledt éjszakának köszönhetően biztosan nem fog megfázni, de hát egy ilyen fehér ruhában leülni a földre... Ő tudja. Ahogy érzékeli a felé forduló testet, ő maga is változtat pozícióján, hogy ne a csillagokhoz intézze szavait.
- Nehéz lett volna elkerülnie - kínosan elmosolyodik, hiszen tudja, hogy Ophelia is az egyetemen tanít, ott meg ugye minden futótűzként terjed. Például a Diával való egy éjszakás kalandjának is gyorsan híre ment, olyannyira gyorsan, hogy pár napra rá már Emily is tudta. Na ez a nem semmi. Gyűlöli a pletykákat, minden ennek az oka. És, ha ez nem lenne elég, még töredelmesen be is vallhatja majd, hogy nincs közte és a rellonos között semmi. Mellesleg miért is kell magyarázkodnia? Ezt mindig elfelejti.
- Vigyázz, mit ígérsz - felnevet a kijelentésre, de értékeli a segítőkészséget és azt is, hogy nem vágja rá úgy, mint Adél, hogy őt nem zavarja, ha inkább popsiba szereti. Azért mindennek van határa. Sőt, úgy érzi, hogy Ophelia egy percig sem tartotta igaznak ezeket az alaptalan vádakat, ami visszaadja a magába és férfiasságába vetett hitét. Legalábbis részben. - Tök kínos ilyesmit kérnem, amúgy se tudom, hányadán állsz mással, de... Szükségem volna egy álbarátnőre. Az a helyzet, hogy van valaki, akit szeretek, de talán még ő is azt hiszi, hogy meleg vagyok - kínosan elmosolyodik, ahogy Emily-re gondol. Már csak azért is, mert eddig csak erről a kérdéskörről tett említést, arról nem, hogy amúgy neki párja van. Igen, talán ez egy hangyányival jobban megnehezíti a kapcsolatukat, mert Nico akármikor bebizonyítja, mennyire heteroszexuális ő, csak kerüljön kezei közé a Fisher lány. - Ez egy romkomba is gáz jelenet lenne, de igazából csak rólad tudom elképzelni, hogy miközben ezt hallgatod, nem gondolod, hogy tényleg meleg vagyok, kellően diszkréten kezeled ezt az egészet és még segítesz is - itt már azért elkomolyodik és úgy beszél Opheliához. Nem ismerik egymást kifejezetten jól, sőt a húgának köszönhetően találkozhattak egyáltalán azon az ominózus vakrandin is. Néha azt kívánta, bárcsak ne úgy lett volna, bárcsak másképp hívta volna el, de aztán rájön, ennek így kellett lennie. Kellett a sok pofára esés, hogy rábukkanjon Emily-re. Csak hát úgy tűnik, örökre viszonzatlanok maradnak érzései.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=771200#post771200][b]Ophelia Carolina Brown - 2019.09.05. 16:38[/b][/url]

Az egyetemen tanítók legtöbbje, és a hallgatók közül is majdnem mindenki elhitte a pletykát. Azt nem tudom kitől indult vagy mi alapján, de lehet jobb is, ha nem tudom meg, mert ott bizony kő kövön nem maradna. A vakrandi után meglepő volt, amikor megláttam a férfit az egyetem folyosóján grasszálni, és bár nem ápolunk szoros kapcsolatot, soha nem mentünk el egymás mellett köszönés nélkül, vagy ha valamelyikünk nagyon sietett, akkor egy intés vagy egy mosoly nélkül. Nem úgy jött össze a randi, ahogy elképzeltük, legalább szerintem nem, de mindenképpen megérte, mert legalább egy olyan ismerőssel lettem gazdagabb, akiért megéri ilyenkor kijönni a temetőbe. Ha a kíváncsiságot nem is nézzük, ugye.
- Nem is könnyítették meg sem a hallgatók, sem a kollegák - könnyen vállat vonok, mert ez az igazság. Mindkét gárdában voltak olyanok, akik fennhangon beszéltek az egészről, megállás nélkül találgattak mindent. Hogy mire fel? Remek kérdés, mint nemrég mondtam, nem is akarom tudni, hogy a pletyka alapja miből robbant ki, és mégis kitől és miért eszkalálódott el egészen odáig, hogy egy egyetemi oktatónk meleg. Nem baj, ha valaki meleg, ha az meg van alapozva, de Bianchinál pont kurvára nincs.
- Ugyan - legyintek egyet felé. - Mégis mi olyat kérhetnél? - mosolygok rá őszintén. Még talán azt is bemerném vállalni, hogy hangosan valljak szerelmet neki az egyetem folyosóján, ő ugyanúgy ordítva viszonozza azt, és aztán kiderüljön mindenki számára elég világosan, miközben egymás nyakába borulunk, hogy bizony Nico Bianchi nem meleg, bármennyire is annak hiszik az emberek. Halkan felkuncogok a gondolatra, ahogy lelki szemeim előtt megjelenik a jelenet, és istenem, mennyire poén lenne ez az egész. Nico elkezd beszélni én pedig kissé félrebiccentett fejjel hallgatom mondandóját. Álbarátnő? Jobbat nem is találhatott volna, álságban nagyon pöpec vagyok, bár álbarátnő még nem voltam, de csak nem lehet olyan nehéz.
- Okééééé - húzom el az utolsó betűt amennyire nem szégyellem, és pillantásom Nicoéba fúrom. - Az bizony ciki, de megoldjuk, hogy ne higgye azt. Segítek - bólintok egyet határozottan. Ha úgy véli ez a legjobb megoldás arra, hogy ne higgyék melegnek, akkor üsse kő, segítek, még bóknak is vehetném azt, hogy engem kért fel erre. Ami köztem meg Jason között történik az úgysem tartozik senki másra, és az álbarátnőségi munkakörben nem hiszem, hogy benne van a napi háromszori szex, de ha tévedek valaki javítson ki legyen szíves.
- Valóban nem hiszem, hogy meleg vagy. De soha nem voltam még álbarátnő, igazi is ritkán, így kérlek, mondd már el nekem mi egy álbarátnő dolga - felnevetek. A helyzet majdnem olyan, mint amit leírtam magamban, de talán egy pöppet visszafogottabb. Rendben, nem pöppet, hanem eléggé, ám úgy gondolom, hogy működőképes lehet a dolog. Jasonnel meg... nos, majd megbeszélem valahogy, ha addig találkozunk, mert mindenképpen segíteni szeretnék neki. - Nyilvános csók, rendben, kézfogás, oké, de ezeken felül van valami amit tudnom kéne? Például nagyon szerelmes pillantásokkal, beléd karolva felnézni rád esetleg? - komolyan foglalkoztat a téma, és elmerengek a munkakörömön. Ez egy zseniális pár nap vagy hét lesz, ha így indulunk neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=771329#post771329][b]Francesco Nico Bianchi - 2019.09.06. 11:05[/b][/url]

Igazából nagyon sok olyat kérhetne, amivel Ophelia bajba sodorhatná magát és itt most nem egy kósza numerára gondolok. Mert oké, az tulajdonképpen Diával is megvolt, nagyjából-egészéből kérnie sem kellett. Ha bevetné mindenét, ami van, talán a mellette ülőt is be tudná hálózni, de igazából... Ő Emily-t akarja. Úgy értem kolléganője gyönyörű, okos, szexi és kívánatos, ez vitán felül igaz, de attól még sajnos a szíve nem felé húzza. Nem szükséges szerelmesnek lennie ahhoz, hogy lefeküdjön valakivel, ennyire azért nem romantikus, de ha már egyszer szeret valakit, árulásnak érezné, ha mással kufircolna. Kár, hogy ez a gondolat mondjuk Diánál nem ütött szöget a fejébe...
- Köszönöm - hálásan pislog fel és, bár tényleg rém kellemetlenül érzi magát, mélyen legbelül örül, hogy Ophelia nem hajtotta el a fenébe és kérte ki magának. Mert azért legyünk tisztában azzal, hogy simán megtehette volna. Nico-nak is gáz ez az egész, meg azért a nőnek is, elvégre jelenleg csak egy eszköz.
- Hát ööö - kissé tanácstalanul vonja meg vállát, mert neki se nagyon volt még igazi kapcsolata, ami meg mégis, az sikerült, ahogy sikerült... Általában elég rosszul. De mégis mit kéne akkor most mondania? Mielőtt folytathatná, a nő felsorol pár alap dolgot, amivel egyébként egyet tud érteni. - Hát mondjuk az valóban nem árt, ha nem úgy nézünk ki, mint akik muszájból vannak együtt, de azért túljátszanunk sem kell. Pár hétről lenne csak szó, míg elül a pletyka, aztán felőlem drámaian szakíthatsz velem a folyosó közepén, hogy megcsaltalak Esmeraldával vagy tudja fene - ebből is egyből kitűnik, hogy őt alapvetően Emily-n kívül más nő nem érdekli és tényleg nem csak valami kamuduma, hogy például beköthesse Ophelia fejét. Vagy rányomuljon. Nem, ilyesmiről szó sincs, ez színtiszta pletykaoszlatás és ráadásul egészen jó módja. A Diás dolog óta eltelt azért két hét, nem lesz feltűnő, ha lesz egy nője - már csak azért sem, mert bárki láthatta, milyen kedvesen köszönnek egymásnak minden alkalommal a folyosón és talán páran azt is lefülelték, hogy randiztak már. Hogy akkor miért nem jött össze, arra meg majd kitalálnak valami fedősztorit.
- Szóval szerintem összességében ennyi bőven elég ehhez. Nem kell lefeküdnöd velem, meg ténylegesen eljárnunk randizni vagy nem tudom. Sőt, nem kell minden szünetben a folyosón falnunk egymást, csak néha, ha nagyobb a közönség, búcsúzásképp például, elvégre tanárok vagyunk, mutassunk jó példát, vagy ilyesmi... - töprengőn néz maga elé, mert hát a jó példának nem épp a mintája. Az sem volt semmi, ahogy a büfénél rákattant a rellonos lányra, nem is csoda, hogy gyorsan híre ment kettejük légyottjának. Mert ugye nem kell kifejtenem, mennyire volt egyértelmű, hogy a hirtelen hoppanálás célja nem egy gyors bevásárlás a sarki közértben, hanem a szex... Na ugye.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=772085#post772085][b]Ophelia Carolina Brown - 2019.09.09. 18:00[/b][/url]

Hajamat átdobom vállam felett, hogy egy; ne cseszegesse az arcom a rengeteg megzabolázhatatlan babahaj - elmondom azért, hogy nem segít ez sem -, kettő; húzzam az időt. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy sírni támadt kedvem, amiért szíve asszonya nem lehet a mellettem ülő olaszé, mert azt hiszi, hogy meleg, és még csak szíven sem ütött olyan szinten, de azért na. Szar lehet, ha azért nem kap a szerelmed viszonzást, mert a másik fél azt hiszi, hogy a saját nemedet szereted, ami valljuk be, bárhonnan nézem, már pedig nem egyszer láttam már Nicot, elég elképzelhetetlen. Rendben, nincs szerencséje a nőkkel, ez rendben is van, de csesszétek meg, nekem sem volt szerencsém soha a pasikkal, akkor leszbikus vagyok? Hallatlan lenne még a gondolat is, szóval felejtsd is el, mert komolyan megsértődöm, és a sértődött Ophelia már annyira nem vicces, főleg, ha félsz a kígyóktól. Ennél jobb alakom nem is lehetne, mert istenem, mennyire beletrafált az animága ebbe legalább, hiszen imádom! Bólintok egyet Nico felé, egy biztató mosoly kíséretében, amikor megköszöni, és végre jön a beszélgetés érdemi része. Mégis mi a tökömet kell csinálnom? És meg kell mondanom, hogy az olasz reakciója sem nyugtat meg, mert ezek szerint ő sincs annyira képben.
- Valami szebb nevű nőt nem találtál? - emelem meg szemöldökömet kérdőn, ahogy befejezi a remek tervet arra vonatkozóan, hogy mégis hogyan fog megtörténni a szívszaggató szakításunk. Már most könnyeket hullajtok értünk, pedig még el sem kezdődött az érdemi munkánk, és mégis. Jaj, hát a szakításunk még lesz egy kör, mert ha már azon megakadunk, hogy mi a feladatunk, akkor bizony az elválás is jó kör lesz, kérem. Halkan felnevetek, és próbálom visszafogni, hogy így is maradjon, de nem megy, így kitör belőlem az őszinte nevetés. Kezemet szám elé kapva próbálom meg csitítani hirtelen jött jókedvemet, ami nyilvánvalóan kijön, ha egy ember közli veled, hogy "nem kell lefeküdnöd velem". Ejj, pedig azt hittem ez is benne lesz a dologban, így oda az egésznek a hitelessége! Párat rázkódik még a vállam, mielőtt tekintetemet Nicora merném emelni.
- Igen, bocsánat - emelem fel egy pillanatra kezemet, torkomat megköszörülöm, pilláimat lehunyom, és tényleg megpróbálom összeszedni magam. Felpillantok. - Szóval szex nincs, értem, csak diszkréten - bólintok néhány határozottat, majd hirtelen nyúlok mutatóujjammal Nico álla alá, hogy fejét teljes egészében magam felé fordíthassam, majd pilláimat lehunyva, lágy csókot leheljek ajkaira, és húzzam ameddig lehetséges. Eltávolodom tőle, majd mosolyogva megsimítom arcát.
- Szerintem menni fog. Mit gondolsz? - biccentem oldalra fejemet, őszintén kíváncsi vagyok a válaszra, mert ha ennyi sem megy, akkor bizony hoppon vagyunk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=775928#post775928][b]Francesco Nico Bianchi - 2019.09.29. 18:04[/b][/url]

Nem igen tudja azt sem, hogy egy rendes kapcsolat hogy működik, hát még egy olyan, ami… Nem rendes? Kamu? Ál? Akárhogy is, most együtt kell megfejtsék, hogyan viselkednek a normális, hétköznapi párok, miközben analfabetizmusukról a múlt által jótékonyan elfedett bukásaik árulkodnak. Nico legalábbis a megszámlálhatatlan vakrandit mindenképp kudarcnak és nem tanulságnak ítéli. Ez olyan dolog, hogy ha egyszer elesel, véletlen, ha kétszer, elgondolkodsz, ha háromszor, már teszel ellene, a férfi meg vagy háromszázszor és most itt ül a csőd szélén, homoszexuálisnak kikiáltva, álbarátnőért fohászkodva. Viccesnek ugyan vicces, azonban semmiképp sem fenntartható állapot, úgyhogy ideje sürgősen összeszednie magát.
- Annak is örülni kell, ami van - meggyötörten sóhajt, bár egy mosolyt azért így is megereszt. Az Esmeralda olyan latinosan hangzott, tudjátok, mintha egy Opheliánál is szexibb, heves vérmérsékletű, vad szexet imádó spanyol pipi rugdosná le a szőkét trónjáról - azaz a barátnői székről. De felőle aztán Orália is lehet, ha a nevéhez hűek a valóságban végrehajtott cselekedetei. Értitek… - De egyébként tényleg mindegy, szóval ráérünk kitalálni, hogyan megyünk szét, csak szálljanak le a meleg kérdésről - most látszik csak igazán, mennyire meggyötört. Bár szavaiból nem lehet kihallani, szemei megtörten, fakón kémlelik a nőét. Így lehet egy ember mindennapjait romba dönteni és, bár Dia nagyon sokat segített neki, hiszen a pletyka jórészt visszaszorult, jó volna teljesen eloszlatni azt. Így talán Emily-hez el se jutna, vagy ha eljut, nem hinne neki… Abba bele sem gondol, hogy esetleg ezzel megbántja majd a lányt, hiszen nem tudhatja, hogy Adrian valójában nincs, vagy legalábbis nem olyan minőségében van, ahogy ő elképzeli.
- Így van - helyeslően bólint és már épp nyugalomba helyezkedne, mikor Ophelia elkezd valamit. Nico egyetlen másodperc alatt fagy le az érintéstől, amikor pedig megérzi a nő ajkait sajátján, egyszerre árad szét melegség a testében és érez borzasztó bűntudatot. Emily-nek kéne itt lennie, neki kéne csókolnia, Emily kéne hogy… De a gondolatai megakadnak és végül még épp marad ideje lehunyni szemeit és viszonozni a lágy csókot. A kérdésre megrebbennek pillái és egy szolid, ámde kaján mosoly kúszik fel arcára. - Nem vagyok biztos benne. Szerintem még gyakorolnunk kell - megtámaszkodik balján és könnyedén hajol a szőkéhez újabb csókért, míg jobbja a sűrű tincsekbe vándorol. Bár finomnak indul a csók, egyik pillanatról a másikra lesz heves és birtokló, ellentmondást nem tűrően kér nyelvével bebocsátást és mélyíti el a csókot. Megbeszélték, hogy diszkrétek lesznek. De csak közönség előtt...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=776677#post776677][b]Ophelia Carolina Brown - 2019.10.03. 14:48[/b][/url]

- Örülnék én, de csalj meg egy szebb nevű nővel légy szíves - forgatom meg szemeimet elég látványosan. Hogyha már megcsal, akkor ne egy Esmeraldával, mert falnak megyek. Ki váltana le egy Opheliát, egy Esmeraldára, főleg, hogy egyik Esmi sem lehet szebb nálam. Ez köztudott tény, nem kell túlzásba esni, tudom én, de akkor is értékelném a gesztust. - Mondjuk egy Lorával - ráncolom össze szemöldökömet pár pillanatra, szemeimet is összehúzom, hogy a hatalmas koncentrálásokba mondogassam magamban a Nico és a Lora nevet folyamatosan. Igen, tetszik, Lorával megcsalhat, bárki is legyen az, de majd kitaláljuk, mert ugye a szakítás rész rajtam múlik leginkább. Annyi a szerencsém, hogy Jason még nem tűnt fel a színen, így talán megúszom azt, hogy el legyen terelve a figyelmem.
- Rendben - bólintok egy aprót felé, lábaimat keresztbe vetem, mielőtt folytatnám. - Szerintem ez elég ok lesz arra, hogy leszálljanak a témáról - mutatom végig magamon nem diszkréten, majd a mozdulat végén halkan felnevetek, kezeimet ölembe ejtem. Tisztában vagyok vele, hogy jól nézek ki, és szoktam is vele poénkodni, na de ezen is van a hangsúly; poén. Soha nem voltam egoista, és nem mondanám, hogy nagyra vagyok magammal, lenéző meg végképp nem voltam, hiszen nem is volt mire annak lennem. Ezek nagyon jó poénok, ha olyannak mondod, aki érti a viccet, és nem hiszi el rólad, hogy egy egomán picsa vagy, aki csak magával foglalkozik. És Nico pontosan ezen emberek közé tartozik.
Mutatóujjam álla alá kerül, és a csók végére legalább ő is észhez tér, viszonozza azt és nem is rosszul. Hát ha így állunk, akkor nem is lesz olyan nehéz elhitetni az emberekkel, hogy együtt vagyunk, és mégis milyen hiperszupermega boldogok is vagyunk mellé. Legboldogabb párkapcsolat evör. Gondolataimba merülve érzem meg az újabb csókot Nicotól, reagálni sincs időm előbbi mondatára, mert ajkaink ismét eggyé válnak, nyelveink rögtön táncot járnak, miközben ujjai tincseim között szánkáznak. Jobb kezem automatikusan mozdul, hogy tarkójára csúsztathassam tenyeremet, annak érdekében, hogy közelebb vonhassam magamhoz. Kipirultan válok el tőle csak egyetlen egy pillanat erejéig.
- Jól megy a diszkréció - motyogom ajkaiba, még egy mosolyra is van időm, mielőtt ismét magamhoz húznám és úgy folytatnám, mintha abba sem hagytuk volna. Ha ez egy álbarátnő dolga, akkor eddig nagyon jó vagyok benne, és nem is olyan rossz, mint amilyennek elsőre gondoltam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=777914#post777914][b]Francesco Nico Bianchi - 2019.10.12. 23:51[/b][/url]

- Még válogatsz is, na szép - felnevet, főleg ahogy látja, Ophelia mennyire komoly a névválasztást illetően. Mondjuk a jelenet alapvetően tragikomikus: itt ül egymás mellett két jó barát, akik épp álkapcsolatot akarnak összehozni és azon vitatkoznak, mi - vagy inkább ki - legyen a szakításuk oka. A romkomok írói telesírják a párnájukat ezektől a kliséktől, amik egyébként úgy tűnik, a valóságban is megtörténnek. - Akkor Lora. Lehetnénk mondjuk Nira. Vagy Loco. Kell a shipnév, tudod - megvonja vállát, mintha nem is lenne fontos a dolog. Bár tény, hogy a 'loco' őrültet jelent, szóval még illene is a kitalált barátnőjére meg rá. Jézusom, van még ennél is lejjebb?
- Ha ennél is jobbat akarnak, egy fajtiszta vélát kell találnom - ez mondjuk nem kis bók a nő részére, mert így Nico kimondja, hogy egy bombázó. Félreértés ne essék, szíve hölgye Emily, nála gyönyörűbb nem lehet senki, de ettől még nem kell megvakulnia. Barátja pontosan olyan szexi, mint amilyennek egy álbarátnőnek lennie kell, ott formás, ahol kell és annyira merész, amennyire kell. Így halkan meg merem súgni, hogy azért némi élvezet is lesz ám ebben a színjátékban...
Végül, demonstratíve bekövetkezik köztük az első csók. Nos, nem kell szégyenlősködni, jelentsük ki, hogy ez kibaszott jó. Annyira, hogy Nico nem átall repetát kérni belőle, ezúttal azonban merészen és felkészülten. Kezei legszívesebben illetlen helyekre vándorolnának, azonban visszafogja magát, így csak a szőke tincsekbe mélyednek el ujjai. Ha azt hinné, talán valami nem kóser, Ophelia rögtön rácáfol, ahogy viszonozza a csókot, tenyerét a férfi tarkóján nyugtatva.
A diszkréció említésére csak azért nem nevet fel, mert nincs ideje, ugyanis egy aprócska lélegzetvétel után ismét összeforrnak ajkaik, ekkor viszont már nincs megállás. Ahogy a nő egyre közelebb húzza magához, végül enged a csábításnak, jobb keze a meztelen lábakra téved, hogy egy óvatos, ám határozott mozdulattal szétfeszítse őket, ő pedig közéjük férkőzzön. Az ajakra adott csókból lassanként már valami egész más lesz: forrón szánkázik végig a hosszú, kecses nyakszirten, miközben Ophelia két oldalán támaszkodik meg. Borostája minden bizonnyal csiklandozza majd a nő puha bőrét, ám nem törődik vele, hagyja, hogy a temető rejtekében, távol a világ zajától átadják magukat a földi gyönyöröknek.

- - - o - - - o - - - o - - -
Kifulladva fordul hátára és vonja magához a nőt. Nos, amikor arról volt szó, hogy nincs szex és diszkrétek lesznek... Nem igazán erre gondolt. Valahol mélyen belül bűntudata van Emily miatt, de most, épp csak pár pillanattal az orgazmuson túl, baromira nem tud erre koncentrálni.
- Nem vagyunk normálisak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=778246#post778246][b]Ophelia Carolina Brown - 2019.10.16. 15:31[/b][/url]

- Megtehetem - nevetek fel halkan, mintha tényleg megtehetném. Pedig aztán nincs valami sok lehetőségem válogatni, és most is ahelyett, hogy a saját szerelmi életemmel foglalkoznék, Nicoét próbálom meg helyretenni azzal, hogy álbarátnőt játszok. - A Loco tetszik. Illik is a helyzethez, megvéve! - mosolyodom el őszintén a férfire, hogy tudja az egész poén. Mondjuk nem mintha eddig nem lett volna egyértelmű, mert ő is eléggé benne van, ráadásul nyakig, ha csak azt nézem, hogy az egész "megoldás" az ő fejéből pattant ki. És pontosan ezért ülök este a temetőben, akár egy sírrabló. Eszembe sem jutott eddig, mi van akkor, ha valaki meglát minket? Mégis mire gondolhat? A jobbik eset az, hogy sírrablók vagyunk, a rosszabbik, hogy valami elmebeteg pár, akinek fétise a temetőben találkozni és bármit is csinálni. És akkor mostantól jöhet a reménykedés, hogy nem kell opciókon gondolkodnom, mert csak simán nem jön erre senki, ami talán még működőképes is lehet, tekintettel arra, hogy az idő nem éppen halott szeretteink látogatására alkalmas.
- Te aztán tudsz bókolni Bianchi - ütöm meg vállát nevetve, mert azért ez valóban nem semmi bók. Ha egy vélához hasonlítanak, ráadásul véla vélához, akkor azt igenis zsebre kell tenned, elfogadnod, és magadban örömködnöd, hogy na! Legalább ezért megéri már létezned, hogy vélákhoz hasonlítsanak, plusz nálad már csak egy teljes értékű véla lehet szebb. Mi ez, ha nem ultacuki bókolás? Mindjárt megzabálom ezt a cukorpofát itt mellettem.
Nem is kell sokáig várnom, mert az első csók elcsattan, mint egy igazi pár között, majd a második is, amit végre Nico és érzékel. Ujjai tincseim közé csúsznak, én meg minduntalan araszolok hozzá közelebb, amíg már egy hajszál sem fér be közénk, kezemet tarkóján pihentetem, esélyt sem adva arra, hogy esetleg eltávolodjon, maximum akkor, ha azt én szeretném. Akkor szabadna, de nem akarom, így...
Időt sem hagyok reagálni neki, mert ismét birtokba veszem ajkait, kezemet elvéve tarkójáról kezdek el babrálni ingjének gombjaival, éppen egy időben azzal, amikor ő lábaim közé helyezkedik. Ajkait egy pillanatra sem engedvén el babrálok a gombokkal, és komolyan majdnem megkérdezem, hogy miért hord ilyenkor minden férfi inget? Miért? Könnyítsük már meg egymásnak, de komolyan. Kevés időm van ilyeneken agyalni, mert pár pillanat múlva már átadjuk magunkat egymásnak, a földnek, a temető síri csendjének.

- - - o - - - o - - - o - - -

Ösztönösen húzódok közelebb Nico meztelen testéhez, ahogy elválunk egymástól. A diszkréció eddig tartott, de legalább tényleg nem jött senki. Halkan felkuncogok mondandóján.
- Azért egy nő szebb bókot vár egy ilyen után - könyökölök fel mellette, hogy láthassam arcának körvonalait, majd mellkasán kezdjek el dobolni tökéletesen manikűrözött ujjaimmal. Ha valaki ezt meg tudja
- főleg Kori -, akkor nekem végem, de ugye, ki tud ilyenekre gondolni egy ilyen akció után? Amikor testem még az előző sokk hatása alatt áll, és néha meg-megremeg, mintha még mindig nem hinné el mi történt. Nem hibáztatom, én sem hiszem el egyelőre.
- Mr. Diszkréció - emelem pillantásom oda, ahol Nico szemeit sejthetem a sötétben. - Ezt soha senkinek - kezdek el mutatóujjammal mintákat rajzolni mellkasára, hogy végül fejemet is lehajtsam rá és szusszanjak párat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=780534#post780534][b]Francesco Nico Bianchi - 2019.11.11. 14:38[/b][/url]

Mindketten pontosan jól tudják, hogy a bók a kettejük aktusa, ami azonban tagadhatatlan tény és nem szimpátián alapszik, hogy lefeküdtek egy temetőben. Nem azt mondom, hogy nem volt bakancslistás a dolog, mert amúgy de és hát Ophelia... Na igen. Szóval ő csodálatos, most már bizonyítottan kívül-belül. Jaj, de suttyón és perverzen hangzott ez.
- Ezt most úgy mondod, mintha nem szoktad volna meg, hogy oltári nagy seggfej vagyok ezekben a dolgokban - mondandója végén felnevet, mert bármennyire is rosszul hangozzék, tényleg nem ért a kapcsolatokhoz. Azt tudja, hogy jó volt, ha nem kell megszólalnia, úgy kényeztet, mint más senki. De onnantól, hogy neki szavakkal kell hódítania, na megérkezik az apokalipszis. Mit mondhatnék, nincs tökéletes férfi - már persze Henriken kívül, ha adhatok némi kitekintést a jövőre nézve -, így az olasz sem az. Én úgy gondolom, hogy az ő bája éppen az esetlenségében rejlik, hogy amennyire tud kezdeményező és talpraesett lenni, annyira szétszórt és sükebóka is egyben. Hát ez a jelző kurva férfias volt.
- Pedig épp ki akartam hirdetni - megforgatja szemeit, noha a szőke ezt nem igen láthatja. Keze finoman siklik a puha bőrön, lágyan cirógatja a váll és a lapocka vonalát. - Mondjuk ezek után nem lenne az az ember, aki elhinné, hogy meleg vagyok - a vicc kedvéért úgy tesz, mintha számba venné a lehetőséget, hogy elárulja kettejüket. De nem, ezt sem magával, sem Ophelia-val nem tenné meg, ráadásul mit gondolna Emily? Még az álkapcsolat után azt találná mondani, hogy egy ilyen pernahajderrel nem kezd.
Nem igazán tudja, meddig beszélgetnek ruháikon fekve a sötét temetőben, de nem is érdekli. Csak arra eszmélnek, hogy lassan pirkad, nekik pedig ideje rohanni, mert még a végén lebuknak. Azt pedig egyikük sem akarhatja...