Elemi Mágia Tanulmányi Kirándulás. Evillával és Annuskával közösködöm.
~ legyünk stílusosak, még ha csak utazunk is. ~

Természetesen nem kételkedtem egy percig sem Hime jóllétében, hisz ott volt Radúz bá' meg a szobatársaim is, akik szívesen odafigyeltek arra a dilinyós kölyökre.
Merkovszky tanár úr a lehető legtökéletesebb választ adta, amire csak szükségem volt, ezért egy széles mosoly kíséretében úgy bólogattam, mint egy mugli autódísz. / bólogató kutya / Még pár pillanatig ott sündörögtem a tanár úr körül, de aztán részese lettem egy becsapódásnak, azaz Evillanásnak.
A piros háztársam úgy a nyakamba ugrott, ahogy én szoktam mindenkinek, elkaptam ugyan, de nem kevés híja volt annak, hogy ne boruljunk fel ott helyben.
- Persze, hogy persze! Muris lesz! - nyelvet öltöttem a lány felé, közben Beni is köszönt nekünk, neki pedig bőszen integettem. Kissé nyúzottnak tűnt, lehet nem aludt túl jól. Úgy vigyorogtam ott, mint egy vadalma, ám mikor ismét Lillára pillantottam volna, az úgy eltűnt, mint a kámfor.
- Hinnye, de gyors valaki.. - vakargattam a fejemet pár pillanatig, a másik oldalamon pedig már Annuska állott. A vörös lány hangját meghallva automatikusan felé fordultam és rögvest a nyakába borultam, vagyis csimpaszkodtam.
- Sziihiihiiijaaaaa! - nyekeregtem a lányra borulva, örültem, hogy őt is láttam.
- Persze, hogy jól bár nem sokat, de az a pár óra, az jó volt! - vigyorogtam vissza a lányra. – És te? Amúgy kivel ülsz majd a vonaton, mert ha gondolod, csatlakozhatnál Lillához és hozzám. Az eridonos csajok tartsanak össze. – egy cinkos kacsintást eresztettem el Annus felé.
Lassan idő volt, tanár úr pedig tartott egy létszám ellenőrzést és végül is el is indultunk az állomásra. Útközben igyekeztem a már meg talált háztársaimhoz csapódni, illetve fújni nekik a hülyeségeimet, egy csomó dolog jutott az eszemben útközben.
- Amúgy, én most annyira elgondolkodtam az almán.... de most értitek. Ha már van olyan angolul, hogy appLe. Akkor olyan is van, hogy appFel? Vagy mi? - tettem fel az agymenésem szülte kérdésemet. Csak nem égetem ki őket ezekkel, maximum rám szólnak, hogy fogjam be. Igyekeztem hozni a jó hangulatot, és elzavarni az álommanókat, amik ott csücsültek a legtöbb diák vállán.

Elemi Mágia Tanulmányi Kirándulás. Evillával, Annuskával és Gwencivel közösködöm.
~ legyünk stílusosak, még ha csak utazunk is. ~

Csak fújtam, fújtam, fújtam és még mindig fújtam a hülyeséget útközben. Nagyon fel voltam pörögve az utazás meg úgy az egész dolog miatt. Mondjuk cigánykerekezni, nem kerekeztem volna, nem akartam túljátszani a fejemet. Igazából, nem is tudtam cigánykerekezni, de pszt....
Annus már lassan sírt a nevetéstől, vigyorogva nyugtáztam, hogy jókedvet hoztam a barátaimnak. Ráadásul a vörös hajú lány, még meg is válaszolta a kérdésemet, amit lehetetlennek véltem.
- Németül az almát Apfenek fordítják? Fú, de kemény! - vigyorogva bizonyosodtam meg erről a tényről, felsötétültem. Lassan le is értünk az állomásra, ahol a csomagjainkkal együtt felszálltunk a vonatra, épp úgy, mint amikor visszaköltöztünk a szünet után az iskolába, ami körülbelül egy-két hónapja volt.
Hülyegyerek módjára előrecsörtettem, kerestem egy üres kabint, amit befoglalhatunk mind a hárman, a tervemet sikeresen zártam. A vonat végében volt egy üres kabin, gyorsan le is dobtam magamat az ablak mellé, úgy vártam a jányokat. Percekkel később mindkét háztársam megérkezett, és még a vonat is elindult. Pazar volt.
- Vigyázz, Kremisa, mert jön a Bagolykő! - ökölbe szorított jobb kezemet elszántan az égbe emeltem s végül felkacagtam. Még akkor fogalmam sem volt arról, hogy vajon mi a jó fenét fogok csinálni az órákon kívül, de én már eldöntöttem, hogy jól fogok szórakozni. Ám már megint túlságosan elkalandoztam, ugyanis kinyílt a kabin ajtaja és ott egy szőke lány ácsorgott, aki nem volt más, mint, Gwenci. Szükségem volt pár percre, amíg ismét visszaérkeztem a Földre.
- Gwen! - felvonyítottam és a helyemről felpattanva a nyakába borultam. Nehogy már ő is kimaradjon. Nem nagyon zavart a mozgó vonat, mondjuk nem is nagyon éreztem, hogy már utaztunk, inkább csak a vonat zakatoló hangja volt az, amiből ki lehetett következtetni azt, hogy a vonat már igencsak mozgásban volt.
- Felőlem gyere! - szorongattam még mindig, majd megfordultam a lányok felé - Ugyeee? - kölyökkutyapofával meredtem Evillanásra és terelőangyalkámra.