A legkirályabb dolog félvérnek lenni. Látod mind a két oldalt, ismered mindkettőt amilyen alaposan csak akarod, nem maradsz ki semmiből és senki sem fog téged ezért lenézni. Simfelünk nemrég moziban járt Budapesten, és azóta vagy a finn western zenéjét, vagy a japán-angol dalt dudorássza.
- Dánsz dánsz hev á gúd tájm... - no meg hozzá a fütyörészés, nem tudja kiverni a fejéből, annyira fílinges. Nemrég kapott egy  kopottas kis tollast, amiben egy nagyon kedves régi ismerőse írt neki, hogy idejön. Amikor először átfutotta a levelet, szinte fogalma sem volt róla, ki írt ilyen furcsa nyelven, mert ugyebár angolul csak annyit tud amennyit a zenék refrénjéből megismert, ergo kitűnően rá tud kérdezni a rókák beszédszokására, a lovak csodálására, és újabban táncra invitálni egy kellemes időtöltés erejéig. A megfogalmazott kis levélnek kalandos története volt ezek után, mert új állásának köszönhetően beszabadult a kastélyba, és csak akkor volt hajlandó kiszolgálni egy súlyos gondokkal küszködő nemzetiségbeli-félvért, ha lefordítja neki a levél tartalmát. Persze amaz nem volt hülye, hiába nézett ki annak, csak pár mondatot volt hajlandó felolvasni magyarul, úgyhogy az utóbbi két napja a fordítási kísérletekkel és vesztegetésekkel telt. De megérte! Nestea azt írta, hogy jön ide, mégpedig költözni és boltot nyitni. Az a Nestea, aki annak idején 19 volt, mikor először és utoljára látta Angliában, akkor mentek ki az apjával a teaiszogatókhoz elintézni egy kényes angol-magyar konfliktust, ami azóta is hétpecsétes titok. Akárhogy is legyen, a rézbőrű lány most már biztos úton van a falu felé, hiszen azt is megírta, hogy melyik vonattal érkezik. Biztos várta, hátha az egyetleeeeeen magyar ismerőse kijön érte az állomásra. Simfel zsebre tett kezekkel, pulóver-farmer-sál-jaéscipő szettben várakozik a beérkező gőzösre, ami lassan csikorogva áll meg a helyén. Az iskolai dömpinghez képest most igen kevesen kászálódnak le a kocsikról, de közülük megpillantja a sötét bőrű szépséget is, pont mikor a "lá lá lá lá lá lá lá lááá úúúúúú"-hoz érkezik fejében a gramofon. Ejha! Az a kis tizenéves most aztán hátőőőőő kikerekedett és még a fogszabiját is levették! Pillanatnyi meglepettségét egy fülig érő vigyorral koronázza meg, aztán ráérős léptekkel megy párat, hogy Nestea elé érjen és a képébe villanthassa fess mosolyát.
- Hátsziiaaaaaa! Ilyen kicsi korod óta nem láttalak! Csini vagy! Látom levették azt a szörnyű drótot is, jól áll! Vigyek valamit? - na most ez a jelenet több szempontból is vicces. Részben mert magyarul beszél, és ki tudja, ebből a nő mennyit értett, részben pedig mert úgy magyaráz és mutogat, mintha egy siket-némának tenné: jó hangosan és részletesen elmutogatva a csinosság ismérveit, a fogról leszedett járókeretet, félig a csomagok felé hadonászva. Azért reméljük nem hívják ki rá rögtön az elmegyógyintézetet.

- Ne hazudj, mindenről tudok! - legyint vigyorogva, persze nem kapcsol, hogy már magyarul kommunikálnak, de talán jobb is, mert a végén azt hinné, hogy hirtelen anyanyelvi szinten megtanult angolul. A szépséges hölgy megöleli, Simfel kicsit zavarban öleli vissza. A nők általában táskákkal szokták őt dobálni, nem karjaikba zárva. Mondjuk lehet, hogy köze van hozzá, hogy neki meg nincsenek függönyei és a szemben lévő házban egy idős nénike lakik. Nesztí elengedi, s kicsit sem leplezett szemmozgással méri őt végig, amikor pedig bókol is hozzá, Kristóf fél karját melleihez, a másikat büszkesége elé kapja és lányos hangon sipítani kezd.
- Segítséég, molesztááááál! - közben lopva körbepillant, de az emberek többsége már elhagyta az állomást, az ott dolgozók pedig oda se bagóznak, hiszen már ismerik Simfelt annyira, hogy semmit ne vegyenek tőle komolyan.
- Ááá... - még egy elhaló mondat, és mivel egy hős lovag sem siet a megmentésére fehér lovon, lebiggyedő ajkakkal, de azért megkönnyebbülve néz a nőre és engedi le kezeit.
- Senki sem szeret, szipp. - nagy látványosan szippant egyet, aztán újra vigyor húzódik meg arcán és megvonja vállait az angol levélre.
- Jó móka volt. - ha azt Nessa tudná... na de várjunk csak? Most üt csak szöget a fejébe, hogy hát mekkora király angolból, hogy csak így képes szóbaelegyedni a nővel! Gyorsan végigfut az agyán a gondolat, hogy vajon aki anyanyelvi szinten tud, az is csak így a semmiből magyaráz és azt se tudja melyik nyelven, ekkor pedig furcsa, gondolkodó grimaszok ülnek ki borostás pofijára. Nagyon nem biztos a dologban, ezért úgy dönt, inkább óvatosan rákérdez.
- Most amúgy... milyen nyelven beszélünk? - sajnos esélyes a magyar, hiszen a legutóbb még annyira se tudott angolul, hogy lefordítson valamit. Az afrikai is távol áll tőle, de azért nem árt tudni a dolgot, hátha közben tényleg megtanult egy nyelvet. De a lényeg, szóval ha magyarul beszélnek, akkor viszont Nessával nem stimmel valami, mégpedig hogy ilyen tisztán ejti ki a szavakat. A nő kutakodni kezd a holmijai között, aztán Simfel kezébe nyom egy láthatóan üveget tartó szép tasakot. Kristóf nem is vár hazáig a meglesésével, kiveszi és megvizsgálja a szép pálmafákkal díszített címkét. Újabb gondolatvihar cikázik át agytekervényein.
- Ööööööö... Afrikában még nincsenek pálmafák, ugye? - kicsit aggódik a földrajzi tudása miatt is, aztán visszacsúsztatja a finomságot a helyére, ő meg felkap egy random csomagot, elég hülyén nézne ki ha a nő itt nagy pakkokkal vonulna végig a falun, ő meg mellette egy csányi kis zacsival rohangál.
- Reméltem, hogy ezzel jössz. A következő már csak holnap reggel jön, hideg lett volna itt a padon. - Vigyorog továbbra is, aztán amit még Nestea enged, azt is felkapja és azzal együtt battyognak ki az állomásról.