A Fő utczával szemben, a Boglyas tér legimpozánsabb helyén Bogolyfalva vasútállomása kapott helyet. Grandiózus, elegáns épület, hatalmas oszlopokkal, melyek tartó funkciót látnak el. Egyszerű sárga téglából épült falain ablakok szinte nincsenek, csak a harmadik emeleten, a legfelső szinten, ahol a masiniszták pihenhetnek meg egy-egy út előtt és után. A bejáraton egymás mellett három troll kényelmesen besétálhatna csomagjaival. Belépve az épületbe egy hatalmas fogadócsarnokba érünk. Egyik oldalt pénztárak, másik oldalt büfék és apróbb boltok, köztük egy mindenes, ahol a cérnától a főző üstig mindent lehet találni. A peronokhoz a bejárati kapuhoz hasonló kapun lehet kijutni. Azonban nagy meglepetés éri azt, aki kilép azon a kapun. Mugli gondolkodással a vonatok különböző vágányokról indulnának, amelyek között peronok, hidak, vagy aluljárók húzódnak. Itt azonban két sín van összesen, egyik az érkező, másik az induló vonatok számára. Rajtuk végeláthatatlan hosszú sorban és különböző irányban állnak a vonatok. A sínek között egy öreg, hosszú bajuszú, néma bakter ácsorog állandóan, talán az idők kezdete óta, aki kopott táblájával indítja, vagy érkezteti a vonatokat.
Hogy senki se tévessze el, hogy a sorban hányadik az ő vonata, egy igen kellemesen búgó női hang időnként beharsogja az állomás termeit az éppen induló, vagy érkező szerelvényekkel kapcsolatban.

Ez a bűnbeesés. Nem is szeretem annyira, nem is olyan, és nem is tudom. Valahogy az egész más. De kell. Függő vagyok, és a függésem tárgya nem más, mint a sajtos széllel töltött, négy sajtos pizza. Nem kell rá más, csak a sajtok, meg némi fűszer, és szerintem ez az, amiben eltér a bogolyfalvi minden másiktól, hogy annak olyan nagyon különleges a fűszerezése. De nem mehetek oda, mert véleményem szerint Barni ha meglátna, akkor kifutna a világból már az előtt, hogy békés egymás mellett élést ajánlanék neki. Nem, olyan szavakkal, mint "barátság" nem is dobálóznék, mert szerintem azt nagyon nem venné jó néven. Valamiért azt érzem, hogy engem nem venne jó néven. Ami jogos, csak elég nehéz a változást szemléltetned, ha az, akinél ezt szeretnéd szemléltetni, vélhetően az kívánja, hogy Indiában maradj. Vagy bárhol máshol. Nem mondom, hogy ne lenne jogos, hiszen eléggé rosszul jöttek ki a lépések. Csak, mindegy, ez a pizza sem olyan rossz. Én pedig most nem húztam el a számat.
A történethez hozzátartozik, hogy a kupéban egyedül vagyok, meg az is, hogy három doboz pizzát vettem, mert ha már egyért felutaztam, akkor három is lehet belőle, és különben is. Ez egy elfojtás, egészen biztos, hogy az. El kéne járnom az anonim pizzavásárlók ülésére, hátha meg tudják mondani, hogy mi a bajom. Egyszerű, találkoznom kellene vele, megmondani, hogy itt vagyok, szeretem a pizzát, enni fogom, be fogok jönni, meg fogom venni és meg fogom enni. De nehéz. Szóval most az egyik ülésen kuporogva - a csizmámat szigorúan levéve - ülök felhúzott térdekkel, és nézem a dobozokat. Bűntudatom van, de azért éhes is vagyok. Ez olyan, mintha most megcsaltam volna a pizzáját? Jó, ez tényleg hülyeség. Viszont nem a sajtosat veszem magamhoz, hanem a hawaii-t, amit tényleg impulzusból vettem. Felnyitva a dobozt sóhajtok egyet, és beleharapok az első szeletbe. Feltétlenül meg kell néznem, hogy van-e anonim pizzafüggők klubja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=842738#post842738][b]Lorin Annie Brightmore - 2022.01.25. 20:32[/b][/url]

Ez a bűnbeesés. Nem is szeretem annyira, nem is olyan, és nem is tudom. Valahogy az egész más. De kell. Függő vagyok, és a függésem tárgya nem más, mint a sajtos széllel töltött, négy sajtos pizza. Nem kell rá más, csak a sajtok, meg némi fűszer, és szerintem ez az, amiben eltér a bogolyfalvi minden másiktól, hogy annak olyan nagyon különleges a fűszerezése. De nem mehetek oda, mert véleményem szerint Barni ha meglátna, akkor kifutna a világból már az előtt, hogy békés egymás mellett élést ajánlanék neki. Nem, olyan szavakkal, mint "barátság" nem is dobálóznék, mert szerintem azt nagyon nem venné jó néven. Valamiért azt érzem, hogy engem nem venne jó néven. Ami jogos, csak elég nehéz a változást szemléltetned, ha az, akinél ezt szeretnéd szemléltetni, vélhetően az kívánja, hogy Indiában maradj. Vagy bárhol máshol. Nem mondom, hogy ne lenne jogos, hiszen eléggé rosszul jöttek ki a lépések. Csak, mindegy, ez a pizza sem olyan rossz. Én pedig most nem húztam el a számat.
A történethez hozzátartozik, hogy a kupéban egyedül vagyok, meg az is, hogy három doboz pizzát vettem, mert ha már egyért felutaztam, akkor három is lehet belőle, és különben is. Ez egy elfojtás, egészen biztos, hogy az. El kéne járnom az anonim pizzavásárlók ülésére, hátha meg tudják mondani, hogy mi a bajom. Egyszerű, találkoznom kellene vele, megmondani, hogy itt vagyok, szeretem a pizzát, enni fogom, be fogok jönni, meg fogom venni és meg fogom enni. De nehéz. Szóval most az egyik ülésen kuporogva - a csizmámat szigorúan levéve - ülök felhúzott térdekkel, és nézem a dobozokat. Bűntudatom van, de azért éhes is vagyok. Ez olyan, mintha most megcsaltam volna a pizzáját? Jó, ez tényleg hülyeség. Viszont nem a sajtosat veszem magamhoz, hanem a hawaii-t, amit tényleg impulzusból vettem. Felnyitva a dobozt sóhajtok egyet, és beleharapok az első szeletbe. Feltétlenül meg kell néznem, hogy van-e anonim pizzafüggők klubja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=843400#post843400][b]Illés Ferdinánd - 2022.02.12. 19:43[/b][/url]

A cseppek úgy hullanak alá, mint bűnbe esett angyalok, amikor a mélybe lesznek taszítva. Azzal a különbséggel, hogy láncra verés helyett, a szürke járdán koppannak, ami először pettyezett, majd egyre csak sötétlő árnyalatba borul. Tükrözi az égboltot. Az eső elől a plexi alá húzódik mind, aki a vonatra várakozik, a társaságtól elszeparálva pedig egy magas, szikár alak ácsorog, kezében kihűlt, hosszú kávéval. Többen felé sandítgatnak, rá, aki a borús időjáráshoz elbaszta, hogy fehér szettet vett fel, mert a szőke tincsek mellett még az is világít a szürkeségben. Illés Ferdinánd, mint egy elbaszott angyalka. Bukott angyalnak még el is menne - inkább az, mint ördög ivadéka -, de ha lehet a legkevesebb feltűnéssel. Izmai már csak a gondolattól is feszülni kezdenek, és fejébe kúsznak a zavaró gondolatok. Hűvös kék tekintete előremered. Ekkor a kopogó cseppeken túl meghallja sínek másik oldalán roskadozó váróban felcsattanni a női hangot. Megy az panaszáradat, mert késik a vonat. Szinte azzal egyszerre a peronon ácsorgók az esőt kezdik szidni. Ő megforgatja a szemeit, majd kortyol a hideg kávéból. Szereti. A hideg kávét is, és az esős időt - egyik nélkül sem indult volna el Bagolyfalváról ma délelőtt. Sőt, ha rajta múlna, addig húzná a téli időjárást, amíg csak teheti. A tűző napfény számára olyan, mintha fenntartatnák az ítéletre. A vonat végre befut.
A kupék melletti folyosón haladva olyat keres, ahol egyedül lehet, és a vázlatfüzetébe feledkezhet a városig, még a zakatolás okozta tökéletlen vonások sem érdeklik. De mindben meresztik már a seggüket. Kiissza a maradék kávét, megtorpan, majd hátrál egy lépést oldalasan besandítva a fülkébe. Ujjait a kilincsre fonva, könnyedén tolja félre az ajtót és néz egyrészt meglepetten, másrészt kérdőn a kuporgó ismerősre. - Nocsak. Ha valaki azt állítja, hogy újra találkozunk, pofán röhögöm, erre tessék - szája sarka felkunkorodik. Most Ferdinánd mosolya sokat ígérőn bajt sejtetet, avagy barátságos. Netán mindkettő. Hiszen, ha róluk van szó, akkor a baj bármelyik pillanatban felütheti a fejét. Ezen a vonaton is. Legutóbb csak kirabolni akarták őket. Kíváncsi lenne ma milyen szerencsétlenség történik, ha csatlakozik.
- Leülhetek, Lorin? - kérdezte, majd összeráncolta az orrát. - Ez sajt? - ekkor ránéz a dobozokra és mosolya kiszélesedik. Még egy halk, hitetlen nevetés is elhagyja ajkait. Ha pizza van, igazából már a korábbi kérdésétől függetlenül is beljebb lép, de nem közelebb a másikhoz. A pizzás dobozok mellett ül le, hátradől és karját összefonja a feje mögött. Onnan fürkészi egy pillanatig Lorin vonásait. Nem szól, mindössze érdeklődve billen oldalra a feje.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=843579#post843579][b]Lorin Annie Brightmore - 2022.02.17. 12:08[/b][/url]

Szeretem az embereket, mégis nagyon remélem, hogy most mindenki valakikkel utazik, olyanokkal, akikkel csak az üres kupék felelnek meg nekik, hogy aztán azokat töltsék meg. Bogolyfalva nincs se közel, se messze, mégis, ezt a kellő távolságban lévő állomást szeretném úgy elérni, hogy senki, de tényleg senki se jöjjön be, és ne nézzen rám ferde szemmel a pizzák miatt. Vagy, mert tudja, hogy miért a fővárosból viszem a pizzát, vagy, mert nem érti, hogy miért teszek így, és elkezdi nekem megváltani a világot, hogy nem kell sznobnak lenni, hiszen a bogolyfalvi pizza is ugyanolyan pizza, mint a fővárosi, sőt, még finomabb is, és hát milyen kedves egy ember Bánki Barnabás, mindig mindenkit szívesen lát a pizzériába, és próbáljam ki, mert tényleg jó. A pizza is meg a férfi kedvessége is. Igen, a pizza kiváló, a férfi kedves, de ha csak nem akarnám azt, hogy a főtéren máglyán elégessenek azért, mert a közelébe mentem, ő meg elmenekült, akkor szerintem mindenkinek az lesz a legjobb, ha én úgy nézek ki, mint, aki sznob, és én bizony csak a fővárosi pizzát tudom lenyelni. Ah, nem, még csak rágondolni se szabad nekem Barnabásra, mármint a pizzájára, a-a. Szóval teljesen jó lesz ez is. Majdnem olyan jó.
- Ferdinánd?
Igen, ha valaki azt mondja, hogy újra találkozunk, vagy azt, hogy az újra, az nevezetesen éppen itt lesz, akkor tényleg, én is kinevetem. Hiszen erre az esély szerintem olyan kicsi volt, hogy olyan kicsi szám valójában már nem is létezik. Komolyan mondom, hogy nem létezik. A világ egy olyan pontján találkoztunk, ahol nem hiszem, hogy bármelyikünk is tervezett járni, és mind a ketten átéltünk valamit, ami hasonló, de mégis más mértékben van jelen. Az életünk pedig attól, teljesen megváltozott, majd jött India, és a helyzet csak fokozódott. Aztán ő jobbra indult, én meg balra, és vége. Semmi romantikus, semmi epikus nem volt ebben, de a tény, az tény, ahogy az is, hogy most itt vagyunk egy döccenősen meginduló vonaton, mely hazavisz…mindkettőnket?
- Persze.
Elég furcsa lenne nemmel válaszolni, és őt még kedvelem is, így egyértelmű, hogy őt nem kívánom elküldeni. Különben is, ha vagyunk már ketten, akkor még kisebb az esélye, hogy valaki be akarjon ide ülni. Tökéletes, én mondom neked, tökéletes.
- Öhm… igen.
Zavaromban egy pillanat alatt elpirulok, és zöld szemeimet zavartan sütöm le, hogy aztán apró vállvonás kíséretében felpillantsak rá ismét.
- Tudod, mesélem, hogy nagyon elszúrtam egy férfival a dolgokat, akit nagyon szerettem, a vőlegényemmel, és, hogy tulajdonképpen azért is indultam útnak, hogy távol legyek, ő is így tett, de visszetért, nem sokkal előttem, és szeretnék vele beszélni, de még nem volt elég bátorságom, szóval inkább eljöttem Pestre pizzát venni, mert a pizzéria az övé, és nagyon vágytam a pizzáról, szóval, igen, nem csak sajt, de pizza is. Három pizza. Nem ennél pizzát? Mert ha ketten esszük, elfogy, mire Bogolyfalvára érünk. Már, ha te is oda tartasz persze.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=844735#post844735][b]Illés Ferdinánd - 2022.03.22. 01:20[/b][/url]

Saját neve a kérdő, ugyanakkor meglepett hangba burkolva jobban szórakoztatja, mint azt várná. Ajka felkunkorodott csücske nagyobb ívet kap, pusztán ennyi a válasza. Egyelőre. Elvégre nem is kell megerősítenie, vagy többet mondani, hiszen kevés olyan fazon rohangál a nagyvilágban, mint ő. Azt sem tudja - nem is akarja - elfedni, hogy mennyire feldobja ez a váratlan találkozás. Persze ez éppen annyira látszik a vonásain, mint egy ex-levitás, szorongásos, poszt-traumatikus félvámpíron látszana. Senki ne várjon csodát.
Beljebb lép, még a jóváhagyás előtt, amikor pedig az befut, Febát már a sajt illata köti le. A kávé íze még ajkain van, amit akartalan nyal meg, mielőtt Lorinra sandítana.
Távolabbról fürkészi a másikat. Nem is tudja mit mondhatna a nőnek, akivel most, évekkel később, itt ül egy teljesen másik kupéban. Ennyire még ez a világ se lehet kicsi. Képzeletében felidéződik a kegyetlen és ostoba szempár a maszk mögül. Az illető nem csak a képzelete koholmánya, hanem egy emlék, aki ott volt azon az Indiában tartó vonaton. Ferdinánd legszívesebben a földdel tette volna egyelőve, az enyves kezeivel együtt. Legfőképpen azért, mert még most is érzi a torkát szorulni a megannyi rájuk szegeződő szempár miatt, amit a folyosóról kaptak. Mint egy akváriumban, vagy ketrecben. Lorin, ő, a rabló és a hasznavehetetlen kalauz.
Elmúlt, és Feba ugyanúgy utálja az embereket, de ugyanúgy kíváncsi a különleges, egyedi lelkekre. Mint mondjuk a nőre, aki megvonatoztat több doboz pizzát, csak hogy ne az exétől kelljen beszereznie. Ferdinánd beleszédül abba is, hogy lépést tartson a történettel, pedig a felsült vőlegény sztorijára emlékszik. Azért bólint egyet-kettőt, amikor annak ott a helye, Lorin hadd mondja végig.
- Oda. Pár hete költöztem a városba. Bővült a Horcrux és itt is nyitottunk egy szalont. Ahhoz képest, hogy egy társaslakás rész, elég sok vendégem van - tenyerét cégig futtatja farmerén, majd oldalra nyúl és beleles a dobozba. Imádja a pizzát. Mindegy milyen. Kérdőn néz Lorinra, és ha tényleg nem baj, hogy vesz belőle, felnyitja. Magához vesz egy szeletet, majd nyújtja a dobozt a másiknak. - Kösz. Már majdnem éhen haltam - szereti ezekkel a szavakkal játszani, leginkább a benne lévő ironia miatt.
- Szóval, be vagy rezelve a találkozástól az exeddel? - harap a szeletbe, majd lassan vezeti pillantását Lorin arcára. - Emlékszem a sztorira amúgy, de nem gondolom, hogy véletlen, hogy mindketten éppen visszajöttetek. Ne vedd sértésnek, de nem lenne jobb túlesni rajta? - Diszkrét, Illés, semmi gond.