Ügyfélfogadási idő
Hétfőtől csütörtökig: 8:00 - 16:30
Péntek: 8:00 - 14:00
Szombat és vasárnap: zárva

A Hivatal sürgősségi ügyek végett 24 órás ügyeletet biztosít!
Bogolyfalva Minisztériumi Kirendeltsége a Boglyas téren, a város központjában áll. Már első ránézésre kiütközik az épület nemesi mivolta, ami nem véletlen egybeesés. A Cebrovszky család hagyományozta ugyanis az akkoriban még falu címet viselő településre ezt a kedves kúriát, annak minden előnyével és hátrányával együtt. Impozáns, kastélyra emlékeztető megjelenése azonban ne tévessze meg az ügyintézni vágyókat: a belső kialakítás minden tekintetben modernizált és kényelmi, funkcionális célokat hivatott szolgálni. Ezen kívül az évek folyamán rengeteg átalakításon és ebben az évben renováláson is átesett. Ezáltal nem csupán a belső elrendezés, hanem a külső is jelentősen megváltozott, köszönhetően az új polgármester és a Tanács tagok áldásos munkájának.
A Hivatal épülete előtt található továbbá egy aprócska szökőkút is, melyet virágágyás vesz körül. A parkban mind a kirendeltség dolgozói, mind az ide érkezők megpihenhetnek, kellemesen, szabad levegőn tölthetik ebédidejüket, illetve élvezhetik a Boglyas tér nyüzsgő látképét is.

  
Az ajtón belépve rögtön a recepcióval szemben találhatjuk magunkat, ahol általában két, de nagyobb ügyféligény esetén három kedves hölgy igyekszik eligazítani az ügyintézni vágyókat a Hivatal rengetegében. Noha az épület éveken keresztül labirintusszerű mivoltáról volt híres, így üdítő változás lehet ez a fajta letisztult, egységes megjelenés. A recepciótól nem messze ugyanis egy információ tábla ismerteti, hogy az osztályok hol helyezkednek el a kirendeltségen belül. Fontos információ továbbá az is, hogy a recepció mindkét oldalán egy-egy kandallót helyeztek el; az egyik kizárólag a személyzet részére fenntartott - a Minisztériumba való utazást biztosítandó -, a másik viszont a falusiak számára is elérhető, így könnyedén tudnak közlekedni Bogolyfalva és Budanekeresd között.
Az épület jobb szárnya teljes egészében az Auror Kirendeltség fennhatósága alá tartozik, ahhoz külön recepció és ügyféltér is tartozik. Azonban a bal szárny az egyéb ügyek és szakosztályok területe. Itt lehetséges az okmányok intézése, valamint egyéb ügyek bejelentése és kivizsgáltatása, amennyiben szükséges.
A polgármesteri iroda az emeleten található, csatlakozik hozzá egy erkély is, tulajdonképpen nevezhetjük a Hivatal lelkének is. Ezen túl a Tanács tagjai is külön termet kaptak: az emeleten balra kanyarodva található a letisztult helyiség, ahol a város vezetői nyugodtan leülhetnek megtárgyalni a település további sorsát. Ebből kifolyólag, aki a tanáccsal kíván egyeztetni, az megteheti a félfogadási időben, mely minden esetben összecseng a polgármester hivatalos, szabad félfogadási idejével. Különös méltánylást érdemlő ügyek esetén előzetes időpont egyeztetése szükséges.

Titkárság
>> Recepció
>> Titkársági iroda
>> Mágikus Gondnokság

Varázslény-felügyeleti Főosztály, Bogolyfalvi Kirendeltség
>> Bestia Tagozat
>> Szellem Tagozat
>> Kártevőügyi Tanácsadó Iroda

Máguskapcsolatok Főosztálya, Bogolyfalvi Kirendeltség
>> Nemzetközi Varázsjogi Hivatal
>> Nemzetközi Varázskereskedelmi Felügyelőtestület
>> Tolmács Iroda

Mágikus Közlekedésügyi Főosztály, Bogolyfalvi Kirendeltség
>> Hoppanálási Vizsgaközpont

Sosem jártam még a Kártevőügyi Tanácsadó Irodában, de ahogy mondani szokás, ami késik, nem múlik, meg soha ne mondd, hogy soha, és mindennek megvan a maga ideje, mint ennek a kis sétának is. A recepción kértem a biztonság kedvéért egy kis útbaigazítást, merre is találom a keresett ajtót, most meg a kapott utasításokat alapul véve fordulok előbb jobbra, aztán balra, majd megyek egyenesen előre. Elhaladok Attu egykori irodája előtt is, amiről fogalmam sincs, ki vette most birtokába, hogy a rokon nagyobb bevétel és elismerés ígéretével már nemzetközibb vizeken ténykedik, már ha nevezhetjük így a nagyobb, sokkal több téren ténykedő pesti központot. Irigylem is kicsit azért, amolyan szent módon csakis, természetesen, hogy bezzeg neki milyen jó nyelvérzék adatott, de legalább van kire számítanom szükség esetén, az is jó dolog. Elmosolyodom, ahogy eszembe jut legutóbbi levele, amire még nem is válaszoltam, most azonban még kénytelen lesz várni, hiszen nem csak nosztalgiázni vagyok itt. Elő is húzom félvállra vett hátizsákomból a gondosan lezárt műanyag dobozt, amelyben a szőrcsomó most éppen gyanúsan mozdulatlanul pihen. Hallucináltam volna? Fel-felpillantok az ajtókon található táblákra futólag, ahogy lassú léptekkel haladok előre, de mégis jobban leköti a figyelmemet narancssárga-szürke szőrgolyó, hogy egész pontos legyek, amely most még csak meg se moccan. Megrázom a dobozt, de hiába. Az is csak holmi erőltetett pattogásra készteti, de aztán nyomban meg is állapodik újra az egyik sarokban, ahogy abbahagyom a kényszerű rázogatást. A fenébe. A semmiért jöttem volna be? Elhúzom a számat a gondolaton, de már csak biztos, ami biztos alapon is benézek azért az irodába, ha időt szakítottam erre a sétára. Talán tud valamit mondani a tanácsadó, mitől göröghetnek olyan lelkesen ezek a szőrcsomók visszatérő módon az irodám padlóján, mint ördögszekér a sivatagban a régi westernfilmekben. Hgoyis hívják? Valami Brigitta, ha jól emlékszem. Rom... Rommel... nem is, Rommen. Ezaz. Itt áll a neve az orrom előtt éppen az iroda neve alatt. Rommen Brigitta. Hm, nagyon remélem, nem derül ki pillanatokon belül, hogy csak az eridonosaim tréfálkoznak velem. Vagy jobb lenne? Hirtelen nem is tudom eldönteni, mit szeretnék jobban, valami csíny áldozata lenni, vagy inkább egy mágikus élőlény társaságát a toronyszobába, amely a költözést követően is félig-meddig a szobám maradt szükség esetére, és természetesen az irodám is. Valaki résnyire nyitva hagyta az ajtót, már határozott kopogásom eredményeként is nyílik, én meg hívatlanul is bedugom az orrom kissé előre hajolva. El is tátom a szám nyomban.
- Nahááát... kit látnak szemeim. Rádonyi. Szevasz. Hát te? Mi a szöszt csinálsz itt? Csak nem célba vettek téged is a kártevők? - érdeklődöm máris tőle, szélesen vigyorogva annak örömére, hogy ilyen rég látott ismerősbe sikerült botlanom váratlanul. - És a... - nézek körül válaszát várva. Már megint nem ugrik be a neve a nőnek, akihez jöttem. - Szóval a hölgy, aki itt dolgozik? Ugye nem ebédszünetre ugrott ki, és ha sokáig nem jön, már a vacsora is belecsúszott?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=657157#post657157][b]Návay L. Viktor - 2017.01.24. 19:59[/b][/url]

Sosem jártam még a Kártevőügyi Tanácsadó Irodában, de ahogy mondani szokás, ami késik, nem múlik, meg soha ne mondd, hogy soha, és mindennek megvan a maga ideje, mint ennek a kis sétának is. A recepción kértem a biztonság kedvéért egy kis útbaigazítást, merre is találom a keresett ajtót, most meg a kapott utasításokat alapul véve fordulok előbb jobbra, aztán balra, majd megyek egyenesen előre. Elhaladok Attu egykori irodája előtt is, amiről fogalmam sincs, ki vette most birtokába, hogy a rokon nagyobb bevétel és elismerés ígéretével már nemzetközibb vizeken ténykedik, már ha nevezhetjük így a nagyobb, sokkal több téren ténykedő pesti központot. Irigylem is kicsit azért, amolyan szent módon csakis, természetesen, hogy bezzeg neki milyen jó nyelvérzék adatott, de legalább van kire számítanom szükség esetén, az is jó dolog. Elmosolyodom, ahogy eszembe jut legutóbbi levele, amire még nem is válaszoltam, most azonban még kénytelen lesz várni, hiszen nem csak nosztalgiázni vagyok itt. Elő is húzom félvállra vett hátizsákomból a gondosan lezárt műanyag dobozt, amelyben a szőrcsomó most éppen gyanúsan mozdulatlanul pihen. Hallucináltam volna? Fel-felpillantok az ajtókon található táblákra futólag, ahogy lassú léptekkel haladok előre, de mégis jobban leköti a figyelmemet narancssárga-szürke szőrgolyó, hogy egész pontos legyek, amely most még csak meg se moccan. Megrázom a dobozt, de hiába. Az is csak holmi erőltetett pattogásra készteti, de aztán nyomban meg is állapodik újra az egyik sarokban, ahogy abbahagyom a kényszerű rázogatást. A fenébe. A semmiért jöttem volna be? Elhúzom a számat a gondolaton, de már csak biztos, ami biztos alapon is benézek azért az irodába, ha időt szakítottam erre a sétára. Talán tud valamit mondani a tanácsadó, mitől göröghetnek olyan lelkesen ezek a szőrcsomók visszatérő módon az irodám padlóján, mint ördögszekér a sivatagban a régi westernfilmekben. Hgoyis hívják? Valami Brigitta, ha jól emlékszem. Rom... Rommel... nem is, Rommen. Ezaz. Itt áll a neve az orrom előtt éppen az iroda neve alatt. Rommen Brigitta. Hm, nagyon remélem, nem derül ki pillanatokon belül, hogy csak az eridonosaim tréfálkoznak velem. Vagy jobb lenne? Hirtelen nem is tudom eldönteni, mit szeretnék jobban, valami csíny áldozata lenni, vagy inkább egy mágikus élőlény társaságát a toronyszobába, amely a költözést követően is félig-meddig a szobám maradt szükség esetére, és természetesen az irodám is. Valaki résnyire nyitva hagyta az ajtót, már határozott kopogásom eredményeként is nyílik, én meg hívatlanul is bedugom az orrom kissé előre hajolva. El is tátom a szám nyomban.
- Nahááát... kit látnak szemeim. Rádonyi. Szevasz. Hát te? Mi a szöszt csinálsz itt? Csak nem célba vettek téged is a kártevők? - érdeklődöm máris tőle, szélesen vigyorogva annak örömére, hogy ilyen rég látott ismerősbe sikerült botlanom váratlanul. - És a... - nézek körül válaszát várva. Már megint nem ugrik be a neve a nőnek, akihez jöttem. - Szóval a hölgy, aki itt dolgozik? Ugye nem ebédszünetre ugrott ki, és ha sokáig nem jön, már a vacsora is belecsúszott?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=657616#post657616][b]Rádonyi Miklós - 2017.01.28. 01:35[/b][/url]

Dolgozom, mert dolgozni olyan csodálatos. Most már ez az élet vár rám a nyugdíjig. Ugyan kicsit furcsa még, hogy olyanokkal vagyok összezárva, akik a szüleim lehetnének, de idővel teljesen hozzászokom majd a helyzethez. Azért van itt egy-két fiatalabb srác is, akikkel egészen jól ki szoktam jönni, de persze még nem dolgozom itt olyan régóta ahhoz, hogy egy életre elkönyveljem a helyet magamban. Egyelőre örülök, hogy sikerült viszonylag hamar munkát találnom. Ehhez persze némi protekció és egy kis szerencse kellett, mint manapság sajnos mindenhez. A felettesemnek ott a három gyerek a nyakára, pont nem hiányzik neki most a dögunalmas adminisztráció a kárbejelentésekről, valamint helyszínre menni se szeret már annyira, valószínűleg belefáradt a hosszú évek monotonitásába, így inkább lepasszolta nekem a munka nemesebbik felét. Ez a hozzáállás, na meg amúgy az egész nő karrierje nem túl biztató jövőképpel kecsegtet, de mit csináljak, ha egyszer a bestia tagozatra nincs üresedés. Ülök és várok, hogy kihalásos alapon feljebb kerüljek. Pedig nagyon szívesen átkerülnék már most, azonnal... Sokkal lazábbak. Meg persze több ott a kihívás. Ezzel nem azt mondom, hogy itt ne lennének izgalmas esetek, de mégiscsak egy faluról van szó, nem költözhet be minden nap egy padlásszörny valamelyik újépítésű házba. A viszonylag csekély bejelentések ellenére nem mondható, hogy felesleges és haszontalan munkát folytatnánk a részlegen. Szakmai szempontból kiváló ugródeszka a pozíció, és ami számomra nagy meglepetés, hogy hamar belerázódtam a dologba. Kicsit megnyugtat.
Unottan ülök az íróasztalomnál. Már órák óta próbálok életben maradni, de még mindig nem sikerült teljesen felébrednem. Éppen a második kávém utolsó kortyainál tartok, amikor lépéseket hallok a résnyire hagyott ajtó mögül. Egy pillanatra össze is rezzenek, hogy vajon ki lehet az. Még nem vagyok teljes mértékben hozzászokva az iroda vezetéséhez, pedig ha Brigi az ügyeletes, vagy csak épp családi teendői vannak, akkor rám marad itt minden apróság. Most éppen egy tegnapi bejelentés jegyzőkönyvét kell ellenőriznem. A látogató érkezése miatt azonban nincs mese, félbe kell hagynom az olvasást, így tehát gyorsan elrendezem magam körül az íróeszközöket, majd kíváncsian pillantok az ajtó felé.
- Nocsak, micsoda meglepetés - nevetek fel az öröm és izgatottság egyvelegétől. Viktor az, akivel még fiatalabb éveim során akadtam össze Szikszai tanár úrnak köszönhetően, majd segítségemre volt a VAV-ra való felkészülésemben is. Aztán már nem nagyon tartottuk a kapcsolatot, így ezért sem tudhatja, hogy ide kerültem. Na meg persze a franc enné meg azt a lassú ügyintézést!
- A fenébe már, hogy még mindig nem készült el a névtáblám... Ez már a sokadik eset, amikor magyarázkodnom kell. Ma én vagyok bent, úgyhogy mindenféle kéréssel hozzám lehet fordulni, már ha nem probléma. Foglalj helyet! - eszembe jutnak azok az esetek, amikor a kedves ügyfelek - többnyire idős falulakók - kikérték maguknak, hogy egy ilyen fiatalember foglalkozzon a problémáikkal.
- Szóval mi a gond? - kérdezem kíváncsian, miközben a nála lévő cuccokat kezdem el diszkréten megfigyelni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=657767#post657767][b]Návay L. Viktor - 2017.01.29. 01:37[/b][/url]

A névtábla szerint itt dolgozó tanácsadó sehol sincs, de elfelejtek dohogni a hivatalokban működő rendszer hiányosságain és gyönyörein, sőt még kérdezni is az illető felől, hiszen nagy meglepetésemre ismerősbe sikerül botlanom. A legkevésbé sem számítottam erre a találkozásra, de örülök, amilyen rég nem láttam, éppen ideje volt már belebotlani. Megvan vagy két éve is, de lehet, hogy három, hogy segítettem neki a VAV-ra felkészülni, mert Attu úgy vélte, szüksége lehet egy kis segítségre. Nem mondanám, hogy hű de nagy barátság lett aztán ebből a korrepetálásféléből, de azért Miklós is egy azok közül az ismerősök közül, akikkel remekül el tudok beszélgetni, ha alkalom adódik rá.
- A névtáblád? - pislogok kissé értetlenül, ugyanakkor meglepetten, az ajtó irányába fordulva először, majd vissza felé, aztán vetek még egy utolsó pillantást az ajtó felé. - Itt dolgozol? Szóval akkor mégse szidhatom ma a közhivatalokat. Áááh, micsoda megkönnyebbülés - foglalok helyet, felszusszanva, és kényelmesen dőlök hátra a székben. A doboz még mindig ott a kezemben, de csak akkor jut eszembe, miért is jöttem, amikor rákérdez, mi a gond pontosan.
- Uhh - szalad ki a számon kissé gondterhelten egy félszó, miközben megvakargatom a tarkómat, és leteszem az asztalra a műanyagdobozt. A szőrgolyó továbbra is mozdulatlan benne, akárhogy is nézem. Gondolatban még noszogatom is kicsit, szuggerálom neki, hogy mozduljon már, de még az se hatná meg jó eséllyel, ha a legilimenciával próbálnék hatni rá. - Hát szóval az van, hogy van három macskám, és nemrég elköltöztem az Eridon tornyából, de még mindig ott az irodám, viszont amióta a macskáim nincsenek... nos a macskaszőr azért megmaradt, és ilyen kis fura szőrgolyók formájában... hogy is mondjam... mocorog. Néha átgurulnak a padlón, nekem meg fogalmam sincs, mi lehet. Chizpurflere gyanakodtam, de hacsak nem derül ki valamelyik macskámról, hogy mágikus lény, akkor ez nem túl valószínű. Lehet, hogy egy eridonos csíny áldozata vagyok csak, de azért gondoltam megmutatnám inkább, hátha mégis valami mágikus lény műveli - magyarázom, miért is hoztam egy vöröses-szürkés színben pompázó szőrgolyót műanyagdobozban foglyul ejtve. Kérdőn vonom fel aztán a szemöldököm, ahogy rápillantok, mondandóm végére érve. Vajon van bármi ötlete?
- Na és hogy tetszik itt? Vannak érdekes esetek? - érdeklődöm róla is futólag aztán, ha már van rá alkalom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=657910#post657910][b]Rádonyi Miklós - 2017.01.30. 00:15[/b][/url]

Igazán megmosolyogtató, ahogyan beszél. Ilyen hangulat is régen volt már ebben az egyhangú irodában. Kellenek az ilyen látogatók, hogy ne fásuljak be. Csendben bólogatok, kissé talán megilletődött arckifejezéssel, amikor leesik neki, hogy bizony nem ő tévedt rossz helyre, hanem én vagyok meglepő helyen, amihez neki is köze van. Ha nem segít annak idején, nem sikerült volna úgy a VAV, ahogy. Igazán nehezen vettem rá magam a tanulásra, viszont még a foglalkozásai ellenére sem teljesítettem elég jól ahhoz, hogy a bátyámhoz hasonlóan egyetemet végezhessek. Tény, hogy a tanulással kapcsolatban jó régen elrontottam a mentalitásomat, így valószínűleg a bekerülésem után is számtalan tanulási nehézséggel találtam volna szembe magam, ahogy a mestertanonci képzés során is rendesen megizzadtam, mire az utolsó vizsgákat is letudtam. Ja, meg amúgy nyilván nem az enyém lett a legjobb bizonyítvány, de nem is a papír számít szerintem, hanem a szaktudás, na meg az, hogy szeresd is a munkád. Engem pedig a varázslények érdekelnek, mindig azt mondtam, hogy legalább azt is tanultam. Csak az álommeló nem jött össze, az ideális pozíció. És most egy olyan ember foglal előttem helyet, aki a problémásabb korszakomban ismert meg, no meg ki tudja, miket hallott még rólam az ismertségi köreiből, akiknek emlékszem, hogy annak idején nagy nehezen, de megnyíltam. Szóval kínos egy helyzet. Zavarban vagyok, mert a lelkem mélyén bánt, hogy mégiscsak itt kell látnia. Ő kvázi házat vezet, tanár, sínen lehet a magánélete, én pedig túlórákat bevállalva éldegélek a vakvilágban, de legalább van valamennyi pénzem. Tudom, hogy sose mondaná ki nyíltan, ha furának találna a munkaköröm miatt, és biztosan csak azért beszélek így, mert az idő előrehaladtával mindenképpen váltani szeretnék, mert már én csak ilyen vagyok, hogy semmi se jó soha, de mindegy. Nem is tudom, hogy miért mentem bele ennyire ebbe a fejtegetésbe, mert egyébként abszolút nem szokott az ilyen érdekelni. Talán a múlt...
- Felőlem szidhatod - vonom meg a vállam. - Én csak örülök, hogy fizetnek. És remélhetőleg nem ér több kellemetlenség.
Ahogy figyelek Viktor problémájára, úgy nem tudom teljesen kizárni a fejemből azt, hogy talán én is hibás vagyok azért, amiért évekig nem beszéltünk. Nem tudom, hogy haragszik-e rám, egyszerűen baromi elfoglalt lettem, és úgy láttam, hogy nem sok értelme lenne tartani vele a kapcsolatot, hiszen szintén zajlott a saját kis élete. Egyelőre azonban semmi jelét nem mutatja neheztelésnek, ami némileg megnyugtatással tölt el. A kézfejemre támaszkodva figyelem a dobozban lapuló szőrcsomót, elmélyülten koncentrálva tanult ismereteim felidézésére.
- Pedig ez minden bizonnyal Chizpurfle, jól tippeltél. Azért a biztonság kedvéért bevizsgáltathatom, csak az persze csomó idő, addig meg bármi történhet. Mikor vetted észre, hogy mozognak? Mert az igazság az, hogy nagyon gyorsan szaporodnak, és ha már a macskaszőrt szemelik ki maguknak, akkor feltehetőleg már máshova is befészkelték magukat az irodában. Ha látnám a helyszínt, valószínűleg többet tudnék mondani, de a megjelenésük oka többféle lehet. Természetesen a csíny sem kizárt, bár esélyesebb, hogy a költözés forgatagában egy kicsit elhanyagolódott a hely, amit megéreztek és megjelentek, vagy a macska találkozhatott Puffskeinnal például, és azt érezték a szőrén, de akár egy felrúnázott tárgy is bevonzhatta őket, ha van olyanod, hiszen a muglik is eléggé szívnak vele. Figyelj, a Fő utczában árulnak Chizpurfle-riasztót, bár mivel a kastély elég nagy terület, én a helyedben rendelnék egy mentesítést, biztos ami biztos. Nem kerül semmibe. Csak egy időpontot kellene egyeztetni. Mikor érsz rá?
Kérdésemmel párhuzamosan neki is állok a papírmunkának. A megbűvölt penna pillanatok alatt elkészíti a sablonszöveget, amit így már csak át kell nyújtanom Viktornak, hogy kitöltse személyes adataival.
- Ezzel egyeznél bele, hogy a helyszínre menjünk. Nem feltétlenül én, attól függ, hogy aznap beosztanak-e helyszíni mentesítőnek. Vagyunk még páran itt az irodában - mosolyodom el elégedetten, miután befejezem a mondandóm. - Kérsz amúgy esetleg valamit? Van víz, tea, kávé. Pult alól egy kis csokival is tudok szolgálni - próbálom feldobni a hangulatot, hogy ne csak az unalmas hivatali dolgokról essen szó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=658348#post658348][b]Návay L. Viktor - 2017.02.03. 15:58[/b][/url]

Ha tudom, hogy itt dolgozik, talán már napokkal ezelőtt baglyot küldtem volna a teendőim átszervezése helyett, hogy lejussak még ügyfélfogadási időben, de sebaj. Most már tudom, hogy ebben az irodában is akad ismerős. Érdeklődöm is felőle, ha már lehetőség van rá. Meglehetősen rég nem láttam. Megvan már pár éve, pedig úgy emlékszem, egészen jól elbeszélgettünk akkoriban majdnem mindenféléről, nem csak bűbájokról és átváltoztatásról, amihez alapvetően segítséget ígértem.
- Áh - fejezem ki egy kurta hanggal, hogy szükségtelennek látom a rendszer szidását, és egy legyintéssel még egyértelműbbé tenni igyekszem tömör véleményemet, mielőtt még helyet foglalnék vele szemben az asztal túloldalán, hogy aztán bővebben is kifejtsem az egészet. - Lényegtelen. Csak egy pillanatig azt hittem, hogy itt is a kávé hörpötyölése az elsődleges tevékenység munkaköri leíráshoz hűen és a mindennapi pletykák átrágása. A hivatalokkal többnyire ez a tapasztalatom. Esetleg még szóba jön a körömreszelgetés is, és a névtábla alapján azt hittem, hogy ez a helyzet ebben az irodában is, de mint kiderült, csupán az ügyintézés lassú és a névtábla várat magára - magyarázom fél kézzel gesztikulálva, arcomon széles vigyorral. Igaz, azokban a pillanatokban, amikor egyik irodából a másikba küldözgettek, vagy éppen hosszasan várakoztattak, nem volt annyira vicces a helyzet, utólag viszont már betudom olyan tapasztalatnak, amivel szórakoztatni lehet másokat, ha egy kis humorral kezeli az ember. Kérdésére válaszul a problémámat is vázolom aztán, és elgondolkodva hallgatom szakma véleményét.
- Hát Őrnagyot ismerve a fene se tudja, mivel keveredett össze a többnapos sétái során - jegyzem meg, megvonva a vállam. Azt a macskát már a faluból is szedtem össze, miután kiszökött valamelyik dák nyomában a toronyból, bizonyára csinos lánycicák nyomában andalogni, napokra el is tűnt, és tényleg nem tudom, merre járt, mivel keveredett össze. Lehetett az crup, puffskein, de akár még kneazle is. Elképzelésem sincs, és talán jobb is így. Nyugodt vagyok addig is.
- Hm... szóval akkor szerinted sem tapogatóztam rossz irányba. Éljenek a kis bestiák... - morgolódok egész visszafogottan, elhúzva a számat, ahogy megrázogatom még egyszer a dobozt, a szőrcsomó viszont nem mutat hajlandóságot a mozgásra. Rá is teszem a dobozra a tetejét, és visszatuszkolom a táskámba, kevésbé figyelmesen hallgatva, mit is mond éppen. - Riasztó? Na várj, ezt mégegyszer, légysz. Szóval kapható rájuk riasztó a Főutczában? Még sose volt dolgom chizpurflellel, nem is gondoltam, hogy ilyesmi létezik. - Vakargatom az állam kitartóan, arra várva, hogy megerősítse a csak fél füllel elkapott információ helyességét.
- Ráérni... hááát... kedden a Sárkányölőben vagyok egész nap, szerdán az Aurorparancsnokságon, hétvégén gyakorlat lesz a hetedikeseknek, de csütörtök délután? - Pillantok fel reménykedve, hogy az megfelel. Elég sűrű az élet, amióta ennyi dolgot igyekszem összeegyeztetni, de hátha az a délután megfelel. Légyszi, Merlin meg az összes nagy varázslók, akiknek nem jegyeztem meg a nevét a mágiatörténet órákon. A papírra előbb csak egy futó pillantást vetek, ahogy magam elé húzom. Sablonszöveg.
- Az édeset még mindig nem szeretem, de egy tea cukor nélkül jólesne, köszi - dünnyögöm már a papírt szemlélve, hogy alaposabban is átolvassam a penna által rávetett sorokat. Átbogarászom, majd otthonosan veszem kézbe az első pennát, amit felfedezek az asztalon, hogy kitöltsem az adataimmal. - Megnyugtató, hogy a kisbetűs részben nem adom el éppen a fél vesémet. Láthatatlan tintával ugye nincs rajta sehol semmilyen záradék? - emelem meg a lapot vigyorogva, hogy meglóbáljam kicsit, abban a reményben, hogy attól gyorsan meg is szárad a tinta.
- Hallod, ha már arra jársz, nem néznéd meg az irattárunkat is? Szerintem beköltözött valami és falja a régi pergameneket. A fontos aktákat már átmenekítettem máshová, de a régi beadandók meg elévült kérelmek csak úgy fogynak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=658828#post658828][b]Rádonyi Miklós - 2017.02.08. 00:33[/b][/url]

Nekem mondja? Most őszintén, ki az, akinek még nincs rossz tapasztalata a hivatali ügyintézéssel kapcsolatban? Legalább annyira közös keresztje ez a társadalomnak, mint a reggeli csúcsforgalom, a korán kelés, oktatás, egészségügy, na meg még sorolhatnám hosszú percekig, amelyeknek egyetlen pozitív oldala a panaszolt szférán kívülálló személyek összekovácsolása, hála ennek a különös sorsközösségnek. Persze most én ülök az íróasztal túloldalán, és egy kissé izgató, ha nem kínos számomra, hogy tulajdonképpen egy ismerős látja, hogy mégis meddig vittem az életben (egyelőre), magyarul ennek a szidott rendszernek a részese lettem, de ez nem jelenti azt, hogy nem élnek hasonló feltételezések a fejemben a munkahelyemről. Vetek is némi gondterhelt pillantást Viktorra, aki erről a tekintetről leszűrheti, hogy Merlin szakállára mondva itt se folynak nagyon másképp a dolgok, csak épp illetlenség lenne panaszkodni a többiekről, hisz ez is csak egy egyszerű intézmény, ahová betántorgunk reggelente, majd zárásig robotolunk, s a dolgozók többsége nálam jóval idősebb, kiégett hivatalnok, ami csak tovább ront a helyzeten. Sajnos ez a szomorú valóság. Akinek ez meglepetés, az eddig nagyon burokban élt. Igaza van. Szomorúan bólintok, beletörődve a gépezet működésébe, melynek néhány hónapja ugyan, de én is alkatrésze vagyok.
- Persze. Nem nagyon szoktak venni, de a varázslény-kiskereskedésben azt hiszem árulnak. Az alaposabbak már riasztóbűbájokkal védik az otthonukat. Furcsa egyébként, hogy az irodádban ez láthatólag felmondta a szolgálatot, talán érdemes lenne egy részletesebb felmérést tartani a kastélyban, mert hát ki tudja, mivel jöttök legközelebb - vigyorodom el, miután egész flottul megvitattuk a probléma szakmai hátterét. Örülök, hogy ezúttal én segíthetek neki, nem pedig fordítva.
- Egyébként pedig figyelni kellet volna LLG órán... Elmondták - vetem oda már-már piszkálódó hangnemben utólag, szigorúan csak azért, mert szinte biztos vagyok benne, hogy Viktor ismertségünkből és természetéből fakadóan nem fogja kioktatásnak venni a részemről. Feltéve, ha tényleg emlékszik a jellememre.
- Pillanat, lecsekkolom a nagykönyvben - nyúlok a fiókok felé, ahonnan előkerülnek vastagabbnál vastagabb füzetek, mindenféle noteszek, időbeosztása a múltnak és eljövendőnek. Némi lapozgatás után megtalálom a mai dátumot, majd gyorsan átfutom a hetemet. - Igen, azt hiszem megoldható. De csak késő délutántól, mert elhúzódhat a korábbi időpont.
A formanyomtatvány kitöltésének időtartama tökéletes a tea elkészítéséhez. Szerencsére vendég- és alkalmazott barát üzemmódban folyik itt a kiszolgálás, hamar kézhez kapja az általa kért teáját.
Miközben felnevetek a legújabb poénján, sajnos beigazolódik korábbi aggasztó feltételezésem, miszerint az iskolában nem egészen úgy működnek már a védőbűbájok, ahogyan azt a vezetőség szeretné. Talán az elődeim végeztek hanyag munkát, vagy a diákok iktatták ki valamilyen ügyes-bajos módszerrel a rendszert, fogalmam sincs, de minél előbb cselekedni kellene.
- Ha gondolod, bevizsgáltathatod valahol, de eskü nincs semmilyen rejtett tulajdonsága a papírnak. Te mozogsz olyan körökben. A végén még rács mögé dugsz... Egyébként ja, akkor már teszek ott egy sétát, maximum küldök magam után egy kis erősítést is - amint végzett, visszaveszem, lepecsételem és egy irattömb tetejére helyezem a papírt.
- És... egyébként milyen az Eridon? A suliban sose mertem megkérdezni, hogy milyen is ez a házvezetőség, meg a tanárkodás. Aurorok... Hova tovább. Kész sikertörténet vagy - mosolyodom el, a mosolyban pedig benne van valamiféle büszkeség, ugyanakkor érzem, hogy hozzá képest igencsak másfelé sodort az élet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=659176#post659176][b]Návay L. Viktor - 2017.02.10. 20:18[/b][/url]

A gépezet működik, pontosabb nyikorog meg döcög, és fulladozva köhög, többnyire ugyanazon mintát ismételve, így tulajdonképpen azt élem meg kisebb csodának, hogy Miklós még nem illeszkedett bele ebbe a sémába. Kis szerencsével még azelőtt átkerül másik ügyosztályra aztán, mielőtt kiégne a monoton munka unalmas ismétlődése közepette, és belőle is egy lenne a Mancikák és Béluskák sorából, akiknél meg kell várni, amíg kihörpötyölik a kávéjukat és megtárgyalják a legfontosabb napi eseményeket, például hogy a Piroska szoknyája milyen színű éppen. Szerencsére ezt most nem kell végigvárnom, mi több, elég olajozottan működik minden, és konstruktívan áll elő kedves barátom a megoldással egészen hamar.
- Hááát... lehet, hogy nem egy tanár mágiahasználatához számolták a riasztóbűbájok élettartamát, vagy egyszerűen csak nem is gondoltak arra, hogy chizpurfle felbukkanna ott, arról nem is beszélve, hogy még mindig lehet eridonos csíny is az egész mögött - állapítom meg a vállamat vonogatva. Szerintem nem az alapvető bűbájokban keresendő a hiba, hanem inkább csak valami különös körülmény tehet róla, amivel nagy általánosságban nem számoltak. Ki tudja. A biztos az, ha egy felkészült kártevőirtó megnézi, aztán legfeljebb körberöhög, hogy holmi egyszerű mágia mozgatja a szőrgolyókat, esetleg csak egy kis huzat, amit még nem vettem észre, a raktárban meg valakinek az eltévedt hörcsöge zabálja a pergament ívszámra.
- Egy chizpurfle nem valami veszélyes ellenfél, nem tűnt annyira érdemesnek figyelni, mint amikor a sárkányokról meg a vérfarkasokról beszélt a tanár. - Legyintek, ezzel is jelezve, hogy ez a kis mütyür azért nem a világvége, nem esz meg álmomban, főleg, hogy itt sem lakom, úgyhogy még csak nem is sürgető a probléma különösebben. Ez pusztán csak ilyen hobbikreatúra, amivel elszórakozik az ember, ha van ideje, esetleg morog, ha valamit tönkretesz, de egyébként még csak súlyos kárt sem okoz, legalábbis nálam biztos nem. Nem is értem, mit talált az irodában, ami vonzotta, ha tényleg chizpurfle. Lehet, hogy Őrnagy tényleg összegabalyodott egy puffskeinnel vagy kruppal a sétái során?
- Áh, nem vagyok annyira paranoiás azért, bármennyire közel is van az ukrán maffia - jegyzem meg vigyorogva, körbeforgatva a lapot, csak azért, hogy lássa, semmi gyanúsat nem találok rajta, és aláírom, bólogatva a felvetése hallatán, majd elégedetten dőlök hátra a széken, hiszen ez is el van intézve félig. Innentől már nem különösebben múlik rajtam, csak itt kell tartózkodnom csütörtökön.
- Csak nem attól tartottál, hogy leharapom a fejed? - kérdezem meg, kérdőn vonva fel a szemöldököm, kissé kétkedő tekintetet vetve rá. Sose ettem meg még senkit, harapni is csak módjával szoktam, ritkán, és nem is akárkit, de ez a kérdés most itt mellékes is, inkább nem fejtegetem. Összefűzöm az ujjaimat, ölembe ejtve a kezem, és hátradőlve tovább pislogok rá, amíg választ nem kapok, csak azután folytatom.
- Őrült hely, de azért szeretem. Sok kis energiatúltengésben szenvedő, örökmozgó emberke van ott, bár hogy szenvednek... azt hiszem, inkább élvezik minden percét az egésznek. Kicsit nehezen figyelnek hosszabb ideig bármire, de azért nagyon imádni valóak, meg rendes a kolléga is, Ádám. Mindig csinálnak valami butaságot, amiből aztán valami vicces sül ki a végén. Nem is gondoltam, hogy ennyire megkedvelem, amikor a nyakamba sózták hirtelen az egész házvezetést - töprengek el, beismerve, hogy nagyon is jól érzem én ott magam, igazán otthonos számomra, lévén, hogy bennem is csordogál némi eridonos vér.
- Sikertörténet azért még nem vagyok. Csak leszek auror, ha végzek az akadémián, egyelőre csak gyakornok vagyok addig a minsztériumban. Te amúgy a faluban laksz? Vagy bejársz máshonnan? - érdeklődöm, hátha a válasz hallatán okosabb leszek, miért is nem futottunk még össze. - Valamikor akár egy vajsörre is beülhetünk a pubba... vagy éppen mézsörre, lángnyelvre, meglátjuk még azt.