Rebi

Ezen az őszi napon valahogy sehogy nem akarta kinyitni a könyvet. Első évesként nagyon sokat tanult az első hetekben, hogy már az elején bebizonyitsa másoknak, de főleg magának, hogy milyen fából faragták. De ez a nap más volt. Valahogy hívogatónak tűnt az őszi táj és mivel a többiek is elmentek, így gondolt egy nagyot és felöltözött.
A kastélyból kilépve a friss őszi szellő kezdte borzolni amúgy is kusza haját, bár ennek nem nagyon örült, hiú mivolta miatt eléggé ügyel arra, hogy a minden rendben álljon rajta. A falu felé sétálva csodálta a tájat és azon gondolkozott, vajon hol lehetnek a többiek. Szeretett volna nagyon beilleszkedni és ezért jó lett volna a társaság. Olyan nagy a csend...
Egy játszótérhez ért és már-már el is ment mellette, amikor meglátott egy lányt a hintán. Először habozott egy kicsit, de végül összeszedte magát és elindult felé.
Próbált felnőttként viselkedni, bár nagyon erős késztetést érzett arra, hogy mint egy rossz gyerek rugdossa a lehullott faleveleket.

-Szia! Végre egy ismerős Eridonos. Hogy hogy egyedül? A többieket te sem találod?  - kérdezte miközben leült mellé a hintára.

Rebi

Látva, hogy a lány is nagyobb lendületet vett, gondolta beszáll a versenybe.
Bár elsősként még azért nem volt olyan magas, mint az újdonsült hintatárs, először csak félve lökött magán.
- Ahhaa értem. És hát igen... Én is most egy kis friss levegőre vágytam, na meg szombat van ugye. Ki az aki bent gubbaszt egy ilyen szép napon... - válaszolta már szinte lihegve, annyira belemelegedett a hintázás nyújtotta élményekbe.
Közben megint a hajára gondolt, hogy na milyen szép lehet most, lobogó hajjal, sőt még egy lány is ül mellette...
- Amikor kiléptem a kapun csak követtem a leveleket, ahogy sodorta a szél. Hirtelen lelassított és odahajolt a lányhoz.  
*meg hát... Keresek valamit... * - súgta oda rejtéjes mosollyal a szája szélén.
-Még nem voltam itt, sőt igazából sok helyen  nem jártam eddig a kastélyon kívül. Apropó, be sem mutatkoztam, Laci vagyok.