Kamilla

Mondhatjuk, hogy egészen sok ismerősöm származott a Bagolykőből. Nem csak abból az időszakból, mikor ide jártam, sokkal későbbről is, mivel néha elszoktam jönni megnézni egy-két házak közt zajló kviddics mérkőzést, ha az időm éppen engedte.
Egy ilyen alkalom során találkoztam Kamillával is, akit utána félre is hívtam beszélni. Ha valaki jól nyomja, akkor azon nincs mit tagadni, ő pedig nem játszott rosszul. Javasoltam is neki, hogy esetleg próbálkozzon meg egy helyi ificsapat felvételijén. Fogalmam sincs, hogy végül elment-e.
Annyi biztos, hogy most itt voltam Magyarországon és így több időm és energiám tudtam az itt élő ismerőseimre fordítani. Oké, a német és lengyel haverjaim néha kicsit nehezteltek, amiért kevesebbet vagyok otthon, de az csak egy dolog. Attól még ugyanúgy tudtam nekik alpakka fejet vágni ha esetleg kommunikáltunk. Köszönöm, kamerás mobiltelefon!
Szóval úgy gondoltam, ha már egyszer  úgyis a környéken járok lecsekkolom a leányzót, hogy mi is van vele újabban. Éppen ezért küldtem neki egy baglyot, amiben megírtam, hogy ha van kedve, ma délután háromkor találkozzunk itt a játszótéren.
Én jelen pillanatban madár módjára gubbasztottam egy mászóka tetején, a kedvenc fekete bőrkabátomban és farmerban. Még túl meleg volt a december ahhoz, hogy túlságosan felöltözzek. Ezt megcáfolandó egy prémbe öltözött néni rohant el nem messze a kutyájával. Még azon is kabát volt.
- Magyarok...

Kamilla

Éppen nemtetszésemet fejeztem ki a kutyák gardróbját illetően, sztereotípiába nyomorgatva bele egy egész nemzetet, mikor is a várt leányzó megjelent a színen. Persze egyből rá kellett kérdeznie, hiszen ő is e pompás népet gyarapította. Kabátos kutyák...
- Teljesen nonszenszek vagytok. Én itt ülök pulcsiban, meg sem rezzenek, a néni még az ebre is garbót húzott, pedig nem hiszem hogy a kis karikalábú tacskó annyira odafagyna a talajhoz! - tártam szét a karjaimat tanácstalanul állva az eset előtt. Mi lesz a következő, sapka, hogy ne fázzon a füle? Goromba gorgók...
Nem lepődtem meg azon, hogy Kamilla eljött, igazából számítottam rá. Ha másként dönt, akkor szerintem úgyis vette volna a fáradtságot egy fecnire, hogy "hé, Bojarski, alkalmatlan az időpont". Azonban ő közben letelepedett szintén a mászókára, én meg elvigyorodtam.
- Áh, kis magyarországi kitérő az elkövetkezendő x időre... tanulok, meg meglátogattam Szofit... szóval ja, ilyesmik - vontam meg a vállamat, miközben a kapucnimat igazgatva figyeltem hol az utcán közlekedőket, hol a Rellonos leányzót. Nem mondhatnám, hogy sokat változott mostanság.
- Azt hiszem, legutóbb Pesten láttam őket, akkor sikerült felugranom egy buszra és elmenekülni... Azóta nem igen volt hozzájuk szerencsém - csóváltam meg a fejem, majd ránéztem - És veled mi van mostanság?

Kamilla

A lány kifejtette véleményét, miszerint én, meg a tacsi nem vagyunk egy súlycsoport, mire szinte rivalizáló pillantással mértem végig a lassan távolodó, aranyos, négy lábú szőrcsomót. Igen, határozottan aranyosabb volt nálam. Talán a cukisági faktor egybefügg a fázással. Vagy csak egész egyszerűen a tacskó hasa túl közel van a földhöz. Néha muszáj elvont gondolatmeneteket lefolytatnom magammal.
- Lehetséges. De ez a néninek nem ad indokot a bundára és a kucsmára. Bár lehet, csak szolidarit a tacskóval - sóhajtottam fel végül, végigszántva az ujjaimmal a tarkómon, majd ismét a mászókán nyugtattam az ujjaim, miközben a tekintetem a Rellonos lányra tévedt. A szemöldököm automatikusan a homlokom közepére vándorolt a kijelentésére, de azért közben kissé el is vigyorodtam.
- Nem hiszem, hogy ezt átgondoltad eléggé, Kamilla... De persze, meg akarom nézni, hogy haladsz - bólintottam, hiszen egyértelmű volt, hogy ki fogok majd ülni egy Rellon meccsre, hogy lássam, hogyan is alakul a jövő generációja.
Elmesélte, nagyjából mi is a helyzet vele, mire én hümmögve bólogattam egy párat, jelezve, hogy bizony figyelek, még akkor is, ha nem úgy néz ki elsőre. Azonban az idő számomra relatív volt, nem igazán mértem percekben. Sokkal inkább élményekben, talán ezért is értem oda a legtöbb helyre időben.
- Fogalmam sincs. Három edzéssel ezelőtt. Az olyan hattól kilenc napot jelent - vontam meg a vállamat végül lazán, mintha ez lenne a normális.